Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

1971. dec. 1., szwcfei s~.« Lesz elegendő tetőfedő cserép Próbaüzem clőíí az egri (ctőcserépgyárban Meset után a Wwsápo FIÚK A MOTORON A kislakásépítkezéseknél gyakran hiánycikk a tetőfedő cserép. A fontos építőanyag nagyobb mennyiségű előállí­tására az Északimagyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat európai színvonalnak megfelelő üzemet létesített Egerben. Az új gyár egyetlen csarnoképületében nagy fo­kon automatizált gépi beren­dezéseket, szárítókamrákat és földgáztüzelésű alagútkemen- cét szereltek fel. Ezekkel évente 15 millió darab kiváló minőségű tetőfedő cserepet gyárta­nak. A korszerű új üzem szépség­hibája, hogy építése és szere­lése elhúzódott és abban így csak az eredeti határidő után mintegy fél évvel kezdhetik meg a termelést. Emiatt a vállalat az idén több millió cseréppel maradt adósa a népgazdaságnak. Az egri gyárban — ahol jelenleg a földgáz bekötése a befejezéshez közeledik — kedden került sor a több mint 100 méter hosszú, új alagútkemence műsza­ki átadására. Ezzel a gyár döntő szakaszá­ba érkezett: a próbatermelés­hez — amelyet december el­ső felében végeznek el. Az Északmagyarorszá'gi Tégla- és Cserépipari Válla­lat legkorszerűbb gyárában januárban fognak hozzá az üzemszerű termeléshez. Nemrégiben tásra. Amit ott mutogattak, saj őszentpéteri általános is­kolások kezemunkáját di­csérte. Kalas László tanár, a központi politechnikai mű­hely vezetője, egyben a ki­állítás rendezője a szó szo­ros értelmében „ékesszólóan” beszélt arról, milyen jelen­tősége van a politechnikai oktatásnak. Elnézegetve a kalapácso­kat, kutacsokat, szénvonókat, s nem utolsósorban a játék­nyuszikat, a magam gyer­mekkora ötlött fel harminc­évnyi messziségből. Nekünk még nem adatott meg, hogy gépek, satuk, egyáltalán: ügyes és célszerű szerszámok segítségével próbáljuk ki, mire képes kezünk, és — fő­leg — a fejünk. A bicska volt a mi egyetlen szerszá­munk, amit ugyan „békanyú- zónak” csúfoltak olcsósága miatt:, mi azonban fölöttébb tiszteltünk. A fa, elsősorban a könnyen faragható, egy nyarat száradt fűz-, topolya- és hársfa volt mi egyetlen alapanyagunk — a vastól, egyáltalán a fémektől mint­ha eleve eltiltottunk volna. Sorsunk jövendölése szerint apáink nyomdokába kellett lépnünk, meg kellelt tehát ismerkednünk majdani fel­nőttségünk eszközeivel, ami eleven kapcsolatot tartott a fával. Egyszer azért a technika is megkísértett minket. Taní­tónk, kegyes ..célprémium­ként”, egy csudás „kitűnőt” helyezett kilátásba mind­azoknak, akik készítenek működő villany csengőt. Egy hetünk volt rá. Én kiloptam idősebbik bátyám zseblámpá­jából az elemet, és ráhajtot­tam. Az elektromágnes nem akarta az igazságot, talán hússzor is megpróbáltam a tekercselést, mire a lágy vas magához rántotta az apró texszöget. A többi már gye­rekjáték volt. Suttyomban lecsavartam az öreg vekker csengőjét, mert ha már csen­gő, akkor csengenie kell. Ügy emlékszem, sokaké mű­ködött, de csengő csak az enyémen volt — alighanem én lehettem a legvakmeröbb, amiért a tanítóm kitűnő osztályzattal fizetett. Nézegetem a kalapácsokat, a játékból készített, de igen hasznos szemléltetőeszközö­ket, például a lejtőt, mely könnyedén emelhetó-süly- lyeszthető. s az acélgolyó aszerint gyorsul vagy lassul. De benne lettem volna én is ilyen játékban! Elsorolni se lehet, ameny- nyi eszközt itt felhalmoztak, szám szerint valami kétez­ret. de mi az a politechnikai műhely éves ..terméséhez” képest. — tízezer tárgy ké­szül itt évente. Nem tudom, hánnyal kellene mindegyiket beszorozni, hogy kijöjjön a mozdulatok végső summája. Százezer, kétszázezer, millió? Ne találgassuk. És a falra akasztva a palócos hímzések, azok a csodálatos virágok, amiktől felderül a vasak ke­ménysége is — mennyi, de mennyi öltés egyetlen ró­zsán! Megütközéssel kellett hallanom, hogy némely kis­lány nem nagyon becsüli ezeket a virágkölteményeket — „falusiasnak”, sőt ..pa­rasztosnak” tartják, szóval: korszerű t lennek. A sajószentpéteri ipari ta­nulók is felvonultatták mes­termunkáikat, de hát azok már annyira tökéletesek, hogy én nem is értek „nyel­vükön”. Ellenben tekintetem ráfeledkezett a Sajószentpé- teri Üveggyár barkácsszak- körének termékeire, a ké­nyelmes puffokra, repülőgé­pekre, és az üvegzománc al­kotásokra a falon — szíve­sen látnám a magam falán is bármelyiket. A nuinlá ü a kétkezi te­milllkd, vókenység megszerettetése sosem volt fontosabb, mint a mi mo­dern, valljuk be: elkényel- mesítő korunkban. Azok a kisebb-nagyobb sikerélmé­nyek, melyek e tevékenysé­get kísérik, szinte belénk ég­nek. s a magunk kezemun- kájával előállított dísztárgy vagy használati eszköz be­csesebb bármelyik vásári portékánál. Erre is nevel az iskolai politechnikai oktatás — jó volna bizony, hogyha hatása egy egész életen át elkísérné a szentpéteri kisdiákokat.. S amikor kezük ráfeledkezik majdan a vasra, a fára, melyből maguknak való tár­gyat eszkábálnak, a régen tanult, begyakorlott mozdu­lat megidézné azok emlékét is, akiktől ellesték e hasznos mozdulatok tudományát — a politechnikai oktatókét, ta­nárokét. Hiszen ..hivatalo­san” oly keveset emlegetik őket, bár megérdemelnék. Gulyás Mihály A ködös, zúzmarás, korán beköszöntött tél már leparan­csolta a motorosokat az or- szágutakról. Aki szerencsésen „megúszta” a szezont, nyu­godtan várja az új tavaszt. Nem kevesen vannak azon­ban. akik nyári viselt dolga­ikért most állnak a bíróság elé. most érkezett el a szám­adás ideje elkövetett szabál.yr talanságaikert. Es a nő elesett... Ózdon történt: egy nyári kora délután. A műszak vé­geztével csoportosan mentek haza az emberek a gyárból. A Béke-telep felé járda sincs az országút mentén, csak úgy, a padkán és az út szélén igyekeztek a gyalogosok. Egy hatalmas kamion ha­lad az út közepén, nem győ­zi kerülgetni a sok kerékpá­rost, gyalogost. Ekkor jön ő, a motoros. Mert, ugye. a motorkerék­pár fürge jószág, csak nem fog döcögni egy teherautó után? Bár látja, hogy tőle balra, előtte is emberek ha­ladnak, alig van hely az autó és a gyalogosok közöft, azért ő előz. A hely azonban kevés, s az út szélen haladó fiatalasz- szony karját súrolja a moto­ros. s mindketten elesnek, éppen a nagy kamion mellett. — Bűnösnek érzi magát a baleset előidézésében? — kérdezi a bíró a felháboro­dott, durcás arcú vádlottat, a motorost. — Nem — .vágja ki maka­csul. — Rájuk dudáltam, s mikor melléjük értem, a nő kinyújtotta karját, gesztiku­lálva magyarázott, s ő lökött fel engem. Aztán jönnek a tanúk. El­mondják, hogy miután elütöt­te a fiatalasszonyt, még a motoros kezdett el kiabálni, szidva a nőt. Furcsa, de sajnos, nem rit­ka az ilyenféle magatartás a balesetek után. Drága a ..tandíj Vékony, szőke fiú. A mun­kahely véleménye a követke­ző: „Szorgalmas, tisztelet tu­dó, rendes, a rábízott felada­tokat mindig lelkiismeretesen elvégzi...” A bíró ismerteti a vádira­tot. majd megkérdi, bűnösnek érzi-e magát. — Igen — válaszol halkan, szinte belülről jövő sóhajjal a fiú. — Mondja el, hogyan tör­tént a baleset? — Előttem ment egy Fiat, s láttam, hogy fékez, én Is fékeztem. Ekkor anyám szólt valamit hozzám ... ő ült mö­göttem a motoron ... — Látta-e, miért kellett lassítania a személykocsinak? — Igen. Rendőrautó jött vele szemben, vezetett egy kocsisort. Az autóból lassí­tást intettek... anyám szólt, hogy leesett az egyik cipője... s közben, míg hátranéztem, olyan közel kerültem a Fiat­hoz, hogy hirtelen balra kap­tam a kormányt, és ... — És aztán mi történt? — Nekiütköztem a konvoj negyedik kocsijának .. anyám lábát ott. helyben le­vágta a kocsi kereke... Az ítélet, tíz hónap szabad­ságvesztés, háromévi próba­időre felfüggesztve. — Tudomásul veszi az íté­letet? — Tudomásul veszem — mondja halkan, s bár vi­szonylag enyhe büntetést k- pott, gondterhelt homle! nem derül fel. sima. sáp;' bőrébe örökre bevésődött cr redő. amely mindig mélyülni fog. ha anyjára tekint. A iilönös ismertetőidé... Bicegve, merev bokával lépked. A mai napig sem ér­ti, hogyan történhetett. — Tisztelt bíróság, mindig olyan figyelmesen vezettem... három éve van motorom és jogosítványom ... ilyen még nem fordult elő. A motoros fiú balra meg akart előzni egy személygép­kocsit, amely már kitett irányjelzővel balra kanyaro­dott. összeütköztek. Mindenki bizonygatja az igazát: — Ki volt téve az irányjel­ző ... — Nem láttam irányjelzőt... — Akkor is villogott, ami­kor kiszálltam a kocsiból . . Közben az is kiderül, hogy a fiatalember Özd belterü­letén 70 kilométeres sebesség­gel száguldott. Ez sem ritka jelenség a motorosoknál. — Soha többet — fogadko- zik a motoros. — Se nagy sebesség, de még motorozás se. Nekem elég volt. Az ítélet után lassan kibi­ceg a tárgyalóteremből. Jó arcú. derék, kulturált fiatal­ember — különös ismertető- jelét maga szerezte egy élet­re... Adamovics Ilona Gyors hibaelhárítás A miskolci távbeszélő főközpontba befutó vidéki interáram- körök hibáit nagy szakértelemmel és gyorsasággal hárítják cl a központ műszerészei. Foto: ifj. Hollósy Endre EGY JO TANÁCS! December 1-től 18-ig szerezze be karácsonyi élelmiszer- szükségleícnek nagy részét, mert nemcsak kényelmesen választhat áruinkból, hanem 300 forinton felüti vásárlásnál ajándék szerencseutalványt is kap F a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruliázaiban és élelmiszerboltjaiban 3511 nyertes sorsjegy 220000 forint értékű nyeremény várja kedves vásárlóinkat. Özdon, Kazincbarcikán, Len in városban. Sátoraljaújhelyen, Szikszón, Szerencsen, Putnokon. Sajószentpéleren, Edelényben és a megye területén levő élelmiszerboltjainkban. HÚZÁS: DECEMBER 23-ÁN Most vásároljon és kérje a szercnoseiitalványt! Holnapi molnárok A székesfehérvári Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Szakközép- és Szakmunkás­képző Iskola malomipari ta­gozatán jelenleg 240 kollégi­umi ellátásban és ösztöndíj­ban részesülő nyolc általános iskolát végzett sajátítja cl a már nem divatos, de fontos szakma elméleti és gyakorlati ismereteit. A kézügyesség dicsérete

Next

/
Oldalképek
Tartalom