Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

HBBBgHIB11 HWHHI fWIIII H1HWMWBBÍ e SZftK-MftG¥AftOSSZ*G 4 1972. jón. 20., csütörtök Gotevékeoységpe nevei KÉT ESZTENDŐVEL ez­előtt, nagy lelkesedés köze­pette született meg az edelé- nyi gimnáziumban a pinoe- klub. A tanulók és a tanárok betonoztak, fúrtak, faragtak, meszeltek: s végül is kész lett.. Addigra a lányok elké­szítették a hatalmas suba­szőnyeget, mely a falon ékes­kedik. Egy hatalmas farönk­ből, s több kisebböl asztalt és székeket csináltak. Maguknak. Közös erővel hozták létre a pinceklubot — mely egy­ben a KISZ-klub is. Hiszen a zsúfolt iskolában korábban meglehetősen nehezen tudtak csak helyet biztosítani a KISZ-élet számára. A klub tehát régi gondra volt orvosság: a helyiség­gondra. De a klubot élettel kellett megtölteni. Ez sikerült is. Hiszen a gimnázium KISZ-szervezetének számta­lan programja van, Filmvetí­téseket, író—olvasó találkozó­kat rendeznek. Itt „bonyolít-. ják le” az úttörőmunkában részt vevő gimnazisták to­vábbképzését, a vezetőképző tanfolyamokat, a politikai vi­takör foglalkozásait, s újab­ban a harmadikosok és ne­gyedikesek részére szervezett pedagógiai előkészítő tanfo­lyam előadásait és vitadél­utánjait is. — A KISZ-szervezeté a klub, mindent ők csinálnak — mondatta Bojtor István, a gimnázium igazgatója. S azt hiszem, a klubnak ebben van a legnagyobb jelentősége, hi­szen öntevékenységre nevel. Az öntevékenység jegyében kerülnek sorra az egyes osz­tályok és évfolyamok klub­délutánjai. Ilyenkor műsort A „hatodik” órában, a tanítás befejezése után sokan mennek le egy kis tereíerére, beszélgetésre a klubba, S közben azt is megnézik, mit ír az újság? adnak a gyerekek, vagy vitát rendeznek egy-egy érdekes témáról. Nem egyszer vendé­geket is hívnak, a községi KlSZ-szervezetekből. Mert azt szeretnék, ha a gimnazis­ták pinceklubja fórummá válna a közös eszmecserék­hez. — Ez persze gondot is je­lent — folytatta Bojtor Ist­ván —, hiszen meg kell ke­resni a közös témákat, s el kell fogadtatni a „külső” fia­talokkal a mieink házirend­jét is. Persze, nemcsak kötött programok vannak a klub­ban. Szabad idejükben — a tanítás befejezése után — sokan a klubba mennek. Néhány fiatallal el is be­szélgettünk. — Mit szoktatok csinálni? — Olvasunk, beszélgetünk, játszunk, no, és zenét hall­gatunk. Mert a klubban van mag­nó, lemezjátszó, televízió és rádió is. S természetesen új­ságok, hogy ki-ki megtalál­ja a kedvére valót. A LEGKÖZELEBBI tervele a klub további csinosítására vonatkoznak. Üjra kell feste­ni a klubot, s szeretnének egy népművészeti sarkot kialakí­tani. Ennek a saroknak az első darabja, egy szép, fara­gott karfás lóca már benn is van a teremben. Szeretnének újabb kapcsolatokat kiépíte­ni a helybeli és a járási KlSZ-szervezetekkel is. Cs. A. Foto: Sz. Gy. .[Könyvekről Az egri ver Az elmúlt év utolsó nap­jaiban hagyta el a nyomdát a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában Sugár István Az egri ' vár viadala című könyve. Hősi múltunk egyik nagy­szerű tényének színes, hi­teles krónikája ez a könyv. Megtudjuk, Munkács. után hogyan alakult Magyaror­szág helyzete, milyen sze­repet. töltöttek be a végvá­rak, a végvári vitézek, akik­ről Balassi Bálint oly szé­pen verselt. A szerző rész­letesen szól az egykori egri püspöki lovagvárról, amely­ből végvár lett Dobó Ist­ván parancsnoksága alatt. A könyv írója részletes képet fest a kapitány építkezési el­képzeléseiről, az egri végvár katonai szervezetéről, fel­szereléséről, arról, hogyan köszönt rá e táj lakóira az 1551—1552-es török hadjá­rat. Részletesen tájékozó­dunk a könyvből Eger elő- várának, Szolnoknak az el- estéről, arról, Dobó vára milyen állapotban, kikkel fogadja a roppant török ha­dat,. melyet Tinódi 150 ezer­re becsült. A könyv legsikerültebb része az egri vár ostromá­nak felelevenítése, Dobó ka­pitány, Mekcsey, Bomemi­l sza, s a többi harcos hősies helytállásának hiteles bemu­tatása, a lelkierő kutatása: mi lelkesítette töretlen ön- feláldozásra, ellenállásra a „maroknyi sereget” az ost­romló török hadak roppant túlerejével szemben. A könyvből 'megtudjuk, mi volt Dobóék győzelmének titka, mi adott erőt a szin­te emberfeletti győzelemhez? A szerző színes, olvasmá­nyos írásban felel ezekre az érdekes kérdésekre. A könyv egy regény izgalmasságával írja le a vár osromának hősöket szülő eseményeit. Megismerjük á várvívás és a várvédelem korabeli mód­szereit, a várvédők ötletes­ségét, a mindenféle fegyve­reket, a védő- és ostrom­eszközöket. Olyan dolgokat is megtudni e .könyvből, amelyeket Gárdonyi regé­nyéből másképpen tudunk. Például Bornemisza Ger­gelynek nem Cecey Éva volt a felesége. A könyv egyébként to­vább vezeti az egri vár tör­ténetét, s nem is zárja le az eseményt az 1552-es várost­rommal. Hitelesen megtud­juk e könyvből: J Dobó és Mekcsey egy hónappal az ostróm után miért mondott le a várkapitányi. tisztség­ről, vagy azt, hogy Bor­nemiszát — akkor még Eger várának kapitányát —■ Pásztó környékén hogyan fogta el a török, s cipelte el vasra verve Sztambulba, s miután nem lett áruló, miként akasztották fel. Mek­csey sorsa is tragédiába ful­ladt. 1553 tavaszán Egerből Sajóvárkonyon való át- utazlúban egy jobbágy szó­váltás közben, 'fejszével agyonütötte. Az egri vár- történetéből feleleveníti még a könyv az 1596-os ostromot, amikor a vár török kézre került, az 1687-es „török-éheztető” ost­romot, amikor a császári haderő visszaveszi a várat. Részletes tájékoztatót ka­punk Eger várának kuruc és császári ostromáról. A könyv végén az egri vár kultuszá­ról olvashatunk, arról, hogy az 1552-es viadal hőseinek emléke hogyan ihlette meg az irodalmárokat, művésze­ket, az utolsó lapokon pe­dig Sugár István egy kép­zeletbeli hadtörténeti sétára invitálja az olvasót. A' könyv egyes fejezeteit jól egészítik ki a korabeli metszetek, képek, grafikák, amelyek a régmúltat tükrö­zik, arról adnak számot, ma mi látható az egri várban. (H) 1 A Mocsolyási Általános Iskoláról sok­szor szó esett már lapunk hasábjain. A kis települést sokan úgy emlege­tik, mintha valami világvégén, vagy azon is túl levő falucska lenne. Bár a megkö­zelítése nem túlontúl egyszerű, még a vi­szonylag közeli Miskolcról sem, Mocsolyás mégsincs a világ végén, mert az ottani iskola igyekszik bekapcsolódni az ország, sőt mint a most; következő híradásból ki­derül. a világ‘vérkeringésébe is. Az 1972-es esztendő nemzetközi könyv- évvé nyilvánításának híre természetesen el­jutott a Mocsolyási Általános Iskolába is, ahol a lelkes pedagógusok vezetésével az I—IV. osztályos gyerekek érdekes módon akarnak hozzájárulni a maguk szerény eszközeivel a könyvév . sikeréhez. Már ta­valy elkezdték a felkészülést, és napjaink-’ ban minden iskolásnak van otthon kis könyvespolca, saját könyve, sőt állandóan postán is rendelnek könyvekét. Gyűjtik más nemzetek költőinek verseit is. . A könyvévet azzal is emlékezetessé szerel­nék tenni, s' ezzel bizonyítani, hogy a mű­velődéshez való jog e kis faluban is élő valóság, hogy szerkesztenek egy kéziratos könyvet, amelyben napjaink költőinek, írói­nak, képzőművészeinek, népművészeinek, a szellemi élet más reprezentánsainak be­jegyzéseit gyűjtik. Felkutatják ezeknek a személyeknek alkotásait is, feljegyzik élet­rajzi adataikat. A kötelét, miután a fel­kért személyek beírták feljegyzéseiket, el­küldik az UNESCO-nak. a .nemzetközi könyvév emlékére. Szeretnék többek kö­zött Illyés Gyula, Nagy László. Weöres Sándor. 7,elk Zoltán. Simon István, Csoóri Sándor. Keresztury Dezső, Káldi János. Bi­hari Sándor. Erdélyi József, Déry Tibor. Boldizsár Iván, Szabó Iván, Kurucz D. Ist­ván. Ék Sándor, Adóm Jenő és mások, s természetesen borsodi személyiségek be- j—iyzéseit is megkapni. 1-t zt csinálják a ma iskolásai Mocsolyá- 2j son. Hasonló kulturális érdeklődés évek óta tapasztalható. s a kis fa-’ lucska fiataljainak megoszlására érdemes idejegyezni egy statisztikát: a 15—24 év közötti fiatalok száma 34: ebből érettségi­zett 6. jelenleg középiskolás 14. szakmun­kástanuló 3, szakmunkás végzettséggel dol­gozik 9, betanított munkás 2. Ez a meg­oszlás a Mocsolyási Általános Iskola ne­velőinek jó munkáját, tevékenységük haté­konyságát is bizonyítja. (bm) Fiimjegyzet f NYÍRFALIQET Andrzej Wajda új oldalá­ról mutatkozott be. A világ­hírű lengyel rendező a len­gyel múltat és jelent vallató oly sok filmje után most romantikus történettel je­lentkezett. A Nyírfaliget tör­ténete időtől, társadalomtól nagyrészt független. Emberi érzéseket vesz bonckés alá. Egy egészen kis közösségben, egy távoli nyírfaligetben ál_ ló erdészház és közvetlen környezete néhány lakójának együttesében vizsgál olyan érzéseket, mint a halálra készülő, gyógyíthatatlan be­teg fiatalember utolsó kí­sérletei az élet szépségeinek megragadására, élvezetére; a komor özvegység és a vissza­fojtott vágyak, sőt, a félté­kenység viszonya; szerelmi kétségek az elhunyt asszony tisztességében. A halálra készülő Stanis­law a svájci szanatóriumból özvegy bátyjához, Boleslaiv- hoz, az erdészhez költözik. A valósággal búskomor özvegy az egyik munkásra féltékeny, akit elhunyt felesége szere­tőjének gyanít. Tetszik neki Maiina is, akinek éppen az erdőmunkás udvarol, de ez a lány az öccse szeretője lesz. S ebben a #körben él, mint egy. koravén gyermek, az élet szépségeiből mit sem isme­rő Olinka, az erdész kislá­nya. Végül mégis derűs kép­sorral búcsúzunk a filmtől: a menthetetlen beteg el­hunyt, örökre a nyírfák kö­zött marad, Maiina férjhez megy az erdőmunkáshoz, s így, ha esetleg majdan az erdész szeretője lesz, tulaj­donképpen csak visszájára fordul, amit Boleslaw gyaní­tott. A történet eléggé szokvá­nyos szerelmi história. Még­is kiemelkedő filmalkotás. Azzá teszi Wajda légkörte- remtő ereje, a mindvégig egyenletesen feszülő drámai- ság, amely a film végén, mint említettük, derűs kép­ben oldódik, mintegy jelez­ve: az élet túllép a holtakon, megy tovább. Emlékezetessé teszi három színészi alakítás, amelyek közül elsőként fel­tétlenül Olgierd Lukasze- wicz beteg fiatalemberét kell említenünk, - mint a fogyó napjait már ‘számláló, de az életet az utolsó percig örömmel élni akaró ember ragyogó megformálását; pél­dául mosoly-gyakorlatai . fe­lejthetetlenek. A nálunk jól ismert Dániel Olbrychski ki­tűnő, komor, de tudat alatt szépre vágyó erdésze, és Emilia Krakowska valójában mindhárom férfihoz vonzó­dó Malinája a film fő erős­ségei. Nem utolsósorban a kiemelkedő értékeik közé tartozik Zigmund Samosiuk megannyi szép,, színes képso­ra, a nyírfaliget napsütötte és esős képeinek, vagy az arcqk közelképeinek több tu­catja. A Nyírfaliget nem köny- nyedén szórakoztató film. Lírai telítettségű, lélekelem- zö módszerekkel dolgozó filmdráma. Az értékes, tar­talmas, szép filmek kedvelői­nek ajánljuk. CSERMEN Grúzia fenségesen zord hegyei között játszódik a szovjet—grúz Csermert, Nyi- kolaj Szanisvili alkotása. A A XVIII. századbeli történet hőse Csermen. egy kis nyo­morúságos hegyi falu szám­űzött fia. Csermen nem tör­vényes házasságból születeti, a szegények pártján áll a falut és környékét rettegés­ben tartó birtokosokkal szemben, ezért kell elhagynia a falut, később pedig elpusz­tulnia éppen akkor, amikor már-már győzedelmeskedni látszik harca és szerelmét is elnyeri. Népmeséi motívu­mok vegyülnek a filmben, kalandfilmek megoldásával, néhány izgalmas hajsza, via­dal színesíti a történetet. Le­nyűgözők a grúz hegyekről készült képek, Dudar Mar- gijev operatőr képsorai. STAN ES PAN MEQ A HÖLC/YEK Negyvenhárom évvel ez­előtt készült a legfrissebb, negyvenhéttel ezelőtt a leg­régibb abból a hat rövid filmburleszkböl, amelyeket most az amerikaiak Slan és Pan, meg a hölgyek című összeállításban láthatunk. A két felejthetetlen komikus, a némafilmek korának hal­hatatlan hősei ma is megne­vettetnek, bár az összeállítás darabjait részben hasonló csoportosításban, részben külön-külön a televízióban esetleg többször is láthattuk. Az idősebb nézők bizonyár^ szívesen nézik meg újra régi íilmélményeiket, s a fiatalok is derülnek majd a filmtör­téneti értékű játékocskákon, a játékfilm egy kezdeti ko­rának ma is ható emlékein. (benedek) JANUÁRI AwIAISILATUSViKs. 89-esboltja fiSi^itS#! a níinftr. ... miskoic, bőrkabát Aföa. 2330 Ft-tOl Széchenyi«. 115. a * Vítadélitának és zcnehafigalás Mocsolyás nincs a világ végén

Next

/
Oldalképek
Tartalom