Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 91. szám

1972. ápril is 19., szerda ÉSZAK-MÄGYÄRORSZÄG 3 „A vietnamiak ritkán ne­vetnek, de mindig mosolyog­nak. ..” — jut eszembe egy mondat Róbert László riport­könyvéből. Egerben, a Ho Si Minh nevét viselő Tanárkép­ző Főiskola egyik új oktatá­si helyiségében kilenc viet­nami ösztöndíjassal beszél­getünk. Valamennyien fiata­lok, akik azért jöttek Ma­gyarországra, azért töltenek öt. esztendőt távol családjuk­tól, hazájuktól, hogy majd hazatérve a hazát szolgál­ják, tanítsanak, oktassanak, neveljenek. •— Hó apó azt üzente ne­künk, fiataloknak, hogy első dolgunk a tanulás — mond­ja Dinh thi ai Lien, magyar nevén Mária, aki egy tan­évet már elvégzett az agyon­A vietnami ösztöndíjasok patrónusukkal, Mlinkó László JY. éves hallgatóval, a főiskola KISZ-bizoüsága tagjával Or. Szűcs László, a főiskola igazgatója Ho Si Minli emlék­táblájánál bombázott Vinh-i Tanárkép­ző Egyetem „őserdei utód­ján”. A két tanárképző intéz­mény között éppen tíz esz­tendeje alakult ki a kapcso­lat. Ennek értelmében rend­szeresen kicserélik az okta­tással, a neveléssel kapcso­latos tapasztalataikat és most már második eszten­deje vietnami ösztöndíjasok ismerkednek — elsősorban — a. természettudományok­kal Egerben. Dr. Szűcs Lász­ló, az Egri Tanárképző Fő­iskola főigazgatója egy dele­gáció tagjaként ellátogatott 1970-ben a VDK-ba, Vinh- be is, s így a két intézmény között a kapcsolat még szo­rosabbá, személyesebbé vált. Tavaly pedig a Vinh-i pe­dagógiai intézet rektora is­merkedett meg az Egerben folyó munkával. Zoli, Ca Van Tinh, aki másodéves, és láthatólag az egész csoport vezetője arról beszél, hogy milyen jól érzik magukat Magyarországon, hogy magyar kollégáik mi- lyen sokat segítenek a tanu­lásban, de az életben is. — A holdújévet itt,. Eger­ben is megünnepeltük — meséli Béla, Pham Duy Lieu. —• Az egyetem KlSZ-szer- vezete köszöntött minket eb­iről az alkalomból, mi pedig távol a hazától, , lehetősé­geinkhez mérten ünnepel­lünk. Igaz, nem volt vietna­mi értelemben gazdag az ünnepi asztalunk, nem volt rajta bang csüng', ez a rizs­ből készült, tekerccsé gön­gyölt, porhanyós leveles sü­temény, nem volt a poha­rakban lua moi, a rizspálin- ka, csak tea. De volt az ün­nepi asztalunknál sok szó, sok jó szó, dalok a vietnami hősök harcáról, mesék, le­gendák, népünk történelmé­ből és jelenkorából. De el­énekeltük azt a magyar népdalt is, amelyet már itt tanultunk, s amelyik így kezdődik: „Tavaszi .szél vi­zet áraszt.. A gyöngyesö jut eszembe, a Da Long — az Ezer Szik­la öble — legendája, amit tőlük hallottam: ..Amikor idegen kalózok támadtak ránk, a király az éghez for­dult segítségért. Az ég ura gyöngyesőt küldött a föld­re. s mire a gyöngyök leér­lek, óriás sziklákká, hegyek­ké nőttek. Elzárták a kalóz­hajók útját...” „Tavaszi szél vizet áraszt...” És máris arról beszélge­tünk, ami a kemény tanu­láson kívül a legjobban fog­lalkoztatja őket. Déli test­véreik offenzívájáról, az amerikaiak észak-vietnami bombázásáról beszélnek lel­kesen és elítélően. „A vietnamiak ritkán, ne­vetnek, de mindig moso­lyognak . ..” — Á vietnami nép kivívja győzelmét — mondja László, Nguyen Dinh Thuoc —.akár­mit lesznek az amerikaiak. Péter, Nguyen the Binh, akinek a faluja alig száz ki­lométerre van Hanoitól, ar­ról emlékezik, mit jelentett számukra az első bombatá- madás és hogyan edzette ■meg őket. hogyan tette még keményebbé, erősebbé falu­jukat az ellenség támadása. Attila, Hoang Van Cu ma is testében hordja annak az amerikai rakétának az acél- sziiánkjait, amelyek négy esztendeje megsebesítették. Ferenc, Trinh Ngoc Don, akinek bátyja katona, azt magyarázza, hogy rizsterme­lő parasztnak lenni majdnem olyan veszélyes mesterség, mint katonának lenni. Ga­bor pedig, Pham Van Chung nehezen, könnyekkel küsz­ködve beszél, hiszen bátyja katonaként, hősként „áldoz­ta életéi”, özvegyen maradt felesége pedig egy bombázás alkalmából megsebesült. — örülünk az oífenzívó- nak — mondja befejezésül Gábor —, de azt is tudjuk, hogy ez sok életbe, halálba kerül. Áldozat nélkül nincs győzelem ... Utolsóként István, Mai Van Tuyet szólal meg, ezt mondta: — Harmincegy esztendős vagyok. Mielőtt Magyaror­szágra jöttem volna, tíz évig tanítottam és közben a ta- ! nitóképzó esti tagozatát vé- j geztem. Apám 1945-ben, a ! nagy éhínség idején közel j kétmillió társával éhen halt. ! A nagy bombázások idején I öcsém megsebesült, egy má­sik öcsém pedig katona. Fe­leségem van, aki utánam és a helyemre lépett a kated­rára. Tanítónő. Mikor eljöt­tem. két lányunk volt, de néhány hónap múlva, itt, Magyarországon értesültem arról, hogy megszületett a kisfiúnk. Eddig csak fény­képről láttam. S ha bele­gondolok. hogy ötesztendős lesz, mikor előszöii meglát­hatom, akkor még jobban megerősítem a szívemet és keményebben tanulok. Hi­szen azért vagyunk távol ha­zánktól, hogy hazatérve, ha­zánk szolgálatába álljunk, j Az apám éhen halt. én tani- | tó leszek, és a fiam ... a ; fiam pedig, akit még nem ■ láttam, azt akarom, hogy szabadságban, jólétben, bé­kében éljen. „A vietnamiak ritkán ne­vetnek. de mindig rnoso- i lyognak.” Mosolyognak a homlokukkal, a szemükkel, nyílt tekintetükkel, meleg { kézszorításukkal. hazájukért ■ dobogó szivükkel. Szövet: Oravec János ! Kcp: Szabados György ) Húsz kocsi porcelán 24 óra alatt Az újjáépített Hollóházi Porcelángyár két automati­zált, NSZK-gyártmányú alag útkemen c éj é be n megkezdték a folyamatos termelést. A 42 méter hosszú, mázas, és az alig valamivel rövidebb, zsengéié kemencéket a Haj­dúszoboszlóról vásárolt pro­pán-bután gázzal üzemelte­tik. A cseppfolyós gazt vas­úton és gépkocsikon szállít­ják Észak-Magyarország leg­távolabbi gyárába, ahol tá­rolására fogadóállomást ren­deztek be. A kemencékben naponta másfél tonna ilyen gázt használnak fel, és az ezer fokos „tűzben” 24 óra alatt húsz kocsi nyers por­celánt égetnek ki. A két kemencével a szá­mítások szerint az eddiginél .gazdaságosabban, évente 500 tonna finom porcelánt készí­tenek. Az első égetéssel a szakemberek igen elégedet­tek. Az egyenletes, magas hő­fokon tetszetősebb, fénye­sebb felületű porcelánt nyer­tek. A még jobb minőség ér­dekében május 1-től meg­változtatják a porcelán­massza nyersanyagának ösz- szetételét is. A norvég, cseh­szlovák és NDK alapanya­gokból összeállított masszá­ból az új kemencékben vé­konyabb es áttetszőbb porce­lánt gyártanak majd. A második félévben már több új termékkel: arannyal dekorált mokkás készletek­kel. barokk stílű étkészletek­kel, népi motívumokkal res­tet!; dísztány érokkal, és az olimpiára való tekintettel, különböző sport témájú tár­gyakkal jelentkeznek a pia­con. Egy útm margójára |\/t ostanság egyre több szó esik különböző pártfórumokon az üzem- és munkaszervezésről, a beruházásokról, a gazdaságtalan üzemek számának csökkentéséről, egyszóval olyan témákról, amelyek összefüggnek a pártszervezetek gazdaságpolitikai tevékenységével. Érdemes megemlíteni, hogy az imént említettekkel kapcsolatosan több párthatá­rozat is megjelent az utóbbi időben. Hogy e témáról mostanában oly sok szó esik, az semmi­féle képpen sem tekinthető valamiféle divatnak, sokkal in­kább összefügg azzal, hogy a partmunka gyakorlatában — éppen a gazdaságirányítás rendszerében bekövetkezett vál­tozások kapcsán — jelentős módosulások történtek. Minden érintette a gazdaságpolitikai munka tartalmát és módszereit egyaránt. Általános tapasztalat, hogy eddig is nagyon sok­színű, többségében a célt jól szolgáló gyakorlat alakult ki a párt gazdaságirányító, szervező, ellenőrző munkájában. Ah­hoz azonban, hogy e tevékenység még hatékonyabb legyen, elemezni kell a sokszínűségből, melyek azok a módszerek, amelyek helyes irányban halnak. Viszont ezzel egyidóben szükséges visszaszorítani a nem kívánt, a kedvezőtlen hatást kiváltó elemeket, módszereket. Korábban is többféle olyan felmérés történt Miskolcon, amely választ keresett rá, hogy a pártszervezetek miként vesznek részt a párt gazdaságpolitikai céljainak megvalósí­tását szolgáló vállalati döntések előkészítésében és végre­hajtásában. Az idén két miskolci nagyüzemben, a Lenin Kohászati Művekben és a 3. sz. VOLÁN-nál is brigádvizsgá­lat alapján értékelik a nagyüzemi pártbizottságok gazdaság­politikai munkájának tapasztalatait. Ugyanezt teszik a DI- GÉP-ben és a MÁV igazgatóságon önvizsgálat alapján. E munkák szerves részeként, valamint az eddigi tapasztalato­kat. ismereteket összegyűjtve és rendszerezve készült el az az útmutató, amelyet az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága éppen a tegnapi ülésen emelt törvényerőre, s amely további pontosításokkal, kiegészitéseskűgel alkalmas lesz rá, hogy iránymutatásul szolgáljon, segítséget nyújtson a pártszervezetek gazdasági munkájának mindennapi gya­korlatában. ; Nem véletlenül került, napirendre ez a téma, hiszen Mis­kolcon az összes párt alapszervezetek mintegy 80 százaléka termelő tevékenységet folytató vállalat, üzem, vagy szövet­kezet területén dolgozik, s ezáltal közvetlen feladata, hogy gazdaságpolitikai munkát is végezzen. És a városunkban kialakult gazdaságpolitikai munkában általánosnak tekint­hetjük azt a gyakorlatot, hogy a pártszervezetek részt vesz­nek a vállalati, üzemi, gazdaságpolitika, a belső mechaniz­mus, az ösztönző- és érdekeltségi rendszerek kialakításában. Mindez nagyon jó dolog, de akadnak nem kívánatos jelen­ségek is. Ilyen például az, hogy aktuális témák megvitatása időben késik, Fellelhetők rosszul értelmezett operatív be­avatkozások. Néhány helyen nem elég hatékony a termelési agitáció. Tapasztalható a gazdálkodással összefüggő egységes szemlélet hiánya is. Ennek ellenére több tényező egyértel­műen bizonyítja a gazdaságpolitikai munka javuló színvona­lát, a párt- és gazdasági vezetők jó kapcsolatát. A z előterjesztés a végrehajtó bizottsági ülésen további gondolatokkal gazdagodott, hiszen a téma jó ismerői mondták el véleményüket. Ez a megvitatott anyag, éppen a mindennapi gyakorlati munka segítésére, hamarosan eljut as érintett alapszervezetekhez. S ha hozzájárul egy-egy üzem- | ben. vállalatnál, vagy termelőegységnél a gazdaságpolitikai munka egységes értelmezéséhez, tartalmi és módszertani javításához, máris megtérül az az energia, amelyet az anyag készítői az előterjesztésre fordítottak. E néhány gondolat j, kívánkozott ez útmutató margójára. ; Paulovits Ágoston Az öntözés haszna csak kenézig kélmsíiíá tarnt — Altér esik, akár nem, egyelőre olyan vízszegények a talajaink.' hogy öntözünk. Nálunk most szinte létkérdés az öntözés, meglevő beren­dezéseink teljes kihasználása — mondja Bodnár Lajos, a kenézlői Dózsa Tsz íöagro- nómusa. Odakünn. a homokdombos, szabolcs-szatmári tájra em­lékeztető határban, a gyö­nyörű kertészetben figyeljük az öntözési brigád munkáját. Az aljban vagy harminc szó­rófej permetezi a mestersé­ges esőt, a brigád másik ré­sze pedig, jó szervezettséggel néhány száz méternyi cső át­telepítését végzi. Alig néhány napja Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke járt itt. ebben a szép gazdaságban, s elismerően beszélt a tsz törekvéseiről, idei öntözési terveiről. Most már teljes kapacitással üze­mel az öntözés. A 265 holdas, föld alatti csöves teleppel, és az öt hor­dozható berendezéssel a tsz földjeinek jó részét, a tervek szerint 1060 holdat tudnak az idén öntözni. A Tiszából, a Holt-Tiszából és a Görbe- érből nyerik az öntözővizet. A főagranómus elmondja, hogy elsősorban a vizet jól hasznosító növények kapják a mesterséges esőt. Cukorré­pából 100. dohányból 35. burgonyából 340. lucernából 172, silókukoricából 50. újte- 1 építésű rétből 35, zöldségfé­léből 80. gyümölcsből és sző­lőből pedig 213 hold van az öntözhető táblákon. Az egyik agronómusnak, Zsindely Györgynek csak az öntözés a feladata. Szinte éjjel-nappal az öntözhető táblákon kell tartania a sze­mét. — Mindent elkövetünk, hogy öntözési tervünk ered­ményes legyen, 100. száza­lékban megvalósuljon — ma­gyarázza a főagronómus. — Brigádjaink teljesítménybér­ben dolgoznak, s érdekeltté vannak téve a termésátlagok vonatkozásában is. Pontos öntözési ütemterv szerint dolgozunk. Mindig tudjuk, hogy hol, mikor, mennyi mesterséges esőt kell adnunk tábláinknak. Ha ezt betart­juk. nem maradhat el az, eredmény, s nem marad el az öntözési üzemág dolgo­zóinak prémiuma sem. Még a gépjavító részlegnél is az öntözögépek jó karbantar­tása. állandó üzemeltethető­sége az egyik legfontosabb prémiumfeltétel. m — És vajon mit várhat az. előzetes számítások szerint a kenézlői tsz. ettől a jól elő­készített. alaposamegszer­vezett mesterséges esözleté.s- től? Bodnár Lajos főagronómus előszedi a „mindenttudó” kis noteszt, s már sorolja is a gondos tervezéssel, alapos számít gátasokkal megalapo­zott öntözési „reményeket”. — Összességében kétmillió forint plusz bevételt várunk az öntözéstől. Ebből százez­reket hozhat a 200 holdnvi termőkaros almáskert. Már az elmúlt évben is 85 száza­lékos volt az export-kihoza- talunk. Ilyen aszályosnak ígérkező esztendőben az ön­tözés valóságos kincset fog érni. És azután a 340 holdnyi, öntözött burgonyához fűzött, reményeket részletezi. A ter­mést újburgonyaként és ve- tőburgonyaként értékesítik. Ezen a homokháton öntözés nélkül legfeljebb 70—75 má­zsás átlagtermésre számít­hatnának. Öntözéssel 100— 110. sőt talán 120 mázsa is lehet a holdanként! termés. A mesterséges eső így hol­danként legalább 7—8000 fo­rinttal hoz többet. A százholdnyi cukorrépá­nál holdanként 30 mázsás terméstöbbletet várnak az esőztetéstől. Pénzre átszá­mítva. ez is mintegy 200 000 forintot hoz a közös kasz- szába. Aki a Bodrogzugot járva vagy .száz szórófejet lát mű­ködni. mesterséges esőt per­metezni. gondoljon arra. hogy ez a szép látvány kétmillió forintot hoz az idén a ke­nézlői Dózsa Tsz-nek Pozsonyi Sándor Imi a hazától, i lazáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom