Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
XXViil. évfolyam, 7!). szám. Ara: 1 forint Vasárnap, 1972. április 2. /!hi számunkból: Ifjúság cs jelszavak (3. oldal) (1. oldal) * A meddő, a szén és a virág (5. oldal) * Á város körije (li. oldal) * Gazsi, a furfangos (7. oldal) Szövetség a történelemmel irta: Possgay Imre , háborút, ciz eddigi giek közt a leg- /Ä szörnyűbbet még el LM kellett szenvednünk, hogy nemzeti létünk mélypontjára süllyedjünk és onnan elindulva új alapokon építsük fej romba- dölt hazánkat és lerombolt lelkeinket. Felszabadulni má- morító érzés volt, de egyúttal zavarba ejtő is. Sejtettük, hogy véglegesen elsüllyedi, egy minden emberi értéket meggyalázó, milliókat kizsákmányoló és elnyomásban tartó társadalmi rendszer. Zavarunkat az okozta, hogy szabadságunk világrajövetelénél az a nép bábáskodott, amely- lyel szemben uralkodó osztályaink jóvoltából igazságtalan véres háborút folytattunk. Igaz, hogy kormányzati rendszereink aljasságáért nem a népet terhelte a felelősség, mégis, a megtévesztett tömegek jogos bosszúra, megtorlásra számítottak. Ehelyett felszabadítók érkeztek. Népünk legjobbjai a felszabadító szovjet hadsereggel együttműködve gyorsan megérttették az oly gyakran porba sújtott magyar társadalommal, hogy most, a történelem minden eddigi hadviselésétől eltérően, a kihívott és orvul megtámadott ország katonái békét, szabadságot és a nemzeti felemelkedés lehetőségét hozzák magukkal. A Szovjetunió elévülhetetlen érdeme, hogy szétzúzta a fasiszta rendszert, amely minden elképzelést felülmúló szenvedéseket zúditott az emberiségre, azt a politikai rendszert, amely abban a tekintetben is példátlan a történelemben, hogy először emelte a hivatalos kormányzati politika rangjára a bűnözést. A fasizmus alóli felszabadítás aktusa tette lehetővé népünk számára a részvételt a társadalmi haladásért folytatott harcban. Ezt a harcot a Szovjetunió által felszabadított népek közösségével együttműködve, sikeresen vívtuk meg. Ilyenkor, április 4-én, az ünnep hangulatában szóhoz jutnak a történelmi emlékek, a személyes élmények, összegezik a megtett út eredményeit és jogos büszkeséggel emlegetik a szocializmus sikereit. Azt hiszem, ehhez az ünnepi számvetéshez hozzátartozik annak felmutatása is, hogy a felszabadulás és az azóta eltelt évtizedek szervesen beépültek népünk történelmi tudatába. Az 1945 óta eltelt 27 esztendő azt jelenti, hogy népünk végérvényesen berendezkedett az épülő szocializmusban és a szocializmus otthonra talált a nép tudatában. Társadalmi intézményeink, a párt irányításával, a nemzet által elfogadott és támogatott szocialista, intézményekké váltak. Ez annyira igaz, hogy a még előforduló elégedetlenségeinkben is a szocialista normák következetesebb érvényesítésének igénye fogalmazódik meg. Jól teszi, aki a felszabadulásra emlékezve, az anyagi javak termelésében elért sikereinken mutatja be a haladást. Hiszen ennek az országnak, de főleg dolgozó emberének egy ezredév alatt annyi nyomorúságot, nélkülözést kellett elviselnie, hogy a létbiztonságot és anyagi boldogulást emiatt ma is a legnagyobb értékek között tartják nyilván. Az is jó, ha valaki a közműveltséget, társadalmunk szellemi felemelkedését nagy sikereink között emlegeti, hiszen múltbeli nyomorúságunk egyik legszomorúbb megnyilvánulása a szellemi mizéria volt. Mégis, azt hiszem, hogy e két területen elért nagyszerű haladásunk együttes hatására, emberségben való emelkedésünkre érdemes a legnagyobb figyelmet fordítani. Arra a tényre, hogy hazánk állampolgárai, amilyen mértékben előre léptek a társadalmi haladás lépcsőfokain, olyan mértékben váltak maguk is tudatos résztvevőivé és cselekvőivé a történelmi folyamatnak. Népgazdaságunk és társadalmi életünk felfelé Ívelő fejlődése bizonyítja, történelmi tapasztalataink igazolják, hogy a hatalmon levő, párt vezette munkásosztálynak és a dolgozó tömegeknek néhány évtized alatt sikerült ipari, gazdasági és kulturális téren olyan fejlődést elérnünk, amihez a kapitalizmusnak évszázadokra volt szüksége. A jövőben is arra törekszünk, hogy történelmileg minél rövidebb idő alatt oldjunk meg fontos társadalmi problémákat és nehéz feladatokat. Ebben a vállalkozásban ahhoz a marxi—lenini útmutatáshoz igazodunk, amely szerint, noha az emberek történelmüket az adott és a múltból örökölt körülmények között alakítják, mégis ők maguk alakítják. 4 felszabadulás ünnepe ezért számunkra a feladatok ünnepe, a történelmi jelenlét ünnepe. 1945. április 4. sorsdöntő fordulat volt népünk életében. A Szovjetunió dicsőséges tettei megadták nekünk a politikai szabadságot és a testvérnépek internacionalista közösségének tagjává emeltek bennünket. Egyúttal hozzákezdhettünk társadalmi felszabadulásunk megszervezéséhez és ebben olyan mértékben haladunk előre, amilyen mértékben a termelés eszközeivel és szellemi képességeinkkel uralmunk alá hajtjuk társadalmi viszonyainkat. A felszabadulás számunkra azt jelentette, hogy szövetségre léptünk a történelemmel és a társadalmi fejlődés bonyolult törvényeiből saját kezünkkel hámozzuk ki a jövőt. M Rt ÜNNEP Méltó hatalmat ... Hogy kiáltsam, hogy ráébredjenek: — csak az uralkodik, azé a hatalom, az hódít hazát, jövőt, lelkeket, kié az erkölcs, tudás, szorgalom, a teremtés démona szállta meg, tetteivel nyert érdemet, müvében hisz — hát él már szabadon. Ö, teljesedj ki értünk-lett forradalom! Teremts már egyenlő esélyeket a jövőbe emelkedő úton: — — a nép kielégülten, gazdagon lássa be horizontjait, a terepet, meredek pályáit a szabadságnak, a jogokat, kötelességeket, melyeket vállalva — nekivághat, hogy méltó hatalmát hódítsa meg. (Részlet Váci Mihály verséből) Epéi! Miskolc új lakótelepe
