Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

1971. nov. 26., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 M egyén k ifj írná gát képviselik a KISZ VIII. kongresszusán Gombos Ferenc Szarka Mária A megyei KlSZ-bizotlsá- gon csupa jót mondanak ró-' la. de ajánlják, hogy ismer­jem meg személyesen is. Munkahelyén: a Lenin Ko­hászati Müvek acélöntödéjé­ben keresem, ahol 1963 óta önlői'ormázó szakmunkás, és ludom róla, hogy egy 54 ta­gú üzemi KISZ-alapszervezet titkára, hogy októberben be­választották a KISZ Mis­kolc városi Bizottságába, és a megyei küldöttértekezle­ten megválasztották kong­resszusi küldöttnek is. A gyárban nem járok sze­ren el. — Gombos Feri? Most nincs bent. Miskolcon van pártiskolán — kapom a fel­világosítást és az LKM-ből már indulok is vissza Mis­kolcra. — Igen, itt tanul, három­hónapos tanfolyamon — mondják a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósá­gán, s ha a gyárban nem volt, itt most szerencsém van. Az intézmény csengője éppen szünetet jelez, s a két óra közti húsz perc elegen­dő is, hogy megismerked­jünk. — Szabolcs megyéből, Dombiadról kerültem agyár­ba, nyolc általánossal. Kita­nultam az öntőformázó szakmát, és meg is szeret­tem. Közben több mint két évig katona voltam — mond­ja —, őrvezetőként szerel­tem le, aztán visszajöttem az acélöntődébe. — Igen, szeretem a mun­kahelyemet. a munkatársai­mat. Az idősebbeket inkább tisztelem, hisz sokat tanul­tam tőlük, sok mindent ne­kik köszönhetek. Tulajdon­képpen azt is, hogy tovább tanulhattam, és tavaly a ko­hóipari technikumban le­érettségizhet lem. Meg azt is, hogy három évvel ezelőtt felvettek a pártba, és most itt. a párliskolán bővíthetem politikai ismereteimet. A fiatalok viszont érthetően közelebb állnak hozzám, hisz KISZ-tilkár vagyok, s a szabad időnk egy részét is együtt töltjük. Meg aztán én is' fiatal vagyok még, nem igaz? — mondja mosolyog­va. s kérdésemre azt is, hogy nőtlen, huszonöt éves, — Hogy milyen érzés kongresszusi küldöttnek len­ni? Jó, nagyon jó. Ügy gon­dolom, hogy ez a kitüntetés a Lenin Kohászati Művek e gesz m u n kásif j óságán ak szól. s a KISZ-munka ma­gas szintű elismerése. __ Felszólal ok-e a kong­resszuson? Még nem tudom. De ha szól kapok, a kohász szakma szépségéről és szöve­teiéről ... és igen, az után­pótlás gondjairól fogok be­szélni. S zarka Marikát is dicsérik az encsi járási KlSZ-bizott- ságon, s tudnak talpraesett­ségéről Miskolcon, a megyei ICISZ-bizottságon is. Gondo­lom, nem véletlenül válasz­tották meg kongresszusi kül­döttnek sem .. . Öt a halmaji Arany Ka­lász Tsz esobádi üzemegysé­gében keresem, ahol 1966 óta baromfitenyésztő tanuló, illetőleg két esztendeje már baromfigondozó szakmunkás, és a esobádi KlSZ-alapszer- vezet vezetőségi lagja. Pedig mindössze 19 éves. Otthon találom meg, mert­hogy most, sajnos, éppen ágyban fekvő beleg. — Igen, az influenza, meg egy kicsit más is. Négy-öt­ezer darab csibét etetni, itat­ni, tisztán tartani korszerűt­len körülmények között, má- sodmagammal is nehéz mun­ka. Ráadásul huszonnégye- zünk, vagyis 24 óra munka, 24 szabad. De a munkahe­lyen se étkezőhelyiség, se öltöző, se mosdó, még egy lavór sem. Ott pihenünk, ha egy kicsit munka közben megállhatunk, ahol a csibe­tápot tároljuk, és ott is ét­kezünk. III. van egy vaságy, fejőszék és egy kerek asztal­ka — sorolja panaszosan, szinte egyszuszra, s az em­ber érzi, hogy ez a tényleg talpraesett kislány hogy „lá­vád” a rossz, az elavult, a korszerűtlen ellen, az újért, a jobbért, az embersége­sebbért. Aztán szelídebbre fogja a szót és már a munka szép­ségéről, örömeiről, értelmé­ről beszél, vissza-visszatérve arra is, ami csökkenti az utóbbiakat, s amibe — úgy tűnik, igaza van — nem le­het belenyugodni. — Szép szakma ez, persze korszerűbb körülmények kö­zött. Bár így is nagy öröm gyönyörködni az apró jószá­gok fejlődésében, gyarapo­dásában. Aztán a tsz-nek sem igen rossz jövedelem- forrás, de a tsz vezetősége már gondolhatna a telep korszerűsítésére... Szarka Marika öt éve KISZ-tag. A esobádi alap- szervezet vezetőségén kívül dolgozik, az öt község — Hal­ma j, Kázsmárk, Rásonysáp- berencs, Kiskinizs. és Csobád — KISZ-szervezeteit irányí­tó csúcsvezetőségben is. Megyénk új arcú paraszt­ifjúságát képviseli majd, és elsősorban az encsi járás fal­vaiban, termelőszövetkeze­teiben dolgozó ifjúság örö­meivel, gondjaival utazik Budapestre, a KISZ VIII. kongresszusára. (esé) A Magyar Hüíőipar miskolci gyára azemli telepessel felvesz liűlögcpcszl, liűtörakodót, olaj. cs gáztüzelésű vizsgával és gyakorlattal rendelkező kazánfűtőt és segédmunkást. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a Magyar Hűtőipar miskolci gyára munka­ügyi osztályán. Miskolc. Fonoda u. Megközelíthető a Béke téri városi K-as autóbusszal. Fejlesztések, ellentmisok a szövetkezeti farkai — Rendkívül megerősödött a szövetkezeti ipar tekinté­lye, fokozottabban elismerik a szövetkezeti dolgozók mun­káját.. Ezt tanúsítja, s a meg­becsülést tovább növeli a szövetkezeti törvény. A kedden tartott aktíván Varadi László, az OKISZ fő­osztályának vezetője kezdte így felszólalását. Voltakép­pen a fokozódo társadalmi elismerésben benne van a borsodi szövetkezetekben dolgozó 12 ezer ember sok­éves munkássága is. W i A III. ötéves tervidőszak­ban a megye szövetkezeti ipara 80. a javítás-szolgálta­tás 34, az 1 dolgozóra jutó teljes termelés 35 százalék­kal nőtt. Az év háromnegyed évé­ben a borsodi szövetkezetek 567 millió forint árbevételt értek el, s az év végéig 810 millióval számolnak. Az ár­bevételben az iparágak több­ségénél kisebb-nagyobb nö­vekedés tapasztalható. 14 százalékkal nőtt az export, 15 százalékkal a lakossági építés. — Ügy tűnik azonban — állapította meg Koltai Zol­tán. a KISZÖV elnöke —, hogy a korábban tapasztalt töretlen fejlődés 1971-ben megtorpant. A teljes terme­lési érték például az előző év azonos időszakához viszo­nyítva 4 százalékkal esős­ként, ez vonatkozik az egy dolgozóra jutó termelési ér­tékre is. A gazdálkodás, a nyereség kedvező képet mutat, de mind az árbevétel, mind a nyereségnövekedés üteme — az előző éviekhez viszonyít­va — csökkent. Hasonló ellentmondások mutatkoznak a bérekben, a bérarányokban, a nyereség- arányokban. Ebben az évben a termelők bére mindössze 2,1, a nem termelőké viszont 7,3 százalékkal növekedett. A nem termelők bérének nagy emelése semmiképpen nem indokolt, sőt több szempont­ból káros jelenség. Az 1971-es évi munka után a tartalékolás, vala­mint a bérfejlesztési befize­tések következtében a múlt évitől 10 millió forinttal ke­vesebb nyereséget oszthat­nak ki. A csökkenés aránya 40 százalék, és ezt elsősor­ban a termelők érzik meg. Ez a jövedelemkülönbség — amely elsősorban a nem termelők bérének túlzott . fejlesztése, az ebből kövei- j kező befizetés miatt alakult ki — újabb és fokozódó el­lentmondás szülője a veze­tők és a beosztottak között. A jogi szabályok nem írják elő. de emberileg szükséges, hogy indokolt esetben a ve­zető állásúak a dolgozok nyereségrészesedése csökke­nésének arányában mondja­nak le a nyereségprémium egy részéről. • A szövetkezeti ipar közis­merten eszközszegeny és alacsony a technikai színvo­nal. Az új .szövetkezeti kon­cepció szerint a szövetkeze­tekben tíz év alatt megfele­lő mun ka- és szociális feltéte­leket kell teremteni. Van­nak sikeres fejlesztések. A Tokaji Vas- és Fémipari, va­lamint; a Bodrog keresztúri Kerámia Szövetkezetben pél­dául időben, a szükséget meg nem haladó költségrá­fordítással jelentős hasznot hozó beruházást valósítottak meg. A beruházások elhúzódá­sa, a költségek növekedése azonban itt is gond. 1967- ben határozták el például az ózdi autószerviz építését. A különböző okok, s a gazdák változásai következtében a költségek időközben meghá­romszorozódtak. s az autó­szerviz 13 millió forintos költséggel négy év alatt va­lósul meg. Kétségtelenül közrejátszottak olyan ténye­zők, amelyekkel előre nem számolhattak, de le kell vonni belőle a tanulságot. Az egyik újhelyi szövetkezet kellő pénzfedezet nélkül fo­gott új központja építésé­hez, s mast ott áll az épület 80 százalékig kész, használ­hatatlan állapotban. • A nagy munkaerőmozgás érezhető a szövetkezeti ipar­ban is. Bár van javulás, de nyugtalanító, hogy ez évben az iparban dolgozóknak 24.9 százaléka, az építőiparban dolgozóknak pedig közel fele cserélődött ki. A vállalatok vezetői a fluktuációért a szövetkezeti ipart teszik felelőssé. Azt i mondják, hogy ott jobbak a kereseti lehetőségek. A va­lóság mást mutat. Tavaly az állami iparban a havi 2273 forintos átlagkeresettel szem­ben a szövetkezetekben 1756 forintot, az építőipari 2273 forintos átlaggal szemben 2179 forintot fizettek. És eb­ben nincs benne, hogy főleg a konfekciókban, a bedolgo­zásban elég gyakori az 1000 forinton aluli kereset is. A szövetkezeti aktíván el­hangzott: bátran lépjenek fel a vezetők a munkafegyelmet lázi tokkal szemben. Ebben mellettük áll a becsületes dolgozók nagy tábora, akik joggal elvárják a hanyag, fe­lelőtlen dolgozók felelősségre vonását. Csorba Barnabás 100 milliós forgalom Sikeres évet zárnak az idén a Cooptourist-nál, s gyakorlatilag már befejezték a jövő évi programokat elő­készítő tárgyalásokat is. Amint Lesták Pál igazgató, a szövetkezeti utazási iroda csütörtöki sajtótájékoztató­ján elmondotta, az 1970-től működő iroda fennállása óta 50 000 külföldi vendéget fo­gadott. s ennél is több volt a belföldi utazásokon résztve­vők száma. Az idén mintegy 100 millió forintos forgalmat bonyolítottak. Kiemelkedő eredményekkel járt a Coop- tourist: számára a vadászati világkiállítás. A hazai és külföldi vendégek elégedet­tek a balatoni és a budapes­ti villa-szállásokkal, illetve a vállalat fizetővendég-szolgá­latával. A Cooptourist több mint 60 külföldi utazási irodával tart rendszeres kapcsolatot, s nemrégiben felvették a Szociálturisztikai Utazási Irodák Szövetségének tagjai sorába. A Budapesti Kádár Ktsz ez évben 8500—9000 hektoliter térfogatban készít szállító hordókat. Ezek űrtartalma M li­tertől 700 literig terjedhet. Az idén ászokhordókat Is késs*- tenek — összesen 7000 hektoliter bor tárolására. Ezekből a szobányi óriás hordókból 250 darabot állítanak össze a szövet­kezet kádárai. Képünkön: 200 literes boroshordók gyártása. Kesztyű nélkül H ajnalban hidegen kék a holdkaréj. És hi­degen kék a hó is. Meg a jég. Meg a pára. A pára. amely az em­berek tüdejéből száll. A frissen és nehezen ébredő emberele tüdejéből. Az embernek joga " van a munkához. De az embernek joga van a pihenéshez, a lus­tálkodáshoz is. S ilyenkor a hideg téli hajnalokon leg­szívesebben másik oldalára fordulna, folytatná a pihe­nést, az alvást, az álmot. De a vekker könyörtelen. A vekker könyörtelenül figyel­mezteti az embert. A vek­ker könyörtelenül figyelmez­teti az embert a kötelessé­gére. A vekker könyörtelenül figyelmezteti az embert a kötelességére, a maga javá­ra, és mások javára. * Vannak munkák, és van­nak szerszámok, amelyek nem tűrik a kesztyűt. A kesztyű egyébként jó dolog. Csak — mint a kubikosok, építők, villanyszerelők, kéz­besítők. gépkocsivezetők mondják — nem minden munka tűri. Pedig a hideg, a hideg elleni védekezés ezt követeli. És nem véletlen, hogy a kesztyűnek sok faj­tája alakult ki az emberek öltözködésének történelme folyamán. Egyujjas, kétujjas, ötujjas. Az igazi kétkezi munka azonban a legna­gyobb hidegben, a télen sem tűri meg a kesztyűt. * A szabadban levő munka­helyeken mindenütt favágás­sal, tűzgyújtással kezdődik a nap. így van ez mostanában Miskolc határában is, a víz­vezeték-építőknél, hegesz­tőknél, Szerencs közelében, a bekecsi elágazás előtt, ahol kotró ássa a csatornát és nagyokat harap a fekete földből és a fehér hóra terí­ti. Sokszor a befektet javító gépkocsivezetők is tüzet rak­nak az útszél magasra tor­nyosult havában, hiszen az ö munkájuk sem tűri a kesz­tyűt. Tarcaion fejkendőben, fel­túrt nagykabátgallérral, gu­micsizmában és természete­sen kesztyűiden kézzel talál­koztunk. amikor Kovács Lászlóné kézbesítőt köszön­töttük. A község hat leg­hosszabb utcája, az 1. szá­mú körzet tartozik hozzá. Száz újságot — ebből har­minc Észak-Magyarországot —, azonkívül nagyon sok le­velet és pénzt: visz a cím­zetteknek. Nehéz a kézbesí­tőtáska, csúszós a járda, a hideg és a hó nehezíti a kéz­besítő munkáját. De a sok ezer lépést meg kell tenni. Hiszen üzeneteket: visz: örö­möt és báltatot, híreket, és a megélhetéshez szükséges pénzt; főleg nyugdíjat kéz­besít. A kézbesítőtáska súlya több mint húsz kilogramm. A hat utca pedig sok ezer lépés. Korán reggel sokszor úgy indul el. hogy alig lát­ja az utat, és bizony sötét van, mire családjához vissza­tér. Ezt a munkát sem le­het kesztyűben elvégezni. * Tárcái és Tokaj között, a Szőlészeti és Borászati Kuta­tó Intézet területén szánt Fió István es Rácz Józseí traktoros. Az egyik Dutra- traktér után görgős eke van kapcsolva. A traktorosok meleg öltözéket viselnek, de a kezük kesztyűtlen. Hiszen csak így képesek kormá­nyozni, vezetni a nagy erő­gépet, — A görgős ekével nem könnyebb a munka, csak fo­lyamatosabb, gyorsabb — mondja Rácz József. — Mindenesetre éppen ezért jobb ezzel dolgozni. És jobb a végeredmény miatt is, hi­szen jobban összedolgozza a földet. A traktor után erősített fényes ekevas belemar a tőidbe, kifordítja, és ezáltal eltünteti azt a kevés havat is. ami a föld tetejére hül­lőit. Fekete varjúsereg köve­ti a traktorosak útját, és ak­kor, amikor a föld végében kiemelik az ekét a földből és megfordulnak a traktorok, akkor is ott kóvályognak fö­löttük a varjait, és akkor is forognak az ekegörgők. Csak ilyenkor látszik, hogy mennyire érzékeny műszer ez a behemót erő­gép, hiszen sokfelé kell fi­gyelni, sok mindenre kel! ügyelni és a kormánykere- ken kívül sok gombot, indi- lokart kell kézzel irányítani. Mondanom sem kell, hogy ez a munka sem tűri a kesz­tyűt. * Sátoraljaújhelyen, a leg­nagyobb építkezésnél is kesztyű nélkül találjuk a munkásokat. Igaz, itt a té­liesített munkahelyeken gasi- kálvhák biztosítják a meg­felelő hőmérsékletet, kint pe­dig a kokszkosarakban izzik a tűz. — Természetesen, rosszabb a hidegben dolgozni, mint nyáron, lüszen többször zseb­re is teszi az ember a kezét, de a munka nem állhat meg — mondja Kovács Sándor művezetőhelyettes. — A ko­rán beköszöntött tél, a hó, a hideg, a szigetelésnél oko­zott problémát, azonban esi is sikerült kiküszöbölni. Az a közel 70 munkás, aki itt dolgozik, jól kiállta a tél el­ső próbáját, s ezért remé­lem, hogy a párt- és tanács- ház épületét időben át tud­juk adni rendeltetésének. Végignézve az építkezést, meggyőződhettünk róla. hogy az építőmunkásók — Vogel István kubikosbrigádja, Ne­héz Sándor kőmüvesbrigád- ja és Jánosi Albert ácsbri­gádjának egy részlege, a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói — nem tekintik akadálynak a telet, a korán beköszöntött hideget és a havat. Igaz. hogy munkájuk nem tűri a kesztyűt, de a gázkályhák, a kokszkosarak és főleg a ró­luk való gondoskodás enyhí­ti az időjárás hideget, az időjárás viszontagságait. S ha az emberek, mind­azok. akik kénytele­nek szabadban telje­síteni kötelességü­ket. szabadban és kesztyű nélkül, érzik, a róluk való gondoskodás hideget enyhítő melegét, úgy képesek helyt­állni, mintha az évszakoki változása, mintha a tél be­köszöntése nem is szólhatna bele életükbe. Oravcc Janó*

Next

/
Oldalképek
Tartalom