Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

1971. nov. 12., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mit vásároljunk holnap pH .ff A változások, azoknak a javaltnak és szolgáltatások- nak a változása, amelyekre a pénzünket költjük, sokkal mélyebbrehatóbbak. Vizsgá­lódjunk csak egy keveset. Az étkezésre költött forintösszeg — beleértve a háziasszonyi bevásárlást es az éttermi ki­adásokat — viszonylag egyen­letesen, nem külösen nagy ütemben növekszik. Nem eszünk ugyan általában töb­bet, mint régebben, de szá­mos olyan, újabban forga­lomba került ételt, italt fo­gyasztunk, amelyet azelőtt vagy nem engedhettünk meg magunknak, vagy nem is vá­sárolhattunk, mert még nem létezett. (Nem szólva, termé­szetesen, azokról a többlet­kiadásokról, amelyek az idő­járással, illetve az esetleges gyengébb terméseredmények­kel kapcsolatos áremelkedé­sekből származnak.) A kereslet arányai Természetesen vizsgálnunk kell a másik „oldalt”, az iparcikkek vásárlásának ala­kulását is. Nos, ami azt ille­ti, éveken át bolti kiadá­sainknak szabályosan egyik „oldala”, azaz pontosan a fe­le jutott az iparcikkekre. Egészen 19li9-ig volt ez a helyzet, amikor is az akkor már százhúsz milliárd forint fölé szökött országos kiske­reskedelmi forgalomból ép­pen fele-fele arányban része­sült az élelmiszer-, illetőleg az i pa rcikkvás ári ás. Ekkor következett be a fordulat. Az iparcikkek értékesítése vá­ratlanul megélénkült, és már l!)70-ben mintegy hat­mi lliárd forintos többletre tett szert. Nálunk is bekö­vetkezett az, ami a fejlett országok vásárlási szokásai­ban, mondhatni, törvénysze­rű, tehát, hogy az emberek jövedelmük nagyobbik felét költik iparcikkekre és — viszonylagosan — kevesebbet élelmiszerekre. nagymértékben befolyásolnia kell magát a fogyasztást is. A népgazdasági tervezés számai is ezzel a kölcsönha­tással. Ez a számítás, jobban mondva felkészülés, és per­sze befolyásolás, úgy válik valóban hatásossá és hasz­nossá, ha minden termelő ágazat és azon belül minden egyes vállalat, nemkülönben minden egyes város, község helyi tervezése, mondjuk így, termelésirányítása többet vizsgálja, tanulmányozza a maii és a lehetséges holnapi fogyasztást. Ahogy mindany- nyian elgondolkozunk rajta: mit is vásároljunk majd holnap és ennek megfelelően készülünk is a holnapra. Az ország egyik legfestüibb folyója, a Honiad is vízhiánnyal „küszködik". Már csak csordogál pataknyira összeszíikíiit medrében. A zátonyok festői látványt nyújtanak a kirándu­lóknak. A folyómederben kotrógép dolgozik. Most „olcsón” ,j\it a fontos építőanyagokhoz Iparcikkek előretörése Ne álljunk meg azonban itt a vizsgálódással! Az ipar­cikkvásárlások keretén be­lül ugyanis nem kevésbé ér­dekes tünetek mutatkoznak. Jó néhány évvel ezelőtt hlég többé-kevésbé kiegyen­súlyozottan költöttünk ruhá­éira és más iparcilckekré. Azután az utóbbiak iránti érdeklődés — az apró vas­áruktól az építőanyagokig terjedő, úgynevezett „vegyes iparcikkeikre” gondolunk — hirtelen előretört. Addig éven'-iv. körülbelül nyolc- ii^enhr.'om százalékkal nö­velte forgalmát ezekből a cikkekből a kereskedelem, tavaly nem kevesebb, mint huszonkét százalékkal! Egyet­len év leforgása alatt ez meghökkentő növekedés. Hadd említsünk még né­hány adatot. Ez év első fe­lében — a tavalyi első fél évhez viszonyítva — lő szá­zalékkal nőttek a vegyes­iparcikk-vásárlások, a már korábban megszokott 9—10 százalékkal az élelmiszerfo­gyasztás és — mindössze — hégy százalékkal a ruházati forgalom! Ez természetesen kapcsolatos a ruházati keres­kedelem ismert hullámzó mozgásával és árrendsze­rünknek éppen a ruhane­műkkel összefüggő néhány Problémájával. De ettől füg­getlenül is figyelemre méltó, hogy amíg, például öt esz­tendővel ezelőtt, alig másfél­kor olyan értékben vásárol­tunk vegyesiparcikkeket, mint ruhaneműi, tavaly már kereken kétszer annyit! ^elkészülni a iiolnanra K icsi rózsa h ini hók fúrom újszülött név- adóünnepe Sárospa­takon: Tamás, Edina, Csaba — ahogy sorjában ülnek édesanyjuk karján. A tanács dísztermének fa­lán festmények, az asztalon az alkalomhoz illően renge­teg virág: rózsa, szegfű, ciklámen, pálma. Rejtett helyről halk zene árad. Közben ünnepi szavak, szívből fakadó kívánságok: életünk értelme a gyer­mek . .. Neveljük fel szere­tettel, míg csak szárnyukra nem bocsátjuk őket. Ke­zünkből a simogatás, aj­kunkról a szerető szó soha ki ne fogyjon ... Aztán a szülők, névadószülők foga­dalma. Az úttörők énekel­nek hajnali ébredésről, ki­csi rózsabimbókról — a ki­csi rózsabimbóknak __Ver­s ei is mondanak örömről, szépségről, boldogságról, sőt kék nyakkendőt is tűznek a parányi emberpalánták nyakába: „várunk bennete­ket a kisdobosok közé .. .” A munkahely vezetője, a munkatársak gratulálnak, ajándékokat nyújtanak át. Melengető, boldog pilla­natai ezek rövid emberi éle­tünknek. És a. kis ünnepel­lek, akikről a kedves anya- könyvvezető úgy nyilatko­zott, hogy ők az „ok” és n „cél”? Igazán nem lehet pa­nasz rájuk. A felnőtteknek is dicséretére válna az a fegyelmezettség, amellyel a csaknem egyórás ünnepsé­get végigülték, felváltva az édesanyjuk és a névadó- mamájuk karján. Csak Csa- bilcánalc volt valami meg­jegyzése, mert egyszer hal­kan mondott valamit a szertartás közben, de ment­ségére szolgáljon, hogy ép­pen kiesett a cumi parányi eperszájából. a ztán amikor vége lett a példásan megrende­zett, kedves ünnep­ségnek, a féléves Tamáska addig-addig fészkelődön a mamája ölében, míg meg nem pillantotta a mögötte megületödve ülő nagypa­pát. Két ragyogó bogársze­mét rányitotta, i a felis­merés örömétől lelkendezve ficánkolt egyet, mintha ezt kérdezte volna: Nos, nagy- papi, volt-e ilyen valami­kor a te — keresztelőd? ... (h. J.) Szerencs és Encs Jégkárok 1971-ben Az Állami Biztosító Bor­sod megyei Igazgatóságán a napokban összegezték az ez évi jégkárokat. Hajducsek József vezető kárszakértő el­mondotta, hogy az idén 32 jégveréses nap volt a me­gyében, az első jég igen ko­rán, már április 7-én jelent­kezett. A legnagyobb pusz­títást a június 27-i jégverés okozta. Ä legjelentősebb jég­károk a szerencsi jái'ásban voltak, de — a korábbi évekkel ellentétbein — az idén igen nagy károkat oko­zott a jég az encsi járásban is. A megyében összesen 27 ezer holdnyi területet ért jégverés, a kifizetett kárté­rítés összege eléri a 35 mil­lió forintot. A jég elsősor­ban a szőlőket, gyümölcsösö­ket és a kalászosokat károsí­totta. A megyében a legnagyobb, 3 millió forintot meghaladó jégkárt a He jő menti Állami Gazdaság szenvedte el. Ter­melőszövetkezeteink közül a legtöbb kártérítést a szeren­csi „Lenin” Termelőszövet­kezet kapta, összesen mint­egy 2,2 millió forintot Az egyéni gazdálkodók részére kifizetett jégkárok összege eléri a 2,5 millió forintot Az idő görög istenét, Krö­nest sarlóval a kezében áb­rázolják. Azzal aratja a mú­ló éveket. Mi az idő? Pontos definícióját évezredek óta próbálják meghatározni — sikertelenül. Másként hatá­rozza meg a fizikus, a bioló­gus, a közgazdász. Mind igaz, és egyik sem teljesen igaz. Korunk talán legnagyobb tu­dósa. Einstein a tér három dimenziója mellé az időt ál­lította negyediknek. x ■ Kevésbé tudományos, de találó a közkeletű definíció: Az idő — pénz! * Az idő mérésére az ember önkényesen választott mér­tékegysége az óra. Az ős­ember primitív napóráját számtalan variáns követte napjaink szuperpontos atom­órájáig. A vízóra, homokóra, majd a mechanikus szerke­zetek, az ingás óra. torony­óra .. . Apropó: toronyóra! Nem is olyan régen, még i kevés ember hordott kar- ! órát. Apáink fényes láncon | zsebórát hordtak mellényük­ben. de az sem volt minden­kinek. Maradt hát a torony­óra. A kis, földszintes házak fölött a járókelő messziről is megnézhette az időt. * Miskolc modern jelképe, az avasi torony alatt ismét jár. sőt, muzsikál is az avaái templom toronyórája. A VIMELUX Lendület brigád, ja pedig megjavította és no­vember 7-e tiszteletére üzem­be is helyezte a színház to­ronyóráját. Remélhetőleg mindkét óra járni fog hosszú évekig, hiszen a brigád a folyamatos karbantartást is vállalta. * A Deák tér háromszögének csúcspontjain a három temp­lom négy tornya elvesz a novemberi ködben.- Mind.. a négy tornyon megvan az óra — helye. Óra tehát volt ott valamikor, ma már számlap­juk is hiányzik A katolikus templom igaz­gatója: A szocialista gazdaságunk­on meghonosodott terve­dnek és becsléskészítésnek Választások előtt Thürmgiában I. Erfurt '' [trrlinhnl kijutunk az. ItLIIlUUUl autópályára: irány Thüringia. Kellemes nyugalmat kölcsönöz a táj. A cukorrépa-kombájnok is már csak néhány helyen dol­goznak. Szinte mindenütt be­fejezték az őszi mezőgazda- sági munkákat. Ezt jelzik az asztalsimára művelt földek és a már hullámzó őszi veté­sek. Erfurtban, amely egyben megyeszékhely is, hétköznap délelőtti az életritmus. Az utcákon néhány bevásárló háziasszonyon kívül alig lát­ni járókelőket. Német bará­taimnak természetes, nekem furcsa ez a rend. — Ilyenkor itt mindenki dolgozik, s a tanulók az is­kolában vannak — _ jegyzi meg a gépkocsivezető. Mellettünk sétáló óvodások a késő őszi napsütésben. Nagyszabású építkezések, szép kirakatok, tiszta üzletek. Ez együtt: a béke. A Nemzeti Front választá­si felhívásai a falragaszokon, a transzparenseken. Beszélgetésünknek is ez a témája, a Nemzeti ,, Front er­furti városi titkárával, Gün­ther Zimutkával és a Német Szocialista Egységpárt városi bizottsága osztályvezetőjével, Harry Löffel elvtárssa.1. Két héttel a választások előtt lé­nyegében már elvégezték az előkészületeket. Szeptember 23-'tól nyolcezer beszélgetést folytattak Erfurtban, s e be­szélgetéseken 130 ezer válasz­tópolgár volt jeden. A NSZEP az idén megtar­tott Vili. kongresszusán el­fogadott határozatok a min­dennapok munkájában reali­zálódnak. Ennek lehetünk tanúi nemcsak külpolitikai vonatkozásban, hanem az or­szág belső életében is. Széle­sedik a demokratizmus, ame­lyet éppen most, a válasz­tásokat megelőzően, megany- nyi jel igazol. Erre utal Hány Löffel, aki különösen jelen­tősnek tartja a választási je­lölőgyűlések nyíltságát, a vi­tát, az egyszerű és bonyo­lult kérdésekben egyaránt. A jelölőgyűléseken szóvá tett problémák, gondok egy­beesnek a VIII. pártkongresz- szuson is szorgalmazott kér­désekkel. S hogy nem csu­pán óhaj az erfurtiak igé­ny«, hanem szívesen cselak­Jellcgzetes thüringiai faberakásos ház Erfurtban szenek is azért, álljon itt az alábbi adat: a pártkongresz- szus óta 49 ezer egyéni és kollektív munkafelajánlás történt a város üzemeiben, gyáraiban, s egyéb termelő- egységeiben. A teljesítés so­rán ez 80 millió marira több­letterméket jelent. A válasz­tások után majd újabb vál­lalások hatványozzák a vá­ros és az egész ország pénz­tárcájában azt az összeget, amelyből egyre több jut a lakosságot közvetlenül szol­gáló kommunális beruházá­sokra is. Rövid beszélgetésünk lé­nyeiről amerre csak jártunk a városban, mindenütt meg­győződhettünk: a műemlékelv megóvása, a figyelmes kiszol­gálás, a tisztaság, az áruk vi­szonylag bő választéka — mind-mind ezt igazolja. No­vember 14-én. tehát ezeket is figyelembe véve adják majd le szavazataikat a választó­polgárok. A Lnctí délutáni órákban /* búcsúzunk beszél­gető-partnereinktől. S míg délelőtt a néptelen utcák tűntek fel. ezt most a zsi­bongó áradat váltja fel. Kez­dődik a csúcsforgalom. Erfurt, megszokott, min­dennapi életét éli. Vincze György (Folytatjuk) — Jártam a toronyban, láttam, hogy az órának még megvan néhány darabja. De hogy mikor járt utoljára? A templom 1844-ben leégett. Azóta biztosan nem. A görög-keleti parókián ezt mondták: — Nem is tudom, volt-e egyáltalán toronyóra. Mi 40 éve itt élünk, azóta bizonyos, hogy nincs. Diósgyőr felé haladva a villamosból látom a Szent Anna templom tornyát. Itt még megvan a számlap, rozs­dásan. a számok is alig lát­szanak már. A mutató hiány­zik. Ki tudja, mióta nem mu­tatja az időt A diósgyőri plébániára megyek. Úgy tá­jékoztattak, ott még jár az óra ma is. Délelőtt van, s az óra fél négyet mutat.. — Tavaly nyáron még járt az óra — mondja a plébá­nos. — De az utóbbi években nagyon sokszor kellett javí­tani. Hol 4000, hol 5000 forint volt a javítás. Nem győzzük, nincs rá pénzünk. A mester is meghalt avóta. Régi, ko­pott óra már nagyon, nem érdemes javítani. Bár nem is a mi tulajdonunk. Diós­győr községé volt, ma tehát a III. kerületi hivatal' a gaz­dája. Legtöbb tornyon nem is volt óra. Nézze meg az újdiósgyőrit! Ügy tudoni, Miskolcon az egyetlen to­ronyóra, amely ma is mű­ködik. De ki nézi ma a to­ronyórát? Mindenkinek kar­órája van már. * Valóban van már minden­kinek karórája? A Búza téren járok. Né­zem a villanyórát. Az óra négy oldala háromféle időt mu tat... A Széchenyi utcán, közel a villanyrendőrhöz, már jobb a helyzet Itt az óra „csak” kétféle időt mu­tat. Pedig, azt hinné az em­ber. a villanyóra megbízha­tóbb a mechanikus órák­nál ... * Eltűntek hát a nwskoici toronyórák. Legtöbb helyem nincs is meg, ahol van, ott úgy vélik; nincs már rá igény. Én sajnálom a kopott megnémult óráikat. Úgy lát­szik. Kronos sarlója learatta felettük az időt... Ponchielli Gioconda című operájának égjük híres rész­lete az órák tánca. Talán még akad Miskolcon olyan „va­rázsló”, aki életre,' „táncra” kelti a megfáradt toronyórád kát. Igaz, olyan varázsló kel­lene. aki pénzt is varázsol hozzá, Mert mégiscsak az a legpontosabb definíció, hogy „az idő — pénz!” Szatmári Lajos Víz alatti fakitermelés robbantással Az Északi nagyaronszá gi Vízügyi Igazgatóság dolgozói jövőre tovább folytatják a Bodrog védővonalának meg­erősítését. A folyó árterébe telepített véderdőből mint­egy 3000 köbméter fát vág­nak iá, hogy a nagy telje­sítményű földgépek akadály., talanul dolgozhassanak. A munkákat megnehezíti, hogy az ártéri erdő nagyobb részét a tisaalöki duzzasztás következtében víz borítja, így a fát a víz alól keli kitermelni; A budapesti Ár­vízvédelmi Központi Szerve­zet brigádjai csütörtökön „próbatermelést" végeztek a fák robbantással való eltá­volítására. A próbák alatt szerzett ta­pasztalatokat hasznosítva a vízben álló véderdő robban­tásos kitermelését január el­ső napjaiban kezdik meg. fiz 6 Hunt ii“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom