Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

1972. április 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A szocialista nemzeti egység álja lila: Oríulay Gyula, a IINF Országos Tanácsának alclnöke A világítás és kihatása népfront-mozgalmak szinte kivétel nélkül, már a két világháború között a nemzeti egység uj típusát, a dolgozókat, a ha­ladó erőket összefogó nem­zeti egységet igyekeztek meg­teremteni. A majdan meg­születő szocialista nemzeti egység előképe volt ez a hit­leri háborúk véres idején, az antifasiszta összefogás hősi, nehéz korszakában. Dimitrov emlékezetes felhívása a har­mincas évek derekán a nem­zeti összefogásnak ezt az új, politikailag annyira értékes lehetőségét és szükségei sür­gette, s ez vezetett az első francia kísérletre 1936-ban, ezt hirdették mindenütt Eu­rópában azok az előrelátó politikusok, gondolkodók, akik széles nemzeti egység­frontot szerettek volna létre­hozni a második világháború felé sodródó hitleri politika ellen. Kállai Gyula, aki érté­kes müvében a magyar, füg­getlenségi mozgalom történe­tét tárta fel, a magyar nép­front-politika kezdeteit, ki­bontakozásának első korsza­kát szintén ezekben a törek­vésekben látja: 1(111 találkoz­nak egymással a hitleri Euró­pa és Horthy Magyarországa elleni küzdelemben és egy eljövendő szabad, demokra­tikus Magyarországért vívott küzdelemben az illegális kommunisták és a haladó Polgári, erők, a munkásosz­tály, a parasztság és az ér­telmiség képviselői — így harcoltak és vállalták a har­cot, a márlírumol is: Bajcsy- Zsilinszky Endre, Rózsa Fe­renc, Schönherz Zoltán és annyian mások. Ha a Hazafias Népfront V. kongresszusára készülőben feladatainkról beszélünk, elő­ször rájuk kell gondolnunk, akik előkészítették a mi mai munkánkat: a szocialista nemzeti egység megteremté­sét. A szocializmus teljes fel­építésének ugyanis feltétele, szilárdságának egyik biztosí­téka éppen a szocialista nem­zeti egység. S a szocialista nemzeti egység egyik legjobb munkása — a párt irányítá­sa mellett — a Hazafias Nép­front a maga sajátos mozgal­mi szerkezetével, bizottságai­val, aktivistáinak egész né­pünket összefogó, áthálózó formáival. Bizonyos, hogy a készülő V. kongresszus egyik főtémája a szocialista nem­zeti egység továbbépítésé­nek, megerősítésének feladat­köre lesz. Így a kongresszust megelőző megbeszéléseken, de a közreadott Kongresszusi Levélben is nyomatékkai esett szó róla, nogy a nép­front helyi bizottságaiban az eddiginél nagyobb helyet kell biztosítanunk a munkásosz­tály képviselőinek, a nőknek és a fiataloknak. Valójában évek óta, az eddigi kongresz- szusainkon is hangoztatott kívánalom ez, lényeges poli­tikai érdek. Megvalósulása is — bízvást állíthatjuk — • kongresszusról kongresszusra haladt előre. Igaz, nem elég­gé gyorsan, nem eléggé kö­vetkezetesen. Volt ennek ért­hető akadálya elég: a nők, a fiatalok számára olt voltak es vannak a megfelelő szer­vezeti forrnak, a munkásosz­tály számára elsősorban a PÚM és a szakszervezeti moz­galom, az üzemi politikai­szakmai munka. S az is igaz, Cgy időben szinte úgy tűnt, hogy a Hazafias Népfront feladata elsősorban a falusi munka és az értelmiség kö­rében végzendő politikai, ideológiai vita. Vitafóruma­ink is — ahogy nevezni sze­rettük akkoriban — elsősor­ban a falusi gyűlésekre, kis- gyűlésekre, téli beszélgeté­sekre és értelmiségi találko­zókra. vitákra korlátozódtak. Falusi vitáinkra nem is akár­milyen témái voltak akkori­ban: a termelőszövetkezetek megalakítása, a szocialista mezőgazdaság! Mindez nem akadályozta. de lassította, hogy a. Hazafias Népfront az eddiginél nagyobb eredmé­nyeket érjen el a szocialista nemzeti egység megteremté­sében. M ár az előző kongresszu­sunk kiküldött bizott­ságainak egyike, a Mód Aladár vezette bizottság gon­dosan foglalkozott a szocia­lista hazafiság és nemzetkö­ziség kérdéseivel, s ez a bi­zottság az V. kongresszusunk elé terjeszti javaslatait. Azt is érdemes hangsúlyoznunk, hogy a mostani, két. kong­resszus közötti időkben vált egyre szervezettebbé, s egyre gazdagabbá a már több mint egy évtizede munkálkodó honismereti mozgalmunk. A honismereti munka nem szo­rítkozik csupán bizonyos nép­rajzi és helytörténeti vizsgá­latokra. Az elmúlt évek so­rán ennek a munkának a tar­talma, politikai „töltése” is egyre gazdagodott. Gazdago­dott többféleképpen. Egyrészt úgy is, hogy a KISZ-szel együttműködve az iskolai kö­rökben a tanulók értékes gyűjtő- és feldolgozó munkát végeztek tanáraik vezetésé­vel: gyűjtötték a parasztság életére, munkájára, költésze­tére vonatkozó hagyományo­kat, gyűjtötték —• a városi, ipari-üzemi történeti kutatá­sok révén — a magyar mun­kásosztály forradalmi harcai­ra vonatkozó adatokat, s nem is egy jelentős gyűjteményt, történeti feldolgozást köszön­hetünk nekik. A honismereti mozgalom tagjai lettek az értelmiség, a munkásosztály tagjai, s öreg parasztembe­rek, megfáradt, de szeretettel emlékező parasztasszonyok' is. Az egész dolgozó nép munkáját, történetét és har­cait feltárják, ezek a honis­mereti gyűjtések, pályázatok: az öregje emlékezik és a fia­tal tanulja múltunkat e mun­ka során, s szinte észrevétlen kialakul ezer meg ezer akti­vistában az a meggyőződés is, hogy a maga honismereti munkáját megismertesse má­sokkal, hogy a szocialista haza szeleteiét közös kin­csünkké tegye. De gazdago­dik ennek a munkának a tar­talma a helytörténeti mun­kákkal. Ismerünk olyan köz­ségeket, ahol már több kö­tetre rúg a leírások száma, kis helytörténeti múzeum, gyűjtemény őrzi a község életének minden érdemes mozzanatát; a politikai har­cokat is, a termelőmunka eredményeit is. Ezenkívül a természeti kincseinkre, mű­emlékeinkre. azok védelmére is felhívják honismereti bi­zottságaink a községek fi­gyelmét. Mindez segít tuda­tosítani, történetileg elmélyí­teni és mai munkánkhoz köt­ni a szocialista haza szere- tetét. S ez az érzelmileg is elmé­lyített hazaszeretet segít vi­lágosán megérlelni szerepün­ket a nemzetközi konfliktu­sokban, helyünket a szocia­lista világrendszer erősödő szerkezetében. Ez a szocialis­ta hazaszeretet segít megér­tetni a két nagy dolgozó osz­tállyal. valamint értelmisé­günkkel. s mindazokkal a ré­tegekkel. amelyek velünk tartanak' a szocializmus az a magasabb létforma, amely minden dolgozó közös érde­két és személyes terveit, am­bíciói) legjobban, társadal­milag leghatékonyabban kép­viselt. Ez a szocialista haza- szeretet. egyesíti fokról fokra a dolgozó osztályokat, alakít­ja ki a közös életstílust, a közösségi: szocialista erkölcs törvényeit. Ez a folyamat nem egy-kél év eredménye lehet, nem parancsszóra tör­ténik. Valóban a dolgozók „okos gyülekezete'', ahogy József Attila mondta, teremti meg a harmóniát minden­napi jó munkánk, életünk mindennapi harcain, küzdel­mein, a jobbra törés minden­napi próbáin keresztül. Ezért várunk minél több önkéntes munkatársat a népfront bi­zottságaiba. aktivistáink egy­re szélesedő hálózatába. Ezért fontos a munkásosztály nö­vekvő jelenléte a népfront- bizottságokban, mindenütt, hiszen ma már falvainkban is erősödik a munkásosztály; ezért fokozzuk nőbizottsága­ink munkáját, s ezért várjuk az ifjúság munkáját is. A kö­zös nemzeti célt az MSZMP legutóbbi kongresszusai vilá­gosan kijelölték: a szocializ­mus teljes felépítése a fel­adatunk. Ebben a munkában a mi első politikai felada­tunk éppen a szocialista nem­zeti egység erősítésén való „szorgalmatoskodás'’, hogy a 19. századi nemzeti korszak e szavát használjam. M em egyedül, nem kizá­rólagosan a Hazafias Népfront feladata ez, a párt is, a különböző tömeg- mozgalmak is — más-más módon — a szocialista nem­zeti egység munkásai. Ügy hiszem, nem túlzás mégsem, ha azt mondjuk, hogy a szo­cialista hazaszeretet, s ezen keresztül a szocialista nem­zeti egység szolgálata a Ha­zafias Népfront politikai munkájában az első helyen áll. A két világháború közt az antifasiszta egységfrontért dolgoztunk — ma már, a szo­cializmus építésének és vi­lágméretű küzdelmeinek kor­szakában a szocialista nem­zeti — és nemzetközi — egy­ségért kell dolgoznunk. Erre a feladatra hív majd V. kong­resszusunk is. Kövessük út­mutatását. Rudabányán a pát- és bar­navasércet egyre mélyebb szintekről szállítják a fel­színre. A föld mélyében hú­zódó vasérctömzsek azonban számos más hasznos ásványi anyagokat is tartalmaznak, amelyeknek kitermelése a népgazdaságnak előnyös. E fontos ásványi kincsek fel- I tárásához és hasznosításához új földtani, művelési és elő­készítési eljárások bevezetése szükséges. Ezek kidolgozásá­ra és a további kutatásokra ■a Rudabányai Vasércművek együttműködési szerződést kötött a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem földlan-le- leptani és ásványelőkészítés- tani tanszékével. A megálla­podás szerint az ipari üzem és a tudományos intézmény a kutatási feladatokat a jö­vőben előre meghatározott tervek alapján közösen végzi el. Ez a munka jelenleg a vasérctömzsekben található réz. ólom, ezüst, barit, vala­mint egyéb hasznosítható fé­mek és ásványi nyersanyagok kitermelésére irányul. Ennek érdekében a bányaüzem az egyetemi tanszékekkel együt­tesen elkészíti Rudabánya új földtani „térképét” és meg­határozzák. hogy a hasznos ásványi nyersanyagokból hol ÉRDEKES levelet kaptunk a minap. H. J-né dolgozó arról panaszkodott szerkesz­tőségünknek, hogy üzemré­szükben olyan rossz a világí­tás. hogy tönkremegy a sze­mük. s nem győznek csak az orvoshoz járni újabb és min­dig erősebb dioptriás szem­üvegekért. Őszintén szólva, a levél el­olvasása után arra gondol­tam: mennyit írunk manap­ság új és korszerű létesítmé­nyekről! Ez így igaz. s ezek­ben a létesítményekben ilyen probléma már szerencsére nincs is. Viszont még mindig sok az elavult, régi gyárunk, intézményünk, ahol bizony, még kísért a múlt, s a dol­gozók nem éppen a legopti­málisabb környezetben tevé­kenykednek. Levélírónk is ilyen régi üzemben dolgozik, ahol — mint ahogy meggyő­ződtem róla — valóban rossz a világítás. Kintjárttunkkor — az üzemvezetővel történt megbeszélés alapján — azon­ban mindjárt. leszögeztük, hogy az illetékesek már te­hettek volna lépéseket a munkakörülmények javítása érdekében. A világítást ma már úgy tartja számon a korszerű ve­zetés. mint munkaügyi té­nyezőt. S ez jó dolog. A meg­világítás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy az ember sötétben, vagy akár rosszul megvilágitott helyiségben ke­vésbé tud jól dolgozni. Köz­ismert, hogy az ember ros­szabbul érzi magát sötétben, mint megvilágított helyen. Különböző vizsgálati anya­gokból ma már ismerjük, hogy ha a kísérleti személy és milyen készletek állnak rendelkezésükre. A tudomá­nyos kutatási munkát — teljesen sötétben dolgozik, például hang-ingerekre . szó­val válaszol — ami sötétben is megoldható —. nehezeb­ben tud eleget tenni felada­tának. A sötétben és a vilá­gosban végzett munka között alapvető a különbség. Bizo­nyos fiziológiai, élettani fo­lyamatok mindkét esetben másképpen zajlanak le. Az ember nem szereti a sötétséget. Ez a gyermekek­nél ösztönösen mutatkozik meg. a felnőtt már fegyelme­zi magát, leküzdi a kellemet­len érzést. Az emberi termé­szet a fényhez ragaszkodik, annak elvonása kellemetlen, szorongó érzést vált. ki belő­le. Jól tudják ezt azok akik ilyen munkahelyen 'dolgoz­nak. , Egy fölmérés például arról tanúskodik, hogy a budapesti áramelosztó tröszt dolgozói, akik a föld alatt tevékeny­kednek, s a hazánkban ter­melt, valamint a külföldről beérkező áram elosztását végzik, a félelem hatása alá kerültek. Szorongás lett úrrá rajtuk ezen a munkahelyen, s ez azt eredményezte, hogy többen idegösszeomlást kap­tak. Amikor a munkapszi­chológusok kimentek a hely­színre, megállapították, hogy az üzemben beteges tömeg- pszichózis uralkodott. Már a portás azzal fogadta a pszi­chológusokat, hogy náluk van a világon a legrosszabb leve­gő. Pedig, mint később kide­rült, 15 Msecundos légáram­lással volt az üzem ellátva, ami igen jó levegőnek szá­mít. A vizsgálatok során ki­derült: a tömegpszichózist az okozta, hogy a dolgozók el voltak zárva a külvilágtól, s — kissé groteszk ül hat — a megvilágítás sem volt meg­felelő. Ez a probléma nemzetközi irodalomban is megtalálható. Szinte nincs olyan nagyobb amelybe több neves egyete­mi professzor is bekapcsoló­dott — most kezdték meg. ország, ahol a munkalélek­tannal foglalkozók ne talál­koztak volna vele. Az angol BBC-rádióállomás területén hasonló pánik tört ki. mint nálunk az említett budapes­ti vállalatnál. A munkapszi­chológusok ablaktalansági problémának nevezik e jelen­séget. Ez akkor lép lel. amikor indok nélkül elvágják a dol­gozókat a természetes fény­től. Azért hagsúlyozom, hogy indok nélkül, mert ahol nincs más lehetőség, ott az ember meg tudja magát győzni a helyzet szükségességéről. Bi­zonyítja ezt a bányászok esete. HOGYAN LEHET az ab­laktalansági problémán segí­teni? Ügy, hogy külső észle­lési szituációkat mestersége­sen kezdünk „beadagolni”. Az ilyen helyiségekben mester­ségesen állítunk elő napfel­keltét. napnyugtát, piaci zajt hangszóróról játszunk be, s a szobákban kertszerüséget alakítunk ki. Mindezekkel egy külvilág! szituációt sike­rül „becsalni” az emberek közé. s ez lényegesen hozzá­járul az ablaktalansági prob­léma kapcsán előálló tömeg- pszichózis felszámolásához. Hogy ez mennyire megcsi­nálható. bizonyítja egy nem­régiben bemutatott, televíziós adás is, amely egv amerikai milliomos atombiztos óvóhe­lyére kalauzolt, el. A tőkés e helyiségbe napfelkeltét, nap­nyugtát. függőkerteket vará­zsolt, szökőkutakat építtetett, slb. Volt. idő. amikor világszer­te — főleg technológiai okok miatt — bizonyos gyárépít­kezéseknél arra törekedtek,, hogy elhagyják az ablakokat. Mindenütt, ahol ezt megfele­lő indok nélkül megtették, igen jelentős zavarokat idéz­tek elő a dolgozók körében. Tudunk olyan példákat is, hogy egy vállalatnál a nor­mál üveget kicserélték tej­üvegre. Itt tavasszal olyan jelenségekre lettek figyelme­sek, hogy a munkások, akik egyébként rendkívül fegyel­mezetten. jól dolgoztak, ami­kor senki sem látta őket, kipöccintettek egy-egy abla­kot Ügy annyira, hogy már mindenkinek szemet szúrt a kitört ablakok gyors növeke­dése. Amikor vizsgálni kezd­ték. a dolgozók elég ciniku­san viselkedtek, s nem lehe­tett megállapítani, hogyan is törtek be az ablakok. Ez ti­pikus példája az ablaktalan­sági pszichózisnak. A dolgo­zók tavasszal bírták legke­vésbé, hogy el voltak zárva a természetes megvilágítás­tól, s tettüket nem rosszaka­ratból, károkozási szándék­ból. hanem kényszer-pszichó­zisból csinálták. AZ ABLAKTALANSÄG1. megvilágítási pszichózis tehát élő és eleven probléma. Ép­pen ezért nem szabad az üze­meknél. intézményeiénél e kérdés kapcsán a spórolás ál­láspontjára helyezkedni. Ha felfedezik a hibát, oda kell hatni, hogy ezt anyagilag is felszámolhassak. Ha ezt teszik abban az üzemben is. ahol levélírónk dolgozik, minden bizonnyal jobb eredményeket érnek majd el az ott dolgo­zók. jobban tudják képessé­geiket gyümölcsöztetni. a munkások nem kerülnek fe­szült idegállapotba, s nem keli olyan gyakran látogat­niuk a szemorvost. Fodor László Júliusban bezárják a nagy miíltú somsalyi bányát, ahonnan villamosmozdony-szállitással már sok ezer tonna szenet hoztak felszínre. Jelenleg is megállás nélkül, zavartalanul folyik a szállítás Eifilliiiiliiiiés a réz, ólom is eziist kitermelésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom