Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
1972. február 6,, vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Interjú <Ii\ Németh Fái elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával Megyénk más járásaihoz hasonlóan januárban a Sátoraljaújhelyi járási Pártbizottság is kibővített ülésen értékelte a járás elmúlt évi gazdasági fejlődését, jelenlegi helyzetét és megoldásra váró feladatait. Az értékelésről a pártbizottsági ülésen tájékozódtak a meghívott gazdasági, állami és társadalmi szervek vezetői, s a januári pártnapokon — a népgazdaság általános fejlődésével összefüggésben — több helyen tartottak tájékoztatást. A pártnapokon tapasztalt élénk érdeklődésből is következtethetünk, hogy ez a „téma” a járás egész lakosságát érdekli. Ezért kerestük fel dr. Németh Pál elvtársat, a járási pártbizottság első titkárát, akitől tájékoztatási kértünk a pártbizottság fontosabb megállapításairól. — Mindenekelőtt a járás általános helyzetéről, gazdasági életének tendenciáiról, főbb jellemzőiről érdeklődtünk.-— Pártbizottságunk megállapította, hogy a sátoraljaújhelyi járás gazdasága 1071- hen — a népgazdaság általános fejlődésével és a IV. ötéves terv célkitűzéseivel összhangban — továbbfejlődött. A mezőgazdasági és ipari termelés bővült, sok tekintetben javultak a munkáéi életkörülmények. Ugyanakkor több olyan probléma és gond jelentkezett, amely fékezi a hatékonyabb gazdálkodást:, járásunk "intenzívebb fejlődését, amelyeknek megoldására möst „jobban, oda kell figyelniük”. — Tekintettel arra, hogy az újhelyi járás alapvetően mezőgazdasági jellegű, a mezőgazdaság eredményeiről ésfej, lődésénck problémáiról részletesebb tájékoztatást szeretnénk kapni. —7 Járásunk mezőgazdasága tavaly — különösen az előző, 1970. évi kedvezőtlen színvonalhoz képest — az országosnál is nagyobb ütem- kon fejlődött. A szántóföldi növény termelésben legnagyobb arányú gabonafélékből Például az 1969-es jó évhez viszonyítva mintegy 10 százalékkal többet termeltünk, méghozzá 10 százalékkal kisebb teiíileten. A legjobb eredményt a Bodrogközi Állami Gazdaság érte el. Itt a búza termésátlaga meghaladja a 21 mázsát. i A termelőszövetkezetek ■alacsony kukorica átlagtermése ellenére is a takar- mánylermelés és -ellátottság az előző évinél jobb minőségeket és a kellő időben betakarított különböző melléktermékeket figyelembe vé- ve — a gazdaságok többségében biztosítja az állattenyésztés fejlesztésének alapító feltételeit. Sajnos — az országos tendenciákhoz hasonlóan —, járásunk területén is évek óla csökken a munkaigényes növények vetésterülete és termelése. Legnagyobb arányú csökkenés a cukorrépa-termelésben tapasztalható. Szómon! , de tény, hogy járásunkban az elmúlt évihez hasonló alacsony cukorrépáho- Zam — a íeimelőszövelkeze- b. nagyüzemi gazdaságok megalakulása óta — még egyetlen évben sein fordult elő, holott a népgazdaság érdeke éppen a. cukorrépa-termelés növelését igényli. A szőlőtermelés értékvolumene ma már csaknem azo- a kalászosokéval. Itt a termés mennyisége és minősége tavaly alig maradt el a kimagasló 1968—69-ck évjárattól, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkambinút ■4tkígtermese már évek óta 40 mázsa felett stabilizálódott, s á korszerű agrotechnika alkalmazásának eredményeként. közel kétszerese a kisüzemi termelők átlagtermésének. De kimagasló eredményi ért el az Olasz!iszka H ársle vei ű Szakszövetkezet is, amelynek átlagtermése — 250 katasztrális hold átlagában — holdanként megköze-4 Illette az 50 mázsát. A gyümölcstermelésben az állami szektor termelése dominál. Termelési értékük — főként az ösztönző felvásárlási ár hatására -— 1971-ben nem ősökként, még a kedvező 19(18—(19-es évekhez viszonyítva sem. Annak ellenére, hogy a kisüzemi gyümölcsösök termelése csökkent. Állattenyésztésünk •— elsősorban az 1970. évi kedvezőtlen takarmány helyzet . hatására — stagnált, vagy csak minimális mértékben nőtt a termelése. Viszont növekedett a sertéstenyésztési kedv és a vágómarha-értékesítés. Ugyanakkor több bodrogközi és más községben tenyész- iisző- és vágómarha-értékesítési problémáit is jelentkeznek. A népgazdasági érdekekkel ellentétben, sajnos, minden szektorban csökkent tavaly a tejtermelés. A termelőszövetkezetekben csaknem 10 százalékkal, a háztájiban még ennél is többel, járásunkban mintegy 15 százalékkal. Ez nyalván összefügg az előző évi takarmány termelés gyenge minőségével, de más okok is közrejátszottak. A baromfi állomány növekedésének hatására nagy volt a tojáskínálat, a termelők olykor értékesítési gondokkal küzdöttek. — Mi a helyzet a járás gazdasági életében kisebb szerepet játszó ipar területén? Az ipar szerepe valóban kisebb. dé nem elhanyagolható járásunk gazdasági szerkezetében. Termelése növekedésének üteme 1971-ben tovább folytatódott, és meghaladta az országos állagot. A növekedés a fafeldolgozó iparban volt a legnagyobb. Főbb célkitűzéseit az üzemek többsége teljesítette, export köle- •'zettségéneik minden üzem eleget tett. A borkombmáton kívül például igen jelentős exportra termelő a póSházi perlitüzem, amely több mint 40 százalékkal növelte exporttervét. A termelésnövekedés — a Hollóházi Porcelángyár kivételével — csaknem teljesen ■ a munka termelékenységének növekedéséből származott. Több ipari üzemben rekonstrukcióra is sor került, emiatt egyes üzemrészek leállítása időszakosan hátráltatta a termelést. Ez a körülmény még inkább növeli az ipar eredményeinek értékét. — Végeredményben hogyan alakult a gazdálkodás hatékonysága; milyen területeken találhatók tartalékok. kihasználat- lan lehetőségek, a hatékonyság további növelése számára ? — A gazdálkodás hatékonysága végeredményben az üzemek és más gazdasági egységek többségében javult, A fejlődés üteme viszont több üzemben és gazdaságban nem kielégítő. A legjelentősebb az eredményjavulás a borkom- binátban, amely több mint negyedmilliárdos termelési értékkel a tervezett — előzetes számítások szerint — 9 milliós nyereségét több mint 30 millióra tudta növelni. De nagjónérvfl az ered meny.javulás az előző évi alacsony szinthez képest a szakszövetkezetekben és a tsz-ek nagy részében isj Évek óta nagy gond. járásunkban, hogy a termelőszövetkezetek egy részében a termelésnövekedéssel arányosan, vagy azt meghaladó mértékben nőnek a költségek is. Vagyis a gazdálkodás hatékonysága az állami támogatásokkal együtt sem nő kielégítő mértékben — pedig a legtöbb helyen ípég nagy tartalékok és lehetőségek kínálkoznak a hatékonyság növelésére. Például több termelőszövetkezetben alacsony az eszközkihasználás. Több tsz csak részben használja ki gépi berendezéseit, szarvasmarha férőhelyeit, öntözőkapacitását Mindezeket figyelembe véve a járási pártbizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy az idei tervek megvalósítása, a gazdálkodás hatékonyságának tovább növelése nem lesz könnyű. Az 1972. évi célkitűzéseink azonban reálisak, és a legszükségesebb 'feltételekkel, rendelkezünk ezek megvalósításához — mondotta a járási “pártbizottság első titkára. Csépányi Lajos Az üvegházakbaji már szépen fejlett csípőspaprikák teremnek , “T~sz-zárszámadó közgyűlésen hallottam. Az egyik fel■ szólaló a következőképpen dicsérte az elnököt: „Jó tsz- elnökünk van, hiszen reggeltől estig vagy az íróasztalnál, vagy a földeken találni meg. Mindent maga intéz, mindenről maga győződik meg. Annyira dolgozik, hogy semmire sem marad ideje, csak a munkájává, de arra is szűkösen’’. Valóban jó vezető-e az ilyen? Megoszlanak a vélemények. Ha abból indulunk ki, hogy a jó vezető semmiképpen sem veszhet el saját munkájában, akkor az ilyen típusú ember nem • jó vezető, hiszen nem marad ideje például olyan fontos dolgokra, mint saját ismereteinek gyarapítása, műszaki és kulturális látókörének bővítése. Nem marad ideje rá, hogy egy-egy fontos kérdés eldöntésénél elmélyültem meggondoltan számba vegye a lehető variánsokat és a legjobbat válassza ki. Az ilyen vezető elszürkül a rábízott munkában, egyoldalúvá lesz, előbb-utóbb kimerült ember benyomását kelti, akinek már egyénisége fejlesztésére sincs meg az igénye. Pedig ma olyan időszakot élünk, a tudomány és technika hihetetlenül gyors ütemű fejlődésének idejét, amikor a nap minden órájában szükség van új ismeretanyagok, gyűjtésére, az -általános és szakmai műveltség, kulturáltság fokozására. Szocialista építőmunkánk eddigi szakaszában volt. időszak, amikor nem lehetett érvényesíteni ezeket az elveket. Volt időszak, amikor a gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetőknek a lemondásban, á puritánságban, a minimális életigényekben kellett példát mutatniuk. Amikor háttérbe szorult az önképzés, a tudományos könyvek forgatása, a színházba, moziba járás. Azokat, akik tudományosan akartak vezetni, bizony, megmosolyogták, s azt mondták: elszakadtak az élettől. Viszont most az a feltűnő, ha egy vezető nem a korszerű igényekhez igazítja vezetési stílusát, szakmai, kulturális egyénisége alacsonyabb, mint beosztottjaié. I . I a egy fiatal mérnök, technikus kerül az üzembe, a tsz-be, * * akarva-akaratlanul megjegyzi magának azt is, hogyan gondolkozik vezetője, milyen új módszereket alkalmaz, menynyire jártas a szakmai és az általános műveltségben. Azért teszik ezt a fiatalabb mérnökök, technikusok, mert tudják, hogy előbb-utóbb ók is vezető beosztásba kerülnek. Ezek a fiatalok meglátják, hogy vezetőjüknek állandóan gondterhelt az arca, nincs ideje sé műszaki, se általános kulturáltságának fejlesztésére, idegileg kimerültek, s az a kép fogalmazódik meg bennük; nem érdemes törni magam, hiszen én is úgy fognak kinézni, mint ő. Felmerül a kérdés, az ilyen típusú vezetők miért nem érnek rá elsajátítani a legújabb ismeretanyagot:, miért nem érnek-rá szaklapot, könyvet olvasi? A vezetők egy része,' az úgynevezett panaszkodó típusúak azt mondják, azért, mert gyengék a beosztottaik, semmit sem lehet az alsóbb szintű vezetőkre bízni. Igaza van-e az ilyen típusú vezetőnek? Ha valaki évek óta áll az üzem, a tsz élén, akkor már nemcsak a beosztottakban kell keresni a hibát, amiért nem lehet semmit rájuk bízni, hanem elsősorban a vezetőben. Esztendők alatt ugyanis át lehet formálni emberek egész tömegét. Olyan középkádereket lehet nevelni, akikre igenis rá lehet bízni a legkényesebb feladatokat is. Mert nem lehet elfogadni azt a nézetet, hogy az egyik vállalatnál, tsz-nél a zsenik jöttek össze, a másiknál pedig az antiialentumok. “T"sz-elnökeink, üzemvezetőink, igazgatóink tehát úgy ■ szervezzék munkájukat, hogy ne kelljen mindent maguknak intézniük, ne kelljen állandóan az íróasztal mellett ülniök, az üzemet, a szántóföldet járni, hanem jusson idejük önképzésre is, tartsanak lépést az új ismeretanyagok elsajátításával, fordítsanak nagyobb gondot általános, szakmai és kulturáltsági színvonaluk fokozására. Csak az ilyen vezető tud eredményesen dolgozni, lesz „hosszú életű” beosztásában. Fodor László minap a vasasoknál, egy szakszervezeti tanácskozáson így fogalmaztak: a murilcaverseny szervezése igen fontos dolog, de mégsem a szervezés az elsődleges. Hanem az, hogy a gazdasági vezetők, a politikai szervek képviselői beszélgessenek a szocialista brigádokul, részletesen ismertessék meg a dolgozókkal a vállalati célkitűzéseket, s jelöljék meg azokat a feladatokat, amelyeknek a teljesítéséhez a szocialista munkaverseny valóságos segítséget adhat. A célok és feladatok megértése és a kollektíva általi elfogadása teszi valóban ér- telmessé a versenyt, vagyis mindenek előtt ez szükséges hozzá, hogy — a közelmúltban született párthatározat szellemében — magasabb szinten hasznosítsuk a dolgozók kezdeményező, alkotó . versengését. A Diósgyőri Gépgyár szocialista brigádve- zetőinek tanácskozásán Badi József, a sajtolóüzem vezetője — s egyben az üzem egyik komplex brigádjának ' vezetője — tette szóvá, hogy a brigádokat még nem vonják be a kellő mértékben a hosszabb távú feladatok megoldásába, holott igen sok segítséget tudnának adni nemcsak a termelésben, hanem például a technológia tökéletesítésében, vagy a szervezési hiányosságok megszüntetésében is. A sajtolóüzemben számos jó brigád dolgozik. Az egyik szocialista brigád — Hajdú Mihályék — járműalkatrészeket kovácsol.-— Exportra dolgozunk — mondja Hajdú Mihály — szigorúak a követelmények. Nekünk elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy pontosan betartsuk a technológiát. Ea persze ahhoz, hogy az üzem terve meg legyen, minden. nap meg kell termelnünk a száz. száztíz százalékot. A baj csak az, hogy ez az üzemrész meglehetősen elavult. Nem egyszer le kell állnunk ilyen, vagy olyan ok miatt. De még sohasem kértünk emiatt „idői”. Szerintünk a verseny azt is jelenti, hogy össze kell fogni a lemaradások megszüntetése érdekében. Bán Lajosék a darabolást végzik a sajtolóüzemben. — Ha az üzemvezetőség biztosítja a feltételeket, mi is meg tudjuk tenni a magunkét — mondja a brigád- vezető. De látja, most is kifogyott az oxigén, volt már, hogy majd egy egész műszakban nem tudtunk dolgozni. Hát, így aztán nem nagyon lehet versenyezni. — A brigád jól szerepel a versenyben — vetem közbe. — Igen. Ebben az is benne van. hogy itt rosszak a feltételek. Aztán, sokszor hoz az üzemvezető valami feladatot. Azt szokta mondani: tudom, hogy maguk ezt meg tudják csinálni. És meg is tudjuk csinálni. Mert jó a brigád. — Én azt mondom — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalabb brigádtag —, ha úgy igazán megnéznénk, nem lenne olyan sok szocialista brigád. Mert, mi áz, hogy száz százalékot, vagy száztizet teljesíteni? Ez a dolgunk. Ezért. kapjuk a pénzt. Ettől még nem lesz szocialista egy brigád. Mi úgy képzelnénk el, hogy leülnek velünk, megbeszéljük a tervet és azt, hogy miben tudunk igazán segíteni. Beszélgetni Ítéli tehát. És ezek a beszélgetések egyre gyakoribbak a sajtolóüzemben, s a Diósgyőri Gépgyár többi üzemében is. Az idei versenyfeladatokat már így fogalmazzák meg. S a gazdasági vezetők minden brigád számára leírják, miben kérik a segítségéi, mik a legfontosabb feladatok a versenyben. M agasabb szinten... Ez a követelmény a szocialista munkaversenyre is vonatkozik. És azt jelenti, hogy valóságos tartalommal kell megtölteni a vállalásokat, hogy a versenynek a vállalati, a népgazdasági célok megvalósulását kell hatékonyan segítenie. Ami csak úgy lehetséges, ha a munkások és a vezetők gyakrabban beszélgetnek egymással. És szót is érlenek. Flanek Tibor Az. újhelyi járás gazdasági teiimsesees néhán problémám ; „Mindent maga intéz, ® 1 FF 1 ; mindenről meggyőződik..."'” Beszélgetés brigádokkal felei paprika
