Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
1971. dec. t-J -szerda ÉSZAIC-MA'GYAÍÍORSZAG 3 Nemcsak férfi szakmunkások dolgoznak a Diósgyőri Gépgyárban az esztergagépek mellett. Gyakran lehet találkozni női szakmunkásokkal, akik szép számmal gyakorolják ezt a mesterséget. Az elvégzett munka hozzáértésről és jó szakmai ismeretről tanúskodik. Foto: Fojtán László Elektromos hómunkások a Tiszáin A III-as őrhelyen sikerült a őnrőSia December 4-én adják ál a villamos tűtőberendezést Tömött pelyhekben kezd hullani a hó, s fehér lepellel borítja a Tiszai pályaudvart; A korábbi években az ügyeletes tiszt ilyen esetben ■nyugtalanul mozgósította a hómunkásokat. Most az üzemmérnök, Miskolci Sándor emeli fel a telefont, s csak ennyit mond: — Kérem, helyezze feszült, ség alá a villamos fűtőberendezést. A villamos vonalfelügyeiő- f?ég ügyeletese megnyom egy kapcsolót. A különleges trafó zümmögni kezd.- A mérnök szokatlan izgalommal figyeli a III-as ői-ház falán elhelyezett műszereket. A belső feszültség lassan eltűnik az emberekből. Elégedetten szemlélik, hogy kitűnően működnek az automatikus biztosítóberendezésekre, pontosabban a váltókra szerelt fűlőberendezések. — A főpróba — mondja Erdélyi János, a Tiszai pályaudvar állomásfőnöke — kitűnően sikerült. A III-as térségben nagyszerűen működik a villamos fűtőberendezés. Mivel itt vannak a legkényesebb váltórendszerek, itt van a legnagyobb forgalom, itt volt: a legtöbb és a legveszélyesebb hóeltakarítás. Hogy jelenleg mennyien dolgoznak? fi pályamunkás, valamint 25 szocialista brigád- tag társadalmi munkában segít a váltók rendbentartásá- ban. Ezt a munkaerőt a III-as egyedül „elnyelte” Volna. Az országban elsőnek a miskolci pályaudvaron szerelik fel az elektromos váltófűtést. Ez önmagában is szenzáció. A munkához ez év márciusában kezdtek hozzá. Az, eredeti terv szerint ez év december 31-ig kellett Volna elkészülnie. És itt jött a nagyszerű kezdeményezés. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Bláthy ' Ottó aranykoszorús brigádja, a Tiszai pályaudvar közlekedés és hírközlés kiváló szocialista brigádja, a Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat — Fekete Gyula és Lajti János Vezetésével működő — két szocialista brigád,*:! vállalta, hogy határidő előtt, december 4-én, Miskolc felszabadulásának évfordulóján üzembe helyezik a készülékeket. A munka nagyszerűen halad. Mint már hírt adtunk róla, október 18-án kezdték meg az automatikus beren- dezsésekhez készített elektromos váltófűtés átadását. A III-as számú őrhelyen felszerelték a trafót, s ott november 8-án az elektromos hómunkások már készen álltak. Gondot okozott az I-es és az V-ös őrhelyekre szükséges transzformátorok készítése. A szocialista komplex brigádszerződésben a nyíregyházi TITÁSZ emberei vállalták, hogy azokat november végére legyártják. A nyíregyháziak állták a szavukat. A két transzformátort november 22-re, a vállalt határidő előtt 8 nappal elkészítették. Igaz, hogy az átadás-átvétel adminisztrációjában az eddig jól működő kerekek közé homok került. Tímár István, a Tiszai pályaudvar szocialista brigád vezetője ez ügyben megnyomta a szerkesztőségünkbe szóló „vészcsengőt” is. Szerencsére, a közreműködésre már nem volt: szükség. mert a transzformátorok november 27-én megérkeztek Miskolcra és a szerelők hozzákezdhetlek a befejező munkához. — Hihetetlen nagy segítségei, előnyt ad nekünk a szocialista brigádok vállalása — mondja az állomásfőnök. — Csak a legnagyobb elismeréssel tudok beszélni a fűtőberendezéseket, a transzformátorokat elkészítő és szerelő szocialista brigádokról, lelki- ismeretes munkájukról. A III-as őrhelynél mór működik a berendezés. A másik kettőnél holnap és holnapután tartjuk az üzemi próbákat. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy állomásunk területén a fűlőberendezés menti meg az embereket a fáradságos munkától. Hadd mondjam el, hogy máskor télen 160—200 ember dolgozott a hóeltakarításnál. Miután munkaerő kevés van, így sok ember, igazán derék módon; szolgálatának letelte után. vállalkozott a hóeltaka_ látásra. Azért is örülünk a berendezés határidő előtti, átadásának, mert az ünnepek amúgy is kemény munkát, megfeszített tempót kívánnak a vasutasoktól. És eddig sajnos, még ezekre az emberelvre várt a hóeltakarítás is; A napokban kis ünnepségen köszöntik a Tiszáin a szocialista brigádok vezetőit, Puruczkay Pétert, Tímár Istvánt, Lajti Jánost:, Fekete Gyulát, s a kollektívák derék tagjait. Nagyrészük nem borsodi, mégis végtelenül sokat tettek az utasok és a miskolci vasutasok gondjainak enyhítéséhez. Csorba Barnabás .„■«!!.- X. kongresszu- * sa a szocializmus építésének magasabb szinten való folytatását tűzte ki célul. A szocializmus építése — párosulva a tudomány os-technikai forradalommal — egyre magasabb követelményeket támaszt a vezetés, a társadalomirányítás tudományosságának, színvonalának emelésével szemben. A vezetési színvonal emelésének legdöntőbb feltétele a káderek helyes kiválogatása, elosztása és nevelése. A kongresszusi határozat így fogalmaz erről: ,,A pártmunka továbbfejlesztésének és az ország egész fejlődésének alapvétő követelménye at kádermunka javítása... A kommunista vezetőknek a vezetés minden szintjén rendszeresebben kell foglalkozniuk a káderekkel.” Pártunk számára a kádermunka kérdéseiben is Lenin útmutatásai az irányadóak. Lenin minden siker zálogát a káderek helyes elosztásában és felhasználásában látta. Nála mindig a káderek politikai magatartása volt döntő szempont. Óriási jelentőséget tulajdonított a káderek hozzáértésének, gyakorlatiasságának és szervezőképességének is. Azon volt. hogy minden funkcionárius teljesen tisztában legyen a felelősséggel, amelyet a rábízott ügyért visel, legyen kezdeményező, önálló. legyen képes a helyzet egészének áttekintésére, s értse meg annak a kérdésnek politikai jelentőségét, amellyel foglalkozik. í Miin naS>r követeimé- lucmu nygjjgt támasztott a káderekkel szemben, ugyan- • akkor a velük való bánásmódban kerülte a bántó, sértő hangnemet és intézkedéseket. Messzemenően gondoskodott a káderekről, következetesen védte a vezetők tekintélyét. Lenin környezetében elképzelhetetlen volt a hízelgés, a szolgalelkűseg, a hajbókolás, a durvaság. Nem tűrte az áskálódást, arra tanította a kádereket, hogy az ügyet mindig fölébe kell helyezni az egyéni szempontoknak. Pártunk káderpolitikájaOisa ögleü 1“ öfw©!sé| Mostanáig csak az igazán legilletékesebbek tudták, hogy a mezőkövesdi Kossuth Tennelőszövetkezet tagja egy országos vállalkozásnak, amelynek egyelőre mindössze öt tagja van. öt olyan termelőszövetkezet, amelyek intenzíven foglalkoznak szarvasmarh a-tenyésztéssel és -hizlalással, s a népgazdaság érdekeivel és szükségleteivel összhangban új, korszerű tenyésztési és hizialási módszereket keresnek. Úgy is lehet mondani, hogy kísérleteznek. Ezért is tartották eddig titokban a vállalkozás létrejöttét és az új módszert. Az első év igazán csak kísérlet volt, konkrét és részletes eredményekről még nem is lehet beszélni. De maga a kísérlet és a közös vállalkozás érdekes. Májusban alakult Húshasznú szarvasmarha- tenyésztő termelőszövetkezetek közös vállalkozása. Ez a teljes neve annak a gazdasági tartalmú és célú szövetkezésnek, amelybe a mezőkövesdi Kossuth Termelőszövetkezet belépett. A hosszú elnevezés rövidítése: HSZV. Alakult 1971 májusában. Tagjai: a ráckevei Aranykalász, az endrődi Kossuth, a mezőgyá- ni Magyar—Bolgár Barátság, a mezőkövesdi Kossuth és a Idényéi Kossuth termelőszövetkezetek. A közös vállalkozás székhelye Ráckeve. A HSZV-t a MÉM és az Országos Állattenyésztési Felügyelőség közreműködésével hozták létre. A működés és a munka feltételeit — természetesen — pontosan meghatározták. A vállalkozás célja: elsősorban húshasznú szarvasmarhák tenyésztése intenzív legelőgazdálkodással, abraktalcarmányok félhasználása nélkül. Az idén — májusban — mind az öt termelőszövetkezet 50 tehenet hajtott Iá a legelőre borjaikkal együtt. S itt már következik a szakmai rész Elsősorban is a legelő. A közös vállalkozás tagjai a kiválogatott, hústipusú teheneket; csak öntözött legelőn tart - jak. Az állatok ugyanis mást nem esznek — csak füvek Ezért nagyon fontos a fű állandó bősége, de a megfelelő összetétele, a minősége is. Ha nak történelmi fejlődése szoros kölcsönhatásban áll a párt általános politikájával. Az adott történelmi feladatoknak és helyzetnek megfelelően alkalmazta a káderekkel szembeni követelményeket. A személyi kultusz eluralkodása ideién azonban a lenini elvek és módszerek csorbát szenvedtek. A személyi kultusz együttjárt a szubjektivizmus, a volun-ta- rizmus terjedésével, a kádermunkában gyakran csak a származás, a személyi hűség lett a meghatározó, s egyre többen kerültek vezető posztokra a nem éppen legrátermettebbek közül is. Még súlyosabbak voltak ezek következményei: az őszinteség hiánya, az intrika, a biztonságérzet elvesztése, a törvénysértések. A hibák kialakulásának, okait pártunk már több ízben elemezte,' s többek között rámutatott a jobb- és baloldali torzulásokra. a demokrácia leszűkítésére, a kádermunka szűk- körübbé válására. Az 1957-es pártértekezleten, majd a VII. kongresszuson megindult a harc a véglétek ellen. Pártunk központi vezetése a rehabilitációk megindulásával egyidőben következetes intézkedéseket tett a kádcrmunlka lenini követelményeinek helyreállítására. A szocializmus építésének sikerei a lenini politikához való visszatérés egyenes következményei. Nagy szerepet játszott ebben a kádermunka javulása is. A IX. kongresszus megállapította a káderek kiválasztásának hármas követelményét: a politikai helytállás, a szakképzettség és az általános rátermettség követelményét. A X. kongresszus a 'jelenlegi helyzetei elemezve megerősítette ezeket. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy — az általános fejlődés ellenére — még ma is előfordul, hogy szűk körű kiválasztás következtében nem a legjobbak kerülnek funkcióba. Akadnak, akiknek szakismerete nem párosul kellő politikai felkészültséggel és felelősséggel, akik felületesen, hanyagul intézik az ügyeket, úrhatnám kodnak, visszaélnek az irántuk való bizalommal. A politikailag felkészült vezetők egy részének képzettsége pedig nem párosul kellő szakismerettel, gyakorlatiassággal. A szocializmus építésének mai szakaszában, amikor a feladatok bonyolultabbakká váltak, jelentősen megnő a kádermunka szerepe. A legfontosabb: a hármas követelmény egységes alkalmazása. Egyiket a másik rovására elhagyni, gyengíteni nem lehet, e téren megengepihe- t ellenek az egyéni szempontok, az elvi engedmények. A követelményeket a vezetési szintekhez kell mérni: minél magasabb szintről van szó, annál fontosabb a szélesebb látókör, az áttekintés képessége, a kezdeményezőkészség, a szervezési-vezetési jártasság. A kádermunka végzése, illetve irányítása minden szinten a feladatok végrehajtásának és ellenőrzésének szerves részévé kell, hogy váljék. A három “JSTSS ban tartása”, fejlesztése, a káderek politikai, szakmai továbbképzése még sole helyen javításra szoruló feladat. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem kielégítő az önképzés igénye sem, illetőleg a továbbtanulásban nem mindig az ismeretbővítés, hanem más szempontok, gyakran csak a formális „letudás” igénye, vagy valamilyen bizonyítvány, oklevél megszerzése dominál. E problémák lényege a hármas követelmény nem egységes értelmezése, a követelmények laza kezelése, sokszor a politikai felkészültség, a szemléletalakítás elhanyagolása, vagy pedig a szakmai képzettség túlzóit előtérbe helyezése, nem ritkán a vezetési ismeretek egyoldalú, szakmai oldalról való megközelítése. A párt- és államapparátus tökéletesítésére irányuló erőfeszítéseink csak úgy vezethetnek eredményre, ha a vezetés minden szinten egységesen értelmezi és alkalmazza a kádermunka elvi követelményeit. Nem utolsósorban ez a káderek helyesen felfogott érdeke is. Bogár Károly szükséges, a megfelelő fű keverék biztosítása érdekében legelőt telepítenek, vágj' a meglevő gyepeket felülvetik. A íü összetételét és minőségét Állandóan vizsgálták, mégpedig budapesti központi laboratóriumban. Intenzív legelőgazdálkodás Az állandó és megfelelő fűböséget műtrágyázással biztosítják. Talajvizsgálatok alapján a mezőkövesdi Kossuth Tsz hét mázsa műtrágyát adagolt a legelőre holdanként alaptrágyának. Ezután még további három mázsát a legeltetések után. lgjr art is biztosítani tudták, hogy az öntözött legelőről annyi szénát takarítottak be, hogy az az állatoknak télen is elegendő. Sőt: fonnvasrtott fűből silót is készítettek. A húshasznú tehenek ugyanis télen se kapnak abrakot, vagy más takarmányt, csak a legelőről kaszált szénát és íűsilót. Lényeges ugyanis, hogy a legelőterület télen is biztosítsa az állatok takarniánj'szükség- letét. Az állatok május elején mennek ki a legelőre és november végéig, vagy ameddig az időjárás engedi, kint maradnak. Ezért nagyon fontos a megtermékenyítés és az éltetés összhangja. A megtermékenyítés tavasszal, kihajlás után a legelőn történik olyan ütemezéssel, hogy az elléselc februárban és márciusban következzenek be. A borjak ugyanis az anyjukkal együtt kimennek a legelőre és szopnak. Ősszel. behajtás után a bikaborjakat hizlaló istállókba terelik. Öt-hat hónapig tartó abrakos hizlalás után kerülnek eladásra. Remélhetően exportra, mert ezzel a módszerrel kiváló hús- minőséget lehet biztosítani. Az üszőborjakat' tovább nevelik, s ezekből szaporítják majd a tehénlétszámot. Remények és tervek A mezőkövesdi Kossuth Tsz máris cselekszik. Elkészítette a gvepgazdálkodús fejlesztésének hároméves tervét. Ösz- szesen 268 hektár területen akarják biztosítani a korszerű, és a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés követelményeinek is megfelelő gyep gazdái kodást, Ez 2 millió 234< forint beruházást igényel. Az állami támogatást már megigényelték. Azt is kiszámították, hogy a beruházott összeg két. év alatt visszatérni. Ez is ígéretes terv, hiszen a gyep- gazdálkodás fejlesztésére és korszerűsítésére fordított összeg országos átlagban több mint három év alatt térül meg. Az intenzív legelő- gazdálkodással végzett húshasznú szarvasmarha-te- nyésztés viszont meggyorsítja a beruházás visszatérését és megnöveli a beruházás hatékonyságát. Szcndrei József A kátíermaika siti lifitiiiüíif el