Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
1971. dec. 28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 az ciiesi járás icrmcíőszövcíkczcíeiben Aki ismeri a tsz-pártalap- szervezetek taggyűléseit, tudja, hogy olt bizony, bármilyen téma kerül is feldolgozásra, a napirendi pont tárgyalása során gyakran eljutnak a tsz egy-egy nehezen megoldható problémájához. Esetenként ilyenkor csorbát szenved a tervezeti napirend. A decemberi beszámoló taggyűléseken viszont most örömmel tapasztaltuk, hogy ilyen problémák nem jelentkeztek. Járásunk 78 tsz-alapszervezelének taggyűlésén úgyszólván kivétel nélkül érdemben, a szervezeti szabályzat követelményeinek megfelelően foglalkoztak a pártmunka 1971. évi tapasztalataival. eredményei vei, hiányosságaival. Tartalmas beszúrnotok November elején azt kértük az alapszervezetektől, hogy beszámolóik ne foglalkozzanak mindennel, hanem elsősorban azokat a problémákat elemezzék, amelyeket a vezetőség a szervezeti élet további megjavítása céljából a legfontosabbaknak tart. Most, a taggyűlések befejeztével megállapíthatjuk, hogy a beszámolók idejében és jó tartalommal készültek el. Alkalmasak voltak xá, hogy bemutassák az alapszervezet egész évi tevékenységét, a pártmunka eredményeit és hiányosságait, egyben útmutatást nyújtsanak a jövő feladataira is. Tapasztalataink szeri n t minden beszámoló részletesen foglalkozott « vártáiét belső kérdéseivel. Kiderült, hogy 1971-ben 89—85 százalékos volt a megjelenés a taggyűléseken. Néhány .beszámoló azt is kiemelte, hogy a párttagság — az edmúlt évekhez viszonyítva — fegyelmezettebben látogatta a párt- rendezvényeket; sok helyen az e kötelezettségük alól felmentett idős párttagok is részt vettek a pártszervezetek rendezvényein, és igényelték a rendszeres tájékoztatást a pórtélét időszerű kérdéseiről (Méra, Fancsal, Telkibánya stb.). A beszámolók sok helyen személy szerint is megdicsérték azokat a párttagokat, akik rendszeresen és aktívan kivették részüket a pártmunkából, maradéktalanul eleget teltek pártmegbízatásaiknak; de több helyen — például Selyeben, Mórán, Deleken és másutt — el is marasztalták azokat, akik nem éltek rendszeres szervezeti életet, nem gondoskodtak továbbképzésükről, vágj' nem progresszív alapon fizették a párttagsági díjat. Minden tsz-alapszervezet beszámolója megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a. vártépítés tapasztalataival. A vezetőség igyekezett reálisan értékelni az alapszervezet pártépítő tevékenységét, számot adni a pártépítő munka tervének megvalósításáról. Itt, említhetjük meg, hogy a tsz-alap- szervezetek az év folyamán 106 új tagot vettek fel a pártba, közülük 19-et decemberben — vagyis a pártépítő munka a beszámoló taggyűlések időszakában sem szünetelt. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy 26 tsz- alapszervezetünkben az idén még egyetlen új tagot sem vetlek fel a pártba, holott éppen a termelőszövetkezetek rendelkeznek a legnagyobb tartalékkal a pártépítő munka számára. Különösen a nők és fiatalok körében. Sajnos, több helyen szemléletbeli hibák is gátolják a még eredményesebb pártépítő munkát. TamiÍsás>os viták A termelőszövetkezeti párt- alapszervezetek fejlődését bizonyítja járásunkban — többek között —, hogy a de\álasz cikkünkre lei tiltott tériét Az Eszak-Magyarország december 8-i számának ügyeletes riporterünk jelenti rovatában a miskolci, József Attila utca 7. szám alatti haszonvasleleppel is foglalkoztunk. Szóvá tettük, hogy a telep vezetője semmiféle tájékoztatást nem adott, arra való hivatkozással, hogy ezt csalás a budapesti központ, a Ferroglóbus teheti meg. Munkánk során nem először tapasztaltunk más vállalatokkal kapcsolatosan is ilyesfajta, érthetetlen elzár- kózottságot, pedig amint később kiderült, nincs szó — s miért is lenne? — semmiféle' „központi letiltásról”. Tegnapi postánkban örömmel fogadtuk a budapesti Ferroglóbus Vas- és Acél Termelőeszköz Kiskereskedelmi Vállalat vezérigazgatójának- cikkünkre írt válaszát. valamint azt a pontos és nagyon érdekes tájékoztatót, mely a vállalat munkájáról, a telephelyeken beszerezhető anyagokról ad képet. A választ az alábbiakban közöljük. „A lapban december 8-án megjelent Tiltott terület című cikk egyebek között a Miskolc, József Attila utca 7. szóm alatti vasrak'tárunk- ban tett látogatásukkal foglalkozik. Közlöm Önökkel, hogy sem a miskolci vasraktár vezetője, sem egyéb, a vezetésem alatt álló területi egység felelős vezetője részére nincs olyan utasításom, mely megtiltaná, különösen a sajtó részére az általános kereskedelmi jellegű felvilágosítások kiadását. Ha ez a miskolci telepen megtörtént, elnézésüket kérem, és jelen soraimmal egyidőben a telepvezetőt rendre utasítom. Vándor Tibor vezérigazgató” cemberi taggyűléseken a tagság 32 százaléka szólalt jel a vitában. Továbbá az is, hogy nemcsak a gazdaságpolitikai kérdések, hanem a szervezeti élet kérdéseinek tárgyalása során is élénk, tanulságos vita alakult ki. Az encsi tsz-csúcsvezetőség alapszervezeteiben például a párttagok 43 százaiéira kért szót, fejtette ki véleményét. A hozzászólások bátrak, kritikusak voltak, elmarasztalták a szervezeti életet elhanyagoló párttagokat. Fóny- ban. Fiigödön és Abaiíjdeve- cserben például a felszólalók javasolták, hogy fegyelmi leg is vonják felelősségre a kötelességeiket elhanyagoló párttagokat. ' A fügödi j alapszervezetben felszólalt | elvtársak így fogalmazlak: „Azzal csak erősödik az alapszervezet, ha felszámolja a szervezeti élet lazaságait”. Örömünkre szolgálhat, hogy szinte valamennyi hozzászóló közérdekű problémákkal foglalkozott. Szó esett az alapszervezet gazdaságirányító munkájáról éppúgy, mint a járdaépítés fontosságáról, az orvosi ellátás megjavításáról, vagy a tsz- ek káderproblémáiról. S' a felszólalók valamennyi kér- (' zsben kommunista felelősséggel nyilvánították véleményüket. Határozatok az új évre A beszámoló taggyűlések mindenütt az új esztendő munkaprogramjának megvitatásával és elfogadásával fejeződtek be. Az 1972-re tervezett feladatok általában a beszámolóldioz igazodnak, a bennük megfogalmazott hiányosságokat igyekeznek felszámolni a X. pártlcong- resszus útmutatásai szerint, A legtöbb alapszervezet határozatba foglalta a szervezeti élet megjavításával, a pártépítéssel, a pártmegbízatások lei szélesítésével, az ideológiai nevelő munkával, valamint a tömegszervezetek pártirányításával kapcsolatos konkrét, helyi feladatokat. Termelőszövetkezeti pártszervezeteinknek most mindenekelőtt e határozatok végrehajtásának megszervezésére, a pártmunka arányosabb elosztására, az egész párttagság mozgósítására — majd pedig e határozatok végrehajtásának ellenőrzésére célszerű összpontosítani figyelmüket. . Nagy Bertalan. az Encsi járási Pártbizottság * csoportvezetője A SZAKSZERVEZETEK megyei Tanácsának székhazában a napokban rendezték meg a II. megyei mezőgazdasági munkásvédelmi konferenciát. Ennek fontosságát, jelentőségét nem kell külön hangsúlyoznunk: ma már a mezőgazdasági üzemekben a termelés nagyüzemi szintűvé vált, a munkakörülmények és a munkahelyek nem mindenütt azonosak, szükségszerűen jelentkezik tehát a mezőgazdasági üzemi munkás- védelem megszervezésének igénye is. Annál is inkább, mert az SZMT munkásvédelmi bizottsága a termelőszövetkezetek ilyen irányú tevékenységének ellenőrzése során megállapította, hogy a gépek számának növekedésével és a vegyianyagok fel- használásának arányával együtt szaporodtak a baleseti veszélyforrások is, de a megye termelőszövetkezeti vezetőinek többsége a központi és a helyi .szabályok, rendelkezések ellenére is még mindig keveset tesznek ezek elhárításáért. Csak egy példa; a baleseteik miatti kiesett munkanapok száma a mezőgazdasági üzemekben az idén 43 562 napra rúg, s bár ez a korábbi évekhez képest csökkenést mutat, még! mindig igen magas szám. Az okok vizsgálata az alábbiakra derített fényt: általában nem megfelelő a termelőszövetkezetek munkásvédelmi hálózata es emiatt hiányos a szervezett munkásvédelein; nem eléggé hatékony az ellenőrzés és a felügyelet, hiányosak a biztonsági felszerelések, védő- berendezések, de nem utolsósorban közrejátszik a balesetek előfordulásában a fegyelmezetlenség. a túlzott önbizalom, a veszélyek lebecsülése. A megyei szervek, elsősorban az SZMT munkásvédelmi bizottsága, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya központi kérdésként kezelik a mező- gazdasági dolgozók baleset- védelmét:, de — mint ezt a konferencián is hangsúlyozták — ezért elsősorban helyileg kell többet tenni. Vannak követendő példák. A bodrogolaszi Búzakalász, a cigándi Petőfi, a hidasnémeti, Népek Barátsága, a bor- sodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetekben a vezetők felkarolták a munkás- védelmet. ám az esetek többségében felületesség mutatPipázókémény a kozik. Amikor a vezetők a központi szervek által kiadott úgynevezett „minta”- szabályzatot csupán lemá- soltatják, de az többnyire az íróasztalfiókban hever. Általában hiányos a munkás- védelmi oktatásra vonatkozó feladatok meghatározása, kívánnivalót hagy maga után az orvosi vizsgálatok rendje, kevés helyen dolgozták még ki az elsősegélynyújtást arra az esetre, ha erre sor kerülne. A konferencián részt vett Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese is. aki a tanácskozás végén elmondotta lapunk munkatársának, hogy a Szakszervezetek megyei Tanácsával karöltve a jövőben minden mezőgazdasági üzemben megszigorítják az ellenőrzést. Az emberekért érzett felelősség követeli ezt meg — mondotta —. de a szigorúbb ellenőrzés egyszersmind kiterjed majd a tsz-vezetőkre is, hogy miként tartják és tartatják be a munkásvédelmi előírásokat, szabályokat. Az egyes vezetők gazdasági munkájának megítélésekor az is döntő szempont lesz, hogyan alakult az üzemben a baleseti statisztika. Korábban is megtörtént már, hogy egyes kirívó esetekben a munkásvédelmi szabályok megszegéséért a tsz-vezetőket megbüntették. De a büntetést rendszerint a tsz kasszájából fizették ki. A jövőben szigorúan ügyelnek rá, hogy ez egyetlen esetben se fordulhasson elő. A megbínságolt vezető a büntetést minden esetben a saját zsebéből kell, hogy kifizesse. A MUNKÁSVÉDELMET azonban csupán központi intézkedésekkel, szabályokkal és tanácsi rendeletekkel nem lehet elintézni. Az emberek nagyobb felelősségérzetére is szükség van, önmagukért, családjukért — mondotta Fejes László. O. M. ar Állásfoglalás a hallgatással E gynsist követő két napom egy-egy termelési tanácskozást hallgattam végig, ugyanabban a gyárban. Aliról azt vár- tam, hogy viharos szóváltások fültanúja lehetek, ott nehéz csönd ülte meg a termet. Ahol meg néhány hivatalból szónokiéra számítottam, extt sorra nyújtották fel kezüket az emberek, hogy szót leérjenek. S bár csalódtam várakozásomban, az nem volt indokolatlan. Az értekezletek előtt ugyanis mindkét helyen, a lemezegyengető műhelyben, illetve a karbantartóknál, hosszabb időt töltöttem. A lemezmunkások tele voltak panasszal. Jogos panaszokkal, s ráadásul nem csip-csup ügyekkel, hanem munkájukat, munkakörülményeiket alapvetően érintő problémákkal. Nyakukon a tél, de a műhelycsarnok üvegtetejének kitört ablakszemert nem csinálták meg. Több ízben javasolták, hogy nyissanak egy ajtót a műhely hátoldalán, mert így — lemérték! — nyolcvan méterrel rövidebb úton továbbíthatnák a lemezeket. A javaslatot mindenki helyeselte, de senki nem intézkedett. Hét hónap alatt már a harmadik főnökük van, minden, lóg a levegőben, nincs kihez fordulni... No, majd a termelési értekezleten kipakolnak, gondoltam. Éppen a fordítottja történt. Azok a karbantartók bíráltak, akik hosszú évek óta vannak együtt, főnökük a maguk soraiból kinőtt mérnök, s akik jók szervezetten, egyenletesen dolgozhatnak, mert a műhely munkáját immár egy esztendeje programterv határozza meg. Furcsa? Első pillanatban, a műhelybeli ebédlő „tanácsteremmé” előléptetett falai között magam is annak éreztem. Természetes volt, hogy a karbantartók sorra szót kémek, mert mondataikon, a tanácskozás lefolyásán, a műhelyfőnök nyílt beszédén, az igenek és a nemek váltakozásán egyaránt érződött, hagy ezek az emberek tudják: érdemes beszélniük. Odafigyelnek azoic, akik illetékesek, világosan válaszolnak, ami rossz, azt habozás nélkül — de nem sértő módon — elvetik, ami jó, azt rögtön a maguk ügyének tartják. A vezetőn, pontosabban a vezetőkön múlna minden? A műhdyfö- nököo, a művezetőkön, a műhelybizottság titkárán? Sok minden az ő javukra vagy terhűkre írható, de — már ami a lemezmunkások tanácskozását illeti — közrejátszanak itt másféle, s néni kevésbé fontos tényezők is. A műhelyvezetésre adott megbízások felületessége, a gyártáselőkészítés egész szervezetlensége, a műhely-bizottság csupán formális létezése. s így tovább... Hallgatnak az emberek — mondják sok helyen, s van, ahol ezt rossznak tartják, ám másutt úgy értelmezik, hogy rendben mennek a dolgok, nincs különösebb baj... Veszélyes ön- ámítás! A hallgatás valóban lehet néma beleegyezés, de sűrűn elutasító, a dolgokkal egyet nem értő, dühöt, sértettséget takaró állásfoglalás is! A hallgatás okozat, magyarázatát az okokban lelni. Bármennyire rendezettek legyenek a termelési körülmények, a hallgatás még ilyen helyeken is figyelmet érdemel. Hát még ott, ahol bajt kerget, ahol a keserű hangú ebédlő- és öltözöbeli beszélgetések, a munkakönyvüket kikérők száma még beszédesebbé teszi a csendet! H a a legfontosabb termelési tényező, az ember nem találja a helyét, akkor a legjobb technika sem ér sokát. Márpedig jó néhány munkahelyen, s nemcsak műhely szintig, minden fontosabbnak tűnik az embernél. A készáru-terv teljesítése, az export útnak indítása, a nyereség mértéke, s e minden áron elért, kisajtolt időleges eredmények mellett elsikkad a döntő tényező, a vállalatnak életet, értelmet adó alkotó ember. Ott. ahol hallgatnak, a közömbösség már az irodákban, a műhelyekben ólálkodik. Ahol nem érdemes szólni ott fokozatosan elvész. a becsületes munka értelme, öröme, fontossága is. M. O. Jijp ■ |B^B . B ^ ^ ^ ^ . r ^ ^ ^P ¥• .
