Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 i 1971. no». 7., vasárnap — Tizenegy tárgyat okta­tunk az egyetem, mindhárom ikarán a tüzeléstan és a hő­technikai berendezések terü­letén — ezzel a rövid, tény­közlő mondattal kezdődött a beszélgetés a tüzeléstana tan­széken dr. Antal Boza József tanszékvezető egyetemi ta­nárral, Mikó József tudomá­nyos munkatárssal, pártcso- portbizalmival és Simon László tanársegéddel. — Fel­adatunk — folytatta dr. An­tal Boza József —, elsődleges feladatunk az oktatásban az, hogy megismertessük kohász-, gépész-, vegyágépész-, és szi­likátipari mérnök hallga­tóinkkal az ipari hőteohnikai berendezésekben lejátszódó folyamatoknak az egész ter­melési folyamatra kiterjedő jelentőségét. — Mindez azt jelenti, hogy a cél: olyan látókört adni a le­endő mérnököknek a konkrét tudományterületen, amellyel felismerik a műszaki prob­lémák súlyponti oldalát, meg­találják a megoldás módsze­reit. A jelenlegi és a fejlettebb technikai szinten egyaránt. Ez egyben meghatározza azt is, mit jelentsen a tananyag, általában az oktatás korsze­rűsítése. A tüzeléstani tan­széken ez utóbbit úgy értel­mezik, hogy az elméleti ok­tatásnak (az előadásoknak) a súlyponti kérdések analizáló jellegű feldolgozását kell el­végeznie. Ennek megfelelően a laboratóriumi feladatokat is a komplex méréseiknek kell adniuk, amelyeknél a jelen­ségek egyidejű bekövetkezé­sét szükséges logikusan fi­gyelni és vizsgálni. A realitásokkal számolva... — Eddig, amikor oktatási feladatainkról, céljainkról beszéltünk, csak közvetve esett szó nevelési munkánk­ról, amely szükségszerűen nagyon sokrétű, összetett. Az átadott ismeretanyaggal tu­lajdonképpen a realitásokra készítjük fel a leendő mér­nököket. Arra a realitásra, amelyet ma iparunk techni­kai szintje és a világszínvo­nal. vagyis a tudományos­technikai forradalom jeient. Tehát, meg kell állniuk he­lyüket akkor is, amikor fel­adatuk a korszerűtlenebb be­rendezések üzemeltetése az elérhető maximális hatásfo­kon, és akkor is, amikor a legkorszerűbb berendezések­kel folyó termelés irányítói lesznek. Ehhez pedig elen­gedhetetlenül szükséges, hogy ismerjék, mi jelenti korunk­ban a fejlődés csúcsát. Ezért is kapják gyakorlati felada­taikhoz mellékletként egy- egy új eredményt ismertető külföldi szakirodalom részle­tes feldolgozását. Ezért is igyekszünk bevonni minél több hallgatót a tanszék tu­dományos kutatómunkái ába — egészíti ki dr. Antal Boza József. Am, a nevelőmunkával kapcsolatban a professzor szavain túl még valamit el kell mondani. Azt, hogy a tan­szék oktatói a bennük meg­levő társadalmi aktivitást is sikerrel plántálják át a hall­gatókba. Ennek köszönhető, hogy a megyei KlSZ-bizott- ság megbízásából, két fiatal oktató irányításával — egyi­kük éppen Simon László ta­nársegéd — a jobb mérnök­jelöltek társadalmi munká­ban vállalták a borsodi fizi­kai dolgozók gyermekeinek egyetemi előkészítését. Ez az .előkészítés — ha első hallás­ra sokaknak hihetetlen is, — már az általános iskolában elkezdődik, levelező formá­A tanszék és az ipar kapcsolata A tüzeléstan! tanszék — hasonlóan a legtöbbhöz — oktató-nevelő tevékenységen kívül igen sokrétű tudomá­nyos-kutató munkát is végez. A Művelődésügyi Miniszté­rium által finanszírozott el- vontabtí. hosszabb távra szóló kutatásokon kívül rövidebb időn belül kért ipari megol­dások kidolgozására is kapnak megbízást. Ezeket igyekez­nek úgy csoportosítani, hogy kapcsolódjanak az egyes szak­tárgyakhoz. Így például most égéselméleti, égéskatalizáló, konstrukciós, hőkezelési, és áramlástechnikai területre eső témák kidolgozásával fog­lalkoznak. Ezeknél nemcsak önma­gukra támaszkodnak, hanem szükség esetén számos társ­tanszék közreműködését megszervezik. Ez az állandó és állandóan szélesedő kapcsolat az ipar­ral igen sokat jelent a tan­székinek, hiszen a tudomá­nyos munkához elengedhetet­lenül szükséges információk bőségét biztosítja. Továbbá, ezek a vállalatok a tanszék fejlesztésében is jelentős sze­repet vállalnak. Ugyaoiis az oktatásban szükség van azok­ra az ipari, kutatói, tervezői tapasztalatokra, amelyeket az e vállalatoktól meghívott külső előadók hoznak ma­gukkal. A közelmúltban a követ­kező konkrét üzemi megbí­zásoknak tettek eleget: a föld­gázbontókban lejátszódó, azok üzemét befolyásoló folyama­tok; kemence-épí tőanyagok korróziójának és a lángokban lejátszódó folyamatoknak, va­lamint a szÜikáttechnológiai hőkezelés problémáinak vizs­gálata. Most dolgoznak pél­dául az acélgyártó berende­zések tartóssági problémái­nak kutatásán. A többihez képest legjobban felszerelt kromatográfiai laboratóriu­mok pedig állandóan rendel­kezésre állnak a borsodi üze­meknek, amelyek földgázt használnak fel, illetve szol­gáltatnak. Erkölcsi elismerés Mindennél többet mond az, hogy az iparban dolgozó kol­légák igen gyakran keresik fel a tanszéket. S ez azért je­lent olyan sokat számukra, mert az erkölcsi elismerést látják benne. A tanszék munkájának be­mutatását sokáig ' lehetne folytatni. A leglényegesebb kérdésekre — mik az oktatói­nevelői célkitűzések, milyen kutatásokkal foglalkoznak, s mit jelent a kapcsolatuk az iparral — talán választ kap­tunk. B. P. •« ünnepélyes zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 54. évforduló­ja alkalmából szombaton dél­után a Parlament előtti Kos­suth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság álla­mi zászlaját. Kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Pesti Endre vezérőrnagy, budapesti helyőrségparancsnok érkezé­sét, aki meghallgatta a csa­patzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd — a Rákó­czi induló hangjai közben — ellepett a diszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Ez­után díszőrök kíséretében vitték az árbochoz az állami zászlót, ameiyet a himnusz hangjai, valamint a díszegy­ség tiszteletadása közepette vontak fel az árbocrúdra. A látványos ünnepi aktus be­fejezéseként a díszegység és a zenekar díszmenetben vo­nult el az állami zászló előtt. JEVGEtmi JBITOSeMXOr: Rakéták és szekerek A szekeret szapulni nem kell. A magáét megtette ő. De, fene enné, nem is egyszer a művészetben jön elő. Búsan nézek a kollégára s regényére — a taligára. Áttörjük már a földi vonzást, de operánk — szckémyikorgás. 0 rutin, kátránylelkű festek! Hiszen ez itt vén kocsi — nem kép. Mint faltörőkos, úgy dörög, a filmvásznon is ő döcög. Ó, ti, akik neki örültök — ló vonja lassú agyatok! Rakétára ti sose ültök — fogatot nektek, fogatot! Alkotgattok nagy szorgalommal s hozzáértéssel, mesterek, de hiába, a gebe lóval rakéták közt elvesztetek! (Orbán Ottó fordítása) ÜNNEPI díszelőadással köszöntötte a Miskolci Nem­zeti Színház a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom év­fordulóját szombaton este. A magyar és a szovjet, himnusz elhangzása után Sallós Gá­Mcgyénkben Tokaj példásan betölti a „kulturális hídfő” hivatását. A dicséretesen buzgólkodó Zilahy György művé­szetbarát kör az idén új rendezvénytípus bevezetésével kel­tett növekvő érdeklődést a művészetek iránt: összefüggő ki­állítássorozaton, s az ezekhez kapcsolódó zenei, irodalmi es­teken komplex módon mutatta be egy-egy közeli, vagy távo­li országrész valamennyi szellemi arculatát. Ebbe a soro­zatba kapcsolódtak legutóbb a hajdúsági hetek rendezvényei. A HAJDÜSÄGGAL nem­csak földrajzi szomszédság köti össze megyénket, hanem a szellemi kapcsolat is rég­óta kölcsönös és sokágú a két megye között. A hagyomá­nyos kapcsolatokat most újabbal erősítette Tokaj. A képzőművészeti kiállítások sorát a magyar festőművé­szet nagy öregjének, a 85 éves Holló László Kossuth-díjas kiváló művésznek tárlata ve­zette be. Megismerkedhettek a tokajiak s a más vidékek­ről idelátogató művészetked­velők Félegyházi László Munkácsy-díjas festőművész képeivel is. Mindkét alkotó olyan rangos helyet foglal el képzőművészetünkben, s any- nyira ismert életművészek, hogy értékeik ismertetése szükségtelen. t A Hajdúság eddig kevésbé ismert iparművészeket is be­mutatott Tokajban, közös ki­állításon. Közülük Kepes Ágnes, hajdúszoboszlói kera­mikus élete a művészet meg­tartó erejére is szép példa: a jobb oldalára teljesen meg­bénult, s csak bal kézzel for­mázó művészasszony egyéni módon fejleszti tovább a nép- művészeti motívumokat, ala­kos festésű vázáin, tálain, csészéin, tányérjain. Alkotá­saira 1970-ben méltán kap­ta meg Hajdú-Bihar megye és Debrecen város művészeti díját. Kiss Lászlót, a másik kiállító művészt a falusi ká- dárműheiyből vezette el ösz­tönös tehetsége a művészet­hez, A szinte már elfelejtett fa berakás — intarzia — mű­vészetét újította meg a nép-, balladákat idéző alkotásaival. A „Fejfabetűzők” és az „Anyám balladát táncol” cí­mű művei különösen emlé­kezetes hatásúak. Prim Zol­tán ötvösművész szép mívű tájaival és vörösréz dombo­rításaival szerepelt a kiál­lításon. A művészeket Sz. Kürti Katalin, a Déri Múze­um tudományos munkatársa mutatta be a tokaji közön­ségnek. A képzőművészeti tárlatok­hoz kapcsolódott a debreceni Ady Endre fotóklub kiállí­tása, melyet dr. Kónya László orvos, a klub titkára nyitott meg csütörtökön este, s be­vezetőjében a fotóművészet modem irányzatait — a fotó­grafikákat, a montázstechni­kát — ismertette, s hozta kö­zelebb a nézőkhöz a kiállítá­son látható ilyen stílusú fo­tókat. A HAJDÚSÁGI HETEK záróeseményeként került sor az Alföld irodalmi estre, melyen a Debrecenben szer­kesztett folyóirat* munkatár­sai, Boda István költő, a fo­lyóirat helyettes főszerkesz­tője, Bényed József, Gábor Zoltán, Kiss Tamás költők vettek iészt személyesen, s beszéltek a folyóirat' munká­járól, a közművelődésben be­töltött szerepéről. Az ő verse­iket, valamint Ratkó József, s a fiatalon elhunyt Kertész László verseit, ezenkívül Taar Ferenc prózáját szólaltatták meg Liska Zsuzsa és Kiss László, a debreceni Csokonai Színház művészei, s Mohai Gábor előadóművész. A sze­mélyes megnyilatkozásokkal és az elhangzott művekkel szép emberi hitvallás volt ez az este az irodalom közéleti, közművelődési szolgálatáról. Méltó betetőzése a gazdag tartalmú hajdúsági rendez­vénysorozatnak. Berecz József ÜLŐ NŐ Lenkcy Zoltán rajza bor, a Miskolci Nemzeti -Színház igazgatója lépett az egybegyűlit ünneplők elé, s rövid beszédben emlékezett meg az évfordulóról. Bevezetőben a Kommunis­ta kiáltvány kezdő gondola­tait idézte, kiemelve Lenin­nek a kiáltvánnyal kapcso­latos megállapítását: „Ez a kis láinyvecske kötetekkel. ér fel, szelleme mindmáig élteti és- viszi élőre a civilizált -vi­lág r egész szervezett és har­coló proletariátusát”, majd azt vázolta, miként fejlesz­tette Lenin a felkelés egysé­ges tanításává Marx és En­gels forradalmakkal kapcso­latos gondolatait, miként va­lósult meg ötvennégy eszten­dővel ezelőtt a nép forradal­ma. — Ünnepeljük hát ma es­te annak a forradalomnak a győzelmét, amelyik lehetővé tette számunkra, hogy béké­ben és emberhez méltó sza­badságban éljünk hazánkban. Legyen ez a mai díszelőadás színilázunk részéről o tiszte­letadás és a szeretet jele a Szovjetunió iránt a proleta­riátus nemzetközi ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulóján, — fejezte be beszédét Sallós Gábor. A DÍSZELŐADÁS színes, változatos, kellemesen szóra­koztató és az alkalomhoz ülő volt. Jól szerkesztetten ver­selt, rövid prózai darabok, énekszólók, kamarazene, népi tánc és balettjátékok váltot­ták egymást hangulatos sor­rendben. Gyemjan Bednij A főutca című versét Zoltán Sára, Majakovszkij Csudajó- részletét Dariday Róbert, Da- róczi Gergely Béke című ver­sét Csapó János, Ilikédé Ala­dár és Thomas Hood Lenin­nel kapcsolatos prózai mun­káinak részleteit pedig Győ­ri Ernő jól értelmezett elő­adásában hallottuk. Várhe­gyi Márta, Rózsa Sándor és Csorba Ilona szovjet operett- dalok igen szép előadásával gazdagította az ünnepséget. Két vendégegyüttes is szín­padra lépett: a Miskolci Fú­vósnégyes Vlaszov A Szov­jetunión kérésziül dmű kom- pozíciój ával érdemelte íki a sikert, az Avas Táncegyüttes pedig Bartók három Csík megyei népdalára komponált számával, valamint Daróczi— Bárdos Forradalmi verbunk- jával — mindkettő Galam­bos Tibor koreográfiája — vívta ki az elismerést. Külön kell szólnunk a színház balettkarának vállal­kozásáról. A műsor nyitó­számaként Ászaijev . Párizs lángjai című balettjéből a baszkok táncát láttuk igen jó bemutatásban, zárószám­ként pedig Borogyin Polove- ci táncok című egyfelvonásos balettje került színre. Ez utóbbi különösen nagy erő­próba volt. Míg a baszkok táncában öt kiváló szólista táncaiban gyönyörködhet­tünk, a balettben rajtuk kí­vül részt kért az egész tánc- kar, sőt az énekkar, meg per­sze a zenekar is. Mindkét balettprodukció — Bodrogi Zoltán koreográfiája — érté­kes, különös figyelmet ér­demlő, és ismételten annak feljegyzésére sarkall, hogy érdemes lenne többet törőd­ni a balettel, több önálló fel­adatot adni a tánckarnak. A színház igazgatóságának van ilyen törekvése. Ez az ünne­pi műsor igazolja e törek­vések alaposságát. AZ ELŐADÁS rendezője Jurka László volt, az egész produkciót nagyszerűen kéz- bentartó karmestere Kalmár Péter, a műsorközlő Péva Ibolya. A kitűnő háttér és az ötletes díszletvariáció Wege- nast Róbertét dicséri. A díszelőadás az Interna- cionálév-al ért véget. (bm) Könyvtárak támogatása (Levelezőnktől) A szakszervezeti könyvtá­rak ellátottságát, költségve­tésének alakulását elemezte az Észak-Magyarország cik­ke az elmúlt napokban, és kirívó példaként említette Leninvárost, ahol a kulturá­lis költségvetés egészén be­lül 22 százalékról 12 száza­lékra csökkent a könyvtári ráfordítás aránya 1967—70 között. Bár ez az arány helytálló, szeretnénk megjegyezni, hogy ez nem jelenti a könyvtári költségvetés szám­szerű csökkenését. Az 1967. évi 154 000 forinttal szem­ben 1970-ben 238 000 forint összeget használt fel a könyvtár. Az 1971 évi költ­ségvetés újra emelkedést mutat, 265 000 forint áll a könyvtár rendelkezésére, és ebből sikerül megoldani a berendezés bővítését, polcok, katalógusszekrények beszer­zését is. Természetesen örülnénk annak, ha a könyvtár költ­ségvetése a jövőben még erőteljesebben emelkedne, Ez azonban függ a művel-íi- dési központ részére a jö­vőben biztosított tanácsi és állami támogatás összegé­től is. Solkó Józsefné, könyvtárvezető, Leninváros A nehézipari Miszaki Egyetem tüzeléstani tanszékéé Díszelőadás a színházban A Hajdúság Tokajban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom