Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1972. febr. 27., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A vaddisznók „védelmében” Sok szó esett az utóbbi időkben a. hírek között a Zempléni-hegység erdeinek lakóiról: a szarvasokról, muflonokról, vaddisznókról. Különösen ez utóbbiakról terjedlek cl „alaptalan” hírek. Aggodalomra egyáltalán nincs ok — tájékoztatott bennünket: Koron- ky István erdömernök, vadászati előadó —, hiszen a szaporulatuk nem haladja meg a szokott mértéket. így az erdösegi fauna „harmóniájának” megbomlásáról nincs szó. A Zempléni-hegység vaddisznó törzsállománya 700-ra tehető, ennek a fenntartása pedig a terület nagyságához ará- nyitva kívánatos is. Igaz, nyaranta kárt lesznek a mezőgazdaságban, del iát ez igij van, mióta a világ világ. Az erdőgazdaság dolgozói és a vadász- társaságok tagjai gondoskodnak az erdőszéli riasztásról, a többlet kilövéséről és az okozott károk megtérítéséről. A kár nagysága most sem haladta meg a korábbi évekét. Túlzottalc azok a híresztelések, amelyek félmillió forintnál nagyobb károkról szóltak. Azt is el kell mondani a vaddisznók „védelmére, hogy messzire nem szoktak kóborolni, csak a saját 2—3 kilométeres körzetükben tanyáznak, 15—20 kilométerre tehát nem „csavarognak” ahogy alaptalanul „rájuk fogják”. A vadászatuk egész évben meg van engedve, de az nagyon helytelen vadgazdálkodási eljárás, ha — amint az egyik hegyaljai társaság vadászairól írták — egyszerre és egy helyen 15 vaddisznót is kilőnek. Ennyi leterített állat közt sok anyakoca is lehetett, ennek a kárát pedig maga a vadásztársaság látja majd az új vadászit idényben. (h.) TENAGY SÁNDOR: Uralkodásra, parancsolásra Uralkodásra, paranceolásra születtél, nem is tagadhatod — ahogy ülsz, beszelsz, nézel, ahogy kényszeritesz s vársz a hódolasra, ahogy minden testrészed kíván ja — külön-külön — a csodálatot, ahogy a világot vallatod s ítéled folytonos vallomásra: rsarnokabb vagy, mintsem gondolod: hiába lenne bármi önmaga, lehet csupán erőd utánzata — * várja, kéri .már a zsarnokot: kényszerítse újabb boldog megadásra szemrebbenésed, kisujjad mozdulása. KÁRPÁTI KAMILL: Fekete rózsa Hogy a Mezes utcában nem leltelek, a Süllő utcába nem hívtalak. A lő közepén hangra forgó úszott, a nád-folyosón egy kemény kalap. S hogy a hangraforgó rólad énekelt, hallgattuk én cs a kemény kalap, és egyre jobban fájt, hogy nem leltelek, s a Süllő utcába nem hívtalak. Szoknyáját föltűrt hajnal jött a vizen. Hám ült ák buborékszem ü halak. Esetlen, fekete rózsaként úszott, nyomában úszott a kemény kalap. EBÉDIDŐ Mindig köztelek lessek Pereces munkáskultúrájának megteremtője ORSZÁGOSAN is híres, elismert munkáskultúrát teremtett meg életművével megyénk egyik >.:grégibb bányatelepén, Perecesen, Lauday János igazgató-tanító. Maga is egy nagy család kilencedik gyereke volt. Nehéz körülmények között, édesapját is elvesztve nevelkedett. A tanítóképző elvégzése után Budapestre került—, s mint ahogy lánya visszaemlékezik — a Nemzeti Színház tagja lett, és olyan hírességekkel játszott egy színpadon, mint Jászai Mari, Udvardy Marcit. A színpadot betegsége miatt kelett. elhagynia, de a munkáról akkor sem mondott le; a katedrán fáradozott a nép nevelésén. A századfordulón hívta meg a diósgyőri-vasgyári iskola gondnoksága Lauday János tanítót, hogy a perecesi egytanlermes iskola első tanítója, igazgató-tanítója legyen. A tanítás missziója mellett Lauday János a felnőtt lakosság művelődésének biztosítását is a vállára vette. A nehéz körülmények között élő, nagyrészt idegen ajkú bányászok szelleLauday János mi felemelése nem volt könnyű. Lauday János azonban fáradhatatlan volt. Ö volt az aki 1903-ban megalakította u dalárdát, majd később a „Bányamécs” Dal- és Műkedvelő Egyletet, amelynek keretében színielőadásokat rendeztek. O volt az, akinek segítségével létrejött a könyvtár, aki ott bábáskodott a bányászzenekar születésénél, de ö volt az is, aki megalapította a bányászok sportegyesületét, és ő volt a mozi első ügyvezetője is. 1933-ban vonult nyugalomba, de ez egyáltalán nem jelentette, hogy megszakította volna kapcsolatát. a perecesi munkásokkal. Ezután ' is tevékenyen részt vett a telep kulturális életében, egészen 1952- ig, haláláig. TANÍTVÁNYAI és alapításai őrzik emlékét. Egyik versében azt írta: „Mindig közietek leszek!” Es valóban. Most, születésének 100. évfordulóján a bányászszakszervezet művelődési háza megemlékezik munkásságáról. Kedden a vasgyári temetőben, sírjánál, a koszorúzás alkalmával ott lesznek egykori tanítványai, a dalárda regi tagjai, a bá- nyászzenekar, tisztelői és a legfiatalabbak, annak az általános iskolának tanulói, úttörői, amelynek első igazgató-tanítója volt egy fél életen keresztül. O. .1. Diófák árnyék nélkül Az idén talán először úszott végig a völgyben a vadgalamb hangja. Ka- lóóó-ka — mondta elnyújtva a madár. A patak vize, amely Kacs alatt valaha malmot is hajtott, most nagyon halkan és csendesen csörgedezett. Nagy József, a tibolddaróci tsz elnöke a vizet nézte. — Nem volt telünk. Se hó, se eső. Nincs víz a patakban — mondta, aztán felemelte tekintetét és kereste vele a mélyhangú madarat. — Ez meg már a tavaszt jelzi. Rigót is láttam már, sárgát. Az idén alighanem korán lesz tavaszunk. Hamar megszólallak a madarak. — A diófák miatt jöttem — szóltam, és akkor Nagy József elnök elmosolyodott, ötven éves, és keveset mosolyog mostanában. Lelkében nagy a bánat. Húsz éves fiát siratja a lelke. Az élet azonban élet, és ő nagyon is sokat törődik az élettel. Egy egész közösség a tibolddaróci Rákóczi Termelőszövetkezet, 450 ember életével. A jövőnek Seremnek — A diófák megvannak — mondta csendesen. — Ott vannak már a iöldben. Hetven centi mély árkot huzat tunk a géppel. Abba települ név a diófák. Harminc hektáron, összesen 4200 diófát ültettünk el. Néztem a diófákat. Lombjuk még nincs. Ágaik is kurták. Törzsük vékony és sudár. Jó két méter magasai;, — Érdekes — mondtam —, mennyi diófa és egynek sincs árnyéka. — Még nincs — bólintott Nagy József —, mert a fiatal diófa a jövőbe veti árnyékát és majd a jövőnek adja a termését is. Számolgatni kezdtem. Harminc hektár dióültetvény egy tagban. Keüés ilyen van az országban. És 4200 diófa árnyék nélkül, de ígéretes jövővel. Mert a diófa, ha most ültetik, csak a következő generációkban terem. Legkorábban tíz év múlva. Akkor, igen, akkor fordulnak termőre. És máris másfé millió forintot kér a munka, a telepítés, a 4200 fa, a harminc hektár. Igaz, ebben benne van a tíz évi ápolási költség is. — Vannak öreg diófák a faluban? — kérdeztem. — Vannak — felelte Nagy József. — Szépek? — Szépek és jól teremnek. — Ezért telepített a tsz harminc hektáron diói? — Nemcsak ezért. — Hanem .;.? — Hanem ... mert van vagy 250 hold területünk, ami diónak és gesztenyének való. — Annak. — Szel id gesztenyének? — Gesztenyefa is van a faluban? ■ — Van. Egyetlen egy a Gomb dűlőben. — öreg? — öregebb, mint én, mert én ötven éves vagyok, és az a gesztenyeía már a gyermekkoromban is ott állt. — Terem? — Minden évben és sokat Már eddig is... Szakítsuk meg a párbeszédet. Térjünk kissé visz- szább az időben és az elmélkedésben is. Az elmélkedés könnyű. Tények beszélnek. Az a termelőszövetkezet, amely egyszerre 30 hektáron diót telepít, csakis jó, megalapozott és a jövővel is törődő gazdasági közösség' lehet, amelynek vezetői és tagjai bölcs előrelátással gondolkoznak, terveznek és cselekszenek. A tibolddaróci Rákóczi ilyen szövetkezet. A földműves, ha diófát ültet, csakis a jövőre, fiaira, unokáira gondol. Az idő. A tiboddaróci Rákóczi jó szövetkezet. Eddig már 400 katasztrális hold szőlőt is telepitett. Ebből 80 hold még fiatal, a többi már terem. Az idén is nagyon jó volt a termés. A szőlő hárommillió forintot adott terven felül. Húsz borkóstoló boltja is van a szövetkezetnek. Ebből 18 Borsodban, egy Budapesten, egy Solymáron. A húsz borkóstoló 11 millió forintot forgalmazott 1971-ben, négymillió forinttal főbbet a tervezettnél. De a növénytermesztés is nagyon jól ment, és a sertéshizlalás is. Hárommillió forintot hozták terven felül. Már megvolt a zárszámadás. A tsz termelési értéke 1971- ben 35 millió forint volt, 10 millió forinttal több a tervezettnél. És maradt 8000 hektó bor, ami legalább 10 millió forintot ér. Ez most a forgó alaphoz tartozik, és tartalék. A tsz-tagok egy napi keresete 1971-ben 90 forint volt. — Elégedettek az emberek? — kérdeztem. — Nem elégedettek — válaszolt Nagy József. — Mert a szabályozók sértik az érdekeiket. — Hogyan értsem ezt? — Ügy, hogy mi a korábbi években mindig elsősorban a beruházásokat szorgalmaztuk, a kiosztható jövedelem rovására is. Kevesebbet fizettünk, mint amennyit lehetett volna. Azt mondtuk, hogy előbb megalapozzuk a gazdaságot s azután osztunk. Most ludnánk már fizetni, de nem szabad. A tagok eddig mindent megértettek. Most viszont nem értik, miért nem élvezhetik munkájuk megérdemelt gyümölcsét. Kijelentjük nyíltan: nem értünk egyet a jövedelem ilyen szabályozásával. .. Helikopterrel permeteztek A szőlő. Igen. Éveken ál a szőlővel kínlódtak. Beleadták pénzüket, erejüket, szakértelmüket. Olyan 400 holdas ültetvényük van, hogy azt bárki megnézheti, mert csak csodálni lehet. Kordonos mind és gépi művelésű. Viszont a gépekért is pénzt kellett adni. Sőt, tavaly már helikopterrel permeteztek. A szőlőt nem kapállak — vegyszerrel gyomlalanílották. A vegyszer és a helikopter is pénzbe került. A szövetkezet, a tsz-tagok pénzébe. De tudnak számolni is. Egy katasztrális hold szőlő permetezése helikopterrel 86 forintba került. Földi gépekkel ugyanez a munka 115 forint holdanként. És menynyivel gyorsabb, jobb, biztonságosabb a helikopterrel végzett permetezés. A háztáji szőlők nagyobb felét is helikopterről permetezlek ... És igen: a háztáji szőlő. Már kevés a háztáji szőlő. Nem kell. Az emberek eddig 250 holdnyi olyan területet hagytak el. amelyen öreg volt a szőlő, és régi módszerrel — kézi gürcöléssel — kellett művelni. Nem hajlandók gürcölni. A kordonos szőlő korszerű és ott a gépi minden munkát elvégez. A tsz-ből meg, a végzett munka szerint mindenki kaphat bort. Igaz, hogy' csak évi 200 litert, de elég az. Nem isznak nyakló nélkül a tibolddaróci tsz- tagok. Dolgozni jobban szeretnek. mint inni. Ősszel is minden munkát korán befejeztek, és már január közeliére megmctszctlék mind a 400 hold szőlőt. A nagy terv De most van 250 katasztrális hold elhagyott terület, és lesz az még több is, mert nem kell a régi, sok gürcölés árán js keveset termő szőlő. Éppen ezért a tsz tagsága a vezetőség javaslatára úgy határozott, hogy az elhagyott területeket mind betelepítik dióval és szelídgesztenyével. Igaz, a gesztenye miatt az okosok még kötekednek, de a tsz bebizonyította, hogy Ti- bolddaróc határában jó a szelídgesztenye is. nemcsak a dió. A talaj kötött és meszes. Ráadásul a diónak és a gesztenyének kevés trágya kell. Ezért: a terv legalább 150 hold dió és 100 hold szelídgesztenye. — Mikorra lesz ez eltelepítve? — Már hozzákezdtünk és folytatjuk — felelte az elnök. — A következő öt-tíz év során szeretnénk elvégezni ezt a munkát is. — Akkorra a most elültetett diófák megnőnek és árnyékuk is lesz — mondtam. A vadgalamb megint be- lekonditott a völgy’be: Ka- tóóó-ka — mondta elnyújtott hangon a madár — Igen — szólt csendesen Nagy József, ez a határozott, céltudatos ember. Síró lelke is mintha engedett volna, mert a mondatot így fejezte be: — Tíz év. Akkorra nagy koronájuk és nagy árnyékuk lesz ezeknek a diófáknak. Én meg nyugdíjas leszek akkorra. Nyaranta majd kijövök ide. a diósba és jókat alszom a diófák árnyékában ... Szendrei József
