Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
>1972. more. 26.; vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 9 Forog a korong, s a testetlen anyagból szép tormák alakulnak. Már az. ókorban virágzott, a fazekasság, és a honfoglalás korában mi is magunkkal hoztuk az íjas 20—25 kilogrammos tömbökben már előkészítették a gyúrásra. A gyúrópadi „szabás” után vagy száz adag kerül a korongasztalra. És forog a korong, formálódnak Az alkotó emberi kéz szinte eggyé válik a munkafolyamatban a megformálandó anyaggal i nesterséggel, nyeregkészí léssel és egyebekkel. A fazekasságot hagyományos módon űzik ma is. azzal •ri különbséggel, hogy az emberi láb helyett sok helyütt már villanymotor hajtja a korongot. 5 — Harmincöt esztendővel bzelőlt még kézi darálón Őrölték az anyagot, s lábbal taposták — meséli Márkusa József, a Miskolci Kertészeti Vállalat fazekas mestere, aki Jobb mint három évtizedéül a korongnál. — Ma már, elektromos meghajtású az agyag- őrlő gép is. . Még forró az égetőkemence, háromezer cserepet égetlek ki a vállalat virágcserép-üze- mcben. Nézem, hogyan inakul egy ivókorsó a másik mester. Kolló István kezében. Belefeledkezünk a gyönyörű formájú agyagedénybe... Nem kérdezem, ám a mester mégis felel. — A földművesek szívesen vitt ék ki benne a vizet u mezőre. Még a legforróbb nyárban is hősen marad benne az ital. ■ — Mióta dolgozik a kertészeinél? — kérdezem Marii usz mestert. — Több mint 20 éve. Göncön tanultam a mesterséget Takács Jánostól. 1937-ben (szabadultam tel . . Ma darabbérben gyártjuk a cserepei. de készítünk .üzleteink számára virágtálakat és disz- cserepekel is. Körbejárom a műhelyt, nmelv kész és félkész termékekkel van tele. Az agyagot a tálak, virágcserepek a fürge ujjak között, nekem pedig eszembe jut, hogy tavaly Tunyogmatolcson jártam (Szabolcs-Szatmár megye), ahol a század elején majd harminc fazekasmester élt és dolgozott, most pedig csak egy. Hasonló a helyzet Borsodban és az egész országban is. — A fiatalok nem vágynak már ilyen nehéz agyagmunkára — mondja Márkusz József. — Szerettem volna, ha . -:... . :vjs; zow Izzó világosságot sugároz az égotőkemence torka. A fazekasok „napfénye” ez. legalább az egyik fiam kitanulja a fazekasságot, de korszerűbb szakmát választottak. Közben csendesen megszólal Kolló mester is: „Tizenkét éves koromtól ülök a korongnál”. — Kitanítottam nem rég egy 18 éves fiatalembert — meséli búcsúzáskor Márkusz József. — Amint megtanulta, elment sofőrnek. Bizony, nincs utánpótlás. Kiveszőben az ősi mesterség. Megyünk az udvaron, ahol amfora formájú vázák dicsérik az idős mesterek alkotó munkáját. Amikor a mesterek abbahagyják a munkát és nyugdíjba mennek, gépek váltják fel itt is a fazekasokat. De az ügyes masina sohasem pótolja az alkotó ember ötleteit, kezemunkáját... és az egyik legősibb mesterségből ipar lesz. Szöveg: Pongráez Judit Fotó: Mécs Ernő Cipész- és utasjavítás A fővárosban a Nagykörúton, egy órásbolt előtt állok. Szeretem nézegetni a különféle márkájú, időmérő műszereket. Néha az az érzésem, mintha az óra élő szerkezet lenne, s a benne „dobogó” parányi szív, a mutatók könyörtelen előrehaladása a rövid emberi életre, a soksok feladatra emlékeztetnének, egyben óvnának az örök rohanástól. Egy asztali óra külön megragadja a figyelmet. Ez a különös felirat van hozzátámasztva: „1 hetes NDK-óra”. Hm. Különös. Az időmérőre lerakodott por legalább kéthónapos múltról tanúskodik, különben is, amíg „megszületett”. s hazánkba ért, többet vett igénybe egy hétnél. No, persze, mindjárt más az értelem, ha ezt olvashatnánk: „felhúzás után egy hétig járó NDK-óra”. De hát muszáj nekünk magyarul tudni? A másik felirat a Parlament közelében ragad meg. Különös kísérletről számol be. A szöveg igy ösztönöz: „cipészjavítást vállalok”. Nagy kár. hogy nem volt időm ezt a különös javítást megszemlélni. Igaz is, én még maradi vagyok. Csak a cipő-, az óra-, a rádió-, a tv-javításig jutottam el. A cipészjavításáig még nem. Hanyagságból arról sem győződtem meg, vajon nem vállalnak-e mondjuk gyógyszerész-, asztalos-, hengerész-, gépírónő-, esetleg újságíró javítást. A szenzációs ötletnek Miskolcon már vannak követői. Az egyik csuklós villamoson tapasztaltam. A villamos a világ legdemokratikusabb szállító eszköze. Á miniszter, a segédmunkás, az igazgató egyformán utas. A színházba, vagy éppen a cigánybálba igyekvő, elegánsan felöltözött férfi, s nő ugyanoda ül. ahol előtte valaki, puszta jószándékból, koszos csomagokkal némi „javítást végzett” az ülést borító műbőrön. Egyik útitársunkat mélységesen felháborította, ez a cselekmény. Így irta véleményét vaskos, kék betűkkel a műbőr támlára: „Szégyen, gyalázat, amijen koszosak ezek a padok!” Elgondoltam, igaza van. De vajon miért is koszosak? Az aláirt szöveg nem hagy kétséget. „Rusnya tested miatt." Az első szöveg a helyesírás, a második az irodalmi nyelv hiányos ismeretére utal. S talán arra. hogy a „cipészjavi- tás” után most az „utasjaví- tás” van soron. Vajon mi lesz a sorsunk? Csorba Barnabás Fogyókúra V \ ^ V \ V s A gyantaillat és a nyitott tűzbelv titka A dél-bulgáriai Rhodope hegységben él a legtöbb 100 éves ember; jelenleg 00 száz évnél idősebb ember él itt és 250 azoknak a száma, akik közelednek a századik esztendőhöz. Radis apó és Afise anyó Rjaka faluban ünnepelte nemrég vidáman és jó egészségben a 100. születésnapot. — Mi a titka a száz évnek? — kérdeztük őket. Radis apó így válaszolt: — Hosszú életemet és jókedvemet annak köszönhetem, hogy mindig friss hegyi levegőn éltem. Már gyermekkoromban szerettem a szabad természetet és mind a mai napig nem is váltam meg tőle. Sok frissen fejt juh- és tehéntejet ittam, kedvenc ételem pedig a kukoricakása, eddigi életemben ezt ettem a legtöbbet. A környéken jó favágó nép lakik. Én is mindennap jártam az erdőt és fűrészeltem a hatalmas törzseket, szedtem ki a gyökereket. Ma is nagyon szeretem a friss gyanta illatát. Afise anyó ezeket mondta: — Egész életemben a dohányültetésnél dolgoztam. Házi munkát is végeztem, de mindig vigyáztam arra, hogy ne erőltessem túl magam. Nagyon szeretek korán kelni és nagyot járni a kakukkfű- és gyantaillatú levegőn. Sokat jártam mezítláb a földeken és réteken, de sohasem az ösvényeken. Emlékezetem szerint zárt kályhában sohasem fűtöttünk mindig a nyitott tűzhelynél melegedtünk. Esténként nagy hasábfákat vetettünk a tűzre és korán lefeküdtünk. Így neveltük gyermekeinket is. Szerény „titkok”, de a száz esztendő boldog, bizonyító valóság. — Ugye, mondtam, drágám, hogy ne vitid túlzásba a fogyókúrát. Több ezer virágcserépre van szüksége ;i Miskolci Kcteszeli Vállalatnak TARlí A nö-texziapßk TÖRTÉNELEMÓRÁN Esti iskolában hangzónak cl ezek a feleletek. . * A tanár megkérdezi az egyik öreg diákot. — Mondja. Horváth szaktárs, mit tud ön mondani Nagy Sándorról? — Tanár úr kérem, a lehető legjobbat. * Egy idősebb vasutas történelemből vizsgázik, A Spar- tacus-félc rabszolgafelkel ősről kell beszélnie. Az úristennek sem jut eszébe a felkelés vezérének neve. A tanár jóindulatúan segíteni akar. — Gondolkodjon egy kicsit. — biztatja. Van olyan nevű borotvapenge is. — Megvan! — kap a fejéhez \a vén diák. — Hát Super [Figaró, kérem. EGY KIS TAPASZTALATCSERE Kél bakfis beszélget a csókolózás rejtelmeiről. — Juj. de jól csókolóztam a Pistivel az este. tudod, amelyik a Hl. C-be jár. — Azzal a kis nyálasszájúval? Már az is valami? En viszont már csókolóztam egy igazi bajuszos férfival. — Juj, de izgi, és mond, milyen érzés volt? — Hogy milyen? Hát. hát, csókolj meg egy cipőkefét, és megtudod. FALUSI LAKODALOM Csaknem kétszáz vendéget hívtak össze egy falusi lakodalomba, a közismerten fukar lányos apa házához. Amint ilyenkor szokás, csoportképet készítenek a. násznépről. A fényképész nagy lelkesedéssel buzgólkodik, hogy mindenki mosolyogjon, nevessen. Ez nagyjából sikerül is. Csak a menyasszony apja nem húzza cl a száját. Odamegy hozzá a fényképész, cs megkérdezi: — Mondja, kérem, maga miért nem nevel? — Miért? Még kérdi? Nem tudom, ha maga fizetné az egész lakodalmat, volna-e kedve nevetni? AMERIKAI REKLÁMFELIRATOK Egy külföldi reklámlap adta közre az alábbi reklámfeliratokat, amelyek ma is megtalálhatók egy amerikai üzletnegyed kirakata ipán. •t Egy harisnya-kereskedő így hirdeti portékáját: „Lehet, hogy ön a fejében hordja tőkéjét, de a kamatokat a lábaknak köszönheti * Az egyik egyházi könyvkereskedés kirakatában a következő szöveg olvasható: „A sátán reszketni fog. ha meglátja, hogy nálunk milyen olcsón adják a Bibliát." & Egy cipőgyár pedig a következő finom utalással magasztalta áruját: ..Valóságos élvezet, ha az általunk gyártott cipővel rúgja fenéken ellenségeit.” * Végül egy koporsógyár hirdetése: „Nálunk vegye meg koporsóját, garantáljuk, hogy a legerőteljesebb nyújtózkodás közben sem megy széjjel." NEM NÁLUNK TÖRTÉNT Egy orvos, akit a szakmában nagy kontárnak, tartavak. reggel bemegy a kórházba, és nagy hangon kérdezi az ügyeletes ápolónőtől — Mondja kérem, hány beteg halt meg az éjjel? — Három. — Hogy lehet az, kérem, hiszen én. négynek adtam gyógyszert?! — Igen, doktor úr. de az egyikük nem volt hajlandó bevenni. SZEGÉNY ANYÓSOK A professzor megkérdezi a fiatal, kezdő orvostól: — Kedves kolléga, az első páciense szépen meggyógyult, mégis, miért olyan szomorú? — Mert az anyósom volt. EGYE MEG. AMIT FŰZÖTT Az anya megkérdezi lányát, aki főzőtanfolyamra jár: — Mondd, kislányom, megengedik. hogy megegyétek azt. amit főztök? — Sajnos, köteleznek rá. ORVOSI RENDELŐBEN Egy vidéki, kis falusi lány lép be az orvosi rendelőbe. — Kérem szépen, tessék szíves megmondani, itthon van a doktor úr? — Nincs, kislányom. Mire a kislány megköny- nycbbültcn. kissé szégyenkezve. irulva-pirulva kérdi: — És tessék mondani, még mikor nem lesz itthon? NEHÉZ FELFOGÁSÚ BÍRÓ Egy angol lapban jelent, meg. A bíró megkérdezi a kasszafúrói: — Magyarázza cl. kérem, hogyan tudott egy ilyen komplikált páncélszekrényt egyedül feltörni? — Felesleges a magyarázat, mert ahogy én elnézem a bíró urat. úgysem értené meg. Wirth Bajos Miskolci fazekasok
