Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

I 1971. dec. 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Város és történelem Bontják a Dózsa György út 5. számú házat. Da meg liell állnunk éppen városunk jelszabadulásának és n magyar sajtó napjának alkalmából, a jejtőkalapácsok zaja és a téglaomlás között. Itt állott, a. Fekete-nyom­da, ahol a MÓKÁN Komilé iratait és felszabadult vá­rosunk első napilapját, a Szabad. Magyarországot, nyom­ták. Olvasóinkat rövid, körsétára invitáljuk ez alka­lomból: álljunk meg azok melleit, a. házak és telkek mellett, amelyek városunk, ellenállási mozgalmának harcairól és győzelméről beszélnek. Felszabadulásunk évfordu­lói ismételten a közérdeklő­dés homlokterébe állítják az új életért folytatott; harcokat és a győzelmeket. Egészséges ösztönzést jelent legújabbko- ri történelmünk feldolgozá­sához és a sokoldalú össze­függéseket megrajzoló mo­nográfiák elkészítéséhez, do­kumentumgyűjtemények ki­adásához és borsodi munkás­mozgalmi múzeumunk kiala­kításához — az évforduló tu­datos és fokozott igényű ün­neplése. Jelentősen gyarapo­dott a negyedszázad alatt Miskolc város és Borsod- Abaúj-Zemplén megye új történelmi korszakára vo­natkozó dokumentumok rend­szerező munkája, levéltári anyaga teljesebb lett. bő­vebb megvilágítást hoztak a részletközlemények. Jelöljük meq a helyeketl Az, ellem állási és parti zári- mozgalom harcainak és győ­zelmeinek megrajzolásában — az említeti; sajátos körül­mények folytán, munkamód­szerükről és taktikai meg­fontolásukból következően — elsőrendű fontosságú a moz­galomban részt vettek sze­mélyes visszaemlékezése. A visszaemlékezések gyűjtése az elmúlt 25 évben is gaz­dag termésű volt, nemcsak levéltáraink anyagában, ha­nem az úttörők, KlSZ-íiata- lok, üzemi és területi gyűj­tők feljegyzéseiben is. E visszaemlékezések ünnepé­lyeken, sajtóinterjúkban, rá­dió- és televízióműsorokban, kiállításokban, irodalmi mű­vekben közkinccsé váltak és élnek, társadalmunkban ala- kitóan hatnak. Az egyik legfontosabb kérdés: hol mentek végbe a MÓKÁN (Magyarországi Kommunisták Antináci Ko- mitéja) szervezési tanácsko­zásai, tehát helyrajzi és kar­tográfiai választ kell adnunk a miskolci ellenállási mozga­lom történeti színterére néz­ve és ezzel összefüggésben kifejtenünk élenjáró harco­sainak tevékenységét. Ház, hátsó kijárattal Toronyalja 1. Elsőnek ezt a házat kell térképünkben megjelölnünk. Ebben a ház­ban lakott 1944. szeptember végétől a MÓKÁN szervező vezetője, Tóth Béla. A ház a város középpontjában fek­szik, egyaránt megközelíthe­tő volt Hejőcsaba, Göröm- böly, Tapolca és Diósgyőr irányából, mégpedig nem­csak -a főútvonalakon, ha­nem éppen a biztonság kí­vánta rejtptt ösvényeken, a szőlőkönv és dombhátakon, hegyi dűlőkön át. A város­ban perceken belül elérhető volt a mozgalom többi tám­pontja. Tóth Béla elbeszélé­se szerint, azért is válasz­totta ezt a házat, mert ne- ' hezen belőhető, biztonságos Ponton feküdt. Ezenkívül a légitámadások alkalmára megfelelő óvóhelye is volt. ktindezekkel egyenlő fontos­ságú, hogy a ház „hátsó ki­járatán” keresztül az avasi barangtororry felé, rejtett út­vonalon lehetett az összeköt­tetést tartani. A legközeleb- ' hiíhéz a Toranyaija utca 7. •earraír-iMnelytaen RácztZol­tá.nclcnál ugyancsak szállási talált: a mozgalom, éppen az utolsó napokban. Á Gestapo szomszédságában Szamuely utca 12. E ház­nak telkén állunk meg, a Fegyveres Erők Klubja szom­szédságában. A Csengey ut­ca 12. számú házban, ame­lyet már lebontottak, lakott Pödör László, a Fráter György Gimnázium tanára. A Szamuely utca Rudas László utcai torkolatánál az utolsó előtti épület ugyan­csak színtere volt sok jelen­tős MÓKÁN-tárgyalásnak és illegális összejövetelnek. A diósgyőri vasgyár és gépgyár leszerelésének és a fasiszták által való felrobbantásának meghiúsítására itt beszélték meg, e -házban Tóth Béla, Ginzery Sándor ezredes, Pö­dör László és a MÓKÁN ki­váló diósgyőri harcosai a taktikai terveket. Ugyanak­kor a házban több Gestapó- helyiség, s német tiszti szál­lás is volt ! A Rácz György utca 4. számú házat városunk taná­csa emléktáblával jelölte meg: E házban lakott Sza­bó Lajos nemzetőr század­parancsnok, a Nagybudapes­ti Pártszékház hős védője, a bükki partizánok egyik ve­zetője. Nyomda a patakparton Dózsa György utca 5. A téglalap alakú telek utcai frontján, közvetlenül a pa­takmeder mellett működött a harcok és a felszabadulás időszakában egy sütöde. En­nek forgalma, de legfőkép­pen nagybecsű sütetei fedez­ték a németek által már fel- számoltnak nyilvánított: Fe­kete Pál és társai nyorndá- • jih. Itt készültek a MÓKÁN röplapjai, falragaszai és a felszabadulás után itt nyom­lak a Szabad Magyarország példányait. Szabó Lajos nem­zetőrei által őrzött és bizto­sított nyomda tevékenységét hirdetik magyar sajtónk v történetének harcos doku­mentumai. Egyébiránt a pa­takárok, mint topográfiai adottság is igen alkalmas expediálási útvonalként kí­nálkozott éppen Diósgyőr irányában. A nyomda két: épületből állott, az egyikben volt a szedőterem és hátsó részében a gépterem, fény­I képünkön pedig a rotációs- épületet; örökítettük meg nagy ablakaival és egy.újab­ban behelyezett garázsajtó­vá 1. Kartográfiai és fénykép- d ok umentáci ónkká 1 a MÓKÁN legfontosabb, törté­neti nevezetességű pontjatt kívántuk rögzíteni a felsza­badulás időszakának város­képét is érzékeltetve. Tud­juk és számon tartjuk az alapokat. Bontunk, újítunk és építünk! Br. Szőnyi Györgync lepvméivezer tonna szén tervei fel Dózsa György út 5. A nyomda rotációs épülete (Foto: Sipos Zoltán) A korai tél az építőanyag-ipari vállalatok közül a téglagyá­rak munkáját nehezíti meg a legjobban. A Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat, pilisborosjenői téglagyárában is csak nehezen tudjál^ biztosítani a nyersanyagellátást. A nehéz­ségek ellenére a Pilisborosjenői Téglagyár november 30-ig teljesítette éves tervéi A Borsodi Szénbányák Búkkal jai Bányaüzeméhez tartozó sajósze.ní .pcí-cri III. akna csütörtökön befejezte éves termelési tervét. Ügy számítják, hogy év végéig még négyezer tonna szenet adnak terven felül. Ez a túl- tt’jesííés azért is jelentős, mert a sajőszentpéteri ííl-as akna az átlagos borsodi szén­né! sokkal jobb minőségű. Az üzemhez tartozó Terv­táró tegnap, pénteken fejezte he éves termelési tervét. Itt tömegtermelő munkahelyek, a frontok adják a szenet. A számítások szerint, az év vé­géig terven felül még negy­venezer tonna szenet tudnak adni a népgazdaságnak. Értékelték, bírálták Pénteken dr. Szekér Gyula elnökletével nehézipari mi­niszteri értekezletet tartot­tak. Értékelték a tárcához tartozó vállalatok negyedik ötéves tervét, részletesen elemezték, hogy ezekben az ötéves programokban miként érvényesülnek- a népgazdasá­gi célkitűzések. A tervekből kitűnik töb­bek között, hogy a vállalatok felmérték az időszerű piaci igényeket, de a piac fejlesz­tésére nem készítették ru­galmas koncepciókat. Hiá­nyosságnak ítélte a miniszte­ri értekezlet, hogy a munka­erő-megtakarítással, a ter­melékenység és a hatékony­ság növelésével nem foglal- kozsak eléggé a tervek. Ha­sonlóan a negatívumok közé sorolták, hogy a vállalati programok nem tükrözik megfelelően a rekonstrukci­óknak, a géppark-cseréknek és az új gyártmányok beve­zetésének gazdasági hasz­nát. A miniszteri értekezleten megállapították, hogy a ter­vekben a központi tervelmek megfelelő volumenben szere­pelnek a beruházások. Egyez­nek az arányok is, melyek- szerint a legnagyobb össze­get a vegyipar fejlesztésére fordítják, azt követi a villa- mosenergia-ipar, majd a bá­nyászat, és végül az alumí­niumkohászat. Tanácskozás a megyei tanácson A munkáslakta és peremkerületek élelmiszerellátása Tegnap, december 3-án délelőtt « megyei tanács földszinti tanácstermében a megyei párt-vb határozatá­nak megjelenése óta tett in­tézkedésekről, elért eredmé­nyekről tanácskoztak az élel­miszer-ellátásban érdekelt vállalatok, a megyei tanács és a megyei pártbizottság képviselői. A tanácskozásra és az en­nek nyomán megszülető in­tézkedéseiére azért van szük­ség, mert Miskolcon a mun­káslakta és peremkerületek­ben, valamint a megyeeenl- rumolctól 'távol eső községei­ben nem kielégítő az élelmi- szer-ellátás. Mennyiségi és minőségi probléma van a zöldség- és gyümölcsáruval, ami ráadásul a legdrágább az országban. Gondot okoz a kenyér minősége, akadozik a tejellátás, a húsellátás, nagy a választékhiány, ke­vés az előre elkészített:, tisz­tított, vagy félkész áruk mennyisége. Az élelmiszer- ipari vállalatoktól a keres­kedelem és a fogyasztók el­sősorban azt követelik — mint a határozat is kimond­ja —, hogy minőségileg ki­fogástalan árut szállítsanak. A kereskedelmi vállalatok pedig rugalmasan végezzék az árufelvásárlást, mindig a fogyasztók igényel szerinti, olcsó, és elegendő mennyisé­gű árut hozzanak forgalom­ba. Az élelmiszeripari — hús­ipari, sütőipari ás tejipari — vállalatok képviselői elmond­ták, hogy a kívánt minősé­get és mennyiséget új gé­pek beszerzésével és új tecly nikai megoldásokkal kíván­jak elérni. Természetesen sok probléma van még így is, legnagyobb gond a szál­lítóeszközök hiánya. De h-a felépül a húskombinát, a ke­nyérgyár. üzemel majd a Tejipari Vállalat új polipack- gépe, az igények nagy részét ki tudják elégíteni. A kereskedelmi vállalatok ugyan csak száll itóeszköz-h i - ánnyal küzdenek. Megoldás lenne a konténeres szállítás, ehhez azonban anyagi támo­Kerekasztal-koaíerencia a munkáerőhelvzetrői A munkaerőmozgás okai­ról, törvényszerűségeiről, a munkaerő-hiányról, ugyan­akkor egyes válalatoknál a munkaerővel való gazdálko­dás belső ellentmondásairól sokat beszélünk. Úgyszólván egyetlen, a gazdálkodással, a termeléssel foglalkozó orszá­gos és megyei értekezlet sem múlik el anélkül, hogy a munkaerőhelyzet, mint komp­lex összetett probléma, szóba ne kerülne. Tegnap, december 3-án, pénteken- az Észak-Magyar - ország Szerkesztőségében ke- rekasz tál-konferencián be­szélgettünk ezekről a gon­dokról, központi kérdésként kezelve a megyei, városi munkaerőhelyzet alakulását, és az azzal való ésszerűbb gazdálkodást. Vitaindító elő­adást Juhász György, a me­gyei pártbizottság gazdaság­politikai osztályvezetője tar­tott, A beszélgetésen részt vett Horváth. Oltó, az Észak- magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat munkaügyi osztályvezetője, Szmola Im­re, a BAÉV munkaügyi osz­tályvezetője, B.ádi László, az LKM munkaügyi főosztály­vezető-helyettese. Balogh Zoltán, a Miskolci városi Pántibizotiság gazdaságpoli­tikai osztályvezetője. Csikói Ferenc, a Miskolci városi Ta­nács osztályvezetője, Less Nándor, a DIGÉP főosztály­vezetője. Csordás Mihály, a megyei tanács munkaügyi osztályvezető v helyettese, Domboróczky Attila, a TVK munkaügyi osztályvezetője és Kovács Lajos, a megyei párt- bizottság politikai munka­társa, A tanácskozáson elhang­zottakat lapunkban rövide­sen cikksorozatban ismer­tetjük. gatósna lenne szükség. A zöldség- és gyümölcshiánnyal kapcsolatban elmondották, hogy a termelők nem szállí­tanak elegendőt, s csak anv- nyit lehet felvásárolni, amennyi van. A termelők azonban — mint például a Nagymiskoílci Állami Gazda­ság is — szerződésük szerint elsősorban exportra és a konzervgyárak részére ter­melnek, ezért nem jut Mis­kolcinak (!), és a zöldség még drágább lesz. A kereskedelmi vállalatok képviselői említést tettek a szakmunkásképzés fontossá­gától. Javaslatkén,t hangzott el a közvetlen beszerzés le­hetősége, a boltvezetők érde­keltté tétele a forgalomban, a kertszövetkezetek támoga­tása. A megyei pártbizottság és a tanács szakemberei össze­gezték az elhangzottakat, a vitás kérdésekben további megbeszélést javasoltak, és .megyei szintű támogatási, ígértek a legfontosabb fel­adatok végrehajtásához. Gazdasági jegyzetek időszerű weit A szerdai minisztertanácsi ülés egyik napirendi pontja a tsz-ek nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenységének szabályozása volt. Erre azért került sor, mert az utóbbi időben mindinkább iparszerűvé vált a mezőgazdasági termelés, mégpedig nemcsak a szorosan vett ’mezőgazdasági munkáknál, hanem a ter­melés más területén is. Például az úgynevezett ltiegé- szítő tevékenységnél, amely lényegében úgy tekinthe­tő, mint a mezőgazdasági munka folyamatának „meg­hosszabbítása” egyebek között a terménye];: feldolgo­zásával, sőt értékesítésével. Mindez gazdasági életünk normális tevékenységének számit. A szabályozás elősegítette, hogy tisztázzanak néhány olyan problémát, amely sokszor a közvélemény elölt is’kedvezőtlen színben tüntette fel a tsz-ek kiegészítő tevékenységét, mert valamiféle kétes ügyletnek, vagy éppen fölösleges vállalkozásnak számított. Kétségte­len, adódtak visszásságok, de korántsem olyan szám­ban, mint amire a „szóbeszédből” következtetni lehe­tett. A falu legerősebb termelő bázisa a mezőgazdasági nagyüzem, amely nemcsak saját bevételeit gyarapítja azzal, hogy szállítási, vagy építőipari tevékenységre is vállalkozik, hanem a helyi lakosság igényeinek is eleget tesz szolgáltatási jellegű tevékenységével. Amikor a szabályozás arról ír, hogy a továbbiakban is kívánatos a mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó ipari tevékenység fejlesztése, a lakossági szolgáltatási igények helyi kielégítése, ezeket a szám­szerű adatokat erősíti meg és további láztatást ad az ilyen irányú tevékenységhez. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy mintegy 3 millirád forintos nagyságrendben a tsz-ek melléküzemágai olyan kifejezetten ipari jellegű mun­kát végeztek, amely sem a mezőgazdasági termelés­sel, sem pedig a helyi igényekkel nem voltak össze­egyeztethetők. Ezért intézkedett a kormány úgy, hogy' a r jövőben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevé­kenységi körükhöz szorosan nem kapcsolódó ipari áru­termeléssel közvetlen piaci értékesítés céljából nem foglalkozhatnak. Az ilyen gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységre csak az állami üzemekkel és intézmé­nyekkel költött szerződés alapján vállalkozhatnak, mert így gazdaságosan egészíthetik ki a nagyipari terme­lést. E zért kezdik el hamarosan a tanácsi szervek a melléküzemágak felülvizsgálását, hogy megfele­lő intézkedéseket tudjanak hozni 30-ig ebben az ügyben. 1972. június \

Next

/
Oldalképek
Tartalom