Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
1972. február 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Meggondolaí lan Ilérgazdá5 kodás Mélyponton az ózdi ruhagyár Sürgős megoldásiul vár 1200 siődoigozó problémája A Debreceni Ruhagyár ózdi egysége a gyárváros második legnagyobb üzeme, melyben jelenleg 1270 dolgozót foglalkoztatnak. A lányok, asszonyok foglalkoztatása érdekében életre hívott, s ma már középüzemi méreteket öltő üzemegység a közelmúltban ünnepelte megalakulásának egy év tizedes jubileumát, s hogy most korántsem ünnepi hangulatú riportot írunk, annak az oka: kicsúszott alóluk a biztos talaj, bizonytalanná vált a tcrvteljesítés lehetősége. Vitatható normarendezés Az ózdi üzemegység — bár már vállalati méretet ölt — a dolgozók felvételén kívül jóformán semmi önállósággal nem rendelkezik. A központi üzem Debrecenből, 200 kilométer távolságból „diktálja” a 'termelésre, a bérekre, s minden egyéb vállalati mutatót meghatározó tényezőre vonatkozó normákat. A helyi vezetőknek mindössze a végrehajtás megszervezésében, a folyamatos munka biztosításában van szerepük. A kialakult állapot miatt éppen ezért a felelősség is megoszlik a központi és a helyi üzem vezetői között. A vállalat és az ózdi üzemegység gazdasági egyensúlya a múlt év elején megbomlott, egy meggondolatlan bérrendezés következményeként. A Debreceni Ruhagyár vállalati szinten átlagosan 2 százalék béremelést irányzott elő 1971-ben, s tavasszal közölték az ózdi vezetőkkel, hogy 7,50 forint órabérről az átlagos bérszínvonalat emeljék fel 8,10-re. Az ózdi vezetőknek nem szúrt az szemel, hogy az ilyen mértékű bérrendezés az előirányzott 2 százalék háromszorosát is meghaladja. A gazdasági munka hatékonysága lényegesen elmaradt a bérszínvonal növekedésétől, s az év közepén már vállalati szinten béralaptúllépést eredményezett. Az egyensúly visszaállítása érdekében, amit korábban egyik kezükkel adtak a dolgozóknak. azt később, vitat- ható módon visszavették a másik kezükkel. Augusztustól a bérszorzót, vagyis a kifizethető bért nem a teljesítmény arányában, hanem attól alacsonyabban állapították meg, ami lényegében azt jelenti, hogy 100 százalékos teljesítmény esetén sem kaptak teljes fizetést a dolgozók. Októberben a korábbiakat még szigorúbb, s vitathatóbb intézkedés követte. A gyáregység össztermelésének egyharmadát kitevő, két legnagyobb volumenű modell normaidejét 10 százalékkal megszigorították, pedig a norma korábban is feszes volt, hiszen szeptemberben, a szigorítás előtt is csak 86 százalékra tudták teljesíteni. (A normarendezés egyébként a kollektív szerződés. tehát a „vállalati alkotmány” megszegésével történt, ugyanis nem tájékoztatták előre a dolgozókat, csak fizetéskor vették észre, hogy kevesebb van a borítékban!) Az októberi átlag- kereset 1520 forintról 1361 forintra csökkent, s a dolgozók egy csoportjánál a csökkenés mértéke elérte a 300 forintot is. Ezt a decemberi bérkiegészítéssel sem lehetett korrigálni... Ilossz hantin int es irak Or A meggondolatlan bérgazdálkodás következtében kialakult állapot rossz hangulatot szült az üzemben. A múlt évben 150-en hagyták ott az ózdi ruhagyárat, többségük rutinos, begyakorlott dolgozó, törzsgárda- tag. Megkezdődött a jogos panasz miatti kilincselés. Az Ózdi városi Pártbizottság tájékoztatta az illetékes Haj- dú-Bihar megyei Pártbizottságot, melynek közbenjárására a ruhagyár központja az év hátralevő részére megoldást, 1972-re pedig újabb fellendülést ígért. Túlzott optimizmussal. A helyzet az év elején ugyanis tovább romlott, s újabb problémák is napvilágra jöttek. Január első 20 napjában az üzemegység időarányos tervét' mindössze 75 százalékra teljesítette. A tervteljesítés feltételei nincsenek biztosítva. Anyag- hiány, tervdokumentációk késése, szabványok hiánya, s gyakran még cérnahiány miatt is állnak a szalagok. Kissé meglepett, milyen gyakran nyílik a pártiroda ajtaja. Párttagodé, brigádtagok, ha egy kis idejük van, arról vitatkoznak, mi módon lehetne kimozdítani az üzemegységet a mélypontról. Felelősséggel beszélnek a problémákról, szívükön viselik üzemük sorsát. Több dolgozóval beszélgettem. Íme két vélemény: — Húsz nap alatt 4 ezer ruha részleges selejt lett, javításra. pluszmunkára szorul .— mondotta egyikük. — De többnyire nem a dolgozók hibájából. Hogy mást ne említsek, tegnap az egyik vezető több tucat ruhát szét- bontalott, mondván a hátót 3 centivel sz.űkebbre keld varrni. Megcsináltuk. Ma ugyanazt egy másik vezető kifejtette, s vissza varratta az eredeti helyére ... — Normában dolgozunk, de a normát sohasem vehetjük komolyan — mondotta egy másik dolgozó. — Hol annyira feszes, hogy képtelenség teljesíteni, hol pedig laza. Viszont ha laza a norma, menet közben megszigorítják, s mi véletlenül sem tudjuk, hogy mikor, miért mennyi fizetést kapunk. Hogy lehet ez ösztönző?... Többen megfogalmazták azt is, hogy megrendült a vezetőkkel szembeni bizalmuk, csökkent a vezetők tekintélye. Vnn-c hiút? A rosszul előkészített évkezdés az üzemegység első MÄV hitelesített rakodólap, akác szőlőíámla, akác szőlőkaró szállítását KEDVEZMliNYES AltON VÁLLALJUK. Erdőgazdaság, Nyíregyháza. negyedévére, sőt egész évi munkájára rányomja a bélyegét. Az optimisták sem reménykednek benne, hogy az évi tervet sikerül teljesíteni. Az üzemegység vezetőjét, Bálint Pált kérdeztük meg, milyen kiutat lát, hogyan téliét az üzemet fellendíteni? Nem kis meglepetésre első helyen azt említette, hogy meg kell nyugtatni a dolgozókat, s át kell szervezni a brigádokat. Miért? Hiszen eddig nem a brigádokon, a dolgozókon múlott a tervtel- jesítés. Az ok inkább a belső szervezetlenségben, az anyavállalat, s a fióküzem nem megfelelő kapcsolatában, s talán a műszaki vezetés színvonalában kereshető... Hogyan lehetnénk optimisták. ha a figyelem még most sem a lényegre irányul? * Az Ózdi városi, majd a megyei Pártbizottság kezdeményezésére reméljük a ruhagyár központja érdemben is foglalkozik, az ózdi üzemegység helyzetével. Reméljük hamarosan érdemi intézkedések történnek, hiszen 1200 ózdi dolgozó, lány, asz- szonv került önhibáján kívül kedvezőtlen, hátrányos helyzetbe ... Tóth István A furkaslyuki bányában a személy- és szénszállítás kép a külszíni rendező-pályaudvarról készült. villamos mozdonnyal történik. A Tartalékosok és hivatásosok találkozója A napokban tartalékos és hivatások katonák gyűltek össze Miskolcon, a Magyar Honvédelmi Szövetség székhazában, hogy ismerkedjenek. beszélgessenek, a „fehér asztal” közvetlenebb, kötetlenebb hangulatában is kicseréljék véleményeiket, tapasztalataikat az utóképzési munkáról. Sok minden szóba került ezen a találkozón, mely tulajdonképpen egyik része annak a sokféle módszernek. melyek révén az MHSZ megyei vezetősége a honvédelmi utóképzési munkát segíti. Volt miről beszélgetni, hiszen mind a hivatásosoknak, mind a tartalékosoknak sok közük van ahhoz, hogy a tartalékos klubok túlnyomó többsége eredményesen A brigádok küldötte Asszony a MAY-tói A szakszervezeti küldöttértekezleten történt... Az egyik küldött nem ért egyet a jelölésekkel. Elmondja, hogy náluk a kocsi-műszakon 120 ember, zömében nő dolgozik. Miért nincsenek c nők képviselve a Tiszai pályaudvar szakszervezeti bizottságában? Nos, ha csak ez a baj, köszönik a javaslatot, szívesen segítenek rajta. Az addigi 15 helyett 17 tagú lesz a bizottság. Így kerül be e szervezetbe: Majoros Peren éné. Igen, talán hozzájárul ehhez, hogy a család fenntartása voltaképpen az ő vállára nehezedik. — Gondjaink? Bőven akadnak, hiszen a munka után következik a második műszak. Posta Mihályné, pe- recesi bányász feleségére még öt gyermek ellátása vár. Li- pusz Balázsnénak négy gyermeke van. Ezt csak azért mondom, mert elő-előfordul, hogy a gyerek beleg, s az anya talán keveset alszik éjszaka, nappal is nyugtalan, s ilyenkor a többi a lsöny- nyebb munkákat adja át neki. A vasutas asszonyt most ismét küldötté választották. A pályaudvaron 104 — közte 15 női — szocialista brigád dolgozik. Két küldött képviseli a miskolci vasutasokat a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán, s az egyik: Majoros Fe- rencné. A küldött önmagáról keveset mond. — 1961-ben kerültem a vasúthoz. Miért? A férjem bányász volt. Betegeskedett. Izületes, meg is műtötték a térdét. Két gyerek van, s kellett a kereset. Hol vannak a gyerekek? A fiam gépkocsivezető a sütőipari vállalatnál, a lányom pénztáros a Tünde boltban. — Eleinte kicsit nehéz volt. Sokat sírtam. „Ilonka, ha így nekikeseredsz, baj lesz” figyelmeztetett egy régebbi dolgozó, Mizsik István né. Segített, biztatott és ez igen jól esett nekem. Akkor kezdtem érezni, hogy milyen sokat jelent a kollektíva együttérzése. így aztán, amikor elhatároztuk, hogy bekapcsolódunk a szocialista brigádmozgalomba, annak lelkes Híve, majd egy év múlva brigádvezető lettem. A kollektívába heten tartozunk. Kik a leglelkesebb tagjai? Itt van Taksás Anna. Nagyon jó szellemű lány. Vidékről. Csobádról jár be. Ha probléma van. készségesen segít. Bártól Jánosné törékeny asszonyka. Kimondottan jó munkaerő, s hihetetlen akaraterő van benne. Korántsem könnyű a kocsi-műszak dolgozóinak, ók takarítják a vasúti személy- kocsikat. Gyakran van, amikor a kocsi belső képe mindent mutat, csak azt nem. hogy kulturált utasok ültek benne. Különösen vonatkozik ez a Szabolcsból jövő kocsikra. Gyakran fel vannak szaggatva az ülések huzatai, a lámpákat kitépik. Különösen a harmadik hét nehéz. Két héten át tárolás van, azaz a kocsik „futó” takarítása. A harmadik héten van a „gödör”. Ekkor végzik a kocsikon a felújítást és egyben a nagytakarítást. Egyelőre még nem tudták e munkát gépekkel megkönnyíteni, s a hagyományos eszközökkel elég fáradtságos. Említettük, hogy a brigád legtöbb tagjának otthon is van bőven tennivalója a család körül. Mégis készségesen vesznek részt a különféle társadalmi megmozdulásokban. Tavaly 180 óra társadalmi munkát végeztek. — Jó lenne meginni egy feketét — En is kéreik egyet. Ez a párbeszéd gyakran elhangzik, de nem a presz- szóban, hanem itt a munkahelyen. A szakszervezet kedves figyelmességként vett a . számúiéra egy szifont és egy kávéfőzőt. A szifon azért jó. mert nyáron, a hőségben 30 —40 °C van a kocsiban, kell a hűsítő. A kávé pedig min- di" jólesik. Terveik? Nagyon egyszerűek és hétköznapiak. Tulajdonképpen nincs más vágyuk, mint jól elvégezni a munkát s gondoskodni a családról. És a ható 1200, 1300, 1500 forintos keresetből. különösen a több gyerek mellett aligha tudnak világkörüli útra és autóútra gondolni. Ezzel talán mindent meg is mondtunk. — Mit mondanék, ha netán az országos találkozón szót kapnék? — ismétli a kérdést Majoros Ferencné. — Talán arról beszélnék, hogy 470 nő dolgozik a Tiszai pályaudvaron. Beszélnék a lányok. asszonyok helyzetéről; arról, hogy mj is szeretnénk a szabad szombatot, és ha lehet, éjszaka ne leéli jen dolgozni a gyermekes anyáknak. Nem tudunk nagy dolgokat vállalni. ígérni, csal azt hogy erőnkhöz méltóan még iobban törekszünk a kulturált utazás biztosítására. s egyben azt kérjük, hogy az utasok is jobban becsüljek meg az értékes vasúti kocsikat. Csorba Barnabás tölti be feladatát, megfelel a fokozódó követelményeknek. A klubok tagjai a múlt évben is számos módszertani továbbképzésen, gyakorlati foglalkozáson vettek részt. Nagy feladatokat kaptak és oldottak meg sikerrel mind a kiképzésben, mind mozgalmi, vagy éppen sport- munkában is. Nem véletlen, hogy az országos vezetőség éppen Borsod megyét bízta meg a tartalékosok országos bajnokságának megrendezésével, melynek sikeres lebonyolításáról annak idején lapunkban is beszámoltunk. Mindehhez persze előbb a tartalékosok löveszversenvét és honvédelmi versenyét valamennyi szinten meg kellett rendezni. Szó esett a találkozón az előképzésről is, hiszen a honvédelmi elő- és utóképaés bizonyos tekintetben elválaszthatatlan egymástól, a kettőt rendszerint együtt is szoktuk emlegetni. Előképzé- si feladatát az MHSZ ugyancsak teljesítette a múlt évben is. Az oktatók nagyobb része most is a hivatásos, valamint tartalékos tisztek, tiszthelyettesek közül került ki. Érdekesek voltak a szülői értekezletek, ahol az előképzés célját ismertették. A sorköteles fiatalok számára megyénkben gyakran szerveztek laktanyalátogatóst, különböző katonai témájú szellemi vetélkedőket. és többször adódott alkalom arra is, hogy katonákkal, hivatásos tisztekkel találkozzanak, elbeszélgessenek a fiatalok a honvédség munkájáról. A feladatok, a tudnivalók mind az elő-, mind az utóképzésben növekednek. A hivatásosok és a tartalékosok szorosabb együttműködése, a tapasztalatok mind sokoldalúbb kicserélése feltétlenül indokolt. A napokban megrendezett kötetlen, baráti találkozó is jó alkalom volt erre. Közlemény! Miskolc megyei Városi Illetékhivatal, értesíti a lakosságot, hogy Miskolc, I., Tanácsház tér 2. szám alá költözik és az illetékügyek intézése 1972. évi február 2-től a megjelölt helyen történik. \
