Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1972, április 30., vasárnap Egy hét híján egy éve, hogy a szakszervezetek XXII. kongresszusa befejezte munkáját, meghozta határozatait. A határozatok közölt a III. fejezet ezt a címet viselte: A szakszervezetek a munkások, a dolgozók szocialista világnézeti és kulturális neveléséért. Már maga az a tény, hogy a határozatban ilyen előkelő helyet kapott a kultúrnevelési munka, jelzi; a kongresszus nagy fontosságot tulajdonított a művelődési tevékenységnek. Ezért talán nem oktalan, ha éppen most, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe alkalmából visszalapozunk az egy esztendő előtti állásfoglalásra, s nagy vonásokban végigtekintünk a megtelt úton. Természetesen az egész kulturális jellegű határozat-komplexumot nem vehetjük vizsgálat alá, csak néhány gondolatot jegyezhetünk fel. A szakszervezetek folytassák hagyományos kulturális, nevelő, közművelődési munkájuk korszerűsítését — olvashatjuk többek között a határozatban. Ez a megállapítás rendkívül fontos, mint iránymutatás is külön figyelmet érdemlő. Ebben ugyanis benne foglaltatik annak megállapítása, hogy a munkáskultúra hagyományai napjainkban is élők, jók, mint tömegnevelési eszközök ma is hasznosak, ugyanakkor azonban a megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények, nem utolsósorban a megnövekedett igények e hagyományos munka korszerűsítését kívánják. Hogy ez a korszerűsítés miben álljon, arra nem kellett külön határozatot hozniuk a szakszervezeteknek. Nem sokkal előzte meg a szakszervezeti kongresszust az MSZMP X. kongresszusa, s az ott hozott határozatok alapvetően megszabják egész művelődési életünket, a IV. ötéves terv pedig kisebb időrendi bontásban is részletesen megszabta a teendőket. A szakszervezeteknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy a mozgalom sok évtizedes tapasztalataival, kulturális hagyományainak felhasználásával, illetve korszerűsített változatának alkalmazásával a legmesszebbmeriően segítsék az említett párt- és állami határozatok mind jobb megvalósulását. Elsődleges feladatuk, hogy továbbra is megkülönböztetetten kezeljék a munkások művelődésének ügyét, mivel a munkások kulturális helyzete az egész társadalomra hatást gyakorol. Egy év távlatából, bár erre pontos statisztikai felmérések nincsenek, bizton állíthatjuk. hogy a szakszervezetek művelődési szervei sokat tettek a XXII. kongresszus kulturális határozatainak megvalósulásáért. Tükrözték az eredményeket, vagy legalábbis a jó törekvéseket as év elején megtartott társadalmi vezetőségválasztások a különböző művelődési intézményekben. A leköszönő vezetőségek beszámolói és a viták gazdag anyaga együttesen hű képet adtak róla, hogy egy-egy szakszervezeti művelődési intézmény, illetve egy-egy szakszervezeti szerv miként kezelte a munkás művelődés ügyét, miként segítette a párt kongresszusi határozatok, és a IV. ötéves terv művelődési céljainak megvalósulását. A többségben jó törekvéseivel, sajnos, igen sok helyen ellensúlyozta — vagy legalábbis gátolta a gyorsabb megvalósulást — egy sor gazdasági nehézség. Jóllehet, a már említett szak- szervezeti kongresszusi határozat kifejezetten kívánatosnak tartja, hogy a nemzeti jövedelem, a tanácsi helyi bevételek és a termelőegységek nyereségének növekedésével együtt emelkedjenek a művelődési célokra fordított pénzösszegek is. Egy azóta megtartott SZOT-vizsgálat megállapítása szerint a művelődési támogatás szintjének tartása, sajnos, nem valósult meg, mert ha forintösszegben nagyrészt nem is csökkent a művelődés segítésére szánt pénz, bizonyos ármódosulások csökkentették e támogatás összértékét, tehát a támogatás szintje alatta maradt a korábbinak. S mivel különböző rendelkezések nem teszik lehetővé a támogatás nagyobb mértékű emelését, szükségesnek mutatkoznék a vállalati, tanácsi, szakszervezeti és más anyagi eszközök racionálisabb, céltudatosabb, nagyobb társadalmi összefogással történő felhasználása. Jóllehet, a bevezetőben idézett kongresszusi határozat megvalósításának nem kizárólag anyagi útjai vannak, a hagyományos szakszervezeti kultúrmunka korszerűsítése sok tekintetben anyagi kihatásokkal. illetve követelésekkel is jár. Gondoljunk pél- I dául a bányász munkásszál- ! lások és kisebb települések rendszeres felkeresésére, s az itt végzett népművelő, művészeti, ismeretterjesztő munkára. Ezeknél a díszlet- vagy kosztümköltség, vagy egyéb produkció-költség minimális. Ugyanakkor jelentős költségbe kerülnek az utaztatások. Nem teremtünk szakszervezeti művelődési intézmények színpadjára költséges kiáll í- i tású, csillogó, kosztümös, j díszletés nagyprodukciókat. ; Helyüket elfoglalja a kevésbé költségigényes irodalmi színpadi produkció. És a közművelődési munka sok egyéb területén a korszerűsítés bizonyos megtakarításokkal is jár, ugyanakkor például az ismeretterjesztés komplexebbé tétele költségigény esebb, mint a korábbi fajta. Mindezért csak a racionálisabb gazdálkodás a rendelkezésre álló javákkal lehet az az út, amely a művelődési tevékenység támogatása szintjének tartásához, vagy emeléséhez vezethet. Borsod megyében is jó példái vannak a közoktatás segítésének, de elsősorban a fiatalok iskolai i végzettségének időben való megszerzésére irányulnak ezek a törekvések. A felnőttoktatás — különösen az alsó fokú iskolákban — jelentősen visszaesett, és sokfelé kell számolni a félanalfabétizmus foltonkénti újratermelődésével. Amikor a szakszervezetek rendkívül intenzív módon segítik a tehetséges munkás- és parasztgyermekek tanulását, szorgalmazzák az ösztöndíjak nyújtását, nem feledkezhetünk meg róla, hogy míg technikusokat, mérnököket nevelünk, félanalfabéták is termelődnek. N Nincs most hely és mód a művészeteket támogató, tudatformáló munka, könyvtármunka, a rétegekhez szóló nevelő tevékenység kialakításának elemzésére, pusztán egy gondolatot próbáltunk kiragadni az egy évvel ezelőtt hozott szakszervezeti határozatból, annak megjegyzésével, hogy érdemes végigtekinteni teljes szélességében ezt a munkaterületet, érdemes minden szakszervezeti szervnél felmérni, mit teltek egy év óta a XXII. kongresszus kulturális határozatainak megvalósulásáért. Benedek Miklós Néprajzi kutatások Kcleí-Szlovákiában A néprajzi kutatás Borsod megyében másfél évszázados múltra tekint vissza. Az utóbbi negyedszázadban az itt élő nemzetiségek kultúráját éppen úgy kutatták, mint a határainkon túl élő magyarságét. A kutatás kibővítését szolgálják a szomszédos Csehszlovákia tudományos intézményeivel, múzeumaival kialakult baráti kapcsolatok is. A TIT néprajzi szakosztálya és a megyei múzeumi szervezet baráti körének rendezésében tájkonferenciát tartottak a néprajzi gyűjtők. Előadónak dr. Márkus Mihályt. a Szlovák Tudományos Akadémia kassai intézetének igazgatóját kérték fel. aki Néprajzi kutatások Kelet- Szlovákiában címmel tartotta meg előadását. A kiváló etnográfus jól ismeri Kelei- Szlovákia etnikai csoportjait, a szlovákokat, a magyarokat, németeket, gorálokat, ruténeket. stb. Sok kisebb-na- gyobb leírás, tanulmány szól a terület múltjáról de összefoglaló néprajzi munka máig sem készült. Jelentősek a századfordulón kiadott vármegyei monográfiák, de említhetjük áz utóbbi évtizedekben kiadott szlovák, német, orosz nyelvű publikációkat is. Tudatos néprajzi gyűjtés inkább csak 1920 után kezdődött meg ezen a területen. Először inkább csak cseh szakemberek végeztek itt gyűjtőmunkát, majd a pozsonyi egyetemen alakult néprajzi tanszék. A felszabadulás után. akárcsak Magyarországon, itt is megváltozott a néprajzi gyűjtés módszere és feladata. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején össze kellett gyűjteni a régi paraszti életmód tárgyi és szellemi emlékeit. Foglalkozni kellett az ipari munkásság, elsősorban a bányászok életmódjával. Kiszélesedett a honismereti tevékenység is. valamennyi helységben helyi krónikát vezetnek, s ezek igen értékes helytörténeti-néprajzi adatokat is tartalmaznak. Űj, fiatal munkatársak kerültek be a múzeumokba, igen jelentős számú publikáció, évkönyv, folyóirat jelent meg. Szlovák kutatók is gyűjtöttek a magyarok között, s rendszeresen gyűjtenek magyar szakemberek Csehszlovákiában. Bodgál F. Béla JUHÁSZ GYULA: I MUNKA Én öt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz a gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön. Míg minden bálvány porba omol itt. Én öt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. Napsugár a levegőben, Tündököl a rét, Kincseit az ifjú tavasz Bőven önti szét. Szántogatók dala száll, Égig evez a madár, Méz-illatú libegéssel Közeleg a nyár. Fényes idő lelke jár, Belepezsdül a. határ, Lengjünk, mint a harang nyelve, Énekelve már! \ 1/cnkey Zoltán munkája Buksi gyerekfejek hajolnak az asztal fölé. Kék iskolaköpenyt viselnek. A másik képen három kislány látszik. Kezükön bábfigura, s jól kivehető, hogy mozdulataikat szavak is kísérik. A napló, amely a képeket is, rejti, sok mindenről árulkodik. Képek, kézzel írott szövegek, gépelt papírlapok, s ügyes kis rajzok beszélnek a Kaffka Margit fiókkönyvtár gyermek foglalkozásairól. — Évek óta rendszeres kapcsolatunk van a Szilágyi Dezső utcai általános iskolával. Napközis csoportok, osztályok járnak hozzánk, sokszor segítünk nekik egy-egy iskolai kiállítás anyagának összeállításában, egy-egy műsor megszerkesztésében. Szilágyi Dezsőné, a gyerekek Gyöngyi nénije nagy lelkesedéssel beszélt a gyer- mekfogialkozásokról. S a lelkesedésre minden oka megvolt. Mert .igaz ugyan, hogy ők közvetlenül csak az iskolásokkal foglalkoznak, mégis. a Petneházi lakótelep óvodásai is bekapcsolódtak ebbe a programba. Az egyik osztály ugyanis — a IV. b. — patronálja az óvoda nagycsoportját. így azután előfordul, hogy az osztállyal együtt az óvodások is részt vesznek egy-egy foglalkozáson, mesedélutánon. — A könyvek megszerettetését nem lehet elég korám elkezdeni — mondta mosolyogva. S ebben igazat kell adnunk neki. Ezért is alakítottak ki ilyen jó kapcsolatot az iskolával. Két esztendővel ezelőtt az iskola igazgatója például felkereste őket. Akkoriban a Művelődésügyi Minisztérium felmérte az első osztályosok olvasási szintjét. A felmérés eredménye — ez országosan is igaz — nagyon kedvezőtlen volt. Azóta, még szorosabb a kapcsolat. kidolgozottabb az együttműködés. most félévkor például a könyvtárban megrendezett „olvasásórán” már jelentős javulásról kaptak képet. Nem véletlenül mondta büszkén a könyvtár vezetője: — Az egyik osztály év elejétől év végéig kilenc tizeddel javította meg az olvasási jegyét. Ebben kétségtelenül benne van az ő munkájuk is. * Az asztalon barna borítású kis füzetecske hever. — Ebbe jegyezzük az olvasók kívánságait. __ 7 — Nagyon sokan és sokszor fordulnak hozzánk a legkülönbözőbb kérdéssé]. Középiskolások, ha valami vetélkedőre készülnek, idősebbek, ha hallanak valamit és érdekli őket. Mi pedig feljegyezzük és megpróbáljuk megkeresni rá a választ. Kíváncsiságom nem engedte, hogy ne lapozzak bele. Csak néhányat jegyeztem ki a kérdések és kérések közül. Hol használjáik az iparban a .sokszög-esztergagépet? Hol hasznosítják a lézert? Milyen szépirodalmi alkotások születtek a tőrök uralom idején? Honnan ered a szonáta elnevezés? Kérdések, kérdések ... A legkülönbözőbb témakörből. — Hogyan tudják megvá- larzo,ri őkét? — Utána keú néznünk, igaz. sokszor több órába i beletelik, amíg megtaláljuk azt a könyvet, folyóiratot, amelyiket ajánlhatunk az érdeklődőnek. — A múltkor Gyöngyi pf- dául az egyik televízióadó ideje alatt jegyzetelte a választ a lézer-kérdésre — mondta az egyik könyvtáros. — Megéri a fáradságot? — Ez egy lezárt lakótelep. Éveli óta ezer olvasónk van. Arra nem nagyon számíthatunk, hogy számuk jelentősen növekszik. De ha meg akarjuk őket tartani, válaszolnunk kell kérdéseikre. Nem mondta már hozzá, én azonban folytattam: — Ha meg akarják őrizni bizalmukat. Ugye? Igenlő fejbólintás volt a válasz, * Könyvtár egy lakótelepen. Területe egy lakásnyi. Hi- szer i”1;)kionképpan ez is az igazság. Tíz esztendővel ezelőtt egy lakásból alakították át. Vágyuk, álmuk, hogy majdan önálló gyermekrészlegük legyen. Azért, hogy még többet fnglalknzhnssa- nak a kicsikkel, a jövő olvasóival. És nprsze. a felnőttekkel is. M"rt most a gyerekekkel esek délelőtt tizenegy óráig u-r'Iratnak fo'd'ü- kpzásokat. Tizenegykor tv'va- talosan kinyitnak, s akkor már a böngészők jönnek, a kölcsönzők. Most kicsit szűkösen vannak, sokszor küzdenek hely- és időproblémával. De ők négyen évek óta ennek a könyvtárnak a dolgozói, megpróbálnak mindent megtenni. És az emberek, az itt lakók érzik ezt. Csutorás Annamária A Napjaink májusi számából A Napjaink májusi száma első oldalán a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét köszönti Világhatalom című vezércikkében. Ugyancsak az első oldalon indítja a lap Papp Lajos publicisztikai írását — Az ajtó és mögötte a kert — a való élet szépségeinek felismeréséről, az érzelmekről, az igények és lehetőségek termékeny összhangjáról. Békés Dezső a jövőjét kutató emberről írt, Varga Csaba pedig az olvasó népért mozgalom és történelmi aktualitás kapcsolatait elemzi. Pálinkafőzés címmel Serfözö Simon írt riportot. Egész oldalas összeállítást közöl a lapszám a XIII. miskolci filmfesztivál elé írt gondolatokból, Gyarmati Béla tollából kritikát a Macskajáték miskolci premierjéről. Beszámolót találunk a lap jubileumi estjéről, tollrajzot új érdemes művészünkről. Mura Péterről, színházi levelet a budapesti Thália Színház Szék, ágy. szauna bemutatójáról, jegyzetet versmondó munkásfiatalokról, zenét tanuló fiatalok versenyeiről. Szépprózával Baráth Lajos Az elfelejtett ember és Ördögh Szilveszter A csikó, versekkel Demeter István, Kalász László, Kovács Éva, Hídvári Imre, Demjén István, Papp Gyula, Tandori Dezső, Szalai Csaba, Páll Lajos, Bulla Zsófia, grafikákkal Kunt Érnő jelentkezett. A lapszámot gazdag irodalom- kritikai összeállítás egészíti lu. Egy évvel s kongresszus után fi szakszervezeti talfiiis piljiol Könyvtár zári lakótelepen WEÖRES SÁNDOR: Napsugár a levegőben