Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

1972. jan. 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Á leninvárosi század A Tisza jobb partján, ott, ahol az 1919-es Magyar l'anácskö/.társaság vöröskatonáinak védüállásai voltak (Tiszaszederkény és Tiszapalkonya határában), ahol a felszabadulás utáni 11. esztendőben ü.i. korszerű villa­mos erőmű termelte az energiát, s egy leendő nagy vegyiüzeni bölcsője készült, 1957. március 11-én fegy­vert fogott, s a párt katonája lett ,"Í2 egyszerű, dolgos ember. Nem kaplak, de nőm is kellett behívóparancs. Vala­mennyien önként jelentkez­tek. kz a 32 harcos volt a törzse annak a munkásör egységnek, amely ma ezt a nevet: viseli: lenin városi Papp József önálló munkásör szá­zad. >> ....amit tenni kellett S zerény emberek, keveset beszélnek magukról. Élik dol­gos napjaikat. A kérdésre, miért és hogyan fogtak fegy­vert 1957 elején — vála­szuk csupán ennyi: azt. tet­tük, amit tennünk kellett. Emlékezetemben él ma már szinte hihetetlennek tű­nő teherbírásuk, hiányos fegyverzetük és még hiányo­sabb öltözetük. Fegyverként használták az áosszekercét. a kalapácsot és minden szer­számot:, ha kellett;, nem utol­sósorban fegyverként hasz­nálták határozott hangjukat, figyelmeztető szavaikat. Akkoriban- csendesek vol­tak a vezényszavak, nem pat­togtak 'a 32 harcos mégis mindig fegyelmezetten mene­telt az őrhelyekre. Egyik cso­portjuk az akkori, úgyneve­zett III-as telephelyen, a másik csoport a II-es tele­pen ütött tábort, őrhelyeik voltak: a pártbizottság, a mai Tiszai Erőmű, a Tisza hídja e.s a mai Tiszai Vegyi kom­binát, területe, ahol akkor szinte beláthatatlan terüle­ten drága építkezési anyagok voltak előkészítve a nagy munkához. Idegenek, nem kí­vánatos egyének meg nem közelíthették ezt a területet, mert a 32 önkéntes harcos mindig jól őrködött. hsőben. sárban, veszélyben Nappal nehéz körülmények közt., esőben, sárban dolgoz­tak. Sötétedéstől reggelig őr­séget. álltak elázott ruhájuk­ban. Mivel szervezetileg ak­kor még a mezőcsáti egység­hez tartoztak — Mezőcsátra is eljártak őrszolgálatot tel­jesíteni. Sokszor volt harci riadó is. ' Voltak köztük olyanok, akiknek családja távol lakott. A gvakori őrszolgálatot a család is erezte. Szolgálatból való kimaradás mégsem for­dult elő. Minden feladatot panaszszó es megjegyzések nélkül teljesítettek. Az idők múlásával sem csökkent, önként vállalt, ter­hük. Következtek a tiszai árvizek megpróbáltatásai, a társadalmi és a magánjavak mentése, meg az ilyen idők­ben szokásos rendfenntartás biztosítása. Gyakran hetekig tartott a nehéz szolgálat. Láttam fáradtságtól és ál­matlanságtól tolódott arcu­kat az. 1960-as Tisza—Sajó árvíznél, amikor Na gyeséé« határában derékig érő vízből kévénként mentették a le­aratott búzatermést. A ruhá­zat meg sem száradhatott, érkezett az újabb parancs: „A szakasz Tiszadorogmára települ, a mentést ott foly­tatja tovább!” És a szakasz éjjel-nappal folytatta a mentést, küzdött az árvíz ellen. Múltak az évek. Az idős harcosok lábai kezdtek en- gedellenkedni, a kezek is el­fáradtak a fegyverek vasán. Olyanok Í6 voltak, akik az, élet törvénye szerint örök nyugalomba vonultak. Tisz­telettel őrizzük emléküket. Vannak, akik elfáradtak, de ma is élvezik a jól megér­demelt pihenést. Nyugdíja­sok. Nagy öröm, hogy több­ségük jó egészségnek örvend, bár a mai egységben már nem tevékenykednek. Van Új orvosi körzetek Miskolcon Miskolc megyei város Ta­nácsának V. B. egészségügyi osztálya január 1-től három új körzeti orvosi rendelőt ál­lított munkába Miskolcon, a felnőtt lakosság egészségügyi ellátásának javítására. Az I. kerületben a Szent- péteri kapui lakótelepen egy orvossal és a . szolgálathoz tartozó középkáderekkel bő­vült a körzeti orvosi szolgá­lat. Megépült a 11. kerület- ■ ben a hejőcsabai új rendelő, így az elavult épületekben működő rendelők áthelyezé­sére is lehetőség nyílt. A ré­gi körzetek munkafeltételei­nek javításán kívül január 1-től az I. kerülethez ha­sonlóan — egy orvossal bő­vült a szolgálat,. Űj körzet létesült a III. kerületi Árpád utcában is — egy körzeti orvossal és kö­zépkáderekkel. Ez a szolgá­lat látja el a diósgyőri vá­rosközpont lakosait. Természetesen az új kör­zetek beállításával módosul­tak a régi körzetek határai. Eifről és az új körzetek ren­delési idejéről a rendelők­ben kifüggesztett tájékozta­tóból értesülhet a lakosság. köztük tsz-tag, tsz-elnök. la­katos, hegesztő, esztergályos, j művezető, üzemvezető, kő­műves, technikus, osztályve­zető, orvos és jogász. Büsz­kék vagyunk rájuk, mert példamutatásuk es önzetlen j szolgálatuk egy erős munkás­ör század fundamentuma. Ez a* század 1966-ban alakult meg — önálló egységként — akkor még Tiszaszederkény- ben. A század első parancs­noka Pintér Mihály elvtáns volt, aki szintén 1957 elején fogott fegyvert, ö és a többi parancsnok is társadalmi munkában végezte feladatát. A névadóhoz méltóan... Ezután gyorsan erősödött, izmosodott és fiatalodott a század. 1967-ben Majoros La­jos elvtárs lett. a parancsnok — függetlenített beosztásban, ö is 1957 eleje óta munkás­őr. Ma is a század élén áll, és a párt, a dolgozó nép pa­rancsa szerint vezeti az ön­álló egységet. A megfiatalított század idős harcosaival együtt 1968. no­vember 18-án érkezett el tör­ténete legszebb és legemlé­kezetesebb napjához. Ezen a napon Vette fel a budapesti pártszékház, védelmében hősi halált hált Papp József ve­zérőrnagy elvtáns nevét. És ezen a napon adta át Huszár Andor eb-társ, a Tiszai Ve­gyi kombinát igazgatója azt a csapatzászlót, amelyet a kombinát dolgozói adomá­nyoztak a századnak, E na­pon tett fogadalmat a század, hogy méltó lesz hős névadó­jához. Ma, másfél évtized múltán, az ősz hajíürtösök mellett ott menetelnek a huszonéves, erős, bátor, harcra kész fia­talok. A harcászati követelmé­nyek ma nehezebbek, de a század teljesíti feladatait: Azon a terepszakaszon, ahol az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság vöröska ton á inak védőállásai voltak — ihá a leninvárosi Papp József ön­álló munkásör század őrkö­dik. Bori Imre, a leninvárosi Papp József önálló munkásőr század tagja // júsáoi takarékbetét jutalomból Az. Országos Takarékpénz­tár borsodi fiókja és a Mis­kolci Köztisztasági Vállalat vezetősége új kezdeménye­zést indított. A Köztisztasági Vállalat KlSZ-fiataljai közül néhá- nyan — jó munkájukért ju­talomból — havonta 100 fo­rintot kapnak a vállalattól, ezt az OTP-nél ifjúsági ta­karékbetétben helyezhetik el. A jutalmat a fiatalok öl éven keresztül kapják, ha a vállalat dolgozói maradnak, és munkájukkal továbbra is rászolgálnak. Zajszünet ß ümböl a rádió. A szobában két gyerek. Az ajtó résnyire nyitva. hogy hallani lehessen, ha szülői felügyeletre van szükség. De egyelőre nincs. A másik szobából behallatszik a beszéd, majd az ének. — Így kell járni, úgy kell járni, mókus teknős tudja, hogy kell járni..: .4 szoba fellazult parkettje kopog a rácsapódó apró lábak alatt. „Te jó isten” — gondolja az apa, mit szól­hat ehhez a szomszéd?” Kint az ablaküvegen túl a felhők vastag paplanén, átderengö decemberi napfény, amely inkább nehéz súlyával nyomja az embert, mint a tavasz közeliétől ígérné. A könyv, amely előtte hever, mozdulatlanná merevedett kőlapjaival, egyre idegenebb, íviába pillant ró, kavargó káosszá sűrűsödik a zaj. — Gyerekek — mondja alig élesebben, mint ahogy megszokták tőle. — Gyerekek — folytatja élesedő fejhangon, mert csak így tudja túlkiabálni a lanti zajt — nézzétek meg, a mama hogy áll a konyhában az ebédfőzéssel! „Ravasz húzás volt”, mormogta elégedetten, ahogy beállt a zajszünet. S arra gondolt vidáman, az esti csendben majd elmondja feleségének, ha a lurkók aludni tértek. De nem tartott sokáig az öröme. Ott álltak újra előtte, — Miért jöttetek vissza? — nézeti rájuk csodálkoz­va. — Nem jó a konyhában? — De jó — felelte a. nagyobbik vontatottan. — Csak a marna kérte, hogy jöjjünk a szobába. Azt mondta, apukátok ne szóljon semmit., ő egész héten úgysem hallja a hangolokat. Hajdú Gábor A kÍYÜá0íoU ben csak néhány ember lé­zeng. A Tiszai pályaudvar peronjai felett is égnek a neonlámpák. Hajnali 5 óra­kor még sötét van. A resti zárva, csak 6 óra után njut­ják ki. Almos mozdulatlan­ság mindenütt. A szolgálat­tevő vasutasok már fárad­tak, mások pedig nyilván még mélyen alusznak. öt óra után egyre-másra érkeznek a döcögő személy- vonatok. Az. em bértömeg át- hömpölyög a várótermen, igyekszik a buszhoz, a vil­lamoshoz. Aki ráér a 6 órai munkakezdésig, ottragad a forralt bort árusító kis pa­vilonnál. Legtöbbjük boros­tás, hiszen hiába kelt fel 3 órakor, mindenre nem jut­hat idő. Rohanni kell a vo­nathoz. Elnyűtt, kopott tás­kák az egyik kézben, a má­sikban az átforrósodott por­celánbögrét szorongatják. A kis pavilon kiszolgálója ez­előtt tíz perccel még állva aludt, most kapkodva töltö­geti a savanyú, tőlfőszere- zett forralt bort, Ennivalót nem vesz senki, hanem aki iszik, úgy érzi, régi ismerő­Jó állapotban levő fekete „VOLGA” SZGK. vállalatnak vagy szövet­kezetnek ELADÓ Városi Tanács Sárospatak , Sátor-kertészet $9 se. közeli barátja a másik iddogálónak. Ezen az alapon kezdődik a beszélgetés min­den reggel, bár a hasonló­ság nem a borivásbán, ha­nem a hajnali felkelésben, a mindennapi utazásban van az emberek között, A pavilontól kicsit arrább újdonsült ismerősök csoport­ja méltatlankodik hangosan. Érv vadonatúj télikabátos, alacsony emberke ugyanis, fittyet hányva a mindenko­ri udvariassági és Íratlan szabályoknak, tolakodni pró­bál a borra várók között. A mérges társaság egyik tagja a peron közepéig repíti a sorból. Az alacsony ember zavartan magyaráz: — Korábban kell bemen­nem. A vonatom ezért ugyan nem jön korábban! Es min­den reggel azt az egy bögre­nyit ... A dühös társaság két: tag­ja újabb pohár borokkal visszamegy a többiekhez. Az alacsony ember kezébe is adnak egy bögrét, majd mindenki hátat fordít neki. Talán a vadonatúj, drága kabát olyan ellenszenves ... FflVlto újabb ás újabb < . 1L munkásvonatok érkeznek. A pályaudvar tele van siető és ráérő emberek­kel. Ez már a szokásos reg­geli csúcs. Érdekes, a be­szélgetők ritkán mondanak valamit munkájukról. In­kább magukról, a családról. Hogy otthon miért nincs is kedvükre való munka. Mis­kolc. a nagyváros úgy szip­pantja reggelente össze az embereket, mint a kitáguló szív a vért. A második „doöbamás' délután van. A-Tassaira tar­tó tTillomosok, buszok töm ­ve érkeznek, a jegypénztá­rak előtt hosszú sor kanya- i-og. A neonlámpák fénye felragyog,, ismét szürfcü let van. Újabb rohanás a haza­induló vonathoz. És mindig sötétben. Ilyenkor, télen jön­ni is. menni is sötétben kell. Aki helyet kap a vonalon, újságot olvas, aki a csorog, fáradtan nézi a szürke, jól ismert tájat. Az egy község­ben lakók megkeresik egy­mást, közcsen dicsérik, vagv szidják az ismerősöket. A Miskolcon tanuló középisko­lások is ilyenkor mennek haza. A tömött táskák majd minden csomagtartót elfog­lalnak. Azután minden ál­lomáson és megállóhelyen le­száll néhány ember. Kiürül a vonat. Holnap kezdődik elölről, a hajnali felkeléssel, az órás vonatozással, a for­ralt borral. Egv zsebrádióból a 7 órás reggeli krónika hí­reit hallani. Megint elcsen­desedett a pályaudvar. A hajnal utasai már jó órája dolgoznak. A városi csúcs- forgalom még csak most kezdődik. A pályaudvar mér túl van rajta. Már majdnem teljesen kivilágosodott, s az éjszakás vasutasok helyett a délelőttösök indítják a bu­dapesti gyorsot. Á pesti vo­nat utasai valahogy más em­berek, mint a hajnaliak vol­tak. Nem ingázók. Orosz Júlia Módszer - szükség esetén S okan szálltunk fel a villanyrendőrnél a villamosra. Köz­tünk volt: egy ködmönös falusi néni is. Mint elmon­dotta, a kórházból jön, egyik szemévé] volt baj. Még gyengén lát rá ugyan, de ha elkészül különleges szemüvege, minden rendben lesz, megnyugtatták a doktorok. Most uta­zik haza, nagyon Kimerítette a kórházi fekvés, nieg a kora is magas már, hiszen elhagyta a hetvenet De lilába pana­szolta el mindezt, a mellette levő, dús hajzatú fiatalembert ez egyáltalán nem hatotta meg. Még annyira sem, hogy fel­ajánlotta volna helyét: a néninek. Végül egy velünk együtt fogantyún csüngő másik ifjú, hasonló korú lehetett az ülő­vel, megsokallva ezt az érzéketlenséget, udvariasan meg­kérte: „Pajtikám, ültesd már le, légy szíves a nénit. Ugye, megteszed? Hallod, most jön a kórházból, meg áztán mi, fiatalok jobban is bírjuk az állást. No, nem igaz?” A hely birtokosa szó nélkül felállt, a fáradt néni így aztán leül­hetett. „Köszönöm, pajtikám, hiszen tudom, magad is örülsz, hop’ figyelmes lehettél, a néni iránt..Mindnyájunkat jól­eső melegséggel töltött el a fiatalember bölcs tapintattal el­ért: sikere. Ügy’ éreztük, lélektanilag megalapozott, jó mód­szert alkalmazott. Olyat, amit mindig jó lenne követni *— szükség esetén.., (hej) i Jönni is, menni is sötétben kell A ILszapalkonyai Petőfi Term elöszövetkezet tavaly próbálkozott meg először a fóliasátras primőráru-termeléssel. A közös gazdaság legjobb területen 16 sátrat állítottak fel, melynek alapteriilele megközelíti az 18 00 négyzetmétert. Az eddigi tapasztalatok alapján arra lehet következtetni, hogy a vállalko zás jó üzlet lesz a jövőben is. Foto: Szabados György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom