Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. márc. 5., vasárnap Színházművészei cs közművelődés (II.) Műkedvelés, mint a nézonevelés eszköze Ha azt vizsgáljuk, az amatőr színjátszás, a műkedvelő mozgalom miként segítheti az értőbb színházi közönség nevelését, miként lehet a korszerű dráma és a korszerű színjátszás iránt fogékonyabb tömegek nevelője, először azt kell megvizsgálni, milyen kapcsolat alakuljon ki napjainkban a hivatásos színházi ólet és a közművelődés gondolata, program ja, módszere, szervezete között. Ez a kérdés annál is jogosabb, mert a hivatásos színház többnyire tisztán az alkotás képviselője, amelyet a közönség olyan mértékben és olyan belső ré_ tegezettségben vesz igénybe, amilyenben akar. A közönségszervezés régi metódusai már rég elavultak, a közönség és művész-kapcsolatok frissítésre szorulnak. A hivatásos színházi élet és a műkedvelés kapcsolatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a két ágazat között nem ritkán jelentkező konfliktusokat és bizonyos fajta elszigetelődést. Nem ritkaság a színházak bizonyos arisztokratizmusa az amatőr HELYESÍRÁSI nehézséget jelent a dz és a dzs kettőzése és elválasztása. Ez a két régi betű együtt csak 1922 óta szerepel akadémiai helyesírásunkban, holott a hangtan tudományának műszerekkel történt megállapítása szerint mindkettő önálló egyeshang, és a zár-rés hangok csoportjába tartozik. A rájuk vonatkozó szabályok többször módosultak, de közhelyesírásunk nemhogy a módosulásokat, de ,még magát az önálló betűt sem fogadta be: mindkettőt betűkapcsolatként kezeli. Mi teszi bonyolulttá a mai szabályzatot? A kivételek és a következetlenség. A mássalhangzókat, ha hosszan ejtjük őket, általában kettőzött betűvel jelöljük. (Pl. jobb, reccsen, annyi.) A dz-t és a dzs-t pedig még akkor sem kettőzzük, ha hosszan ejtjük. (Pl. bodza, edz, maharadzsa.) Kettőzzük azonban e két betűt a toldalékos alakokban bekövetkezett hasonulás esetén. (Pl. Eddzük magunkat! Fogóddzatok meg! Briddzsel foglalkozz!) Ilyenkor gyakori az a hiba, hogy nem az első elemet, a d-t kettőzik. Nemrég jelent meg (nem miskolci lapban) Hitvallás c. versem, 'ahol ké- röddz helyett kérödzz csúszott be sajtóhibaként. A dz és dzs betűket tartalmazó szavak elválasztását három szabály rendezi, és ezek közül egy szöges ellentétben áll a kétjegyű mássalhangzókra vonatkozó általános szabállyal, ezenkívül agyoncsapja azt a tételt is, hogy ezek a betűk önálló hangot jelölnek. íme: „A magánhangzók közti, hosszú mássalhangzót jelölő dz és dzs betűt d és z, illetőleg d és dzs elemeire bontjuk szét: ed-zitek, mad-zag; ... maharad-zsa stb.” A többi többjegyü mássalhangzót sohasem bontjuk „elemeire”, hibás elválasztás lenne pl. meg-yek, mes-zet, bat-yu. Amiképpen önálló egyeshangot nem lehet elemeire bontani, azonképpen önálló hangot jelölő betűt sem. Ez nemcsak az egységesség, hanem az egyszerűség elleni vétség csoportokkal szemben, s ez itt-ott szakmai féltékenységet is szül, máshol pedig műsorpolitikai feszültségek növelik a szakadékot a két ágazat között. Ugyanis egyes műkedvelő csoportok, külö- ' nősen irodalmi színpadok olykor más szempontok szerint válogatják műsorukat, mint a hivatásos színházak. Különösen a felsőoktatásé intézmények műkedvelő csoportjainál tapasztalható ez. Előadásaikban pódiumra jutnak olyan művek is, amelyek a hivatásos színházak műsorában aligha kaphatnának helyei, viszont a műkedvelő színpadok rugalmassága, kép_ lékenysége még a mai avant- garde kísérleteket is gyakrabban viheti és viszi színpadra, mint a sokféle gazdasági-szervezeti kötöttségű színházak, és volt rá példa, — nem Miskolcon —, hogy egyetemi ifjúsági réteg távol maradt a helyi színháztól, mert saját igényeit — ha amatőr eszközökkel is — jobban kielégítette saját színpadán. Mindezek az ellentmondások és helyenkénti feszültsé_ gek ellenére nem vitatható a hivatásos és műkedvelői is. Az idézett szabálynak harmadik hibája az, hogy helytelen és felesleges a „hosz- szú” mássalhangzóra való hivatkozás, mert pl. a lopódzik, kérődzik, elharapód- zik dz-je rövid, és elválasztása a hosszúval megegyezően történik. (Negyedik hibaként hadd említsem meg, hogy a szét igekötő jelen esetben nem változtat a bontjuk ige jelentésén, ezért nyelvhelyesség szempontjából feleslegesnek érezzük.) A következetlenséget úgy szüntethetjük meg, ha a dz és dzs betűvel is következetesen érvényesítjük a kétjegyű mássalhangzók hosszúságának jelölésére és elválasztására vonatkozó szabályokat. Az idegen eredetű szavakban használt nem magyar betűk kérdése is fonákul megoldott problémánk. Itt külön kellene választani a tulajdonnevek és az egyéb szófajok írásmódját. Az utóbbi csoportból száműzni javaslom az idegen betűket, mint ie, ei, eu, eh, y, x, w. Az átírásnál ne az idegen nyelv példáját, hanem a magyar kiejtést vegyük alapul! Legyen biedermeier helyett bidermejer, interieur helyett enteriőr, technika és pszichológia helyett tehnika és psziliológia, boy helyett boj, textil helyett teksztil, kilowatt helyett kilovait stb. Amiképpen legutóbbi helyesírási reformunk a qu-t megszüntette, azonképpen kell elbánnunk a többi idegen betűvel is. Ha a ch-val írt idegen szó magyar kiejtésben a k-hoz van közelebb, akkor természetesen Jc-val kellene átírni. Mindez az egyszerűsítés elvének érvényesítését jelentené. NYILVÁNVALÓAN helytelen és fonákságokra vezet a következő szabály is: „Az x-et részben megtartjuk, részben ksz-szel vagy pz-vel írjuk át...” Miért tartjuk meg az a:-et pl. a bórax, reflex, fix szavakban és miért írjuk át a bukszus, egzotikus és egzisztencia esetében? Ezekre a kérdésekre nehéz tudományosan elfogadható feleletet adni. E. Kovács Kálmán színjátszás egymásrautaltsága, mivel csak egységes színházművészet van. A műkedvelő színjátszás feladatainak meghatározása, — az utóbbi időszakban e témakörben folytatott viták eredményeképpen — egyértelmű: a színházművészet és az irodalom jobb értésére való nevelés, az aktivitás és a befogadás egységén nyugvó mélyebb művészetismeret, az alkotás képességének és örömének kifejlesztése, a társa, dalmi felelősségérzet erősödésével párosuló nemes szórakozás. S ’ mindezekkel együtt az emberformáló szándék. A már említett műsorpolitikai rugalmasságnál fogva egyes — főként főiskolás — műkedvelő együttesek, azon túlmenően, hogy mindenképpen a popularitásra kell törekedniük, jellegüknél fogva jobban vállalkozhatnak ritka_ ságok, kockázatot igénylő kis rétegeket érdeklő művek előadására is. Ugyanakkor a müsorpolitikájukban főképp a fokozott popularitás szándékában kell kutatni a sajátos profilt. Az amatőr színjátszás pedagógiai jellegében keresse külön profilját, ne legyen a hivatásos színháznak ellenpólusa, de második színház sem, hanem nevelési céljainál fogva a közművelődés szerves része, amely elszakíthatatlan a magyar színházi kultúráitól, s ezért szolgálja az egységet. A műked. velő csoportok közö.nségneve- lö feladata vidéken jelentkezik legmarkánsabban, ahol a televízióval és az egyéb nevelési programokkal összehangoltan a színházművészettől eddig érintetlen tömegek és a művészet találkozásának egyik igen fontos ré_ sze lehet. Természetesen nemcsak a műkedvelő csoportok feladata az értő közönség nevelése és keresése, hanem a színházaké is. S ebben a közönségkeresésben, s a közönségnevelésben a műkedvelő csoportok, és kialakult törzsközönségük értő és művelt partnerei lehetnek a színháznak. Mert az amatőr előadások közönségének nevelésével egyben színházi közönséget is nevelhetnek. Mindez persze nem a műkedvelő dilettantizmus biztatása. Értő színházi közönséget csak jól felkészült műkedvelő csoportok nevelhetnek, csak azok lehetnek a korszerű művészet befogadására, értésére és folyamatos igénylésére nevelés eszközei» jó tudatformáló erők. Rossz felkészültségű csoportok rendkívül sokat árthatnak is az ügynek. Éppen ezért, ha a műkedvelésről, mint a nézőnevelés eszközéről beszélünk, ezt a kérdést sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Szükséges még arról szólni, a két ágazat mit nyújthat a közös ügynek az eddigieken kívül. A hivatásos művészet nyilván a maga. mélyebb szakismereteit és alaposabb művészi felkészültségét, a műkedvelés pedig a műsor- politikában és a stílusformában való speciális válogatást és a színházi művelődés ügye iránt érzett őszinte lelkesedést. Közös feladat az együttműködés lehetőségednek, szervezeti formáinak és módszertani alapjainak megteremtése. Az értő közönség nevelésének további eszközei még az ismeretterjesztés, különböző klubok és színházbarát körök hálózata. Ezekről majd legközelebb. Benedek Miklós Betűk helyesírási problémái Tanulmány Lcnkey Zoltán munkája MEZEI ANDRÁS Például Például pekszagot például bodzaillatol aszfalt felett például kapuesöngót mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapukat Szavazlak a vasas kultúrmuokások Vezetőségválasztás a Bartók Művelődési Sözpiiíia Rövid műsor vezette be pénteken, március 3-án este a Diósgyőri Vasas Bartók Művelődési Központban a társadalmi vezetőségválasztó közgyűlést. Csaknem 300 vasas kultúrmun- kás vett részt a közgyűlésen, melynek feladata volt, hogy ösz- szegezze az elmúlt négy esztendő munkáját, s kijelölje a lő feladatokat. Részt vett a közgyűlésen Kiss Béla, az SZMT titkára, s ott voltak a városi pártbizottság és tanács, a vasasszakszervezet, a Lenin Kohászati Művek és a DIGÉP képviselői is. A 16. sz. Általános Iskola úttörői, a i00-as, 111-es és 116-os szakmunkásképző intézetek fiataljai, a Kilián Gimnázium és a Kohóipart Szakközépiskola diákjai köszöntötték a küldött- közgyűlést. Köszönték azt a segítséget, amelyet a művelődési központtól kapnak. Fülöp László, a művelődési központ igazgatója számolt be a közgyűlés résztvevőinek az elmúlt négy év munkájáról. Részletesen elemezte a művelődési központ tevékenységét. Az elmúlt négy évben több jelentős évfor_ dulóra emlékeztek. Hazánk felszabadulásának 25., Lenin születésének 100. és a diósgyőri kohászat fennállásának 200. évfordulóját ünnepelték meg a művelődési intézményben. A különböző rendezvények, a szakköri és klubmunka szervesen egészítette lel a jubileumi megemlékezéseket. Különösen nagy figyelmet fordítottak az ismeretterjesztő munkára. Több mint 4 ezer ismeretterjesztő rendezvényt tartottak. Rendkívül jó visszhangot váltott ki a városfejlesztési fórum, mely az LKM és a DIGÉP dolgozóinak érdeklő, dését is fölkeltette. Nagy figyelmet fordított a művelődési központ az iskolákkal való együttműködésre. S ez a kapcsolattartás a szakmunkásképző intézetekkel kötött szerződésükben is megvalósult. Segítették, és segítik az üzemi dolgozók iskolájába járó, a középiskolában tovább tanulókat, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit. Szép eredményeket ért el a vasas könyvtár is. Bár kö_ rülményeik nem mindenben kedvezőek — csökkent a beszerzési keretük —, egyre szélesebb körhöz jutnak el. Az elmúlt esztendőben 12 200 olvasójuk volt. A könyvtár munkáját dicséri, hogy 1970- ben elnyerték a Kiváló könyvtár címet. A művelődési központ fontos feladatának tekinti, az ízlésnevelő tevékenységet. Ezt célozzák áz üzemekben és a munkásszállásokon megtartott különböző rendezvények, ezt tűzték feladatul maguk elé a klubok és a szakkörök tagjai. A különböző művészeti együttesek hasonlóképpen szolgálják e feladatot. Az énekkar, az egy éve alakult kamarakórus, a fúvószenekar ápolja a munkáskórusok és zenekarok hagyományait, őrzi és továbbviszi a forradalmi dalkultúrát. Különösen szép eredményeket ért el az elmúlt .-lószakban a vasas fúvószenekar, a siklósi várfesztiválon elnyerte az országos fúvós- zenekari fesztivál első helyezését. Megújhodott a népi zenekar, a népi tánccsoport. A képzőművészeti szakkör két alkalommal nyerte el a kiváló címet, a fotószakkör pedig évről évre gazdagítja sikereit. 9 A beszámoló után a szám- vizsgáló bizottság elnöke ismertette a bizottság munkáját. A két beszámoló fölötti vitában,: nagyon sokan kértek szót. Eredményeket és gondokat sorakoztattak fel, kéréseket tolmácsoltak. Egy valamivel szinte valamennyi felszólaló egyetértett: folytatni kell tovább a munkát, iia lehet, a korábbiaknál is nagyobb intenzitással, keresni kell az új lehetőségeket, hogy a munkás művelődési ház a ivét nagyüzem valamennyi dolgozójának kulturális fóruma lehessen. Kiss Béla, az SZMT titkára így fogalmazott felszólalásában: „Misokra tartjuk ezt az intézményt. Szép, nemes hagyományaival méltó helyet foglal el a város kulturális életében. Azt várjuk tőle, hogy hagyományainak még magasabb szinten legyen folytatása.” # A késő éjszakába nyúlt küldöttközgyűlés záróaktusaként az ú.j társadalmi veze_ tőség és a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztására került sor. A társadalmi vezetőség 25 és a szám- vizsgáló bizottság három tagját egyhangú igennel válas»- tották meg a vasas kultúr- munkások küldöttei. A küldöttközgyűlésen 250 aktíva munkáját elismerő oklevéllel jutalmazták, huszonnyolcán pedig szolgálati, emlékérmet kaptak. Cs. A. AKÁC ISTVÁN Sebeimre rózsái Ha tarthatatlan szerelmed legázol, s szó ti an lényemről végképpen levetlek, — úgy állok majd a holdas cg alatt, mint a húsától megfosztott eretnek. A máglyán csak csontjai füstölögnek, akár rekedten síró harsonák. Bár sejtettem, hogy ilyen véget érek, — ha belekezdtem, nem mondtam tovább ... Sebeimre rózsát sosem reméltem, de ami történt azért azt mégse vártam. S most mégis így sikoltok mcglialottan: — Mindent köszönök, miattad és értem.
