Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1971. dec. 18., szombat Pakisztán | j| nagy tragédia gyökerei — 2---------------­­I lyen előzmények után született meg 1947. augusz­tus 15-én a hajdani brit gyarmat területén India és Pakisztán. A pakisztáni ál­lam nyugati része Pandzsáb nyugati feléből, a hajdani Északnyugati Határtarto­mányból Szind tartományból és Beludzsisztánból állott. Az ettől több mint kétezer, kilo­méternyire levő rész magva .a felosztott Bengál tarto­mány keleti fele, valamint Asszam tartomány egy kerü­lete volt. Az új pakisztáni állam már a felosztás pilla­natában a földkerekség leg­nagyobb mohamedán országa volt: 70 millió lakossal. M első műim Persze: az összes részve­vők tudták, hogy a szakadás óriási feszültségeket hoz lét­re. Hiszen az angolok által kezdeményezett és a törté­nelmi harcok során kifejlesz­tett vallásközösségi megosz­lás azt jelentette, hogy meg­annyi gyűlöletgóc születik. A „tiszta” mohamedán, illetőleg hindu területek ritkák vol­tak. Hindiik és mohamedá­nok egymás mellett éltek, kevert tartományokban, vá­rosokban, falvakban. A ket­téosztás tehát gyötrélmes operációt jelentett, amelyet a városok és falvak ezreiben kellett végrehajtani. A ket­téosztás első eredménye ily módon egy szinte mindent elárasztó vérfürdő volt, amelynek emléke mindmáig mérgezi India és Pakisztán viszonyát! A vérengzés a kettéosztott Pandzsáb területén robbant ki. A Pakisztánhoz csatolt részen mohamedán tömegek megrohanták a sikh vallási közösség templomait, és a hí­vők százait pusztították el. A határ keleti részén, indiai te­rületen nem késett a bosszú. Naponta szörnyű mészárlá­sok követték egymást. Tíz­millió ember lépté át akkor ] a határokat, a halálos áldó- i zatok száma pedig elérte az j egymilliót. Pokolgép üasiBiirlsan A vallási ellentétek felszí- lása, a reakciós fanatizmus táptalajának megteremtése mellett a felosztás két, mind- í máig hat „politikai pokolgé- ! pet” helyezett el India és I Pakisztán kapcsolatának egyébként is törékeny szer­kezete alá. Ezek közül a fontosabb Kasmír volt, amely az utób­bi negyedszázadban már két­szer vált pakisztáni—indiai háború okozójává 'és ma is a két hadsereg fegyveres szem­benállásának színhelye! Kasmír négymillió lakosú tartomány volt, amely déli részén Pakisztánnal, keleten a Kínai Népköztársaság ré­szét alkotó és ahhoz a ké­sőbbiekben csatlakozó Tibet­iéi, északon Sinkiang nevű tartományával volt határos. Emellett az északi határ egy szakaszán Kasmírt csak Af­ganisztán területének egy 20 —50 kilométer széles csíkja választotta el a Szovjetunió­tól. 1947. október 24-én Pa­kisztán területéről „törzsi hadsereg” nyomult be Kas­mírba és gyorsan közeledett a főváros felé. Mountbatten indiai főkormányzó úgy ha­tározott, hogy hajlandó „meg­menteni” Kasmírt a pakisz­táni inváziótól, ha előzőleg a maharadzsa hivatalosan be­jelenti a tartomány csatlako­zását Indiához. A rémült uralkodó nyomban aláírta & csatlakozást. Az angolok célja azonban nem az volt,, hogy Kasmírt a maharadzsa döntése alap­ján a maga egészében In­diának juttassák! Sokkal in­kább azt tartották feladatuk­nak, hogy állandó tűzfészke- . két hozzanak létre Pakisztán és India között. Így aztán Mountbatten elindította ugyan az indiai csapatokat a pakisztáni betörés visszave­résére — de az angol tisztek utasítást kaptak, hogy az előnyomulást egy meghatáro­zott vonalon állítsák meg. Ez a vonal később a Biz­tonsági Tanács 1949-es ha­tározata alapján fegyverszü­neti vonallá vált India és Pakisztán között. A fegyver­szüneti vonal Indiának jut­tatta Kasmír térületének két­harmadát és lakosságának negyedét. Mindmáig ez a vo­nal alkotja India és Pakisz­tán tényleges határát ezen a területen. A gyarmatosítás ebben az értelemben elérle célját: Kasmír kettéosztásá­val megteremtette az állandó szembenállás fizikai alapját India és Pakisztán között. Kasmír, ez a „beépített po­litikai pokolgép” a jelenlegi válságban is a konfliktus egyik góca — noha több mint kétezer kilométernyire van a tényleges válságköz- ponttól, Kelet-PakisztántóL ü két szárny A második, már rejtett ak­na: Kelet-Pakisztán. A je­lenlegi válság gyökerei itt is a kettéosztás talajából táp­lálkoztak. Amikor India fel­osztása során az angolok lét­rehozták Kelet-Pakisztánt, kettévágták India Bengál ne­vű tartományát. A kettéosz­tást úgy hajtották végre, hogy a legfontosabb nyers­anyagot, a jutát termelő te­rületeket a kelet-pakisztáni oldalon —, a feldolgozó ipart pedig a határ indiai felén hagyták. 22 A POSTÁS KISASSZONY bánatosan legyintett. — így kezdődött el az első rumli is. A tatárjárás kis­miska ahhoz, ami a maga telefonjai után szokott kö­vetkezni. De azért jó, hogy ilyen korán jött. Egy óra múlva egy tűt sem lehet itt leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khrn — reszelte .meg valaki a torkát a fiú háta mögött. Mint a búgócsiga, olyan gyorsan perdült meg a Ko­pasz-hegyi telektulajdonos. A fordulat végén pedig sza­bályos cselgáncs-védőállásba zöttyent. Balláb kicsit élői, laza térdhajlat, a vállak közé behúzott fej, két kéz a fej előtt, karateütésre feszí­tett tenyér. Támadás?! Mégiscsak igaza lenne a körzetparancsnoknak ? Aztán Kopra gyorsan le­engedte karját, restelkedve kiegyenesedett. Mert isme­Ezek az ellentétek az évti­zedek során egyre mélyeb­bekké váltak. A nyugati szárnyon homok, szárazság, öntözőcsatornák, kapcsolatok a Közép-Kelettel, és vad gyű­lölet India ellen, Kasmír mi­att- A keleti részen pedig víz és iszap, minden kapcso- , lat Délkelet-Ázsia felé mu­tat, Kasmír kétezer kilomé­terre van és a bengáliak fő törekvése a kiegyezés Indiá­val. A természetes ellentétek éleződésének másik oka a tá­volság volt. Pakisztán keleti és nyugati része között a tengeri út hat napig tart, hiszen meg kell kerülni In­diát. Említésre méltó vasúti teherforgalom sohasem bon­takozott ki, mivel á szerel­vényeknek indiai területen kellett volna megtenniük kétezer kilométert. Negyed évszázadig az ország két ré­szét csak „légihíd” kötötte össze egymással. A „légihíd” tehát mit sem változtatott azon, hogy az or­szág két fele egymástól tel­jesen elszigetelten élt. Az elszigeteltség azonban nem gátolta a nyugat-pakisz­táni kézben levő kormányt abban, hogy ki ne zsákmá­nyolja a keleti tartományt! A jutát Keiet-Pakisztánból szállították külföldre és ez adta az összes pakisztáni ex- portjövedelem több mint fe­lét. Az exportért kapott j pénz kétharmad részét azon- i ban a nyugati országrész j szívta el. A két országrész közötti ellentétei: az évtizedek során sokszor vezettek nyílt vál- I sághoz. A pakisztáni állam két szárnya közötti pusztító konfliktus tehát nem az ég­ből hullott, a robbanás in- ' kább a „föld alól” érkezett. Egyike volt ez is azoknak az „eltemetett aknáknak”, ame- j l.yeknek az indiai birodalom­tól búcsúzó angol politika he- j lyezett el India és Pakisz­rös állt vele szemben, ha tel­jesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már száz­szor is látta a televízió kép­ernyőjén ezt a hatalmas, pu­ha cseesemőfejet. ezt a ked­vesen bocsánatkérő mosolyt. És ismerte azt a brummogó- fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt. — Semmit sem hozok fel mentségemre — mondta —, nagyon világosan, nagyon egyértelműen, és minden kétséget kizáróan akarom bevallani, hpgy hallgatóz­tam. Ismert drámai szituáció ez, kevésbé kényes színpadi szerzők ma sem viszolyog- nak attól, hogy alkalmazzák, sorolhatnám a hazai példá­kat, csakúgy, mint a nem hazaiakat, de nem teszem, mert most nem irodalomról, hanem egy valóságos élet­helyzetről van szó, amivel természetesen nem azt aka­rom mondani, hogy az igazi klasszikusok műveiben nem jelentkezik valóságos, tehát nem csinált. úgynevezett mache, nem kigondolt, nem tán között­GSmöri Endre 22. December 20: Tizenegy éves a DNFF Nagygyűlés Angyalföldön Pénteken délután Angyal­földön, a Váci úti Akkumu­látor és Szárazelemgyárban nagygyűlést rendezett a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, a Szr zervezetek Országos Tanácsa és az Or­szágos Béketanács a Dél- vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front megalakulásá­nak — december 20-án ese­dékes — 11. évfordulója al­kalmából. Az eseményt — amelynek több száz részvevő­je volt — az elnöklő Kiss Károly, az Országos Béketa­nács és a SZOT alelnöke nyitotta meg. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa elnökségének tagja, a budapesti népfrontbizot, s. elnöke mondott beszédet a nagygyűlésen. Emlékeztetett arra, hogy 11 évvel ezelőtt a szabadsá­gért és függetlenségért har­coló dél-vietnami erők kö­zös nagy harci szervezetük- ként hozták létre a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Frontot. — Az agresszorok minden mesterkedése ellenére a DNFF harca nyomán jelen­tős területei: már szabadok Dél-Vietnamban. Szabadok — ami azt jelenti, hogv nem állnak amerikai vagy báb közigazgatás és uralom alatt; állandó harcban vannak sza­badságuk megvédéséért. Ű,i és új győzelmek születtek a mögöttük levő 11 évben. Megalakult már •— mintegy két és fél esztendeje — a j Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya is. Programja lényegé­ben azonos a DNFF -ével, legfeljebb az idők változása hozott — inkább fogalmazás­beli, mint lényegbeli — vál­tozásokat a célkitűzésekben. Ezek megvalósítását követelik j ott. Indokínában a fegyverek erejével, a párizsi négyes tárgyalásokon és a világ va­lamennyi erre alkalmas he­lyén, a politikai és a diplo­máciai harc eszközeivel, a szavak, az érvek, az igazság erejével. Követeléseiket leg­utóbb 7 pontban foglalták össze. Hangsúlyozottan beszélt dr. Trautmann Rezső arról, hogy a. nélkülözések, szenvedései:, pusztítások, az amerikai had­viselés, s ennek legember­telenebb módszerei, ereje el­lenére is az indokínai népek győzni fognak. Nguyen Hung Khaim, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségénei: ideiglenes ügyvivője is fel­szólalt a nagygyűlésen. Ki­fejtette: hogy a magyar párt, a kormány és az egész nép , kezdettől fogva sok értékes támogatást és segítséget nyújtott — anyagi és erköl­csi vonatkozásban egyaránt — a harcoló vietnami nép­nek. Az MSZMP Központi Bizottsága november 3-i ülé­sén ismételten támogató ál­lásfoglalást tett közzé. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. mélyes ügye, belehal-e abba, hogy még mint néma rész­vevő sem kapcsolódhat bele ebbe a visszavonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te vagy a játék­mestere. Miért is vennéd te­kintetbe, hogy imádok min­denféle játékot, mint ezt mar nemegyszer a • nyilvánosság előtt is bevallottam, ami erény a gyengeségben, de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs eluta­sításról. örömmel fogadom felajánlkozásodat. Csak azon spekuláltam, hogyan bizto­síthatnék valami szöveget is íieked. Egyelőre még semmi .sem jutott eszembe, de hogy föltétlenül adásban leszel, afelől máris megnyugtatlak. Zsebébe nyúlt, elővette jegyzetfüzetét, néhány szót \ tirkantott egy lápra, kitépte í a lapot, odanyújtotla a má- ! síknak.­— Parancsolj, ezt mutasd ’ majd fel a kordonon, és re­mélem .. . — Mi lesz, Tibiké? — szólt Ilonka a postahivatal j ajtajából. — Budapest két i perce a vonalban van, jön, vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott ke­zet Kopra —, majd fent ta­lálkozunk. És futott Ilonkához. SZERENCSÉJE VOLT, Kóci vállalta, hogy uzonrj.»! indul kocsival, beszél Gaál- lal, hozza őt is. Mór ment i kifelé a postáról, amikor pattanásos képű, nyurga ka­masz lépett hozzá. (Folytatjuk) Bonnban pénteken Michael Kohl NDK-, és Egon Balír ^ NSZK-államtitkár ünnepélyesen aláírták az NDK és NSZK közötti, Nyugal-Berlinre vonatkozó megállapodást. (Képün­kön baloldalt Kohl államtitkár.) Ülésezett az Ózdi városi Pártbizottság Tegnap, 17-én, pénteken délelőtt ülésezett a városi pártbizottság Özdon a Párt­olóiatok Háza tükörtermé­ben. A tanácskozáson részi vett Madarász György, a Borsod megyei Pártbizottság osztályvezetője. A Központi Bizottság november 3-i ülé­séről Schneider Jenő, az Özdi városi Pártbizottság titkára, a Központi Bizottság decem­beri üléséről Juhász György, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára tájékoztatta a pártbizottság tagjait. Az ülés napirendjén szere­pelt az agiltációs munka ér­tékelése, valamint a felada­tok meghatározása. Ezt kö­vetően a káderkérdés hely­zetét, továbbfejlesztésének feladatait, és a IX. és X. pártkongresszus között eltelt időszak alatt hozott pártbi­zottsági határozatok végre­hajtása I: értékelték. Az üléssel egyidőben a párt agitációs munkájának szemléltetésére kiállítás nyílt a Pántoktatók Házában. (th) erőltetett, hanem nagyon reális, a köznapi életben lép- ten-nyomon nagyon előfor­duló, ha úgy tetszik, közön­séges szituáció, a közönsé­gest itt nem a szó pejoratív értelmében használom, ter­mészetesen, hanem az álta­lánosságot, a társadalmi gyakoriságot szeretném hang­súlyozni vele, ha erre a ki­emelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kellek. Nyúl, akit a kígyó bűvöl. Így hallgatta Kopra a mási­kat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte, mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vagy elsőkönyves szerzőt mu­tatott be. esetleg fontos eti­kai, esztétikai kérdésben fog­lalt állást. Micsoda szókincs, választékos, fordulatos elő­adásmód, összetéveszthetet­len egyéni stílus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta néhány mély, asztmatikus lélegzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkén­telenül is tudomásomra ju­tott, hogy ön az, akit tévely­gő vándor módjára kere­sek .. . Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvég­re kollégák vagyunk, én va­gyok az idősebb, szervusz. Kezet fogtak. — Az imént azt mondtam, tévelygő vándor. Ez nem egészen pontos, nem egészen precíz, nem eléggé árnyalt, megfogalmazás. Nemcsak té­velygő, legalább annyira el­keseredett, reményét veszteit vándor topog most előtted, aki tisztában van nagyon is vitatható tehetsége korlátái­val, no meg azzal is, hogy belső alkata, egyoldalú és sajnálatosan korlátozott hu­mán érdeklődési köre foly­tán aligha kaphat helyet akárcsak tíz másodpercre is a te mai műsorodban. S bár irodalmi berkekben ezt ba­rátaim kétségbe vonják, idé­zőjelben értendő a barát, rendelkezem annyi önbírá­lattal, hogy ne is hozakod­jam elő ilyesmivel. Mást ké­rek tőled, tisztelettel. Hu akkora szövegem sem lenne, mint a cica farka, csak ott téblábolhatnél: mondjuk, mint véletlenül oda vetődött turista, nagy hátizsákkal, csontgombos rövid nadrág­ban? Esküszöm, szót sem szólnék, csak körüljárnám a gömböt, és úgy tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a méretek miatt nyújtana némiképp mulatsá­gos látványt a nézőknek, ko­mikus hatást keltene, a fo­galom arisztotelészi értelmé­ben, tudniillik kontraszttal előidézne olyan nevetséges helyzetet, amely nem okoz fájdalmat, csak jókedvet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik —, ér­tem, hogy hallgatásod nem beleegyezést, hanem elutasí­tást jelent. Tulajdonképpen igazad van, hisz semmi meg­győző argumentumot nem hoztam, nem hozhattam fel szerepeltetésem szükségessé­ge mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rimán- kodása, akinek végtére sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom