Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-10 / 265. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. nov. 10., szerda KULTÚRA ÉS GAZDASÁGOSSÁG Horgásztanya Körülbelül öt esztendeje, hogy a IX. pártkongresszuson Garai Gábor Kossuth-díjas költőnk felszólalásában annak az aggodalmának adott kifejezést, vajon az akkor már tervbe vett gazdasági reformintézkedések nem hatnak-e ki majd károsan a kulturális fejlődésre, nem kap-e nagyobb erőre az értéktelen, de gazdaságosabbnak tűnő kultúrtermék. A párt első titkára a felszólalásokra adott válaszában külön kitért erre az aggodalomra, és leszögezte, hogy a kultúra nálunk soha nem válhat árucikké, és a gazdaság- irányítás reformja ürügyén sem lehet azzá változtatni. Azóta fél évtized telt el, az új gazdasági irányítás negyedik esztendejének végén járunk, s közben egy évvel ezelőtt, volt egy újabb párt- kongresszus. a tizedik, amely többek között kulturális életünket is számba vette, és a kultúra és gazdaságosság kapcsolatait is vizsgálgatta. A „közönséqivény / nem Örömmel állapíthatjuk meg. hogy a gazdaságirányítás rendszerének megváltozása még legkisebb méretekben sem követelte a kultúra és gazdaságosság viszonyának érdemi változását, semmilyen központi intézkedés nem törekedett az értékes kultúrát árucikké tenni, és a X. kongresszus is megállapíthatta, hogy e vonatkozásban helyes úton haladunk, hiszen néhány túlbuzgó, vagy helytelen törekvéstől eltekintve, sehol nem következett be a korábbi aggódó félelem megvalósulása, nem vált árucikké a kultúra. Annak ellenére, hogy különböző szintű gazdasági vezetők részéről szórványosan volt erre törekvés. (Egyik porcelán- gyárunk igazgatója tervezte korábban, most aztán elég a művészi dísztárgyakból, jöjjenek csak a kelendőbbek, a giccsek, s a sors, meg a helyes intézkedések sz^’encsés találkozása eredményeként éppen ennek a gyárnak a termékeit sújtották később a legtöbb kulturális járulékkal, enyhén gúnyolódó becenevén „giccsadóval”.) Egy évvel a X. kongresz- szus után sem időszerűtlen a kultúra és gazdaságosság kapcsolatát ismét végigtekinteni. A Magy’ar Hírlap című napilapban dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese interjút adott a Kulturális Alap működéséről. A nagy terjedelmű és igen sok gondolatot felölelő interjút nincs szándékunkban itt elismételni, egy gondolatot azonban ki kell belőle ragadnunk. Nevezetesen azt,, hogy egyes szervek, amelyek előszeretettel jelentetnek meg nagy példányszámban csökkentett értékű alkotásokat, vagy tűznek műsorukra híg, . kommersz művekét, minduntalan a közönségigényre szoktak hivatkozni. A miniszterhelyettes arra figyelmeztetett, hogy nem lehet a közönségigényt valami változtathatatlan, elemi adottságnak tekinteni és éppen a piac fetásizálásával az ízlésben elmaradottabb rétegek igényeinek, illetve igénytelenségének spontán kiszolgálására, sőt, táplálására törekedni. Megfontolandók ezek a szavak. Mert ezzel a hivatkozással nagyon sokfelé találkozunk A könyvkiadásban nem ritka a másfélszázezres, vagy magasabb példányszámban megjelentetett krimi, bestseller, félponyva, sőt, a ponyva sem. Magasabb kó- piaszámmal, megsokszorozott előadásszámban kerülnek a mozik vásznára a tartalmilag értéktelen filmek, és érdekes módon itt még a magasabb belépődíjjal is ritkán élnek. Az elmúlt másfél évben alig négy-öt filmnél volt némileg magasabb belépődíj, s így az átlagosan olcsó jegyekért kínáljuk mindenféle teheráthá- rítás nélkül a kevésbé kívánatos munkákat is. Szabályt erősítő kivételei A példákat sokáig lehetne sorolni, a művészet és a művészetek terjesztésének soksok területéről. Ezek a példák látszólag azt igazolják, hogy a kultúra bizonyos mértékig mégis kommereializáló- dik, azaz forgalmazói a közönségigény, esakhogynem azt mondják: a piac felvevőkéPolitikai könyvnapok Járásonként — sőt nagyobb községekben is — megrendezik megyénkben a politikai könyvnapok megnyitóit. November 11-én, csütörtökön a Diósgyőri Gépgyárban tartják meg ez akció üzemi megnyitóját. a-. Lenin Kohászati Művekben pedig november 18-án. Egyébként még e héten Sárospatakon is megnyitják a politikai könyvnapokat. Valamennyi rendezvényhez egyben kiállítás is kapcsolódik. A Kossuth Könyvkiadó Borsod megyei kirendeltségének tervében szerepel a pártmunkások kézikönyve alapján egy ankétsofrozat megrendezése „Üj stílus a pártmunkában” címmel. Ezenkívül több író—-olvasó találkozóra is sor kerül a december 31- ig tartó politikai könyvnapok keretében. Ízelítő a svéd művészetből A közelmúltban rendezték meg Leninvárosban — Magyarországon első ízben — a svéd képzőművészet két jelentős élő alkotójának tárlatát. Ake Lagerborg szobrász- és Arne Olsson festőművész munkáit láthatták az érdeklődők. A hazánkban viszonylag kevésbé ismert jelenkori svéd képzőművészet két reprezentánsának kiállítását nagy érdeklődés kísérte. Ake Lagerborg és Arne Olsson neve ismert a művészet barátainak körében szerte a világon. Hiszen nemcsak hazájukban vesznek részt különböző tárlatokon, hanem csodálhatták műveiket — többek között — London, Antwerpen, Varsó tárlatlátogatói is. A leninvárosi Der- kovits Gyula Művelődési Központban megrendezett kiállítás után most már a város lakói is megismei-kedhet- tek e két alkotóművésszel. pessége szerint szabják meg, mit, milyen mennyiségben forgalmazzanak, és valós értékeket e forgalmazás érdekében altár teljesen mellőzzenek is, teljesen függetlenül kultúrpolitikai kívánalmainktól. Ezek a példák tulajdonképpen a szabályt erősítő kivételek, Pártunk és kormányzatunk tartja magát az 1966- os kongresszus állásfoglalásához; a kultúra nem lehet árucikk. Az igazi kultúrát, az értékes művészeti termékeket nagyon magas állami szubvencióval juttatjuk el tömegméretekben a közönség-, hez (nagy kár, hogy e szubvencióból solcszor még a kevésbé értékesekre is sok jut), ami nálunk nem kívánatos, de megtűrt, azt hellyel-közzel kulturális járulékkal adóztatja államunk. Az így nyert kulturális járulók csak egy nagyon kis hányadát képezi annak az összegnek, amellyel az egyetemes kultúrát, vágj' azon belül a művészeteket támogatja az állam. 1 Az anyagi erők racionálisabb Ielhasználása 1968-ban nem ritkán tapasztalható volt az új gazdasági irányítás olyan értelmezése, hogy a mindenekfö- lötti gazdaságosság jelszavával a kultúra támogatása na- gyon-nagyon háttérbe szorult, egyik-másik helyen ki is szorult a költségvetésből. (Pót: dóul a könyvtárak beszerzési keretét sok helyen törölték.) Szerencséire mindez már a múlté. Gazdálkodó szerveink nagy többsége belátta, hogy az új gazdaságirányítA a közművelődésiben nem termelési tapasztalatok egyenes átmásolását, hanem az anyagi erők racionálisabb felhasználását jelenti. Vadhajtás még akad. Bevételre kötelezett kulturális szerveink napa gyakorlatában adódhatnak kisebb-na- gyobb torzulások, de a IX. kongresszuson elhangzott és azóta többször megerősített tanítás nemcsak érvényben levő irányvonal, hanem a kultúra és a gazdaságosság kapcsolatát döntő méretekben meghatározó tényező is lett. Benedek Miklós Dolgozatok, felnőtt szinten Bármilyen szakmája, hivatása is legyen valakinek, elengedhetetlen — hacsak nem kivan megmerevedni —, hogy legalább időnként számot ne vessen a már elvégzett munka eredményeivel, problémáival, összegezze, elemezze annak tanulságait. A továbblépéshez persze szükség van arra is, hogy időnként — azok, akiknek erre is van vénájuk — olykor épp a. jövő eredményeinek érdekében kísérletezzenek: meghatározott céllal és feladattal. .. mub/.<lHUiR körében, az FMKT megszervezése óta elmondhatjuk, hogy sínen van ez a gyakorlattal összekapcsolt tudományos kutatás. Nem új ez a p>edagógusok számára sem. De azt is meg kell mondani, hogy a pedagógus társadalmon belül az elmúlt esztendőkben legfeljebb csak egy szűk, állandó réteg foglalko- zott a pedagógiai kutatással is. A többség megelégedett azzal a puszta ténnyel, hogy többé-kevésbé becsületesen ellátta munkáját: felkészült az órára és levezette. Néhánya-n esetleg még azzal is törődtek, hogy időről időre felfrissítMegjelent a megyei tanács közlönye Megjelent Borsod-Abaúj- Zemplén megye Tanácsának Közlönye, a végrehajtó bizottság hivatalos lapja. Az X. évfolyam első száma a személyi résszel kezdődik, s nemcsak a tanács tisztségviselőit, a vb-lagokat sorolja fel, hanem a különféle bizottságok tagjait is. A közlöny a továbbiakban a megyei tanács határozatait valamint a végrehajtó bizottság határozatait közli. A Borsodi Tanácsok Híradójának utódja félezer példányban jelent meg, s eljut az országos főhatóságoktól a megyei tömegszervezetekig, s természetesen valamennyi megyei tanácstag is kap belője. A közlöny további kiadásait illetően még nem kbnkreti- zálódták az elképzelések, nem tudni, havonta vagy negyedévenként jelenik-e meg? Az azonban bizonyosra vehető, hogy a közlöny további számai nemcsak határozatokat és személyi változásokat — kitüntetéseket — közölnek, hanem ismertetik a legfontosabb jogszabályokat és azok magyarázatát is. sók kísérleti anyagukat, újabb színesítő elemekkel gazdagítsák foglalkozásaikat. Nem kis dolog becsületesen megtartani az órát, tiszta jó szándékkal, egyforma hőfokon Izzva tanítani. Nem kevés, de nem is elég. Mert elengedhetetlen, hogy azok, akik többre is alkalmasak, többet is tegyenek. Kutatásra nem mindenki alkalmas. De önmaga munkájának elemzésére, a negatívumok és pozitívumok folyamatos rögzítésére majd mindenki. S erre azért van. szükség, mert a pedagógiát, az ember nevelését és tanítását is csak az újabb meg újabb módszerek kutatása viheti előre. S a pedagógiában is sok még a fehér folt, sok az olyan terület, mely megannyi nevelési és oktatási problémát vet fel. Olyan problémákat, melyek feltérképezése, számba vevóse és megoldása nélkül nehéz ténylegesen előbbre lépni. Az oktató-nevelő munka eredményesebbé tétele — nyugodtan mondhatjuk —, többé-kevésbé annak is függvénye, hogy mennyire sikerül megoldani azokat az oktatási és nevelési munkában jelentkező problémákat, melyeket jelen iskolarendszerünk még fölvet. Diákok és tanárok egyaránt panaszodnak a túlterhelésre, s ebben van sok igazság. I>e ha az adott tananyagot még elavult pedagógiai módszerekkel próbálják elsajátíttatni a diákokkal, ha a demokratikus szellemben nevelődő ifjúságot drákói és elavult módszerekkel próbálják kordában tartani, ha nem tárjuk fel a közösségi nevelés adta lehetőségeket, maradéktalanul —, hogy csak néhány általános problémát említsünk — akkor ezek a gondok nemhogy megszűnnének, inkább még súlyosodnak. Mprt a pedagógiára is 1,111 érvényes, ami a termelésre: a kutatás, a kísérletezés viheti csak előre. Persze, más ott és más itt a kísérlet. Hiszen az iskolában az élő ember a kutatás, a kísérletezés „tárgya”. Mások tehát a módszerek, mivel más az anyaga. Itt nem lehet rontani, nem lehet újrakezdeni. Éppen ezért kapnak hangsúlyos szerepet a megfigyelések. S ahhoz, hogy ezekből a megfigyelésekből végül is érvényes tanulságot lehessen levonni, nagyon sok megfigyelésnek kell történnie. Majdnem azt mondhatjuk, hogy minden egyes pedagogy megfigyelésére szükség van. Örvendetes, hogy újabban növekszik a pedagógusoknak a tudományosabb, sőt, tudományos igényű munkához való kedve. Egyre többen veszik azt a fáradtságot, hogy megfigyeléseiket, tapasztalataikat dolgozatokban rögzítsék. S ezekben a munkákban már az elemzés is hangsúlyozott szerepet kap. Kedvezőbbek a feltételek is. Több pályázatot írnak ki, s a pedagógiai társaság megyei csoportjának létrejöttével a tudományos igényű munkához is megteremtették a keretet. Persze, még ma sem mondhatjuk el, hogy általános a pedagógusok körében ez a tevékenység. A napokban, amikor a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője kiosztotta a pedagógiai pályázat díjait, azt mondta: „szeretnénk, ha legközelebb több .idegen’ arcot is látnánk. Ne mindig ugyanazok számára adhatnánk át a díjakat”. Bízunk benne, h°g£ lasz. Hiszen társadalmunk épp a közelmúltban teremtette meg a pedagógusok számára a nyugodtabb munka anyagi feltételeit, s erre hivatásszerető pedagógusaink is garanciát jelentenek. Csutorás Annamária