Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-29 / 306. szám

1971. dec. 29., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 4 métnet fiatalok aktivitása Tapasztalatcserén az NJ>8i-E>an Régi idők üdvözlete . a szerencsi képeslapokon öt szocialista országból. 2—2 tagú delegáció járt az elmúlt hónapban az NDK- ban, az FDJ Központi Bizott­ságának meghívására. Ma­gyarország egyik képviselője Frisovszky Tibor volt, a KISZ Borsod megyei Bízott- ságának tagja. — Mennyi ideig tartott a tapasztalatcsere, és mi volt a célja? — kérdeztük Fri­sovszky Tibortól. — November 23-tól 30-ig tartózkodtunk az NDK-ban. Szálláshelyünk Lipcsében volt, egy impozáns és modern szállodában. A meghívás cél­ja, az ottani fiatalok élet- és munkakörülményeinek jobb megismerése és sajátos moz­galmuknak, az úgynevezett MMM-nek a tanulmányozása (..Montag Meister Messe”) volt. — Mit jelent magyarul ez a három „M” betűvel kezdő­dő szó? — Szó szerinti fordításban: A holnap mestereinek vásá­ra. Ami nálunk például a szakma ifjú mestere, vagy az FMKT mozgalomnak felel meg. Ennek a szervezetnek az a célja, hogy minél több fiatal vegyen részt a gépek korsze­rűsítésében, az újításban, fejlesztésben, egyszóval a ter­melést segítő mozgalmakban. Mindössze néhány hónapi működésre tekinthet vissza a mozgalom, de ez idő alatt már több mint 840 ezer fia­talt vontak be ebbe a szerve­zetbe. Érdekes, hogy ezek között a fiatalok között ma­gyarok is vannak. Látogatásunk során megte­kintettünk egy kiállítást is, melyet az FDJ rendezett. A kiállításon az NDK különbö­ző üzemeiben dolgozó fiata­lok és kollektívák által ter­vezett, kivitelezett berende­zéseket és automatákat mu­tatnak be az érdeklődőknek. Külön öröm volt számomra, hogy itt magyar fiatalokkal is találkoztam. Az egyik pa­vilonnak a vezetője például egy ózdi fiatalember volt. — Mi volt ez alatt a né­hány nap alatt, ami megra­gadta a figyelmet? Mit hozott magával haza, Magyarország­ra? — Először is az „MMM"- mozgálom, amely igen rövid idő alatt ■ szép pályafutásra tett szert, és sok követője akadt. Szervezettsége, műkö­dési területe megfelelő, sok lehetőséget. és segítséget nyújt a fiatalok számára. A néhány hónap alatt mintegy 608 millió márkát takarítot­tak meg az NDK-ban. Másik érdekesség volt a kiállítások sorozata. Az NDK 16 megyé­jének mindegyikében rendez­tek a fiatalok kiállítást, ame­lyeken közel 6 ezer berende­zést mutattak be, amiket a fiatalok terveztek és valósí­tottak meg. Sikeres működé­süket bizonyítja, hogy ezek­ből már közel ezret bevezet­tek és további 3 ezer még a közeljövőben bevezetésre ke­rül. Tapasztalatként és javaslat­ként a szervezeti életük rendszeres ellenőrzését „hoz­tam magammal”. Jónak tar­tom a német fiatalok kiállí­tás-sorozatait. is. Nálunk is voltak már hasonló kezdemé­nyezések, de ha ezeket rend­szeresítenénk. és bemutat­nánk a fiatalok által terve­zett gépeket, több önállósá­got kapnának és így jobban éreznék a rájuk háruló fele­lősséget is a szervezeti élet­ben. Mázsaszámra hordják a postások ilyenkor: karácsony és újév táján falun és váro­son a képeslapokon küldött üdvözleteket szülőknek, ro­konoknak, barátoknak, is­merősöknek. Az elsőt 101 évvel ezelőtt dr. Emanuel Herrmann adta postára Ausztriában. Azóta milliár- dokra tehető a megírt és el­küldött: lapok száma a vilá­gon. És sok-sok ezerre, száz­ezerre. akik a különböző té­májú, színű, anyagú képes­lapok. gyűjtésének melengető szenvedéllyel hódolnak. Megyénk azzal is messze földön híressé lett. hogy a szerencsi vármúzeumban látható a világ második leg­nagyobb képeslapgyűitemé- nye. Ezt: csak a leningrádi N. Sz. Tagrin félmillió da­rabból álló. kultúrtörténeti Megváltozik a hízott sertés átvételi LéQszén is cj «/ ellen A MÉM 30.574/2/1911. szá­lló utasítása értelmében 972. január 1-től megváltó­nk a hízott sertés átvételi ülykalegóriája. Eddig hízott .értés eséteben 105 kilótól .25 kilóig terjedt az a súly- calegória, amelyen belül az \llatforgalmi és Húsipari /általat 23 forintot fizetett íz élő sertés kilójáért. 1972. anuár 1-től ez a kategória 15—115 kilóra módosul. E :ét súlyhatár közötti hízott értés kilójáért továbbra is 13 forintot fizet a felvásárló i-állalat. A 115 kiló fölötti >úlyú sertés ára kilónként 22 Print lesz. Ugyancsak 22 brintot fizet az \ Állal forgat­ni és Húsipari Vállalat a 30 kiló fölötti zsír- és zsir- ellegű hízott sertésért. Nagyüzemek esetében meg­motozott a tűrési százalék is. Sódig száz sertés között le­leteit öt (5 százalék), amely lem érte el a 105 kilót; de egalább 95 kilós volt. Az ]yen sertéseket a vállalat át­tette és ezekre is fizette a íagyüzemi felárat. Az új in- ézkedés értelmében 1972. anuár 1-től a tűrési arány 0 százalék lesz és az álve- íető sertés alsó súlyhatára 90 áló. Az úgynevezett „tűrés­ien” átvett sertésekért ki­ónként egy forinttal keve- lebbet, fizet a vállalat, de to­pábbra is fizeti utánuk a íagyüzemi felárat. A „tűrés­ien” átadott sertés ele darab- izámra számítanak be a .zerződésea kötelezettségek eljesí lésébe. Az új intézkedéssel kap­csolatban két kérdésre kér­ünk és kaptunk választ Tóth Fánostól, a megyei Allatfor- ;almi és Húsipari Vállalat gazgatóhélyettesétől. Egyik: niért volt szükség az átvé- eli súlykategóriák megvál- »ztalására? — Azért — hangzott a vá­lasz —, mert a fogyasztás közismerten a hús irányába tolódik el. Más szavakkal: az emberek egyre több húst és viszonylag kevés zsiradékot fogyasztanak. Ez szükségessé tette, hogy a hizlalás is az igényekhez igazodjék. Nem termelhetünk feleslegesen zsírt akkor, amikor az em­berek húst igényelnek. Ez­ért közellátási és népgazda­sági érdele, hogy a jövőben kevesebb zsiradék, de több és jobb minőségű hús Kerül­jön Iá a levágott sertésekből. Másik kérdés: mi történik azokkal a gazdaságokkal és háztáji gazdákkal, alak már szerződéses viszonyban van­nak a vállalattal, mégpedig a korábbi átvételi súlykate­góriák szerint? Tőlük a régi, vagy az új icategóriák sze­rint veszik át a hízott ser­tést? — Ahogyan az üzem, vág}7 a gazda akarja — hangzott az igazgatóhelyettes válasza. — Velük szemben a vállalat­nak szerződéses kötelezettsé­ge van, s ezt teljesítjük is. Iía tehát a szerződő fél a szerződési feltételek szerint, a régi kategóriahatárok közti súlyban kívánja átadni a le­szerződött hízott sertéseket, akkor vele így számolunk el. Ha azonban az új átvételi kategóriák szerint, tehát ala­csonyabb átvételi súlyhatá­rok közt óhajtja átadni az állatot, akkor ezek , alapján számolunk el. A szerződéses kötelezettséget mindkét mó­don lehet teljesíteni. Egyéb­ként az alacsonyabb súlyban, tehát az új átvételi kategó­riák szerinti értékesítés ese­tén sem járnak rosszul a gazdák és a gazdaságok, hi­szen kevesebb takarmányt kell felhasználniuk a serté­selv mefihizlalásához. Salgótarján közelében, a Zagyvarónái ötvözelgyárban kor­szerű Ievegölisztító berendezést építenek KGST-kooperáció keretében, csehszlovák mérnökök, szakemberek irányításával. Az elektromos porleválasztó berendezést, amely tel jesen megszünteti a levegőszennyező cl est, Csehszlovákiából vásá­roltuk. A levegőtisztító berendezés tornyában a csehszlovák és magyar szakemberek. értékű anyaga múlja felül, amelyet a gyűjtő a Szovjet­uniónak ajándékozott. Sze­rencs köztiszteletben álló, nyugdíjas orvosa, dr. Petri- kovits László, egy életen ál foglalkozott a képeslapok gyűjtésével. Pár évvei ezelőtt a 4Ü0 ezer darabot számláló gyűjteményét ' közkinccsé tette: Szerencsnek ajándé­kozta. Azóta sokezer • látogató fordult meg a vármúzeum­ban, és gyönyörködött az ezernyi színben pompázó la­pokban. Ezek időrend és té­mák szerint sorakoznak a tárlókban, tablókon. A sort éppen a „születési” évben, 1870-ben keltezett lapok nyitják meg. Az egyik egy bécsi képeslap, amely dunai hajóállomást ábrázol. A kö­vetkező évet, 1871-et egy Debrecenbe címzett lap képviseli. Később megjelen­nek a többszínnyomású ké­peslapok. amelyekről hegyek, alpesi túristaházak tűnnek a szemünkbe. A-/, első többszí­nű hazai lapon Szombat­helyről küldtek üdvözletét ■1897-ben. Mellettük színes litográfiák, rézkarcok, kéz­zel festett fotók láthatók Sopronról, Székesfehérvár­ról. Érdeklődésre tarthatnak számot a neves európai kiadó­vállalatok által készített ké­peslap-különlegességek. Ezek között találunk préselt bőr­rel, színes szövettel, kézi- munk ákka 1, gobel i nanyaggal díszített lapokat. Az egyiken női fej látszik lila faháncs­ba ..befonva”, a másikon női mellkép „bársonyba kötve”. Külön tablókon sorakoz­nak az alkalmi kiadványok, például a Második Országos Húsipari Kiállítás 1911. szep­tember 16-tól október 1-ig tartó eseményeit egy csíkos trikóba öltözött kövér hen­tes adja tudtunkra, miköz­ben hatalmas böllérkésével ledönt egy jókora hízót. Ar­ról is tudomást szerezhetünk egy 1904. január 26-án kel­tezett lapról, hogy Pesten bikaviadal volt, és az aréná­ban a bika fel taszította a viadort. Szinte áttekinthetetlenül gazdag a történelmi témájú lapok' sora. Napóleontól, Kossuthtal, Marxtól, Lenin­től egészen Kennedyig a vi­lágtörténelem sok-sok ki­emelkedő egyéniségét felis­merhetjük a képeslapokon, de láthatók rajtuk a 48-as szabadságharc, a két világ­háború és a Tanácsköztársa­ság eseményei is. Megyénket a múlt század vegéről egy sátoraljaújhe­lyi városkép. 1900-ból a diós­győri vár képe és több mis­kolci színes képeslap képvi­seli. Ez utóbbiakat 1900-ban a Gedeon-cég adta k,i. Az egyik, a nagy múltú miskol­ci csizmadia mesterségnek ál­lít emléket, a másik lapon pedig ama nevezetes béka pislog — a miskolci kocso­nyában. Hegyi József Kereskedelmi út A Diósgyőri Gépgyár szak­emberei és külkereskedelmi partner vállalatának képvise­lői 2 hetes piackutatói és ve­vőszolgálati úton vettek részt az NSZK-ban, Ausztriában és Belgiumban. A D1GEP 1973—1974. évi vasúti kerék- párállományára igyekeztek megrendeléseket biztosítani. A kereskedelmi út sikeres volt. Ausztriából •— amely hagyományos piaci terület­nek számít — 1972 első negyedévére 500 vasúti ke­rékpár rendelésére számíthat a vállalat. Az NSZK-ban a monoblokk-tárcsák importá­lás! lehetőségeit , vizsgálva megállapították, hogy az im­portálás lehetősége fennáll, de ez függvénye a konkreti­zálás idején lévő' árhelyzet- nek. Belgiumban konkrét kapcsolatokat teremtettek: ez a látogatás az aktív, folya­matos kereskedelmi együtt­működés első lépcsőjének te­kinthető. GYUFA \ gyula óriási talál­mány, ráadásul magyar ember, Irinyi János találta fel. Amúgy azonban kicsinység. ' Ha valakinek nincs pénze, egy: doboz gyu­fa ára sincs a zsebében. Je­lentéktelen összegű kiadáso­kat a gyufával összehason­lítva szoktuk emlegetni: mondjuk, egy újság ennyi vagy annyi doboz gyufa árá­ba kerül. Ezzel szemben azt is lehet mondani, hogy vala­ki kihúzta a gyufát. Vagyis, alaposan ráfizetett valamire. A gyufa ennek ellenére nélkülözhetetlen apróság. Különösen a dohányos em­ber számára. Nincs nagyobb kín, mintha éjszaka rá akarok otthon gyújtani, van cigarettám, de nincs gyu­fám. S ha az embernek sze­les időben támad kedve egy cigarettára, s a szél mindun­talan elfújja a gyufa ap­rócska lángját, Tantalusz kínjait éli át. A gyufa tehát rendkívül fontos dolog. An­nak, akinek szüksége van rá. Ezzel szemben rendkívül lényegtelen annak, aki árul­ja. Mit lehet egy 30—40 fil­léres skatulya után keresni? Fogalmam sincs, de néhány fillérnél többéi biztosan nem. Alighanem ez az oka annak, hogy az eszpresszók­ból, vendéglőkből, italbol­tokból, ahol egyébként tra- íikárut is árulnak, lassan, de biztosan eltünedezik a gyu­fa. Körülbelül fordított arányban azzal, ahogy ezek­ben a boltokban megjelen­nek a drágább cigaretták. A képlet: 25—30 forintos ame­rikai cigaretta van, 40 fillé­res gyufa nincsen. Mert a gyufával nyilván bajlódni kell, nem éri meg. Múltkoriban tanulmányoz­tam, miként reagálnak a különböző emberek az egyéb­ként rendkívül csinos, s en­nek tudatában megfelelően határozott kiszolgáló kisasz- szony nemleges közlésére. Az ideális állampolgár, aki kért egy doboz drága cigaret­tát:, s hozzá gyufát, szó nél­kül beletörődött, hogy cigaret­ta van. Átvette a dobozt, s busás borravalót adott. A bosszúálló szintén nem mondta le a cigarettarende­lést, de egy fillérrel sem fi­zetett többel érte, mint az ára. Az önemésztő nem mert egy szót sem szólni a kis­asszonynak, de amikor az valahol másutt el volt fog­lalva, a szomszédos asztal­nál ülőkkel közölte: ezt már nem lehet kibírni. Az ide­ges ráripakodott a felszol­gálóra. hogy akkor cigaretta sem kell. A törvényismerő kérte a panaszkönyvet, s mi­vel azt nem kapta meg, mert úgy is minek adták volna oda, asztalához kérette az üzletvezetőt. Az üzletvezető türelmes magyarázatba kez­dett, hogy azért nincs gyu­fa, mert kifogyott, s ugyan tulajdon képpé n semmi ve 1 többet nem mondott, mint amennyit a vendég már úgy is tudott, az megnyugodott: mégiscsak más, ha belepil­lanthat a kárvallott a mecha­nizmus működésébe. 4 .1„ akadt nemtörődöm 5'íl vendég is, aki azonnal tudta: ebben az esz­presszóban is a piacról él­nek a felszolgálók, sőt eb­ből él az őket alkalmazó vál­lalat is, következésképpen neki kötelessége úgy visel­kedni, ahogy a nyereségér­dekeltség kívánja. Vidáman fölkelt hát, s szó nélkül át­szaladt a szomszédos trafik­ba, egy doboz gyufáért. Az eszpresszó teljes személyze­te, a vezetőtől a mosogatóig nagy elismeréssel nézett utá­na. Ha divat lenne még a dicsőségtábla, alighanem ki­tették volna a képét az elő­csarnokba, közvetlenül a ru­határ mellé. Itt kell elhalad­ni a mosdó felé is, ez a leg­forgalmasabb hely: hadd lás­sa mindenki, milyen az ideá­lis vendég, megérti a ke­reskedelem, a vendéglátóipar problémáit, amelyek rendkí­vüli módon nehezek, de 1 lajdor képpen mégis kön; - nyen áthidalhatók. Akadt azonban a vendé­gek között egy túlokos em­ber is. Aki úgy vélekedett a dologról, hogy a gyufahiány egyszerűen disznóság. Akár­mennyire elégedetlenek a fi­zetésükkel meg a vendegek­kel is az alkalmazattok, ku­tyakötelességük róla gondos­kodni. hogy legyen gyufa. És a dolog — éppen a trafikba átugró vendég mulatott pél­dát — rendkívül egyszerűen megoldható. Át leéli valaki­nek mennie a trafikba, ven­nie kell mondjuk száz doboz gyufát összesen negyven fo­rintért, s aztán lesz gyufa a cigarettához. Ez az egysze­rű megoldás azonban aligha­nem azért járhatatlan, mert túl egyszerű. És kiagvalása- hoz szokatlanul primitív gondolatmenet szükséges. Olyan, ami nem veszi figye­lembe a magasabb összefüg­géseket, Azt, hogy némelyek már azt hiszik, hogy a nye­reségérdekeltség azt jelenti: minden mozdulaton keresni kell, s lehetőleg egyre töb­bet kell keresni. Továbbá ab­ból indul ki, hogy aprósá­gokból derül ki, hogyan is végzi valaki a munkája'. Meg egyáltalán: hogyan érti azt, amit csinál. Mert nem elég ám valamiből élni, va­lamiért. élni is kell. Mond­juk, a vendéglátó szakmában azért, hogy a vendég ne bosszankodjék, hanem a vendég megkapjon mindem, amit kíván. IVra/p a gyufa nem i w s/f. minden. A gyula aDróság. Gyufaügyben soha senki nem fogja kihúzni a gyufát. Viszont elmondhat­juk: nemcsak a gyufát talál­ta fel magyar ember, hanem a gyufa nélkül árusított ci­garettát is. A három ,,M” mozgalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom