Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

ESZÄfi-MAGYÄRORSZAG 4 m

1971. dec. 5., vasárnap

Ma nyílik a itiennále

M„ síéi Síén nyfíúc meg hatodszor a miskolci oa-szó- lißa uelííLítl gog grafikai biennálé. 67 magyar

grafikusművész 234 alkotása, mint „vensénydarab” ad számot a magyar grafikai művészet jelenlegi helyzetéről, gyűjteményes tóállítással jelentkezik Pásztor Gábor, az 1969-es biennale nagydíjánalk nyertese, és mint új vonás, a krakkói grafikusok is külön gyűjteménnyel szerepelnek. Első eset, hogy nemzeti bienná- lénkon külország művészei is részt vesznék, mégha a magyar anyagtól elkülönített bemutatásban is. Krakkó a szocialista országok grafikai művészetének nemzetközi fóruma. Jó dolog, hogy a miskolci nemzeti biennale módot ny.újf a kitekintésre, a baráti ország azonos művészeti ágazatának megismerése, és éppen a legrangosabb művészi erőkkel rendelkező város, Krakkó mai grafikai helyzetéinek áttekintésére. Ugyanis a 88 lap, amellyel a lengyelek szerepelnek — s azon belül huszonnéggyel Srzednictó, a legutóbbi krakkói biennale nagydíjasa — alkalmas ráí hogy képet alkossunk lengyel barátaink művészetéről,

A dijzsüri már pénteken döntött a díjak odaítéléséről. Ma ünnepélyesen adják át azokat A közönség azonban nemcsak a díjazott művekkel találkozik, ha- \ nem azzal a 234-gyel is. amely az egész országot kép- < viseli.

A biennálé előreláthatóan hiteles képet ad a magyar grafika jelenlegi helyzetéről, és a hagyományosabbtól laz op-arlig sokféle stílustörekvés fellelhető majd a ki-1 (állított anyagban. Sok a kiállító között a fiatal művész, (akinek alkotásai a grafikus fiatalság útkereséséről, törekvéseiről tanúskodnak, és nagy számmal képviselteti ínagát természetesen a magyar grafikai művészetben ily nagy jelentőségű miskolci művésztelep.

Ilplf'lfítt 11 órakor a Kossuth utcáiban, a Miskolci Ü/IS t! tH l Képtárban nyílik meg a lengyel anyag tárlata. Egy árával később, a Miskolci Galériában maga a biennale. Egy hónapon keresztül a grafikai művészet és az e művészetet kereső, kedvelő közönség ünnepi találkozásának színhelye lesz e két kiállítási intézmény.

Nemsokára a mozikban

(áthatjuk

Jugoszláviában és Brnóban járt a közelmúltban magyar film átvételi delegáció és több • filmet vett át hazai bemutatásra.

Jugoszláviától megvettük A pusztor című színes filmet, amely egy hegyipásztor történetének balladai feldolgozása. Sok humorral és mély emberséggel átszőtt partizán- történet A hegyen zöld fenyő nő, színes krimi A bolond fejem-, és egy tizenötéves kamasz történetének feldolgozása, középpontban a kamaszkor szexuális zavaraival A rovarölő.

A bnnói fi lmfói'umon megvettük az Eltűnt pont című amerikai társadalmi drámát, az ugyancsak amerikai 42 nyara című filmet három ksmászfiú tengerparti vakációjáról, sőt a harmadik itt vásárolt film is amerikai, címe: Az Anderson magnószalagok, témáját tekintve krimi. Ugyancsak Brnóban vettünk meg egy francia—olasz —spanyol színes kaland filmet, amelynek csűrne: Rum- körút. Főszereplője Brigitte Bardot.

MIRE JÓ A MŰVÉSZET?

A főiskola őt esztendeje

Szükség van hallgatóinkra

,ö*t esztendőve! ezelőtt szervezték át a Zeneművészeti Szakiskola keretében .működő tanárképzőt — amely szolfézs és hangszeres zene oktatására adott lehetőséget

— ömáUó főiskolai tagozattá. Szép tervekkel, nagy reményekkel kezdett akkor áfását Ferenc Zenemű veszeti Főiskola miskolci hároméves tagozata. Barta Péterrel, a főiskolai tagozat vezetőjével az öt esztendőről, s a főiskola tenveiircü. beszélgettünk

— Milyen fejlődésen ment

keresztül a tagozat, az elmúlt öt esztendő alatt?

— Azzal kezdeném, hogy ma gyaikórlaitilag minden hangszeren folyik képzés, s ahogy az induláskor, úgy most is íogJalkozuinik — indokolt esetben — magánénekes-képzéssel is. Induláskor mindössze itat kinevezett tanárunk volt és tizenkét óraadó. Mi tizenkét kinevezett tanár, és tizennyolc óraadó foglalkozik növendékeinkkel. De nemcsak ilyen szempontból van fejlődés. A főiskolai tagozat az öt esztendő alatt bébi zony í t o tta 1 ét j ogo sultsá- gát, életképességét.

— Az üt szerzett diploma alsó szintű zeneoktatásra, jogosítja fel tulajdonosait. Végzett hallgatóik hol, milyen területeken helyezkednek el?

— Néhány növendékünk tovább tanult, művésztanári oklevelet szerzett, vagy szerez' az öt éves tagozaton Budapesten. Többségük azonban

— eddig csaknem száz hallgató végzett iskolánkban —

. tanít. Főleg Borsod és Heves zeneiskoláiban h elyezked tek el, de solcan közülük zenekari tagok is.

— Milyen az igény az itt végzettekkel szemben?

— A főiskola létrehozásának egyik alapvető oka az volt, hogy e terület zeneta- f&c-utánpótlását biztosítsa. Az érdeklődés rendkívül nagy növendékeink iránt. Bizonyításképpen hadd mondjam el, hogy bár csak harmadéveseinket lenne szabad „kiengednünk” éppen a rendkívül nagy igény miatt sokszor el kall tekintenünk ettől amegkötJöbfeégtiől. A jelenlegi 54 hallgató közül például harmincán állnak munkaviszonyban. Ki iskolában, ki pedig, zenekarban dolgozik. Azt hiszem, ez önmagában bizonyítja; a város kulturális Jóbesíttnényeinek, a megye zeneiskoláinak szükségük van a zenészekre, a zenetanárokra.

— Ez a tény azt is bizonyíthatja, hogy a Zene- neművészeti Főiskola szervesen bekapcsolódik a város és a megye zenei életébe,

— Igen. Bár ez a bekapcsolódás más* módon is megmutatkozik. Tanárai ugyanis gyakran koncerteznek, elég talán csak néhányukat említenem. Kincses Margit, Rő~ czey Ferenc, Gál Károly, vagy Reményi János ismert alakja a megye és a város zenei életének. De nemcsak koncertekkel vesznek 'részt benne. Többségük aktívan dolgozik a különböző zenekarokban, a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, A Miskolci Fúvósötösben. A főiskola zenekara járja a megyét. S ugyancsak gyakran hívják vendégszereplésre a hallgatókból alakult kamaraegyüttest. Elvünk is az, hogy hallgatóink miniéi gyakrabban kerüljenek pódiumra. Gyakran szerepeinek például hallgatóink a lillafüredi Palotában, vagy a tapolcai Kikelet üdülőben. Legközelebb például Özdon adnak koncertet.

— ^ Ügy tudom, működik egy Jeunesse-csoport is.

— Igen, a Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljaival közösen működik ez a csoport, mely rendszeresen tart foglalkozásokat. előadásokat és vitákat, természetesen zenei élménnyel gazdagítva. Idén a TIT Mubjában rendezik meg összejöveteleiket.

— A főiskola feladata, a tanárképzés. Erről már volt szó. De azt is mondotta, hogy nehezen tudják kielégíteni az igényeket...

— Azt csak úgy lehetne, ha növelnénk a létszámot. Ennek azonban több feltétele is hiányzik. M-ég mindig szűkösen vagyunk, bár reményiünk van rá, hogy a tanév végére enyhülnek helyiség-gondjaink. De minőségi, színvonalbeli akadályok is vannak. Nem minden, igazán tehetséges fiatal választja a zenész szakmát, szerez zene tanári oklevelet. Az lenne a jó, s akkor lehetne fejleszteni is, ha a legtehetségesebb zeneiskolások mindegyike zenei szakközépiskoláiba menne. onnan pedig a főiskolai tagozatra. Mert egyelőre bizony, néha gondot okoz a kiválogatás, a felvétel.

— Essen néhány szó a tervekről is.

— Méginfkábfb szeretnénk tóverani részünket a város és a megye zenei életéből, intenzivebben kíyánumOc bekapcsolódni ebbe a nemes munkába. Ugyancsak tervünk, hogy szélesítsük kapcsolatainkat az egyéb felsőoktatási intézményekkel, s kiépítjük a kapcsolatot — ez már megkezdődött .— a weimari zeneművészeti főiskolával. A legfőbb feladatunk azonban, hogy biztosítsuk a megye és a város zeneiskoláinak tanár- szükségletét. Még hozzá magas színvonalon.

Cs. A.

ix.

Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról cs két lábra állt?

Időszámításunk előtt 525- ben vagy 524-ben, Athén közelében, egy földbirtokosnak fia született. Később felnőtt fiatalemberként nagyon szeretett költeményeket írni, de ezekkel nem volt igazi sikere a poéták versenyein. Furcsa újítást vezetett hát be. Divatban volt akkoriban, hogy a jókedvű, vidámságot, bort hozó Dionizosz isten ünnepén olyan táncos játékot mutassanak be, amelyben a táncokon kívül egy verset mondó kórus is szerepel, meg egy színész, akik így együtt, különböző történeteket, emberek és istenek szenvedéseit, sorsát mesélték el:

©

A fiatalember elhatározta: ne egy színész beszélgessen a kórussal, hanem kettő, akik egymással is dialógi- zálhatnak, az adott történetben szereplő különböző személyek álláspontját képviselhetik. Ez az újító fiatalember írt hát egy darabot, arról — a korabeli mondából jól ismert — Oidipusz királyról, aki nem tudta, hogy egy verekedésben az apját gyilkolta meg, s hogy később saját édesanyját vette feleségül, akitől gyermekei is születtek. Mikor mindez kiderül, Oidipusz megva- kítja magát és elbújdosik, de előbb megátkozza rajta gúnyolódó fiait, akik aztán egymás kardjától esnek el. Oidipusz leánya, Antigoné is elpusztul, amikor azért küzd, hogy mindkét testvérének egyformán adják meg a vég- tisztességet.

A történetet a nézők már a bemutató idején — 464- ben — mindannyian jól ismerték, csak így, párbeszédekben, dráma formájában nem találkoztak még vele soha, mert hogy az újítással az akkor már nem is olyan fiatal költő — akit Aiszkühlosznak hívlak — a modern drámát teremtette meg. Oidipusz, Antigoné és a nagy görög drámaköltő többi hőse azóta, immár 2300

esztendeje, újra meg újra szerepel a világ színpadain. ©

Ha ezek után valaki felteszi a kérdést: mitől klasz- szikus egy dráma, vagy bármely más műalkotás, akkor elég egyszerű válasz kínálkozik. Klasszikusnak nevezhetünk egy művet, ha megszületése után, jóval alkotója halála után is, játsszák a színpadon, illetve 1 olvassák — tehát nem feledkeztek meg róla. Nos jó volna, ha ilyen egyszerű lenne a válasz, bár az igazság bizonyos elemei ebben az egyszerű válaszban is benne foglaltatnak. Közelítsük meg most fordítva a problémát: nem nevezhetünk klaksszi- kusnak olyan műveket, amelyek mór megszületésük évtizedeiben feledésbe mentek. Csakhogy már arra is akadt példa, hogy a mű megszületése idején, utána még sokáig, nem figyeltek fel az alkotás jelentőségére, hanem jóval később fedezték csak lel értékeit. S itt nem csupán arról . az egyszerű esetről van szó, amikor jelentős művészekről mit sem . tudnak a kortársak: például Franz Kafkáról vagy Csont- váryról. A késői felfedezéseknek nemcsak romantikus okai vannak. Előfordul, hogy egy, már életében jelentősnek elismert művésznek bizonyos művei mellett érzéketlenül mennek el a kortársak — esetleg az utódok is —, és csak késői nemzedékek éreznek rá, milyen értékeket rejt! Ha már a színházi ■ példáknál tartottunk, érdekes Madách Mózesének az esete. Arany János felfedezte Madáchot és Az ember tragédiáját. A Mózes lélegzéséről is tudtak a szakemberek,' sőt — 1'925-ben — bemutatásával is megpróbálkoztak. Sikertelenül. Még a jóindulatú és szakértő kritika is inkább elmarasztalta. Csak a közelmúltban terelődött a figyelem erre a Ma- dách-drámára, de akkor aztán osztatlan sikert aratott, előbb Veszprémben, majd Budapesten.

m

Klasszikusnak csak az a műalkotás tekinthető, amely olyan hiteles erővel sugallja

JUHASZ JÓZSEF:

Hozzád me

Vársz-e, vagy csak illőn elfogadsz, s tűröd, ami bennem erőszak —

Vizsgálat és kétkedés a szem Veled, halálig ezért verekszem.

Társamul hívlak e ténfergésben,

mely a létből kifelé tuszkol

Es lelkesedem a fenyegetéstől.

hogy hozzád menekülni s érni sem tudok.

IiEGrüO lAlAl*

(Mawacoft Miklós munkája)

a maga korát, hogy éppen ez ad lehetőséget más korok rokonvonásainak beleérzésé- re is. Ez azonban még mindig nem látszik elegendőnek ahhoz, hogy egy művet fenntartson az emberek emlékezetében. Minden korban emberek élnek, halnak, szeretnek, aesarkodnak, epekőének. A művésznek nemcsak a saját koráról kell igazat és elhihető erejűt mondania, hogy műve fennmaradjon, hanem fel kell fedeznie valamit az emberről: tulajdonságaiból, szokásaiból, természetéből, viselkedésének, rugóinak, múltjának és jelenének összefüggéseiből, és így tovább.

Klasszikus mü tehát az, ami örök érvényű dolgokat tud mondani az emberről? Sokan az esztétika történetében ezen az állásponton voltak — s vannak is —, mert ez is igaznak látszik. Pedig nem egészen az. Örök érvényűt „általánosan igazat” | mondani az emberről ugyanis nem lehet egyértelműen korhoz kötött, meghatározott társadalmi viszonyokhoz kötött kapcsolatainak ábrázolása nélkül. Azok a bizonyos általános emberi tulajdonságok csak a történelem meghatározott pillanataiban mutathatók be, mert olyan an- ber nincs, aki a történelmen kívül élne! A kor hiteles megidézése és az emberi természet ismeretlen vonásainak felfedezése olyan egymásból következő dolgok, mint a fizikában a tér és az anyag. Anyag csak tér-' ben létezhet; s nincs tér ar-'-g nélkül.

Klasszikus műalkotás léha,. v-iait az lehet, amely képes megidézni egy kort, olyan erővel, hogy más • korok is felismerhessék egy- egy vonásában a magukét, s ebben a megidézett korban újat, fontosat, általános érvényűt is tud mondani az emberről.

Dehat akkor , miért öltöztetik néha Aiszkhülosz Oidi- puszát szmokingba, s egyáltalán: hogyan lehet akkor klasszikusokat modernizálni, mai környezetben megidézni? A lényeget az emberi kapcsolatok viszonya, rendje árulja el a korról. Antigonénak, Oidipusz leányának gondja például, aki két testvére egyenlő elbírálását kéri, követeli egy olyan korban, amely távol állt a gondolat elfogadásától; ez éppen a megidézett kor üzenete a miénk számára. Ám Antigoné szilárdsága, megtörhetetlen állásfoglalása, meg nem alkuvó kitartása egy maga választotta elv mellett: olyan embpri magatartás példája, amely éppúgy volt, van és lesz, mint ahogyan gyakran összeütközésekhez vezetett és vezethet ma is. Ez Antigoné már nemcsak korhoz kötött, Hanem „örök emberi” üzenete.

Hogy ez csak egyféle ma- j gyalázata: -Antigonénak? Lehetséges. Éppen ez ad módot a rendezőnek arra, hogy mindegyik1 a maga művészi hite és gondolatai szerint elemezze nekünk a drámát, fedezzen fel új értelmezési lehetőségeket' számunkra. Enél- kül nincs is értelme a klasz- szikusok felújításának. Akkor elég lenne egyetlen mintaelőadás és 2300 éve ugyanazt a darabot ugyanúgy játszanánk. De akkor kit érdekelne ugyanaz, akár másod- • szór is? Az élő művészet soha sem múzeumi tárgyakat mutogat. Nem kiállítás, hanem alkotó, bennünket, nézőket is alakító folyamat. Akkoi- köszönthetjük csak érdeklődéssel a 2300 éves apagyilkos, anyagyalázó, szerencsétlen Oidipuszt — görög köntösben vagy szmokingban —. ha nekünk, ma és itt felidéz valamit rólunk: emberek vő"

JJcriiaUi László