Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-04 / 260. szám

■ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. nov. 4., csütörtök Filmjegyzet j Belorusz pályaudvar A film egy — nem éppen jellemző kockája. A NAGY HONVÉDŐ HÁ­BORÚ négy katonája talál­kozik napjainkban Moszkvá­ban. Szomorú alkalom hozta össze őket: egy ötödik baj- társuk, jó barátjuk, a volt pa­rancsnokuk temetése. A négy egykori frontkatona negyed­száz ada nem. látta egymást. Egyikük roppant energikus, katonás gyárigazgató lett az­óta, a másik szerény sorsú lakatos, a harmadik beteges­kedő, már a nyugdíj felé ka­csingató nagyvállalati fő­könyvelő, a negyedik meg újságíró. Ez utóbbi az egyet­len, aki nem a fővárosban, hanem Kalinyingrádban él. Egyetlen napjukat kísérjük nyomon, de ebben az egy nap­ban, s a négy embernek, meg az utolsó kockákon egy ötö­dik társuknak magatartásá­ban tükröződik az egylcori frontkatonák összetartozása, megbonthatatlan barátsága, érződik az az emberi tartás, amely a mai életben is tett- rekész, cselekvő emberekké aktivizálja őket, ha a szük­ség úgy. kívánja. S finom vonásokkal az is íelrajzoló- dik, mennyire idegen ezek­nek az embereknek a mai fiatalok beat-zenés környe­zete, s egyes fiatalok önző magatartása. Négy kitűnően megrajzolt jellem a négy egykori baj­társ, és mind a négy nagy­szerű színészi megvalósítás­ban áll előttünk. Ivan Pri­hodko, a lakatos meg­szokta, hogy ő kisem­ber, azon sem sértődik meg, hogy az elhunyt bajtárs ro­A Borsodi Vegyikombinát aziiriSi belépéssel alkalmaz vegyipari szakmunkásokat, vegyész- és gépész- technikusokat, és érettségizett férfi munkaerő- / két readszerkezelői munkakörbe, lakatos, cső­szerelő, hegesztő, turbinagépész, vízvezeték­szerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Bérezés a vállalati kollektív szerződésben foglaltak sze­rint, megállapodás alapján. Munkásszállást — térítés ellenében — biztosítunk. Jelentkezni lehet — szombat kivételével —, minden nap 7-től 15 óráig, a vállalat munkaerő-gazdálkodási osztályán, Kazincbarcikán. A Fejér megyei Bauxitbányák föld alatti iBán^ammsdkára folVBSZ 40 éves korhatárig J VAJAK, SEGÉDVÁJÁR, CSILLÉS, .iäÄäkMk. SZÁLLÍTÓ CSILLÉS, SEGÉDMUNKÁS IÜBíHÜÍ' munkakörökbe. Felvétel esetén a vállalattal kötött mun- kaszeraődéáben foglalt feltételek alapján családos dolgozók részére 1 éven belül lakást biztosítunk. Munkaidő heti 42,7 óra. A vállalat átmeneti időre, vállalati hozzájárulással munkásszállást és napi há­romszori étkezést biztosít. Jelentkezni lehet a Fejér megyei Bauxitbányák üzem gazdasági osztályán. Kin­csesbányán, konai — öltözete miatt — so­főrnek nézik, és nem a halot­ti tor ünnepi asztalához, ha­nem a konyhai asztalhoz ül­tetik. Természetesnek tartja ezt, mint azt is, bogy amikor váltótársa életveszélybe ke­rül, egykori bajtársaival siet annak segítségére. És a baj­társak is természetesnek tart­ják, hogy Prihodkonak, meg a megsérült ismeretlennek segítsenek, még vereked je­nek is érte. hogy autó legyen a kórházba szállításhoz, meg föld alatti csatornákban mász­kálva. a lakatossal együtt ke­ressék és javítsák ki az üzemzavart és balesetet oko­zó hibát. A beteges és fiata­labb főnöke által megalázott főkönyvelő, az ugyancsak rossz egészségi állapotú új­ságíró, meg az üzemben kato­nás keménységű igazgató egyaránt vissza tud változni áldozatkész frontkatonává. És a társaság ötödik tagja, akit késő éjjel keresnek fel, Rája, az egykori egészség- ügyi nővér a zászlóaljtól, ő is azonnal vissza tudja per­getni az idő"kerekét, együtt idézik negyedszázad múltán a háborús emlékeket, ame­lyek az utánuk jövő generá­ciónak, mint például Rája lányának (képünkön) már csak régi filmhíradókból, meg egyéb krónikákból is­merősek. ANDREJ SZMIRNOV ren­dező elsősorban az érzelmek­re épített, az orosz ember helyenként túláradó érzései­re, meg a frontkatonák élet­ére szóló barátságára. Nem mentes a film valami nemes pátosztól sem, de az nem bántó, nem „lóg ki” a film- történetből, hanem az egy­kori hős katona temetésével induló nem egészen huszon­négy órás történéssorozatban, az egykori bajtársak: újra egymásra találásában szin­te természetes elem. A gép­lakatost Jevgenyij Leonov, a főkönyvelőt Anatolij Papa- nov, a gyárigazgatót Alek- szej Gflazirin, az újságírót Vszjevolod Szafonov, Raját pedig Nyina Urgant kelti életre. * A Belorusz pályaudvar egyike a szovjet filmhéten közönség elé kerülő filmek­nek. Miskolcon a filmhéten még látható lesz a Mindez az embereké maradt című doku­mentumfilm, amely A. Ab­ramov rendezésében a szov­jet filmművészet egyik leg­kimagaslóbb egyéniségének, Nyikolaj Cserkeszemnek ál­lít emléket, felidézve leghí­resebb szerepeit. A szovjet filmhét további filmjei, a ké­sőbbiekben kerülnek a kö­zönség elé. (Benedek) Nyelvművelő diákok A magyar nyelv sét élete főcéljának tekintő, az irodalmi nyelvünket ne­ves viták tüzében megújító Kazinczy Ferenc emlékének tisztelegtek a napokban Sá­toraljaújhelyen három me­gye diákjai, a „Szép magyar beszéd” verseny területi döntőjén. A verseny jól ér­zékeltette, hogyan nevelik a diákokat középiskoláinkban anyanyelvűnk igényes hasz­nálatára, mennyire törődnek a tanulók beszédkultúrájá­nak csiszolásával, kifejező- kézségük tudatos fejlesztésé­vel Hogy mennyire nem mellékes ügy ez, tanúsítja: a fiatalok igyekezetét, teljesít­ményét nyelvtudományunk, s az anyanyelvi szakmódszer­tan országos tekintélyei kö­vették odaadó figyelemmel a zsűri asztala mellől. A hasz­nosítható tanulságokra pedig szélesebb körben is érdemes odafigyelni. Kazinczy volt az első szá­mú szaktanácsadó az újhe­lyi találkozón: „a nyelv az legyen, aminek lennie kell: hív, kész és tetsző magyará­zója mindannak, amit a lé­lek gondol és érez”. A „Szép magyar beszéd” mozgalom ■—■ úgy tetszik — ennek a jel­szónak a megtalálásával lel­te meg érdemes célját, s a hozzá legbiztosabban vezető utat is. Anyanyelvűnk tu­datos művelését szolgálva túljutott a tájékozódás kez­deti bizonytalanságain, elju­tott addig a felismerésig, hogy célnak kevés csupán a szavaik helyes kiejtésére ta­nítani. ösztönözni a fiatalo­kat. Nem elég szabályosan képezni a hangokat, tisztán megformálni a magán- és mássalhangzókat — a szép beszéd értékét a tartalmas mondanivaló szabja meg. 4 ti iá|f — s mindenki, t\ HicUL akj élőszóval ko­zol valamit — akár emléke­zetből beszél, akár felolvas, csak akkor lehet meggyőző a szavával, ha pontosan érti. s helyesen értelmezi a mondott szöveget. Ezért bármiféle közlésre szánt írást elemez­ni, értelmezni szükséges an­nak végigmondása ellőtt. Nemcsak a beavatottak, ha­nem az átlaghallgatók is észreveszik, hogy aki hozzá­juk szól, valóban érti-e, amit mond, vagy csaik szajkó mód­jára fitogtatja hatásosnak hitt hangját. Persze nem mindegy a ho­gyan sem a beszédben. A szép beszédet célzó verse­nyek kétféle végletre is szol­gáltak már példákkal. Ko­rábban a mindent megját­szó, a rossz értelemben szín­padias stílussal vélték szeb­bé tenni beszédüket a ver­senyző diákok. Aztán meg túlságosan is foganatja volt Szovjet filmművészek sa j tótáj ékoztató j a Szerdán baráti összejöve­telen találkoztak a magyar újságírókkal azok a szovjet filmművészek, akik a novem­ber 4—10 közötti szovjet filmhét rendezvényeire ér­keztek hazánkba. A három­tagú szovjet filmművészeti delegáció tagjai: Joszif Hej- fic filmrendező. Elza Rad- ziny és Lev Prigunov film­színész munkájukról, ter­veikről számoltak be. Joszif Hejfic a szovjet filmhéten hasiánkban is be­mutatásra kerülő „Szalud, Marija!” keletkezésének kö­rülményeiről szólt. Elmond­ta, hogy az alkotás tulaj­donképpen egy asszony éle­tén keresztül idézi annak a generációnak a sorsát, amely a század minden jelentős eseményének szemtanúja, ré­szese volt. Marija Fortusz szovjet őrnagy — akinek életét nyomon követve ele­venedik meg a nemzedék sorsa — közvetlenül részt vett a magyarországi felsza­badító harcokban. Ö is és a film forgatókönyvének író­ja: Grigori j Baklanov is Székesfehérvárnál harcolt Magyarország felszabadítá­sáért. A magyarországi vo­natkozás miatt különös ér­deklődéssel várják a jelenle­gi premiert. Elza Radziny filmszínész­nő — akit a magyar közön­ség jól ismer többek között Hamlet Gertrúdjaként, s akinek a „Lear király” cí­mű alkotásban Goneril meg­formálását most láthatjuk — elmondta, szívesen jött Ma­gyarországra, hogy megis­merkedhessen azokkal, akik a Szovjetunióban is közked­velt magyar filmeket alkot­ják. Ugyancsak a szovjet film­hét alkalmából vetítik az ország filmszínházaiban Gri­gori j Kozincev kétrészes „Lear király”-át. a mérsékletre való gyakori intésnek. Most — s ez az új­helyi döntőn is tapasztalha­tó volt — az egyhangúság, az elfakulás vált . uralkodó stílussá a fiatalok beszédjé­ben. (Okkal vetették fel többen is az értékelő vitá­ban, hogy nagymértékben ludas ebben a szintén nem- kívánatos beszédszül lettesben a két legnagyobb hatású .’tö­meg k om m u n i Icáéi ős” k űzve t í- tő. a rádió és a tv bemon­dói stílusa.) Sátorai faií iliel ven idejében elhangzott a helyes irányba igazító figyelmezte­tés: akik igazán hatni akar­nak mondanivalójukkal, szí­nes, árnyalatos beszédre tö­rekedjenek. Használják a szavak hangulatát is kifeje­ző tónusokat. Az érzékletes beszédmód nem vezet visz- sza a kerülendő teatralitás­hoz. Az iskolában és a közélet­ben egyaránt gyakori fel­adat a felolvasás. Nem lé­nyegtelen tehát a felolvasás helyes módszereivel is fog­lalkozni. A „Szép magyar beszéd” versenyeken a rész­vevők szabadon választott és kötelező szöveget is felol­vasnak. Megszívlelendő ta­nulság-: azok keltenek tartós figyelmet, s érnek el jó ered­ményt, akik — akármilyen rövid, egy-két percnyi — fel­olvasásukat is megszerkesz­tik: megkeresik a szöveg tartóelemeit, s arra építik beszédjüket.. Közlendőjükben érzékeltetik a fő hangsúlyo­kat, s nem egyszerűen abba­hagyják, hanem a lényeget aláhúzva befejezik mondani­valójukat. Fegyelmezhető jelenség: a felolvasók többsége nincs te­kintettel a központozás ár­nyalataira; általában csak kétféle írásjelet érzékeltet­nek, a vesszői: és a pontot — pedig nemcsak színező, hanem értelmező szerepe van a kettőspontnak, a gon­dolatjelnek, az idézőjelnek is! S hány felolvasó, előadó feledleezik meg arról, hogy a megfelelő tartamú szünetek is hozzátartoznak a beszéd hatásához. Ezenkívül a szü­neteknek nemcsak tartamuk, hanem tartalmuk, dramatur­giai funkciójuk van a be­szédben, ugyanúgy, mint a zeneművekben. (Képzeljen el bái-lci is zenei kompozíciót megszólaltatni — a szünetje­lek figyelembevétele nél­kül. Élvezhetetlenné válna az egész mű.) S ami a zené­ben magától értetődő, az ér­vényes a komponált beszéd­re is. EtZÍall), !10&y . ™esrénk középiskolái jól vizsgáztak a szép magyar beszéd újhelyi versenyén: a hat fődíj közül kettőt itthon tartottak az újhelyi és a sá­rospataki gimnáziumok ver­senyzői, s a miskolci és az ózdi diákok is dicséretet ér­demeltek. Igényes, céltuda­tos a nyelvművelő pedagó­giai munka középiskoláink­ban. De nem tekinthetjük puszta véletlennek a lányok és fiúk közötti feltűnő arányeltolódást a versenye­ken. Már az iskolai váloga­tókról többségben lányok jutnak tovább, s az újhelyi területi döntő fődíjasai kö­zé nem került egyetlen fiú sem. Amennyire örvendetes, hogy édes anyanyelvűnk ápolása ennyire szívügyévé vált a .lövendő édesanyák­nak — annyira nem kívána­tos, hogy a fiúkban olyan helytelen szemlélet, alakul­jon ki. mintha a szép, csi­szolt beszéd afféle férfiat- lan finomkodás, ízlést luxus volna. Mindenkire ér­vényes Kazinczy intése: „Szólj! s ki vagy, elmon­dom. .. ismerlek egészen”. Berccz József Kiváló propagandisták jutalmazása Tegnap, november 3-án, szerdán délelőtt Miskolcon, a megyei pártbizottság okta­tási igazgatóságán, a Marxiz­mus—Leninismus Esti Egye­temesnek több régi, tisztelet- díjas tanárat köszöntötte meleg szavakkal Csabai László, az intézmény igaz­gatóhelyettese. Köszöntőjében emlékeztetett a' X, párt- kongresszus és a KB titkár­ságának útmutatásaira. Idéz­te a Titkárság 1970. október 26-i határozatát, amely sze­rint: „A Marxizmus—Leni­nismus Esti Egyeteme az ér­telmiségiek, a párt-, és tö­megszervezeti funkcionáriu­sok magas színvonalú esz­mei, politikai képzése céljá­ból jött létre ... Ma már a középszintű pártoktól ás és káderképzés országosan ki­épült intézménye, amely kez­dettől fogva teljesíti felada­tát, hasznosan egészíti ki a pártiskolák rendszerét. Az oktatási igazgatóság munkáját értékelve, lénye­gében ezt fogalmazta meg nemrég a megyei párt-végre- hajtóbiizottság is. — Itt most azokat az elv­társakat köszönthetjük, akik az esti egyetemen folyó okta­tó-nevelő munkából sok éven á.t jelesen és eredményesen vették ki részüket — mon­dotta többek között Csabai elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a jók közül is a legjobb pro­pagandisták ünnepélyes megjutalmazása jelképes. El­sősorban munkájuk és önzet­len fáradozásuk erkölcsi, tánsadalmi elismerése. Ezekután Kerekes József, az oktatási igazgatóság veze­tője 22 elvtársnak nyújtott át — jó egészséget kívánva további eredményes munká­jukhoz — tárgy- és pénzju­talmat. A megjutalmazottak nevé­ben Gyárfás Imre, a Magyar Rádió miskolci stúdiójának vezetője, a filozófiai tanszék tanára köszönte meg a me­gyei pártbizottság és az ok­tatási igazgatóság elismeré­sét. (csé) Nőfelelősök to váhhkémése A Mezőkövesdi járási Párt­bizottság a pártalapszerveze- tek nőfelelősei részére diffe­renciáltan a munkahelyi sa­játosságok figyelembevéte­lével hetenként egy alkalom­mal elméleti továbbképzést, tart, A kis csoportos tanács­kozások célja a szemléletfor­málás. a helyi problémák gyakorlati megoldásának se­gítése, a nők családi, társa­dalmi közéleti szerepével kapcsolatos téves nézetek el­leni harc. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy a nőfelelősök örülnek az őszinte eszmecserének. Hozzászólásaikban, elsősor­ban az ipari üzemekben, ter­melőszövetkezetekben dol­gozó nőket leginkább fog­lalkoztató kérdésekről szól­tak, az éjszakai és nyújtott műszakról, a bölcsődei, óvo­dai. férőhelyek bővítésének szükségességéről, a hiányos üzemi szociális ellátottságról, s leginkább a gazdasági ve­zetők többségének negatív szemléletéről. Hangsúlyozták, hogy a párt nőpolitikái határozatainak értelme és haszna igazán ott mérhető le. ahol azokat vég­re kell hajtani: a munkahe­lyeken, intézményiekben, hi­vatalokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom