Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

1971. dec. 2., csütörtök um um Mitől kiváló a vállalat? Érdekes bemutató színhe­lye volt szerdán az Országos ; Vezetőképző Központ számi- ! táslechnikai intézete. Buda István munkaügyi miniszterhelyettes a meghí­vott miniszterhelyetteseket, vezető szakembereket tájé- koztatta a Munkaügyi Mi­nisztérium információs mun- j kacsoportjának és az Orszá­gos Tervhivatal tervgazdasá­gi intézetének, valamint az Országos Vezetőképző Köz­pont. szakembereinek közös kísérleteiről. Elmondotta, hogy a kísérletek közgazda- sági adatbank kialakítására irányultak, amelyek teljes ; kapacitását az elkövetkező : éve!? során fejlesztik majd i ki. Az adatbank szolgáltató- j sai vállalati és népgazdasági 1 szinten egyaránt felhasznál­hatók. i A vállalati gazdálkodós színvonalát legátfo- góbban a nyereség ala­kulása jellemzi. A nyereség­től függően képződnek — növekednek, stagnálnak, vagy csökkennek — a dol­gozók jövedelmének emelé­sét, az álló- és forgóeszkö­zök bővítését szolgáló ala­pok. Ügy tűnik tehát, hogy a gazdálkodó egységeket au­tomatikusan rangsorolja, mi­nősíti ez az átfogó mutató. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. A nyereség nem mindig a vállalat ered­ményes, jó munkájának kö­vetkezménye. Jó néhány vállalat például vesztesége­sen gazdálkodik, s nyereség­re az állami támogatásokból, költségvetési juttatásokból tesz szert. Az egyébként jö­vedelmező üzemek sem min­den esetben hatékonyabb munkával növelik nyereségü­ket. hanem a magas árszint tartásával, vagy esetenként áremeléssel, más vállalatok, a fogyasztók rovására. A nyereség alakulása nem csupán a gazdálkodás szín­vonalától. hanem a piaci vi­szonyoktól is függ. A hazai gazdasági ver­seny tehát nem azonos feltételek közepette fo­lyik a különböző vállalatok között. A kedvező piaci helyzetben levők például nem kényszerülnek arra, hogy olcsóbban, jobban, ha­tékonyabban dolgozzanak. mivel jövedelmezőségüket, a másutt megtermelt nyereség megszerzésével is javíthat­ják. A megtermelt nyereség újraelosztásával kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a nagy kooperációs igényű termelők, míg a bedolgozó, az alkat­részeket szállító kisebb üze­mek viszonylag nagy nyere­séget realizálnak. A többi között ez az alapja egyes kisüzemek pillanatnyi ked­vező. s némely nagyüzemek hátrányos helyzetének, az ez­zel kapcsolatos társadalmi feszültségeknek. (De nem­csak ez: a kisebb üzemek ál­talában rugalmasabban ké­pesek alkalmazkodni a piaci igények változásához, mint a nehézkes nagyvállalatok.) A megoldás nem az, hogy visszaállítjuk a reform előtti módszereket, s az árukapcso­latokat központi tervutasítás- | sál, az árakat pedig hatosa- j gi előírásokkal diktáljuk. A j cél a meglevő piaci feszült- j ségek felszámolása. A jelek szerint azonban hosszabb I időbe telik, amíg az eladók j piaca a vevők piacává vá-1 lik. Legalábbis ami a válla- | latok árukapcsolatait illeti, j (A fogyasztási javak piacán, j ha nem is egyértelműen, ja- í vult az áruellátás és a vevők pozíciója.) Így az üzemek évi mérlegbeszámolóiban kimu­tatott nyereség sem tükrözi a gazdálkodás tényleges í színvonalát és rangsorolja a j vállalatokat, a szövetkezete- I két teljes tárgyilagossággal. Am ezt a reform bevezetése­kor is pontosan tudtuk. Ezért nem egyetlen esztendő jöve­delmezőségét, hanem a nye­reség tartós növelését tekin­tettük eredetileg is a gazdál­kodási színvonal reális mér­céjének. A változó piaci feltételek | miatt mindenkor elkerülhe- J tetlenek az évenkénti inga- i dozások. Ezt a ciklust jelen­leg megnyújtják, torzítják az említett feszültségek. A nye­reség tartós növelésére te­hát már most kell felkészül­niük azoknak az üzemeknek, amelyek pillanatnyilag még válogathatnak a rendelések között és egyoldalúan dik­tálhatják a szállítási feltéte­leket. Csak így találhatják meg anyagi számításukat hosszabb távon is. piackutató munkában, a gazdálkodásban nél­külözhetetlen az előre­látás. A vevő, a rendelő megbecsülése, a termelé­kenység emelése, a haté­konyság fokozása, a nyere­ség érdemi növelése akkor is fontos feladat, ha a piaci vi­szonyok ezt nem kényszerí­tik ki. Az igazán kiváló üze­meket nem kápráztatja el a könnyű haszonszerzés átme­neti lehetősége. A nyereség tartós, hosszú távú növelése csak érdemi munkával való­sítható meg. Kovács József 4 nők munkája és helyzete a szakszövetkezetekben A tokaj-hegyaljai szőlőter­melő szakszövetkezetekben a tagság 60 százaléka, a közös ültetvényeken dolgozóknak pedig 90 százaléka nő. A ter­melési eredményekben, a szövetkezetek gazdasági fej­lődésében meghatározó az asszonyok, lányok szerepe. A nőbizottságok megalakulása óta a választott vezető testü­letekben is több hely jut a nőknek, de még korántsem annyi, amennyi számarányuk, munkájuk szerint megillet­hetné őket. A haladás két­ségtelen jele, hogy azokban a szakszövetkezetekben ala­kul kedvezőbben a vezetősé­gen belüli arány, ahol a gaz­dasági eredmények folyama­tosan jók. Olaszliszkán pél­dául a Hárslevelű Szakszö­vetkezet héttagú vezetőségé­ben három nő foglal helyet, az ellenőrző bizottságban és a szociális bizottságban pedig 3:2 az arány a nők javára. Kirívó ellentétként ott a to­kaji szakszövetkezet, ahol a vezető testületek 21 tagja között egyetlen nő sincs mindmáig! Érdemi egyenlőség A nők helyzetével foglal­kozó párthatározat után a szakszövetkezetekben is érde­mi- intézkedésekre került sor az asszonyok, lányok munka- körülményeinek javítására. A területi szövetség nöbizottsá- gának vizsgálatai szerint a legtöbb helyen érvényesül már az az alapelv. hogy azo­nos munkában végzett azo­nos teljesítményért egyenlő bért kapnak a nők a férfiak­kal. De még mostanában is hangzik el panasz e sarka­latos elv megsértése miatt. Legutóbb a területi nőszö­vetség túllyai tanácskozásán mondotta el az erdőhorváti asszonyok képviselője, hogy náluk bizony, a legnehezebb munkában, a kétágúzásban hiába haladtai? együtt a fér­fiakkal: a nők csali 120 fo­rintot kaptak egy napi tel­jesítményért, a férfiak pedig 140-et. Ugyanő említett példát rá, hogy a nők szervezetének védelme érdekében létreho­zott listán szereplő munkára is befogták az asszonyokat Velük lcevertették a mérge­ző hatású permetlevet, két asszony hordta ki vedren­ként, i,5bb száz méter távol­ságra a 15 hektoliternyi per­metlevet. Fejenként tehát hét és fél mázsa súlyt cipel­tek a mérgező anyagból. De Van még több olyan szakszö­vetkezet, ahol el sem készí­tették a jogszabály elrendelte tilalmi listát a nők egészsé­gének védelmében. Gazdaságosság és emberség időben — a távoli szőlőkbe. Nemcsak kényelmi szempont, hanem a gazdaságossági ér­dek is úgy diktálja, hogy a fárasztó, hosszú gyaloglás ne fogyassza a termelőmunká­ban hasznosítható energiá­kat. Az a szövetkezet tehát, amelyik járművel szállítja ki és haza dolgozóit, közgaz­dasági előrelátásból is jól vizsgázik — nemcsal? ember­ségből. Az sem mindég'', hogy az otthoni tennivalók­ra is több ideje, ereje ma­rad ilyen he].ven az asszo­nyoknak. Téli foglalkoztatás A legtöbb gondot azonban az okozza az egyfajta mun­kára, a szőlőtermesztésre szakosodott ’ szövetkezetek­ben: hogyan juttassák az idénymunkák szünetében is kereső foglalkozáshoz az asz- szonyokat. A területi szövet­ség nőbizottsága az eltérő helyi lehetőségekhez igazod­va, többféle megoldási ja­vaslatot is megvitatásra bo­csátott. A szerencsi járáshoz tartozó községekben, ahoi az ügyes kezű asszonyok, lá­nyok a maguk kedvére is szívesen foglalkoznak hím­zéssel. varrogatással — s ahol a díszítőművészeti szak­körök tudatosították is az ösztönös készségeket — mód nyílhat ezeknek a készségek­nek szervezett hasznosításá­ra. A nőbizottság megkeresé­sére a nyíregyházi Népmű­vészeti és Háziipari Szövet­kezet bedolgozókként tudná foglalkoztatni a hozzáértő hímző asszonyokat, lányokat Mádról, Tállyáról, Bodrog- szegiből, Erdőbényéről. Olaszliszkán a kézi perzsa- szönyeg-készítés iránt érdek­lődnek az asszonyok, lányok. Szintén közeli lehetőség, hogy a bodrogkeresztúri ke­rámia üzemmel köthet meg­állapodást néhány szövetke­zet az exportra gyártott, di­vatos kerámia edényekhez fűzvesszőből font tartókosa- rak, s iából való tartópolcok készítésére. De ahol az ilyen speciális tevékenységekhez nincsenek meg a feltételek, ott a ház körül is lehet, hasznos elfog­laltságot találni. Érdemes például kiterjeszteni a kisál­lattenyésztést: a galamb, a házinyúl exportra is keresett áru. A közös művelési ágazatok bővítése is szaporíthatja a munkaalkalmakat. Erdőhor­vátiban például a község bel­területén, a Tolcsva patak mentén szinte kínálkozik az alkalmas terület a kertész­kedésre. Alihoz pedig, hogy majd idején kiültethessék a fejlett palántákat a szabad­ba, már a téli hónapokban el kell kezdeni a melegágyak készítését, gondozását. A sző­lőművelés tehát jól összekap­csolható más, jövedelmező munkákkal. S ezekhez az el­mélyültebb gondolkodásra alkalmat adó, hosszú téli es­ték újabb hasznosítható öt­leteket is teremhetnek. Bcrecz József Hosszú út előtt Jegyalján elsősorban a két érinti, mi módon jut- fcnak ki — gyakran zord A Barátság—II. kőolajvezeték magyarországi szakaszának egyik legnagyobb létesítménye — mint ismeretes — a íc- nyeslitkei fogadóállomás. A csaknem 200 milliós beruházás építése a terveknek megfelelően halad. A négy — egyen­ként 20 ezer köbméter térfogatú — tartályból kettő elké­szült. Képünkön: Épül a tűzvédelmi védőgát- és liabveze- ték-rendszer, amely' körülbelül 28 km hosszú csővezeték be­építését jelenti. Vízmű Tá Tállyán sok problémát okozott eddig a vízhiány. A 3300 lakosú községnek ösz- szesen 26 közkútja van, de mind a 26 kút vize kóli- bacilusokkal fertőzött. A község domboldalra épült, így' hát a vízhordók 200, de sokszor 800 méter messzire, emelkedőn cipelik a vizet. A tállyai tanács vezetői régóta foglalkoznak a vízkér­dés megoldásával. Végül is megszületett a terv egy re­gionális vízmű építéséről, s ebben még 3 közeli község érdekelt. A tervek elkészül­tek, s decemberben megtart­ják a vízműtársulás alakuló ülését is. Ezen részt vesznek a megyei tanács és a járási hivatal, valamint a vízügyi igazgatóság képviselői, s ak­kor dől el. mikor kezdhetik meg Tállyán az építkezést. A helybeliek szeretnék, ha a munka már a jövő év ele­jén elkezdődne, s akkor a negyedik ötéves terv végéig megvalósulna a régi álom, iható vizet kapna a település lakossága. A pontos költségvetési terv még nem készült el, de a vízmű körülbelül 17 mil­lió forintba fog kerülni. Az összeg egy' részét a lakosság hozzájárulása fedezi, de köl­tenek rá a községfejlesztési keretből, és kapnak a helyi szervektől, valamint állami és vízügyi szervektől hozzá­járulást. Ha a vízmű meg­épül, végre megoldódik a több. mint háromezer ember gondja. Jegyzclck a faluból Gyarapodás Taroalon beszélgetünk a tanácson. Óhatatlan, hogy a témát befejezve ne terelőd­jön a szó a község egész évi gazdagodására, hiszen év végén járunk. Ha csak summázva is, de érdemes összefoglalni az év ered­ményeit. A tanácson jóleső érzéssel, elégedettséggel szólnak erről, mert van mit. említeni. Hamarosan átadják az emeletes, kor­szerű falusi kollégiumot, melyben száz diák kap ott­hont. Egymillió forintnál nagyobb értékben készítet­tek el az idén utat. Porta- lanitott utat és betonutat. A járdáról — újabb ezer négyzetmétert raktak le — külön is beszélgetünk. Vár­ják az emberek, sürgetik, mint minden más község­ben is. Kell. Régóta hoz­zátartozik a mai faluhoz. Nemcsak a magas sarkú ci- pös, vagy kánkáncsizmás lányok várják, hanem az idősebbek, sőt, az idő­sek is, akik pedig — ugye ?_ — megszokhatták volna.' hogy' nincs járda. De miért szoknál?? Miért ne a jobbat várnák, sürgetnék? Sürgetik is, mint minde­nütt. A falu az idén ebben is gyarapodott. Mint ahogyan megyénk minden más községe is gyarapodott. Kisebb-na- gyobb mértékben, de min­denütt tudnak említeni né­hány új létesítményt. Hogy’ sok helyen mennyi gond­dal. mennyi utánajárással sikerült ezeket elkészíteni, arról most nincs szó. Ter­mészetes, hogy' gondokkal küzdve, utánajárással szü­lettek, nem maguktól. A legkisebb létesítmény is energiát, pénzt igényel, és ezekből a kisközségekben bizony, nem sok van. Hány­szor hangzott el a faluk­ban év közben: „Nem lesz meg!” „Nem bírjuk!” „El­maradunk vele!” Azért a legtöbb mégiscsak meglett. Sikerült. A községek újra gyarapodtak, gazdagodtak. Hogy mennyivel, azt ne­héz lenne felsorolni. Tisza- dorogmán elkészült a tör­pe vízmű, Műhibán az or­vosi rendelő, Kurityánban a sütőüzem. Bánhorvátiban az üzletház, Ernődön a gyógyszertár. Megyaszón iskolai mintakönyvtár, Szu- hakállón korszerű közvilá­gítás. Bánrévén KISZ-klub. Felsőnyárádon művelődési otthon és még sorolhatnánk hosszú oldalakon. Mostaná­ban a tanácsokat járva az elnökök, a titkárok a leg­több helyen jóleső érzéssel szólnak az évről, a lassan mögöttünk maradó évről. „Csak a következő se le­gyen rosszabb!” — hangzik itt is, ott is. És már benn is vagyaink az újabb évben az új ter­vek, elképzelések között. „Jó lenne, ha a jövő év­ben el tudnák készíteni... Csak hát nehéz, mert...” Es jönnek az újabb gon­dok, tennivalók, meJy’ek ugyancsak sok utánajárást, sok vitatkozást hoznak majd. De megéri és szük­séges, mert ezek is a köz­ségek további gyarapodá­sáért, gazdagodásáért 'va­lók. (pt) Angliában, a karácsonyi ünnepi asztalra várják a sályi Búkkal ja Tsz pecsenye-pulykáit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom