Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. jan. 9., vasárnap Loítbailon Zenés vígjáték ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Korábban szájról szájra járt Miskolcon egy színház- vezető ars poeticája: a színészet kegyetlen pálya. Nagyon az, mert a színész sokszor kényszerül olyan szerepekbe, szituációkba, amelyeket legjobb akarata, ízlése ellenére is el kell játszania, vállalnia kell szerzői, darabválaszlási, rendezési tévedések ódiumait, nem ritkán önmaga emberi és művészi értékeinek veszélyeztetésével is. A péntek esti miskolci bemutató alatt jutott ez a rövid gondolatmenet eszembe, amíg a Bágya András muzsikája köré épített produkciót néztem, amelyhez szöveget Abai Pál, versszöveget meg ifj. Kalmár Tibor készített, s amely az évad egyetlen hazai ősbemutatójaként, Hegedűs I-Aszló rendezésében Az ügyeletes zseni alcímmel és „series vígjáték’’ műfaji megjelöléssel tálaltatott a nagyérdemű publikumnak. S mert a színész a darab elliészíté- sében általában vétlen, az előadás részvevőit nagyrészt elöljáróban fel lehet menteni. • A játék nyitányaként egy dal’ kíséretében elpukkan a színpadon egy luftballon. A fináléban egy másik. A kettő között van a darab. A Luftballon. És elpukkan, semmivé lesz az is, mert üres, mint a luftballon. A kritikus zavarban van. Színházi előadásról, színpadi műről, ráadásul új magyar alkotásról szeretne írni, de nem találja a darabot. Még a nem éppen igényes kategória határain belül színdarabnak elfogadható mű- vecskét sem. (Pedig néhány korábbi olyan alkotás, amelyben a gombhoz varrták a kabátot, azaz kész dalokhoz férceitek szövegkönyvet, már megtanított leszállítani az igényt.) Helyette banális közhelyek, hatásvadász bemondások, a legolcsóbb humor - eszközök, gyenge gégék kusza egyvelege ágyazódik egy csacska történetecskébe, amelyben az egyetemista fiú a táncdalnoki pálya kedvéért elhagyja az egyetemet, ünnepelt sztár lesz, de dicsősége csúcsán vissza tud térni a tervezőasztalhoz, mert szu- perpozitív töltésű lánypaj- tása, elhagyott szerelmese ezt kéri tőle. Hurrá, megszületett a színpadon a társadalmi igazságtétel, felsült a tehetségekkel kupeckedő menedzser, minden jó ember elnyeri jutalmát, a néző megnyugodott lélekkel és békességgel hazamehet. Nem várhattuk Abai szövegkönyvétől, hogy a hivatás és a könnyebb kereset ellentmondásának problémáját elemezze, de valamivel több írói gondosság, jobb darabszerkesztés, a műfajon belül is igényes színház tisztelete joggal megkövetelhető volna. © Bágya András muzsikájára érdemes odafigyelni. Nem állíthatjuk, hogy számaiból sláger lesz, bár egy-két dalból lehet. Nagy értéke, hogy hangulata mai, s a játék szereplőinek nemzedéki megoszlása szerint, több stílust képvisel, s ezért a nézők különböző korosztályai találják meg benne az ízlésüknek megfelelőt. Mindenképpen jobb szövegkönyvet érdemelt volna. A Herédy Éva vezette, s a zenének megfelelően átalakított, igen jó hangszer-csoportosításé, zenekar kitűnően tolmácsolta a muzsikát, s még a legharso- góbb beat-jellegű számoknál sem tolakodott a színpad elébe, hanem nagyszerűen szolgálta azt. Kár, hogy viszonylag sok időt foglalt le a gyenge szöveg. A játék és a zene aránya fordítva talán jobb lett volna: több muzsika, kevesebb színpadi haj- cfhő. A rendező — Hegedűs László — bizonyára, sokat csiszoigatott a még most is csikorgó játékon, de látszólag a mindenáron szórakoztatásra törekedett, szertelenül halmozta egymásra a derű forrásának vélt szituációkat, nem ' mindig tartotta be a nála más esetben elismert mértéket. A játéknak jó sodrást biztosított, alig akadt üresjárat, de mindebből még nem lett darab. Veöreös Boldizsár táncai — mind a kartáncok, mind a szereplők részére írt koreográfiák — jól illeszkedtek a játék hangulatához. Gergely István díszletei ötletesek; különösen tetszett a blondelke- ret övezte, poros giccseket zsúfoló szoba avatag hangulata. Hruby Mária jelmezei ízlésesek, a beat-szereplőknél erősen karikírozók. Ez a ka- rikírozó szándék, néhány szatirikus vonás a rendezésben is meghatározó, volt. 4» A szereplők bevezetőben már nagyrészt felmentést kaptak, de munkájukról még kell néhány szót szólnunk. Kellemes bemutatkozás volt Ábrahám István alakítása. Eddig átvett szerepekben láthattuk, valójában most debütált Miskolcon. Tegyük hozzá: reményekre jogosító módon. Hisszük, hogy a jó 'megjelenésű, kellemes énekhangú fiatal színész a mostani Misinél méltóbb szerepekben is bizonyítja majd tehetségét. A szélhámos Tárcsái menedzser Pákozdy Jánosnak adott lehetőséget egy gátlástalan figura karikatúrájának jó megformálására, sőt még egy jó hatású énekszám bemutatására is. Csapó János a nyugdíjas operai kardalos apa alakját próbálta sok derűvel élő alakká formálni, neon kevés sikerrel. Olgyay Magda állandó vitapartnereként tette meg, amit tehetett a figuráért és a darabért Kettőjük énekszámaira is érdemes felfigyelni. Hálátlan szerep Marika, a csupa pozitív szerelmes egyetemista lány. Kopetty Lia formálta kellemes lányalakká. Máthé Eta már-már karikatúra énekesnője, Fekete Alajos öreg, ripacskodó kóristája kíván még külön említést. Két kisebb szerepben Somló István és Holl Zsuzsa egészíti ki a szereplőgárdát. © A Luítbaílont egyes közönségrétegek, elsősorban a zenekedvelő fiatalok közül sokan bizonyára elfogadják. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy bemutatása nem kerülhet a színháztörténetének dicsőséges lapjaira. Benedek Miklós „Előtted az élet, előtted a pálya... 39 I • ö fírüLLp visszatérő téma xjf li V gond, öröm — a pályaválasztás. Hiszen minden esztendőben előlép az a korosztály, amelynek döntenie kell élete további sorsáról,' 'mikéntjéről. Álmok, vágyak Villannak fel, teljesednek be, álmok, vágyak fosz- lanak semmivé. Hiszen mindig vannak és lesznek olyanok — könyörtelen igazsága ez az életnek —, akiknek nem teljesedhet be elképzelése, mert vagy az objektív lehetőségek, vagy felkészült- , ségük hiányos volta nem teszi lehetővé. Amikor a pályaválasztásról beszélünk, hisszük, hogy elsőként talán erről kell szólni. Nem azért, mert a „csalódottak” vannak többen, hanem azért, mert ezekről hallhatunk a legtöbbször és a legtöbbet. A pályaválasztás nemcsak 14 évesen, hanem 18 évesen is nehéz. Hiszen — bármelyik korosztályt is vesszük alapul — ezeknek a fiataloknak kevés önálló tapasztalatuk van. A lehetőségek közül jobbára csak azokkal a pályákkal, szakmákkal vannak közelebbi ismeretségben, amelyek környezetükben is előfordulnak, vagy amelyek a „divatosak” közé számítanak. E ezek közül a pályák, szakmák közül választanak, mondjuk ki nyíltan, szülői segédlettel. Pedig mennyi lehetőség van, olyanok, amelyeket kevésbé ismernek, vagy amelyeket rosszul ismernek, s melyek szép tartalommal tölthetnek meg egy életet! Mint mindig, idén is segítik a tájékozódást, a lehetőségek közötti választást. Az 1972-es esztendőben is megjelent a Borsod megyei és Miskolc városi Pálya- választási Tanács tájékoztatója. Különböző iskolák és különböző szakmák ismertetései találhatók meg benne. De még a felsoroltakon kívül is sok és nagy a lehetőség. dettek. s hányán lesznek csalódottak, sok mindentől függ. Legfőképp persze attól, hogy a pályaválasztás nehéz „munkájában” mennyi segítséget kapnak a fiatalok és a szü4z, , milyen sokan " n* ’ lesznek elégelök az iskolától, a társadalomtól. Neun véletlenül mondjuk ez utóbbit, hiszen abban, hogy kialakultak a divatos, elit és úgynevezett „nem menő” pályák, á szemléletmód is ludas lehet. Bár lassan már lejár a mindenáron íróasztalt és fehér köpenyt akarás időszaka, á kétkezi, nehéz, de alkotó munkának sok helyen nem elég magas a rangja. Pedig hát népgazdaságunknak szüksége van öntőkre, esztergályosokra és vájárokra is, nemcsak autó- és tv-szerelőkre vagy kozmetikusokra. Az előkészítés tehát rendkívül fontos, mondhatni döntő jelentőségű. Az iskolai pályaválasztási' felelősök, a pedagógusok persze maguk sem tudnak teljes "áttekinthető képet adni arról a több ezer lehetőségről, amely kínálkozik., Nem, mert maguk sem ismerhetnek minden szakmát, minden pályát, így nekik is szükségük van a segítségre. Februárban" Miskolcon pályaválasztási hetet rendeznek. Ha nem is a most végzőknek, de a jövőre dönÜzemi kultúrnwnka A miskolci MÁV Járműjavító Vállalat szakszervezeti bizottsága jelenteti meg Üzemi kultúrmunka című kiadványát, melyet kultúraktívái- nak szán. Az idei első számban ismertetik például a Kell a jó könyv olvasópályázat tudnivalóit, a pályázat könyveit, az elmúlt év legszorgalmasabb olvasóinak neveit. Érdekes kis jegyzéket állítottak össze azokból a könyvekből is, amelyeket a televízió egy-egy adásához ajánlanak. De nemcsak olvasással kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatnak e füzetecskében: számos, más jellegű kulturálódási, szórakozási lehetőségre is felhívják a figyelmet. A kiadvány — amely a Lenin szocialista brigád vállalásaként jelenik meg — minden bizonnyal hasznos segítője a kultúr-aktívák munkájának, a dolgozók jobb tájékoztatásának. . Üj l eladatok a városi művelődésügyi állandó bizottság Az elmúlt esztendő egyik nagy fontosságú, jelentős eseménye volt az új tanácstörvény megjelenése. Az 1971. évi I. törvény — érvényesítve áz MSZMP X. kongresszusának az államéletre, a szocialista demokrácia fejlesztésére vonatkozó elveit — alapvető fordulatot hozott a tanácsok munkájában. Ezen belül megváltozott,' javult és erősödött a tanácsi bizottságok tevékenysége is. Fontos témák, kérések A városi tanács művelődésügyi állandó bizottsága1— Tok Miklós tanácselnök-helyettes, bizottsági elnök irányításával -n 1971. június 22- én’ kezdte meg működését. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy a bizottság eredményesen tölti be hivatás elé kerülőknek bizonyára nagyon sok hasznos ötletet, segítséget ad majd. Pályát választani mindig nehéz volt és lesz. Hiszen a 14 évesek gondolkodásmódja, a 18 évesek szertelen lángolása sok megalapozatlan, fan- táziadús tervnek lehet a szülője. Kell tehát a segítség, az irányítás, hogy reálissá váljon az akarás, ne csak az egyén, hanem az egész társadalom érdeke szempontjából. Hiszen a pályaválasztás sikerességét vagy sikertelenségét nem a puszta óhaj dönti el, hanem az, hogy a fiatalban megvan-e az adottság a választott pályához, hivatáshoz, párosul-e ez megfelelő megalapozott felkészültséggel, s végső soron egybeesik-e ez az egész népgazda- * ság érdekével. Ezt megértetni, mében dönteni, persze nem könnyű dolog. De ha csak megközelítően is sikerül, kevés lesz az- olyan fiatal, aki nem jut el arra a pályára bármilyen iskolatípuson vezessen is hozzá az út — amelyen megtalálhatja munkája örömét, élete értelmét. Azt a pályát, amelyen legjobb képessége és tudása szerint dolgozhat a maga és valamennyiünk javára. Csutora® Annamária tását, rendszereden élt és él javaslattevő, véleményező, előkészítő, ellenőrző és ösz- szehangoló jogával, szerepével. A bizottság — állandó kapcsolatot tartva a tanács művelődésügyi osztályával, amelynek vezetője szinte minden bizottsági ülésen részt vett — sorra fontos kérdéseket vitatott meg ülésein, segítve ezzel számos nagy horderejű, a kulturális élet területeihez kapcsolódó probléma megoldását is. Hadd említsek csak néhányat a bizottság munkatervében szereplő vitatémák közül. Foglalkoztak a bizottság tagjai és az ülésekre meghívottak az MSZMP KB ifjúságpolitikai határozatából adódó tanácsi feladatokkal; az országgyűlési és tanácstagi jelölő gyűléseken elhangzott, a kulturális területtel összefüggő közérdekű bejelentések és javaslatok sorsával, azok intézésének állásával; megvitatták és javaslataikkal kiegészítették a pedagógusok élet- és munka- körülményeivel foglalkozó, s az azóta a tanács végrehajtó bizottságának ülése előtt is szerepelt jelentést; áttekintették a művelődésügyi beruházások és felújítások állását. Egyik emlékezetes ülését a miskolci Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben tartotta a bizottság, itt számolt be az 1971—72. oktatási év indításáról Marczi- niák Sándorné. S még egyet az elvégzett munkák közül: a bizottság ellenőrizte, s jelentést készített a II. és a III. kerület közművelődési helyzetéről, intézményi ellátottságáról. Nem hiábavaló és öncélú Mindez — mint az a bizottság elmúlt évi munkáját értékelő ülésen is .megfogalmazódott — nem hiábavaló, öncélú feladat, hanem segítette a tanács, a végrehajtó bizottság, s az egyes intézmények tevékenységének eredményességét, s általában a miskolci kulturális élet fejlődését. Ezzel a céllal készült el a bizottság 1972. évi munkaterve is, amely a tavalyinál is nagyobb feladatok elé állítja a művelődésügyi állandó bizottság vezetőjét, tagjait. Az első tennivaló az MSZMP KB nőpolitikái határozatának megvalósulását szorgalmazza, segíti elő sajátos eszközökkel. A bizottság tagjai ideiglenes bizottságokat, brigádokat alakítva ellenőrzik és vizsgálják a gyermek- intézmények fejlesztési terveit, a női munkaerő foglalkoztatásának problémáit, egyes tanácsi vállalatoknál, s áttekintik az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos tanácsi feladatokat. Ezt a sokrétű munkát az iskolai pályaválasztási felelősök munkájának és az egyetemi előkészítő tanfolyamok eredményességének (különös tekintettel a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatására) vizsgálata követi. Áprilisban a .város felnőttoktatásával kapcsolatos, a végrehajtó bizottság elé kerülő anyag előkészítése köti majd le a bizottság megbízott tagjainak idejét. A tapasztalatgyűjtés színhelyei: az LKM, a MÁV, a BÁÉV, a drótgyár és a Miskolci Mélyépítő Vállalat. S még ugyancsak az év első felében vitatja meg a bizottság a cigánylakosság helyzetéről szóló szociológiai jelentést, s Miskolc nyári kulturális programját. A szünet után... ■ A nyári szünet után újra sok munka vár majd a bizottságra. Meg kell vitatniuk a tanács művelődésügyi osztálya IV. ötéves tervi felújítási, programjának végrehajtását, s azt a vb elé kerülő jelentést, amely a gyermek- és diákétkeztetés helyzetével foglalkozik. S végül a közművelődési hálózatfejlesztési terv végrehajtásának ellenőrzése, s a „Fiatalok Miskolcért, Miskolc a fiatalokért” mozgalom eredményeinek. terveinek számba vétele ad rhajd újabb tennivalókat. , Az idei. megnövekedett, feladatok végrehajtását már megkezdték a bizottság t- -- jai. Azzal a lelkesítő »udat- tal. hogy munkájuk nem !eíz hiábavaló, s előbbre viszi Miskolc kulturális életének fejlődését. ,, Nyikes Imre / Több ezer lehetőség
