Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
1972. jan. 30., vasárnap SSZAK-MAGYARORSZAG 7 KAI .ASZ LÁSZLÓ JÓ étvágyat madarak! jó étvágyhoz magvakat kövér maghoz tág begyet hegyre vastag pelyheket szárnyba könnyű tollakat hosszú csőrt a hó alá karmaitok nőjenek fagyot-jeget vássanak vénjének is ép szemet pontos látást biztosat passzoló szemüveget gondos mikroszkópokat porka-havak hulljanak borzolódva fürdeni fényeit a nász alatt míg az isten pergeti MÜm'i i Íliífelr Diósgyőri utcarészlet Tari Emma szénrajza A gyors patak S okan megállnák Zakopanéban a várost „ kettészelő gyors patak hidján. Gyönyörű látvány. Sziklaszorosokon, zu- hatagokon át éri el a várost, assert- olyan gyors. A meder fenekén simára mosott szikladarabokat görget a víz. A gyorsfolyású patak zúgása messziről hallható. A híd korlátja alatt — ahol vízlépcső lassítja a folyást — ezüstösen csillogó pénzdarabok jelzik az ilyen helyeken szokásos babonát. „Aki pénzt dob a vízbe, viszontláthatja a helyet, azzal, akit szeret..Menynyi pénzdarab! Állok a hídon, hallgatom a sebes patak morajló zúgását. Hihetetlenül gyors ... Az ember nem tudna megállni benne, elsodorná.' A patak partján széles gyep- szőnyeg húzódik, bokrokkal. Nyáron itt napoznak a turisták, alak a hegycsúcsra lusták felkapaszkodni. Itt történt ez az eset. Álltam a hídon, néztem, ahogy a fodrozódó víz száguld a völgy felé... Jó volna egyszer a habokat elkísérni a Nowy-Tárg-i völgykatlanon át...! Gyönyörű ez a vidék. A Magas-Tátra csúcsai sokszor a legnagyobb nyárban is hófoltoktól íehértenek. A város forgataga, a sokszínű tömeg... A legmodernebb „cucoba” bujt fiatalok, népviseletbe öltözött gurálok (hegyipásztorok), gépkocsik és konflisok sokasága. Aki egyszer megfordul itt, visszahozza a szíve. A parton többen napoztak, itt néhány asszony gyerekkel, ott két fiatal lány, amott öregek. A napozók között két tíz év körüli kislány labdázott. Próbáltam kitalálni, melyik csoporthoz tartoznak, de ilt azt nem lehet kitalálni. Mindenki kedves mindenkihez — a maga nyelvén. — s főleg a gyerekekhez. Nestern a kövektől fodrozó vizel, a habokat... bárcsak elkísérhetném zu- hatagokon, sziklaszorosokon át. El, a Dunajecig. Találkoznék hegyipásztorokkal, erdei munkásokkal. Megcsodálhatnám a tuta- josokat, szedhetnék hamisítatlan havasi gyopárt... Hány zuhatagon bukik át ez a patak, míg eléri a völgyet és lecsendesedik. Szeretem nézni ezt a vad hegyi patakot, megdobogtatja az ember szívét,, úgy száguld, mint a gondolat. A másodperc töredéke kevés idő. Annyi telt el, míg feleszméltem. A sebes víz — kissé távolabb — gyereket sodort magával. A törköm elszorult. Valami torz hang jött ki a számon) ..ember a vízben” — kiál' tottam. Vetném gyorsan a kabátom, odalent a mély ben még örvénylőbbmek félelmetesebbnek tűnik a patak... Gondolkodásra nincs idő, ugrani kell... De volt, aki megelőzött. Egy asszony ruhástól dobta magát a sodrásba, A simára mosott szikladarabokkal együtt vitte, görgette őket a víz. Az édesanya volt. Szinte eszméletlenül, ösztönösen dobta magát a vízbe. Elérte a gyereket és magához ölelte. Hagyta, hogy sodorja a víz — erőt gyűjtött — majd egy újabb pillanatban hirtelen a partra vetette magát, ölében tartva gyerekét. Amikor megnyugodott, biztonságban érezte magát, kitört belőle a sírás. Nagy csődület támadt körülötte. Perceken belül — ki tudja, hány nyelven — mesélték egymásnak az emberek: „Az édesanya, amint meglátta a gyereket a vízbe esni. utánaugrott, és kimentette.” S zeretem nézni ezt a száguldó hegyi patakot Megdobogtatja az ember szívét. Ügy száguld, mint a képzelet. Állok a hídon, és zsebemből egy pénzdarabot keresek elő... 4 1 Takács József Miskolci utcák, hazak, emberek (26.) Győr lázadása, 1406 ZS1GMOND KIRÁLY nem adta ingyen Miskolc- nak sem az 1395. évi pallos jogot, sem az 1411. évi szabad plébánosválasztási jogot. Mindkét privilégium alapvető városi jogokat jelentett, és ezzel a város egy teljes jogú civitas jogállásába lépett. A feltörő polgárság, Miskolc népének egy vékony gazdag rétege, a városi tanácsot hatalmában tartó felső uralkodó csoport — különösen a pallosjog árát fizette meg alaposan, hiszen ez már szükséges volt hatalmának fenntartásához és a plebejus- és zsellértömeg féken - tartásához. A pallosjog már a feudális osztályharc kiéleződésének egyik fontos tényezője. Szó sincs tehát a „király áldásos tevékenységéről” Miskolc felkarolását illetően — ahogy olvassuk a Szendreiben. Mindez tisztán egy pénzügyi képlet volt. A városban a hospes és a törzsökös lakosság között állt a harc, vagy az időszakos kompromisszumos kiegyezések „békés korszaka”. Ugyanakkor féken kellett tartani a felszaporodott kapás, napszámos és zsellér tömeget, amelyek a Papszer és Toronyalja apró telkeit mind sűrűbben megülték. Valószínűleg erre az időre esik Sziget falu pusztásodása. Lakosai részben Diósgyőr, löszben Miskolc zsellér,tö- megét duzzasztották fel. Sziget falu a Kilián Gimnázium mögötti dombvonu- laton feküdt. Az építkezések alkalmával itt jelentős települési réteget figyelt meg Peja Győző. Ezzel a megfigyeléssel lokalizálni tudjuk az egykori villa Zyged földrajzi pontját. De ekkor kezdődhetett a villa Csengik „elpusztásodása” is. Így lett az Ernye bán által 1304-ben alapított diósgyőri és szentlélek! pálosok zárdájából olyan gazdasági tényező, amely már folyamatos vagyonszerzésében tervszerűen haladt Miskolc irányába. 1376-ban és 1381- ben három szentgyörgyhe- gyi szőlőt és egy házat is örökölnek elaggott polgárok végrendeletéből, de legjelentősebb szerzésük az a hagyaték, amely az egyik legtekintélyesebb miskolci hospes, Nicolaus Parvus végrendeletéből eredt. Ez 1416-ban az a ház, amely nyugatról Petrus Kenehel. keletről Thar István háza között feküdt, s nem más, mint a mai közismert pálos, ház a Széchenyi u. 40. sz. alatt. Mindezekhez ' szükséges volt a diósgyőri pálos uradalmat kellő mértékben felfejleszteni. Kizsákmányolási politikájukkal el- néptelenítették ugyan Csa- nyik és Sziget faluját, de ezzel szemben rendelkezésükre állott Diósgyőr felszaporodott zsellérnépe, s ez Miskolcról is kapott utánpótlást. Egy időre előnyös munkafeltételeket szabtak a szőlőiket művelő kapás, napszámos népnek, ami a vezető, gazdag jobbágy réteg érdekeit rendkívül sértette. 1405. szüretére fordult ez a helyzet élesre. A diósgyőri gazdag jobbágyok, akik Diósgyőr népének vezetéséljen is vezető szerepet értek él maguknak, a bíró útján megfenyegették és bírságolni kezdték azokat a napszámos jobbágyokat és zselléreket, akik a pálosoknál munkát vállaltak. Odáig fajult a dolog, hogy még a pálos malmokban való őrletést is megtiltották ezeknek. A pálosok Zsigmondiéi azután 1406-ban parancsle- levelet kaptak, amely. — valószínűleg a diósgyőri gazdag parasztokkal rokonszenvező várnagyoknak elrendelte, akár fegyveres erővel is, „e gonosz és bűnös népek ellen fellépni, akik nem átallották Isten és az ő igazsága és természetesen a nevezett diósgyőri kolostor ellen véteni.” VAROSTÖRTÉN etü n k NEK ez az okmánya már eles fényt vet a jobbágy- parasztság elmélyült differenciáltságára. Az országban politikai erőegyensúly bomlott meg, és a bárói ligák hatalma megerősödött. Mindez a zavar megbontotta az alsóbb rétegek egyen, súlyát is. Ez hozta magával a diósgyőri vékony vámépi réteg és gazdag jobbágysága — valamint a miskolci vezető hospes- és törzsökös csoport időleges szövetségét is. Ez jellemző volt az 1400- as évek első tizedeire. Komáromy József /^ /> / *• 1 /> iiozturdo nőknek Zúzmarásra lehelt, feltúrt gallérral igyekszem a gőzfürdő lágyan körülölelő melegébe. Kedd van, a nők napja. Oly régen jártam itt, hogy fogalmam sem volt az árakról, ezért is ér mindjárt bevezetőben kellemes meglepetés. A göz- jegy 3 forint 70 fillér, s ebben a lepedő ára is benne van. Ki a kiilönc.v Mar a főbejáratnál elkérik a jegyet, s a haliban nyugodtan akklimatizálód- hat az ember kifelé és befelé menet. Az árjegyzéket is itt helyezték el, ámbár annak talán jobb helye lenne a pénztár közelében. Női ing — olvasom a táblán, s mellette a kölcsönzés díját. Jót mosolygok magamban régi emlékképeimen, milyen esetlenül festett az a néhány néni, aki ilyen inget váltott magának. Elégedetten gondolok a táskámban meg-^ húzódó fürdőruhámra. Beljebb lépek ismét egy' ajtón. Aztán még egyen, s egy pillanatra igazán zavarba jövök. A kabinteremben meglepő kép fogad. Felöltözött nők ülnél: a fodrászbúra alatt, a távozók és érkezők nagykabátban vegyülnek össze a fürdeni igyekvőkkel — akiken csak egy kötény' van. Míg elbámulok, kezembe nyomnak egy olyan „gyúrósurcot”. — Csak ebben lehet? — Csak ebben! Biztosan jó ez az óvatos nudizmus, csak szokni kell hozzá. Amint később tapasztaltam, idős hölgyek egészen jól megszokták, s az ingesek ma is különcnek számítanák, mint régen.- Megnézik, s a hátamögött) összesúgnak: — ki tudja, miféle nyavalyája van! írjon jelszót! Egyr emeleti kabinban akasztom fel a kabátom, s várom, hogy mikor ölel körül a meleg. Itt már magasabb hőfokot képzeltem el, legalább olyat, hogy' az embernek nagyobb kedve legyen a köténykét felkötni. — Távozáskor tessék a kabinban jelszót hagyni! — Mit csináljak? — Ott a kréta, az ajtón fekete kocka, abba tessél: jelszót írni. Az ördögbe is! Fürdőruha helyett inkább egy eredeti jelszót hoztam volna magammal... Végül odaírom: Egyr nő. Aztán gyorsan becsapom a kabinajtót, nehogy' valaki ellesse. Azért csak megkérdezem a kabinos nőt, hogy' miért kell ez. —- Vagy' két éve vezettük be. Nálunk csak formaság, de a férfiaknál már előfordult, hogy valaki kinézett magának egy' jó ruhát, s kinyittatta magának a kiszemelt kabint. — Bevált a jelszó? — Be. — Milyen jelszókat szoktak írni? — Ki mit; Legtöbben monogramot, mások keresztet, X-et, kört. Szóval változatos, nagyon változatos..; Te jó ég! Mit fog szólni ez az asszonyka majd az én jelszómhoz, ha visszafele jövök? Hűvös (o«a<llalás Megyek mindig beljebb, beljebb, s várom, hogy mikor ölel már körül a langyos, lágy meleg. De nem ölel. No persze, be lehetne menni a 45 fokos száraz gőzbe, vagy a gőzkamrába, de ahhoz előzetes edzés kellene. A gőzbe csal: bekukkantok, hogy’ megszokja a szemem a párás félhomályt. Nem is fekszik senki a padokon. Most éppen nem. Ügy látszik, gyenge nap ez a keddi. Betelepszem az együk medencébe, s összebarátkozom néhány idős hölggyel. Csupa 6Ű—70 év körüli nő áztatja itt tagjait. — Mert jó a reumára! — Azóta jó, mióta forrásból jön a viz..., mert ez gyógyviz... — Régen csak melegített víz volt... ez jobb... — Miért van mindenütt olyan hűvös — kérdem a jól értesült törzsvendégeget, akik örökös szívpanaszuk ellenére is — órákig képesek nyakig ülni a meleg vízben. — Kedd délelőtt a leghidegebb, még nem melegszik fel ilyenkor eléggé a levegő, mert tegnap szünnap volt. Legjobb a péntek. Akkorra már meleg van! A masszírozónőnek sincs sok dolga. Gyenge ez a délelőtt. Hogy mennyire az, legjobban bizonyítja, hogy a pihenőben szabad ágyhoz lehet jutni. Megnéztem: 23 fokot mutatott a fali hőmérő. Jólesik a meleg takaró, kellemes a puha la- ticell-ágy. Álmodozás a pihenőben Húsz perc pihenő. Bny- nyit engedélyez a felirat. Elég is. Lehunyom a szemem, s gondolatban még- egyszer végigjárom a jó öreg fürdőt, öreg bizony, nagyon öreg. A kilencvenes évek derekán tervezte Adler Károly, s a századforduló első éveiben már üzemelt. Miskolc város közönségének mindig kedvelt fürdője volt, a gőz is, meg az uszoda is. Impozáns kedves öreg fürdőnk külső látképe is, jól illik a Szabadság tér hangulatába, egységet alkot az Avassa], s a még öregebb múzeummal. Elő, szerves része a óvárosnak. Mi lesz a sorsa? Vagy itt lesz egy átépített, új fürdő, vagy’ a Szánva másik oldalán, az Avas lejtőjén épül fel az új. Sok, nagy'On sok millió forintról van szó így' is, meg úgy is. Egy’előre csak álmodozás mindez, ebben az ötéves tervben nem is szerepel; Egy biztos. Valahol itt lesz, a hévforrás közelében ... Idős néni tanácstalanko- dik az elfoglalt ágyak között. Még alig telt el tíz perc, de átadom a helyem. Utóvégre ez a jó néhány hölgy itt törzsvendég. A mellettem levő ágyon fekvő aszony meg is kérdi szokatlan lovagiasságomat látva: — Tessék mondani, hová valósi tetszik lenni? Adamovies Ilona
