Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

K©WC-NW«5VAROftSZAG 9 m 1972. 9., vasárnap a A \ A UTÓ-MOTOR A szovjet autóipar A MOSZKVAI AMO Autó­gyár 1924 végén bocsátotta ki az első szovjet tehergép­kocsit. 1928-ban — amikor a világon több mint ötmillió gépkocsit gyártottak — ná­lunk 840 hagyta el a gyára­inkat. Az ötéves tervek során a szovjet autógyártás az ipar egyik jelentős ágazatává vált. 1970-bén 916 ezer gépkocsit | gyártottunk. 1975-ben terme­lésünk eléri az évi 2—-2,1 mil­lió darabot A helyi forgalom j lebonyolításán kívül — külö­nösen a tehergépkocsik — a távolsági forgalomban is | részt vesznek, nélkülük el­képzelhetetlen a külszíni bá- j nyák kitermelése, vagy a | belső mezőgazdasági szállí- j tások megoldása. A mostani tervidőszakban a teheráru- forgalom több mint másfél- szeresére, a személygépkocsi­gyártás 3,8-szorosára növek­szik, s ez utóbbi eléri az évi 1,2—1,3 millió’t A tehergép­kocsi gyártása azonban to­vábbra is fontos feladat ma- rád, e téren az elkövetkezen- j dő öt évben jelentős változá- i sok következnek be. Az elő- i ző öt évben teljesén új típu- I sok gyártására tértünk át. S a közeljövőben még további j 22 új tehergépkocsi és nyer­gesvontató típus gyártását kezdjük meg. A Naberezsnyije Őseim­ben épülő tehergépkocsigyár i kizárólag szovjet tervek alap­ján épül. Itt megjegyezném, hogy az autóiparban az elmúlt öt év során több mint száz gyárat korszerűsítettünk és 28-at teljesen újjáépítettünk. Egy részük már megkezdte a ter­melést. Jelenleg a tehergépkocsi­jaink átlagos teherbírása 4,5 tonna. 1975-re elérjük az át­lag öt tonnát, pótkocsiknál az 5,8 tonnát. Ez azt jelenti, hogy 102 ezer négytonnás te­hergépkocsit kell kibocsáta- nunk, ugyanakkor 170—175 ezer vezető és szerelő szaba­dul fel eddigi elfoglaltsága alól. Ez nagyon jó, mert je­lenleg Moszkvában több ezer gépkocsivezető hiányzik. Ami az autóipari dolgozók értekezletén felvetett minő­V ségjavítást illeti, legfonto­sabb feladatunk a végszerel- dék munkájának javítása, egyes alkatrészek tartósságá­nak fokozása, a nagyjavításig megtett út növelése. Nagy szükségünk van nagy teherbírású dömperekre és dömpervonatokra. Ezt a kér­dést a Belorusz Autógyár A motor indít, gyorsít, se­besen viszi a gépkocsit. Mőbb-utább azonban lassíta­ni kell, óvatosan, fokozato­san, vagy hirtelen —- ha baj van. Végül meg kell állni, s az álló helyzetet biztosítani, tehát valamilyen módon fé­kezni kell. Hatósági előírás, hogy min­den gépkocsin két egymás­tól független fékberendezés legyen. Az egyik mindig láb­fék, mely a gépjármű féke­zett kerekeit képes megfogni, a másitk kézifék és rögzíthe­tő- .. Az üzemi fék a lábfék. Me­net közben használjuk, jobb lábbal működtetjük — hogy fékezéskor a gázpedálról kénytelenek íbegyünik levenni a lábunkat — az összes ke­rekeket fékezzük egyszerire. A róható fék a kézifék. A gép álló helyzetének rögzí­tésére szolgál. Rendszerint csak a hátsó kerekekre hat. Sziükség esetén üzemi féknek is lehet használni. Ezt a féket eleinte a se­bességváltóból kilépő kardán tengelyre szerelték, csak azt fékezitek le, s úgy lassítottak vagy rögzítettek. Má már csak kivételesen látható ez a módszjer, mert a hajtóművet erősen igénybe veszi. Ehe­lyett, mint említettük, a láb­fék-rendszerrel azonos fékr berendezéssel működtetjük, mindenkor mechanikusan, kézi beavatkozással. Ezek után nézzük, hogyan létesítünk fékhatást a kere­kek fékdobjaiban? dolgozói oldhatják meg. Az alaptípus a BELAZ—549 lesz. Ebből a családból kipróbálás alatt áll egy 120 tonnás nyer­gesvon tató-döm per. A SZEMÉLYGÉPKOCSIK korszerűsítése is folyamatban van. A mennyiség növelése kihangsúlyozza a kérdés je­lentőségét. Általában belsöpofás kivi­tellel a fékdob köpenyéhez — mely a kerékkel együtt forog — belülről úgyneve­zett fékpofákat szorítunk. Ezek súrlódása a kerék for­gását csökkenti. A pofákon fékbetét van. réz-azbpszt szö­vet, úgynevezett fer-rodol, hogy ne a tüskök, a lemezek, vágj’ pedig maga a dob kop­jon, hanem a fékbetét. A mű­ködést a lábpedál lenyomása által egy rudazatos kar át­tétel hozza létre, melynek vé­gén, a dobban, az úgyneve­zett fékkulcs szétfeszíti a po­fákat. Ezt a kulcsot kell elmozdí­tani féká'llíisástoor, s a fék­betétet kell pótolni, ha az el­kopott (fenrodolozás). Gyakori a pofás doibféke- nés helyett a tárcsás féke­zés. Eleinte csak sport- és verseny kocsi kra szerelték a nagy fékhatás miatt, azonban már számos személygépko­csin is használják. Ennél a rendszernél a ke­rékkel együtt egy fékhaz fo­rog, amelyben egy vagy több tárcsa van kiképezve, s a ház testéihez rögzítve, teihát ezek részt vesznek a forgásban. A /tárcsáik lapjához két ofklái- ról fékelemeket szorítunk, és így jelentős fékhatást ér­hetünk el, mert a tárcsa mindkét oldalán súrlódó erők lépnek fel. A súrlódó felületeket több tárcsa alkalmazásával növel­hetjük, különben ugyanúgy működtetjük pedállal és ru- dazat/tál mint a dobféket. Dobiék — tárcsafék Néhány szó a gépkocsik fékezéséről Akkumulátoros szemetesautó Semmi sem indokolja, hogy a szemetesautók a levegőt erősen szennyező belső égésű motorral hajtottak legyenek. Már csak azért sem, mivel viszonylag rövid utat tesznek meg napi feladatuk ellátása során, és azt is szakaszosan. E célra minden szempontból jobban megfelel a villamos hajtású antó. A képen látható angol gyártmányú szemetesautót huszonnégy cellás akkumulátortelep árama hajtja. A telep hatósugara két fellöltés között kb. 40 km (nagyobb kapacitású ak­kumulátorokkal 50-H>0 km). A gyakori indítások mintegy 12 százalékkal csökkentik a megtehető távolságot (kb. 50 indítást számolva). A legnagyobb sebessége 20 km óránként. A vezetőfülke üvegszál erősítésű műanyag, kétoldalt tolóajtókkal, három ülőhellyel. A hegesztett, sajtolt acélprofilokból kialakított rakodótérben három sorban helyezkednek cl az egyenként 0,074 köbméter befogadó képességű szemetesvödrök. Ágh Tihamér: SÉTALTATÁS ELŐSZÖR ÚGY VOLT, hogy a Rio de Cruz-i film- fesztiválra utazom reprezen­tálni. de aztán mégis úgy döntöttem, hogy egy pusz- pángbükkösi irodalmi est' rendezését vállalom. Hiába, kényelmes ember vagyok. Puszpángbükkös ugyanis lé­nyegesen közelebb van. mint Rio de Cruz. Meg talán azért is jobban csábított ez a meg. oldás, mert ebben a műsor­ban a nagy Rábavölgyi Meny. hértet is hirdették, ami már egymagában élmény. Nekem. A puszpángbükkösieket pe­dig nem kérdezte meg senki. Délután érkeztünk meg a községibe, s jókedvemet rögtön elrontotta a kult.úrház igaz­gatója, amikor tudomásomra hozta, hogy az esti előadás iránt semmi érdeklődés nincs. Egy árva jegyet nem tudtak eladni elővételben, mindez azonban még nem ad aggodalomra okot, mert a közönség csak azért nem tü­lekszik a pénztár előtt, mert a faluban egyszerűen nem hi­szik el, hogy a nagy Rába­völgyi Menyhért Puszpáng- bükkösön1* akarja eltékozolni tehetségét. — De hiszen rajta van a neve minden plakáton! — pró­bálkoztam magyarázkodni. — Nézze meg, akkora betűkkel hirdetjük Rábavölgyi Meny­hértet, mint egyes metropoli­sokban az Omnia kávét szok­ták! ,.. — Az néni számít — trcÄrv- folt le az igazgató —, mifé­lénk már nem- hisz a nép ... Múltkoriban is úgy volt pél­dául, hogy fellép nálunk a népszerű Grimbusz Aranka, de helyette csak száj- és kö­römfájás lépett fel. Igazán nem csoda, ha ezek után bi­zalmatlanok a dolgozók... — De bocsánat, Ráaavöl- gyi Menyhértet, aki már szánté haladó hagyomány, akit a műemlékvédő bizott­ság saját színészének tekint, aki még a Tenkes kapitányá­ban tűnt fel, egy ilyen mű­vészt nem tehetünk ki an­nak, hogy érdektelenségbe fulladjon a műsora! — Szó sincs róla! Telt ház lesz, csak előbb meg kell nyugtatni a közönséget, hogy Rábavölgyi Menyhért csak­ugyan megérkezett a község­be ... Sétáltatni kell! — Mit kell csinálni? — Mondom: sétáltatni — magyarázta némi sértődött­séggel az igazgató. — Végig kell vele vonulni párszor a protnenádon! — Hol, kérem szeretettel!? — A promenádon ... az eszpresszó és a nagytemplom között... vasárnap ilyenkor ott vannak a legtöbben ... Sétálnak egy órácskát, hire megy, hogy megérkezett Rá- bavölgyi Menyhért, és meg­látja, estére zsúfolt házunk lesz. Belőlem csak a tapasz­talat és a jóindulat beszél! Nem ellenkeztem. A ko­csiban várakozó Rábavölgyi Menyhérttel igyekeztem ta­pintatosan közölni, hogy sé­tálni megyünk. Erre azonban semmi hajlandóságot nem mutatott. Arra hivatkozott, hogy ez nincs benge a szer­ződésében. különben is neki előadás előtt el kell mélyül­nie. Nagy nehezen azonban mégis kötélnek állt, amikor arra figyelmeztettem, hogy a népszerűség mi mindenre kö­telezi az embert. Sűrű doho- gások közepette végül is ki- kászálódott. a kocsiból, és el­indultunk •vasárnap délutáni sétánkra a promenádon. Az igazgatónak igaza lett. Az öregasszonyok még a pletykálkodást is abbahagy­ták, a kerítésekhez lopakod­tak, hunyorgó, szemérmes pillantásokkal kísérték a nagy Rábavölgyi Menyhértet, miközben lelkűk mélyén úgy elpirultak, mint amikor elő­ször csalták meg férjüket. A kocsmában félúton megállt az ököl, sokan elhalasztották a menetrendszerű vasárnapi pofozkodást, a haragosok ki­békültek, a barátok pedig összevesztek azon, Iá kérjen előbb autográmmot a nagy Rábavölgyi Menyhérttől, az egész ország népszerű Me- nyusától. Mindenki az utcára tódult, fiatalok és öregek, nemzedéki ellentéteket félre­téve, egyaránt nagy érdeklő­déssel bámulták a ritka lát­ványosságot. Közben elkaptam a hango­kat, áhítatos és ámuldozó párbeszédeket, melyek nyo­mon követték sétánkat. — Né, mán ki megy ott — lökte oldalba bögyös, guvadt szemű asszonyát egy rátarti férj —, né mán, ott mén. akit a múlt héten láttunk a tévé­ben ... — A Rita Pavone!? — ál- mélkodott az asszony. — Egy csudát — tudálé­koskodott az ember —, a Ri­ta az sokkal szeplősebb, en­nek meg még bajsza is van... ez a Rábavölgyi Menyus ... És mi közben csak róttuk az utat le-fel. Az esti előadás minden igyekezetünk ellenére, érdek­lődés hiányában mégis elma­radt. Az igazgató a kezét tördelte, ’felesége viszont gú­nyos, oktató hangon leckéz­tetett meg bennünket: — Nem is érdemelnek mást, minek kellett egész délután mutogatni magukat a főutcán?! Nem bolond mi­felénk a nép este olyasmiért fizetni, amit nappal ingyen is láthatott! MENYUSSAL egymásra néztünk, tekintetünk fáradt volt és törődött, de abban mindenesetre egyetértett ez a pillantás, hogy talán soha nem fogjuk megismerni & puszpángbükkősi közönség lelkivilágát. Es a kultúrház igazgatójáét, sem... lalálékony szomszéd — Mi ez? — Zajcsinálógép. Visszaadom nekik a kölcsönt a beat zenéért. G. Nyijazov: A barátság érdekében Edző: Holnap szorítoba lépsz.. . Sportoló: Igen. Holnap szorítóba lépek ... Edző: Az ellenfeled neve: Nyúl. A sportban azonban korántsem olyan félps, mint a nyulak. Sportoló: Értettem ... Edző: Tapasztalt és ve­szélyes ellenfél, de mind­ezt figyelmen kívül hagyva azt se felejtsd el, hogy mégiscsak a barátod. Töké­letesen mindegy, ki győz kettőtök között. A győztes a sportolók közötti barát­ság lesz! Sportoló: Igenis. A ba­rátság!' Edző: >Az ellenfél igen energikus, szívós. Tehát a taktika? — Az edző mozgó ökölvívó-állást vesz fel, és bemutatja a gyakorlatokat. — Te a gong után azonnal támadásba lendülsz. Még fel sem ocsúdik a meglepetés­től. még alig védi magát, te már védhetetlen, megsem­misítő ütést viszel be ne­ki... És kész a győzelem! Sportoló: De ha mégis felocsúdik és ő támad? Edző (továbbra is jel­legzetes ökölvívó-mozgást végez): Ebben az esetben hagyod, hogy teljes erőből támadjon, klasszikus cselt alkalmazol. Tehát ő táma­dásba lendül, üt, ám te el­hajolsz, és hatalmasat csap a levegőbe, miközben te egy félelmetes balegyenest le­akasztasz az állkapcsára. Ezt próbálja védeni. Te, ezt kihasználva, egy jobb hor­got is beviszel. A nyakát védi? Te a fejét sorozd meg. A fejét kezdi félteni? Akkor aztán nekiesel, és megsorozod; egy húszas so­rozattal kikészíted, s a — padlóra küldöd. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz: vagyis aut! Kiütötted! Győztél. Te vagy a — bajnok! Sportoló: Világos. Edző (még mindig ugrál): Az a legfontosabb, hogy ne kíméld, ne sajnáld az el­lenfelet. Ha véletlenül ha- marabb-a padlóra kerül, és netán fel merészelne kelni, ne hagyd, hogy kifújja ma­gát! Ütni, ütni és harmad­szor is, meg sokadszor is csak ütni. Ö pedig ismét a padlón szedi össze ma­gát! ... S kész a győzelem. Sportoló: Nagyszerű. Edző: Üsd, ameddig csak bírod! Ne sajnáld! Verd hülyére, hogy a ringbe ve­zető utat is felejtse el. Hadd menjen él a kedve az ököl­vívástól! De örökre! Sportoló: És mi lesz a ba­rátsággal? ... Edző: A barátság ettől csak erősebb lesz. Fordította: Sigér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom