Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1971 rípc. 19.. vasórnao A Zempléni-hegység télen (Fotó: Sz. Gy.) Úttörőparlament Sátoraljaújhelyen A sátoraljaújhelyi úttörő- parlament a Hajós István úttörőházban ülésezett. Az értekezleten részt vett Szilva Gyula, a városi KISZ- bizottság titkára. Éles László, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet párttitkára, az úttörőelnökség tagja, Vass László, a városi tanács művelődési osztályának vezetője, Barna Ferencné. a városi úttörőelnökség titkára és Tulipán Miklós, a városi úttörőelnökség tagja. Az értekezleten a város úttörőcsapatait 30 úttörő képviselte. A küldöttek szeretettel köszöntötték Szilva Gyula elvtársat, áld részt vett a KISZ VIII. kongresz- szusán. Szilva Gyula nagy érdeklődéssel kísért élménybeszámolót tartott. A munka mellett játék és szórakozás tette színessé a 10 —14 évesek tanácskozását, akik a jövőben a KISZ VHI. kongreszusa határozatainak végrehajtásáért fáradoznak. Miskolci utcák, házak, emberek (20) „Nos, Arnoídus iudex de Miscolch.«” A várostörténet-írás két évszám közé teszi azt az időpontot, amikor Miskolc várossá alakulásának első lépéseit akarja felderíteni. Az egyik 1365. a másik 1376. Ez utóbbi a Civitas Miskolc első, máig fennmaradt városigazgatási funkciót jelentő okmánya. Tizenegy esztendő van e két szám között. Ezt az időszakot kell a várostörténet-írásnak tartalommal megtöltenie. Olyan eseménysorozattal, amely forradalmi módon változtatta meg a középkori Miskolc egész gazdaságát, társadalmi összetételét, népének belső egyensúlyi viszonyait. Miskolcnak nem maradt fenn ..kiváltságlevele”, mint Kassának 1347-ből, vagy Kőszegnek 1328-ból. Pest 1244-ben kapott privilégiumot, Sárospatak 1201-ben. Ezek. és más privilégiumok adnak támpontot ahhoz, hogy Miskolc civitasi jogait, polgárainak jogállását megállapíthassuk. A történetkutatók megegyeznek abban, hogy nem volt Miskolcnak kiváltságlevele. És sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az 1365 leörüli időben egy nagyobb létszámú, konjuratív jogokkal bíró embercsoport telepedett le Miskolcon. Lehet , hogy soltész vezette a csoportot. De mindenképpen biztosnak látszik, hogy ebben a nagy hospes-hul- lámban, a hospesek hozta fejlett városi jogokkal alakult ki Miskolc belterületén a Nova Civitas. Ha így volt, akkor lelepítőlevélröl kell beszélnünk, mint amely megteremtette azután Miskolc város-státuszát. Az is szinte ^bizonyosnak látszik, hogy ennek a Nova Civitasnak robbanásszerűen kellett feltörnie azt a keretet.' amely a Szécsi család uralma végén, különösen a szőlőtelepítők révén az őslakosokkal együtt még csak progresszív módon kialakult. A Szécsiek által behozott első hospes-hul. Iámban a jövevények még mohón kaptak a Szent György hegyének és a Bá- bonvi bércnek szőlőföldjei után. Bíztak a gyors meggazdagodásban és a vagyon által diktált hatalmi befolyásban. A Lajos király által behozott második hos- pes-hullám ennél szervezettebb volt. Talán soltész, talán egy befolyásos csoportvezető végezte a telepítést, de hogy konjurációjuk — összefogásuk magas fokú volt, azt legjobban az 1376-ból fennmaradt első városi igazgatási okmány mutatja. Ennek a 11, esztendőnek várospolitikai harcait a hospes-csoport nyerte meg, Arnoídus a bíró (még 1381- ig), mellette négy esküdt dolgozik, és ebből három: Lukácsfia Tamás, Egidíus kovács és egy bizonyos Mátyás egyenesen a Nova Ci- vitast képviseli, és csak a negyedik: Miklós szabó képviseli Miskolcot, helyesebben a „régi várost”. Ugyanakkor feltűnik a polgárok megjelölésének kifejezésében a concivis noster meghatározás. Még pregnánsabban mutatkozik ez meg a már említett 1381. évi oklevélben. Itt már olyan családnév megjelöléseket találunk, amelyek meglehetősen ritkák hazai viszonylatban. Viszont annál sűrűbb a külföldi patrícius-családnevek körében. Gent, Zürich, Bern, Köln, Wismar, Kolmar, /Wetzlar, Augsburg, Goslar és más városok patrícius-nevei hangzanak úgy. mint ebben a miskolci okmányban: Nicolaus Parvus, Jacobus Niger, Jacobus Ruff us ... Persze, ebben a harcban az óváros lakossága sem hagyta magát. Nagy Lajos halála után érett meg erre a helyzet. 1389-ben már találunk oklevelet, amelyben Bakos István a bíró, Péter szabó és Sach Simon az esküdt. Mintha tehát az őslakosság győzött volna egy időre, amit beszédesen árul el az a kifejezés, hogy ezek: „jurati ceterique cives et universi hospites ..Eltűnt tehát most a Nova Civitas, helyébe „a többi polgárok és a jövevények egyeteme.” lépett. A belső autonómia a Nova Civitas területén alakult ki. Ehhez nőtt fel az óvárosnak a szokásjog alapján addig kialakult rendszere, majd ez eggyé vált az 1386-as évek folyamán. Ez a második hospes-bul- lám tehát rövid időn belül fejlett város-organizmust teremtett. A települtek ösz- szetétele — több jelenség kapcsán — bajor és frank, valamint latinus kifejezéssel jelölhető elemekkel azonosítható. A bajor—frank elem az avas! templom 1380—1410 közötti építésével és e templomtípussal hozható összefüggésbe. A latinus-elem pedig a diósgyőri várépítő Ambrosius murator építőnépével, akit a szakirodalom délfranciának tart. Komáromy József A megingott megingathatatlanság „Franciaország nem hajlandó finanszírozni a vietnami bombazáporban elzáporozott dollár aranyfedezetét” — jelentette ki or- száglása utolsó idejében De Gaulle tábornok, áld nem egy kérdésben bizonyult jó' jósnak.’és Franciaország követelni kezdte az ott be7 fektetett dollárok beváltását aranyra. . Tette pedig ezt a tábornok akkor, amikor a vietnami háború pénzügyi zavaraiba süllyedt johnsoni Amerika egyre nehezebben őrizte már meg a dollár értékének látszatát, ntsífen odahaza az infláció jelei letagadhatatlanok voltak. A háború mindig pénzbe kerül, a kilátástalan háború még többe, a hadiipart fenn kellett tartani, a háború konjunktúráján meggazdagodott új közép-nyugati és kaliforniai milliomosok követelték az állami rendeléseket, aztán beszedték érte a pénzt. Az USA kincstára egyre szegényebb lett, a gyárosok viszont egyre gazdagabbak. Hogy miből? Nos, abból, hogy Fort -Ktíox féltve őrzött arany- rúdjai egyre kevesebb fedezetet nyújtottak a háborús kiadásokra infladált pénznek, az Európában befektetett dollárok egyre kevesebbet értek. Egy uncia arany megfelel 35 dollárnak. Az USA viszont ezt az árfolyamot, ha törik, ha szakad, tartani akarta. Még akkor is, ha ez mór csak látszat volt. Aztán megbukott Johnson, és' jött a Nixon-kor- mányzat, amelynek bankárpénzügyminisztere ugyanabból a Chicagóból jött, ahol Milton Friedmann professzor meghirdette a chicagói iskola jelszavát, a deflációs jegybankpolitikát. A defláció azonban a költekezés végét jelentette volna, a háborús expanzió leállítását célozta volna, az USA világcsendőri aspirációit tette volna lehetetlenné. Ám, mit volt mit tenni, a Roosewelt „elnök és barátja, meg pénzügyminisztere, Morgenthau által kidolgozott arany—dollárparitást, az egy uncia arany = 35 dollár átváltási értéket kellett megváltoztatni a változó világ _ érdekeinek megfelelően. Amikor Nixon USÁ-ja kénytelen leülni tárgyalni a szocialista országokkal, mert egyeduralmi törekvései világszerte csődöt mondtak, akkor tekintetbe kell venni a szövetségesek érdekeit is. Ezek pedig nem óhajtják fenntartani a dollár egyeduralmát, amikor Nixon az arany zárlatával és a behozatali pótvámmal igyekszik odahaza megfékezni az inflációt, védeni a hazai ipart, hogy ismét elnök lehessen. Ezt a belső frontot erősítené az új külpolitika, ennek azonban ára van. Szövetségesei a leértékelt dollár és a felértékelt nyugatnémet márka, meg a yen segítségével akarják fenntartani világpiaci szerepüket, csak ezért adnak „zöld utat” az USA új,\ Moszkva és Peking felé kaput nyitó politikájának. Ennek az óhajnak •jegyében értékeld le most Nixon a dollárt, szimbolizálva, hogy a vietnami háborúban meggyengült USA nem egyed- ura már a világ valutatőzsdéinek, a megingathatatlannak hitt dollár éppen úgy megingott, mint a ..megingathatatlannak” hirdetett „Amerikai birodalom”. Mátc Iván A magyar helyesírás egyszerűsítése A helyesírás a nyelv írásban történő rögzítésének szabályozása. Nemcsak az írott nyelv és az irodalmi nyelv egységét szolgálja, hanem kihat a beszélt nyelv egységesülésére is. Másrészt: ki minél jobban ismeri a helyesírást, annál hívebben tudja gondolatait írásban kifejezni. A hibás helyesírás viszont a szép és jó gondolatoknak is csökkenti az értékét. A helyesírás társadalmi szükségletét elégít ki. a művelődés fontos tényezője. A magyar helyesírás, ellentétben például az angollal és a franciával, mindig nyomon követte a beszélt nyelv változását, de helyes- I írásunk története bizonyítja nyelvünk jobb megismerését és a helyesírásról alkotott nézeteink fejlődését I is. Helyesírásunknak 1832 óta a Magyar Tudományos ‘ Akadémia (akkor még Maii gyár Tudós Társaság) a f gazdája, s az utóbbi 140 évben lényegesebb módosításra 20—30 évenként került sor. Az utolsóra 1954- ben, amely könyv alakban A magyar helyesírás szabályai — tizedik kiadás címet viseli. Helyesírásunk is az ellentétes nézetek harcában fejlődik. A tizedik kiadás elnöki zárszavából tudjuk, hogy a módosítások közvetlen megfogalmazói a szabályok többségével egyetértenek, de talán egy sem akad közöttük, aki minden szabállyal elégedett lenne. Sőt, ugyanennek a vitának elnöki megnyitója a tanácskozás egyik céljának vallotta, hogy felmérje az elkövetkezendő tizenegyedik' kiadás problémáit, lehetőségeit. Több kiváló nyelvtudósunk már 1954-ben • elégedetlen volt. Bárczi Géza pl. így vélekedett: „Az az érzésem, hogy a gyökeres szabályozás elmulasztásával elszalasztottuk a lélektani pillanatot, amikor a helyesírás a■ nemzet szélesebb rétegei számára„ van közkinccsé vádlóban, olyan rétegek számára, melyeknek megrögzött szokásaik nincsenek, s akik a? egyszerűbb szabályokhoz köny- nyebben tudlak volna igazodni(Bárczi ezt; az egy- beírás — különírás problémájával kapcsolatban fejtette ki. de megállapítása más kérdésekre is vonatkozik. Helyesírásunk talán legismertebb tudományos kutatója. Derne László pedig 1964-ben így nyilatkozott Helyesírási rendszerünk logikája c. tanulmányában: „A tizedik kiadás végül is sokkal inkább fel- 'keltőjévé,- mint amennyire kielégítőjévé vált az érdeklődésnek és az igényeknek...” Ugyanő már 1954- ben így látta: „Egy évtizeden belül szükség lehet már új. több tekintetben esetleg ismét módosított kiadásra.” Pedagógiai folyóiratokban több cikk bizonyítja, hogy a tanítók, sőt a magyar szakos tanárjelöltek helyesírása is elmarad a követelményektől. Gimnáziumban érettségizettek felsőbb iskolai felvételi dolgozataiban minden mondatra jut átlagosan egy botlás. A könyvek, hírlapok, reklámok, hirdetések helyesírási vétségeivel a sajtó gyakran foglalkozik. Ennek a hibajárványnak természetesen oka az is, hogy sok helyütt • az általános és középisko- [ Iák igénytelenek a helyesírás tanításában, nem tartják be a tauterv követelményeit, és felsőfokú oktatási intézményeink nem tudják pótolni ezt a hiányosságot. I Ennek a kedvezőtlen helyzetnek azonban az oka ! az is, hogy helyesírásunk túlságosan bonyolult, nehe- 1 zen tanulható, több kérdés. ! ben következetlen, és asza- j bályokat sokszor számos ki- j vétel terheli. A 438 szabályból pl. 79 a különírás- ! egybeírás kérdését volna í hivatott rendezni, de a pa- j ragrafusok többször ke- t resztezik egymást, gyakran i pontatlanok, nem ritkán j egyéni véleménynek adnak ; teret, ráadásul számos eset- | ben a hagyomány érvényesül, a logika rovására. | Nem érthetünk egyet ez- I zel az 1954-ben elhangzott 3 nyelvészi felfogással: „Szüle- [ ségtelen minden vUa az új helyesírás tanulhatóságáról. í mint ahogyan szükségtele- ! nül vitatkoznánk nyelvünk■ ! tanulhatóságáról.” Nem sza- ; bad a helyesírás és a nyelv j közé ilyen értelemben sem j egyenlőség! jelet tenni, ’j Most nem nyelvünk váltó- r zása. hanem inkább a he- j lyesírásról alkotott nézete- ( ink fejlődése teszi szüksé- i gessé helyesírásunk újabb ! tökéletesítését. Az egysze- í rűbbé váló szabályozás j könnyebb tanulása révén j felszabaduló energiát van mire fordítani. Nézzünk előre! E. Kovács Kálmán Új távirat, telexen Táviratot kapni mindig izgalom. Akár jó, akár rossz hír van benne, mindenképpen fontos üzenet. Összehajtogatott papírlap, rajta ragasztott szalagon a szöveg — inkább a rossz hír előérzetót kelli. Ennek — úgy látszik — hamarosan vege. A miskotíi Postaigazgatóságon ugyanis új formával kísérleteznek. Hogy mikor válik valósággá, az még kétséges, de az bizonyos, hogy az országban elsőként Miskolc—Budapest „vonalán” allcalmazzák. Lényege, hogy a telex- gépen elhelyezett lápon meghatározott helyen szerepel a feladó, a szöveg, és az aláíró. Ezt az üzenetet azután egy borítélcforma tasakba teszik, amelyre fehér, vagy pnos betűkkel ráírják: távirat. Altól függően, hogy mennyire sürgős az üzenet. A borítékon átlátszó nylonból lcis „ablakot” készítettek. Ide kerül a címzett neve és lakása. így a kézbesítő azonnal láthatja, hová vigye az üzenetet. Próbaadás. Horváth Dezső, a Postaigazgatóság távközlési és forgalmi csoportjának vezetője — aki a kísérletet bemutatta — kérésére Kovács József né, • as első miskolci, új formájú „táviratgyártó” kezelője telexen kéri a budapesti kezelőt, hogy ismételje az előző távirat szövegét. A gép kopogva veri a betűket. „Anyu, holnap érkezünk, várj az állomáson!”. A papírt kiveszik a gépből, és belecsúsztatják a borítékba. A távirat mindig izgalom. Akár jó. akár rossz a hír, az üzenet. Ha azonban a Miskolc—Budapest vonalon beválik az új forma, talán gyorsabban kézhez kapjuk, s kevesebb izgalommal a táviratot ; ’> — a
