Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
ÉSZAfC-MAGYARORSZÁG 4 1971. dec. 12., vasárnap Miskolc városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a Miskolci Nemzeti Színház 3 évi munkájáról készült jelentést, elemezte az intézmény művészctpoli- tikai és gazdasági tevékenységét, és több megállapítást tett részben a végzett munkát illetően, részben pedig határozatban összegezte álláspontját a további munkára vonatkozóan. T udós fontolgatások, elmélyültebb vizsgálódás nélkül is megállapítható a VI. miskolci országos grafikai biennálé termeinek bejárása után: ez a kiállítás gazdagabb, sokrétűbb, mint a korábbiak voltak. Gazdagabb számaiban; csaknem 300 grafikai lap élménye vár itt a szemlélőre, s a kiállító mintegy 30 művész között igen sok az először jelentkező, s máris figyelmet érdemlő fiatal. Gazdag azután.a technikák sokféleségében. Gyakorlatilag alig van a grafikának olyan válfaja a rajzon kívül, amelyből itt ne kapnánk ízelítőt, szitanyomattól a műanyagmetszetig, színes fametszettől az alugrafikáig. S hogy stílusosak legyünk — színekről szólván — még tarkább az összbenyomás a művek stílustörekvései, szemléletük, az alkotók tájékozódása dolgában. Naturaliszti- kus, a fényképezéssel versenyre kelő rézkarcoktól hol biológiai, hol elektronikai karakterű idólumrendszert teremtő szimbolizmusig, szubjektív és szuverén asszociációk, látomások szürrealizmusától a felhasznált, feldolgozott anyag kifejezési lehetőségert kutató, murális próbál- kozásoldg. átfogja a biennálé a modern magyar grafika minden régióját. S míg e gazdagság láttán örvendezünk, mégis marad bennünk valamelyes hiányérzet. Félretéve minden divatos aggodalmaskodást, válságérzést, be kell vallanunk: e sokszínűség, sokféleség összképben mérve több annál, semhogy minden, vonatkozásban meggyőző légyen. Ügy tűnik, a kiállítást eredményező koncepció lényege ama tanáros pedantéria volt, amely módszeresen, didaktikus alapossággal bemutatni .igyekezett mindazt, ami a sokszorosító grafikában van és lehetséges (bár a sokszorosító műfaj tekintetében nem egészen konzekvens idén a biennálé). S ugyanez a köiültekintő módszeresség igyekezett megóvni a kiállítást a szélsőséges grafikai jelenségektől, alkotói megnyilvánulásoktól is; olyan még újabb, még modernebb, még maibb tendenciáktól, amelyek a lengyel kiállítás anyagában érzékelhetők. E tisztes mértéktartás eredménye, hogy minden szmesség mellett egyfajta homogenitás élménye is megmarad bennünk a kiállítás láttán, ami okot ad eltűnődésre a biennálé további útját, jövőjét illetően. Indokolt ez az eltűnődés olyan praktikus szempontok miatt is, mint a megfelelő kiállítóhelyiségek hiánya. Hogy a biennálé kinőtte a Galéria lehetőségeit, az most — s ezért el kell marasztalnunk a kiállítás rendezőit is — különösképp megmutatkozik. Fárasztó és bódító a falak zsúfoltsága. A szűkös keretei közt fészengő gazdagságot szemlélve is felfigyeltünk olyan, a mai grafikát reprezentáló, jelentős alkotók távolmaradására, mint Hincz Gyula, Kass János, Kondor Béla, Raszter Károly, akik a sokszorosító műfajokban is maradandót alkottak. Bien- nálériknák alighanem e tekintetben is mérleget kellene készítenie a jövő szempontjából. Nem mintha a teljességet akarnánk itt számon kérni; inkább a válogatás, a kiállítás modern magyar grafikát reprezentáló jellegének következetesebb érvényesítését. Pásztor Gábor, az V. miskolci grafikai biennálé nagydíjasa 17 lapból álló, reprezentatív, s irányában a művész korábbi alkotásaihoz képest különösen újszerű kollekciót mutat be. Színes kompozíciói zenei ihletésűnek hatnak, s korunk techniciz- musának, az élet minden területén tért hódító elektronikának és aulomatizációnak az élményét sugározzák, olykor szinte a ki bemetika kódjeleivel rokon impulzusok formájában. E jelrendszer gondolati töltése nem mindig fejthető meg, intuitív ereje azonban a kompozíció feszességével növelten, igen nagy. S létjogosultságát éppen ezek a bennünk keltett, asszociációs gondolatsorok indokolhatják, túl azon, hogy deko- rativilásuk, esztétikai értéllük rangos művészi alkotásokká teszi őket. Ügy hisszük, Pásztor bátorságéi, újat kereső érzékenysége, s ez a kollekció méltó a helyhez, amely hagyományosan kijár a biennálé nagy díjasainak. '* jgf inden értékelés, külö- Wgs nősen, ha az első be- || nyomások sugallják, természetszerűen szubjektív. E , sorok írója nem is tart igényt arra, hogy véleménye együtt jegyeztessek a műértő és mű- bíráló kritika ítéletével. Megrögzött és el riasztó atatlaa tárlatlátogató lévén, inkább azoknál a műveknél és alkotóknál időzne ez az írás is, akikhez a kiállításon több- ■ szőr visszar-visszatór a néző, akik nem engedik meg, hogy átfusson rajtuk a szemünk. Agatha Margittól Würtz Ádámig haladva, elsőként hadd említsük mindjárt a grafikusművésznő korábban is sokszor megcsodált, karakteres és rendkívül motívum- gazdag fametszeteit, amelyek újabban színekkel is gazda- godnak, talán nem mindig előnyükre. E motívumok különös, szecessziós virágzása és önkénye a legsajátabb vonása Ágotha Margit grafikáinak, amelyek talán épp e, tulajdonságuknál fogva a gobelinnel mutatnak' rokonságot ritmusokra, a formák sorokba rendezésére, s a belső arányok harmonikus kialalrí- tására törekvésükben. Barczi Pál művészeténeik a látványtól a lényeget megragadó absztrakció irányába haladó fejlődését jól mutatják kiállított, szép és fegyelmezett rézkarcai; különösein a Várakozók s a Hazatérők kissé komor szűkszavúsága, tömör ereje ragadja meg figyelmünket. Czinke Ferenc színes fametszetei sem engedik tovább a rájuk figyelő tekintetet A Koskirály tündöklését és bukását elregélő négy_ lap a művész alkotóműhelyének szüntelen forrongásáról, izgalmas újat kereső vállalkozásairól is tudósít, bár a több dúcos színes nyomás olykor mintha megbontaná a képeik belső rendjét, a realisztikus motívumok és a felületkitöltő képelemek között mintha időnként lazulna a szerkezeti egység, és összetartozás. A négy lap mindenesetre a biennálé emlékezetes művei közé tartozik. Csohány Kálmán rézkarcaiban fokozottabban érvényesül az a, már korábban is megfigyelt szemléletváltozás, amely a látvány idilljének feladását, s komo- rabb, balladai sűrűségű s in- dulatú művek születését eredményezi. Feledj/ Gyula három színes litográfiája az absztrakció következetes érvényesítését, egy szuverén világ megteremtésére való töyek- -vést tükrözi. Józsa János hagyományosabbnak tűnő, epikus képszerkesztése, expresz- szivitása hatásos linómetszeteiben, különösen a Kopernikusz emlékének tisztelgő lapokon. Nagyon tetszett az egri Kishonthy Jenő két kisméretű rézkarca. Kunt Ernő színes íamslszetem karaidé-; risztikusan kiteljesedik a művész sajátos, leginkább a francia posztimpresszionistákkal rokon dekorativitása, amely a formale lendületességével, dinamizmusával párosulva meggyőző erejű élményt ad. Lenkey Zoltán rézkarcai többségiíkbn ismertek a művész egyéni kiállításáról, s itt megerősítenek bennünket Lenkey tehetségéről, érett, s egyéniségre vallóan következetes művészete rangosságáról. Feltétlenül több és megértőbb figyelmet érdemel az ő további útja, bántak ozása is.. Lóránt János fegyelmezett nyugalmú, mégis feszültséggel telített lapjai, Lukovszky László látomásos ihletésű Emlékezése, Pető János litográfiáinak ílamand és németalföldi hangulatokat idéző mesevilága, Rozanits Tibor szimbolista lírája, Sziráki Endre biblikus Dürer-ciklu- sa, Teliinger István groteszkbe hajló, egyéni ízeket kínáló linómetszetei, s Tóth Imre letisztult, gondos kampozíció- jú rézkarcai emlékezetesek. Würtz Ádám artisztikus Shakespeai-e-ülusztrációinak néhány lapját korábban is . megcsodáltuk már. Alighanem az egész magyar grafikában egyedülálló az írott szónak, az irodalmi alkotásnak az a tisztelete, amely áthatja ezeket a lapokat. A biennálé nagydíja nemcsak egy jelentékeny művésznek tett, s indokolt gesztus, hanem egy, a grafikai műfajok között olykor alárendeltként, másodlagos értékűként kezelt műfajnak szóló elismerés. N éhány fenntartásunk mellett is az a meggyőződésünk, hogy a VX miskolci országos grafikai biennálé méltó folytatása az előző ki- állitásoknak, rangos seregszemléje a modern magyar sokszorosító grafikának. Az európai élvonalba tartozó lengyel grafikusok bemutatkozása — amelyre lapunk hasábjain külön méltatásban visszatérünk — növelte a kiállítás rangját, tekintélyét Papp í-jajos VI. HAMAROSAN megkezdődtek azonban a találgatások, működésbe léptek a spekulatív elmék. Milyen fejlett lehet ott, azon a negyedik bolygón a tudomány és a technika, milyen, előttünk ismeretlen energiákkal rendelkezhetnek a Mars-béliek, ha egy ilyen csodagömböt tudtak építeni, amely szinte zajtalanul száll le, jövetelét nem jelzik a radarok, lokátorok, nem veszik észre az obszervatóriumok teleszkópjai sem! Akkor lephetnek meg bennünket, amikor kedvük szoty- tyan. Meg az a dermesztőpálcika, meg az a telepatikus tapadókorong. Ügy olvashatnak gondolatainkban, ahogy akarnak! Jó lesz vigyázni! És az utca emberének szívében ismét felgyülemlett az aggodalom, a rettegés. Mi á célja tulajdonképpen annak aHe^iiakbiMi-a-c<3iít;aa>kSallós Gábori, a színház igazgatóját arról kérdeztük: a végrehajtó bizottság mivel segítette a színházi munkát, s miként hat majd a mostani értékelés a további tevékenységre. — A miskolci és az egri színház összevonása óta, de legalábbis amióta én vagyok az igazgató, nem vizsgálta még felettes szervünk végrehajtóbizottsági szinten a színházi munkát. Az összevonás hajdan igen fontos esemény volt a színház életében, meghatározó esemény, amit a jelenlegi színházi vezetés már készen kapott, hiszen az ösz- szevonást végrehajtó színház- igazgató nem sokkal a két színház egyesülése után elment, A Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottságának minapi igen részletes elemző értékelése fordulópontot kell, hogy jelentsen színházunk művészeti és gazdasági munkájában. A végrehajtó bizottság tagjainak a vitában való rendkívül aktív részvétele azt tükrözte, hogy a műsoinpoMtilka és a színház gazdasági helyzete nem választható el a léét várost kiszolgáló színházi rendszer terheitől, a két székhely város és két megye hét tájhe- lyénék ellátásától. A műsorpolitikánkat, a művészeti munkánkat egészében igen pozitív előjellel értékelte a végrehajtó bizottság, bár Ugyanakkor több hiányosságra is felhívta a ügyeimet. A végrehajtó bizottság megköszönte a színház jól végzett munkáját, én pedig úgy érzem, a színház nevében kell köszönetét mondanom a bizottság értő elemzéséért és a minden mozzanatában a színházi munlca megbecsülését tükröző hasznos észrevételekért. Gyakorta visszatérő téma a másfcoéci színházi élet vizsnak, akik ide küldték? Miért nem irányítottak ide előbb rakétát, üzenettel? Meg akarnak ismerni bennünket? Milyen célból? Ezzel kapcsolatiján az űrhajós még semmi érdemlegeset nem árult el. És nem nyilatkozott /arról sem, hogy ők hogyan élnek? Vagy az mór nem tartozik ránk? Mi az oka ennek a titkolózásnak? Miért egy elhagyott helyre szállt le az űrhajó, talán nem akarta a jövevény, hogy észrevegyék? És így tovább, és így tovább. A délutáni sajtótájékoztató nyomán újabb fordulat következett be a közhangulatban. Már maga az a körülmény, hogy százmilliók láthatták a televízió jóvoltából, amint a labda felpattan a gömb tetejére, s abban egy parányi figura mókásan integet, hajladozik, megnyerte a nézők jóindulatát. Ráadásul közben kiderült, hogy ez gálata kapcsán az a kettősség. amely a színház munkájára nem mindig pozitív előjellel nyomja rá bélyegét Miskolc és Eger kiszolgálásának kötelezettsége kapcsán. A végrehajtó bizottság ülésén is hangsúlyosan került szóba ez a téma: — A két város nemcsak kettős feladatot jelent a színháznak, hanem nagyrészt eltérő feladatot is. Más a városok lakosságának összetétele, mások az igények, más az egyes darabok fogadtatása. Énnek ellenére jelenlegi körülményeink között a két város igényeit nagyjából azonos műsorral kell kielégítenünk. Ez semmiképpen sem jó. Nem jó az, ha egyik darabunk, amely az egyik városiban a közönség őszinte tetszésével találkozik, a másikban ellenhatást vált ki, vagy fordítva. Nem jó, hogy kétfajta technikai adottságú színházban kell játszani. Az összevonás Miskolc városának is tehertétel. Csak egy apróság: a megnagyobbodott színház létszámban megnövekedett társulata miskolci lakos lett, s esek növelték a lakásgondokat. Sok az utaztatási költség és egyéb anyagi teher. Mindinkább bebizonyosodik, hogy a tárgyi feltételek nem voltak eléggé biztosítottak az összevonáskor. A végrehajtó bizottság tanácskozásán megfogalmazódott: ideje lenne, hogy a két város képviselői mérlegre tegyék az összevont színház elmúlt éveinek tapasztalatait, megvizsgálják, fenntairLható-e a kettősség, a két város ellátásának igénye, s lia igen, hogyan, miilyen eszközökkel és milyen segítséggel tovább. A végrehajtó bizottság előre is tekintett. Többek között arra hozott határozatot, hogy ötéves műsortervi koncepciót kell kidolgozni. a bátor kis fickó bajban van, elromlott valami műszere, fogytán valami energiája ... Veszély fenyegeti szegényt! Pedig olyan kedves, olyan udvarias, olyan szelíd! Társ nélkül engedték erre a hosz- szú útra, biztosan az irányí- tóközponttal is megszakadt az összeköttetése. Szép kis vezetők lehetnek, szép kis állapotok uralkodó almák odaát is! És ahogyan haragudni lehetett „főnökeire”, percől 1 jer ere úgy nőtt a rokonszenv Hax iránt. ÜJABB MILLIÓK szívébe lopta be magát, amikor felajánlotta a háromperces kozmikus közvetítést. Ezzel nagyjából eloszlatta azt a feltételezést, hogy kémkedni jött, hogy ki akarja fürkészni az itteni helyzetet, visszamegy, jelentést tesz, jön a kegyetlen támadás. Nem, aki önként teszi lehetővé, hogy hírt adjunk magunkról a kozmosz értelmes lényeinek, az nem törhet az életünkre. Aztán meg az is nagyon imponált mindenkinek, hogy bár az idegen űrhajós veszélyben forog, még ilyen körülmények között is kötelességének tartja, hogy szolgálatot tegyen az emberiségnek. És nem kerített nagy feneket az egésznek, még csak nem is bízta hivatalos szervekre a műsor összeállítását, hanem arra a fiatal kockás in- ges, farmernadrógos újságíróra. Ez főleg az ifjabb nemzedékhez tartozóknak tetszett. A sok hangulatváltozásáé®-: — A határozatnak megfelelően elkészítjük ezt az ötéves művészetpolitikai, illetve műsorpolitikai tervet, természetesen nem darabcímekig menően, hanem fő irányaiban, s a határozatnak megfelelően különös tele intettel leszünk a színház közelgő 150 éves jubileumára. Művészet- politikai terveinkben döntő hangsúlyt kell, hogy kapjanak a mai magyar és a külföldi kortársi irodalom darabjai anélkül, bogy a klasz- szikusok háttérbe szorulnának. A mi színházunk egyben az észak-magyarországi terület színháza, s mint ilyen a mai magyar dráma és vígjáték patronáló hajléka kell, hogy legyen. A 150 éves évfordulót az 1973—74-es évaddal kapcsoljuk össze, illetve ezt az évadot majdan 1973 augusztusában színházunk megnyitásának 150. évfordulója napján kezdjük és természetesen ünnepivé tesszük az egész évadot. A jubileumi óvad szervezéséhez mind a minisztérium, mind pedig a végrehajtó bizottság segítségének és anyagi támogatásé - nak előzetes ígéretét bírjuk. Több gazdasági vonatkozású kérdés is előtérbe került a végrehajtó bizottsági ülésen. amelyek a színház további munkájában majd nagy segítséget jelen teneik. E témák közül egyik legjelentősebbet érdemes külön kiemelni. — Évek óta állandó gond a színészek elszállásolása, lakása. Szükséges Miskolcon is, több más vidéki színházhoz hasonlóan, színészház létesítése, amely vonzóbbá teszi a várost mind a már nevesebb, mind pedig a pályakezdő értékes művészek előtt. A színészház egy csomó gondtól mentesíti a színészeket, a színházi kádermunkának egyik nélkülözhetetlen segítője. A végrehajtó bizottság napirendre tűzi e gond végleges megoldását. S ez számainkra nagy öröm. (benedek) zelmi ingadozás után végeredményben az egyszerű emberek zöme úgy érezte, hogy ebből az űrlátogatásból nem lesz baja, sőt, jó és hasznos dolgok kerekedhetnek ki belőle. Szeretetre méltó az a fókafejű teremtmény abban a ládában. Remélhetőleg sikeresen vissza tud majd térni saját világába, övéihez. Azt az adást meg holnap délben mindenképp meg kell nézni! Hány óra is lesz náluk, amikor Magyarországon dél van? A legszélsőségesebb indulatokat Hax látogatása természetesen a tudósok, elsősorban a csillagászok körében váltotta ki. Elkeseredett utóvédharcra készülődnek azok, akiknek hosszú évtizedek során kimunkált hipotéziseit döntötte halomra az űrvendég megjelenése, míg az ellentábor diadalmi tort ült. AMI VISZONT a-különböző országok kormányát illeti, ezek álláspontja nem derüli ki a Kopasz-hegyen történtekkel kapcsolatban. Egyelőbe nem is derülhetett ki, feltehetően ily rövid idő alatt nem is alakíthattak ki semmilyen álláspontot. Felbecsülhetetlen tény azonban, hogy akár titkos utasítások eredményeként, akár spontánul, de ezen a napon elhallgattak a fegyverek, ezen a napon nem volt háború a Földön. CF-oly tatjuk) Gazdagsá gazdagodás Megjegyzések a V!. miskolci országos grafikai biennálé kapcsán A wis éMé&es utém Színházi eredmények, gondok, tervek o 1 KÜRTI I ANDRÁS: Ifi |1 II Ifi Híj nB 11 ill n KtB n íj! !j[ J
