Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

1971. nov. 25., csütörtök

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A megtiszteltetés gyárunk kollektívájának szó!

Koszti Lajos elvtárs. az LKM pb-titkára, az MSZBT országos értekezlete után tegnap, jóformán még meg sem melegedett itthon, amikor hivatali helyiségében felkerestük és — lapunk olvasói nevében is — gratuláltunk abból az alkalomból, hogy Budapesten az MSZBT országos ügyvezető elnökségébe beválasztották.

— Borsod megyéből négyünket választottak be a társaság 153 tagú országos vezetőségébe. Dr. Kovács Albérlet, a leninvárosi tanács elnökét, Barcsát Bélát, a l'elsőzsolcai Lenin Tsz elnökét, Mustos Istvánt, az Ózdi Kohászati Üzemek kohómérnökét és engem — hárítja el a köszöntést, majd így folytatja:

— Az a megtiszteltetés pedig, hogy engemet a 15 tagú ügyvezető elnökségbe is beválasztottak, meggyőződésem szerint, a Lenin Kohászati Művek egész kollektívájának szól, amely az elmúlt negyedszázad alatt sokat tett az őszinte tartalmú magyar—szovjet barátság ápolásáért, elmélyítéséért.

— Magyar-országon minden ember tudja, hogy hazánkat a szovjet hadsereg szabadította fel. Széles körben ismertek a magyar— szovjet barátság történelmi gyökerei és az a sokoldalú elvtársi, baráti segítség is, amelyben bennünket a Szovjetunió népei, pártja és kormánya részesített csak a fellenleg a Magyar-—Szovjet Baráti Társaságnak már 425 tagcsoportja van.

— Örülünk annak is, hogy gyárunkban gyakran láthatunk vendégül különböző szovjet delegációkat — magas rangú szovjet vezetőktől kezdve szovjet turistacsoportokig. Ezek a látogatások is jó alkalmak a barátság ápolására, elmélyítésére. Viszonzásképpen vállalatunktól minden évben húszán látogathatnak el jutalomképpen a Szovjetunió kohászati

üzemeibe, Moszkvába és más városokba is.

Szoros kapcsolatot tartunk fenn például a moszkvai Sarló és Kalapács Kohászati Vállalattal, amely a Szovjetunióban szintén elsőként kérte felvételét az SZMBT- tagcsoportok sorába.

— A hét elején megtartott országos értekezlet az MSZBT tevékenységét nemcsak értékelte és nemcsak programot adott a barátság szálainak további erősítéséhez, hanem szélesebb alapokra helyezte annak tevékenységét. Ez mindenekelőtt .a kollektív tagságban jut kifejezésre, s kollektív cselekvést: igényel a két nép barátságának intézményes ápolásában és erősítésében.

*

Koszli Lajos elvtárs, kora i ifjúságától kezdve sokat telt a magyar—szovjet barátság I erősítéséért. Meggyőződé- j sünk, hogy személy szerint sem alaptalanul érte ez a j nagy megtiszteltetés. Mini j ahogyan meggyőződésünk, hogy ez irányú társadalmi j tevékenységét a jövőben me- | gyénk határain túl is sokan j megismerik majd.

Csépányi Lajos i

Agrármérnökik

továbbképzése

Mint az már három év alatt hagyománnyá vált, az Enos járási Területi Szövetség, a járási hivatal és a TIT megyei szervezetének közös rendezésében a mezőgazdasági szakemberek évente továbbképzésen vesznek részt. A háromnapos tanfolyamét Miskolcon, a TIT Kazinczy Klubjában tegnap, november 24-én nyitották meg. Az encsi járásban dolgozó agrármérnököknek először Lipjcsei Attila. a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettese tartott előadást.

Dojosák János, a megyei pártbizottság titkára az időszerű belpolitikai és gazdasági kérdésekről, valamint a legfontosabb külpolitikai problémákról beszélt előadásában. Hazánk gazdasági tényezőiről szólva kitért a munkabérek alakulására, a mezőgazdasági termékek ex. portjának és importjának egyensúlyi eltolódására, majd Borsod megye mezőgazdasági helyzetét elemezte.

Az encsi szakemberek ma és holnap még több érdekes mezőgazdasági szakterületekkel és témákkal foglalkozó előadást hallhatnak.

Hó, utak, emberek

szabadulás óta is. De legjobban talán az LKM dolgozói .tudják, hogy a felszabadulás után az élet is nehezen indulhatott volna meg a szovjet emberek, a szovjet tanácsadók és szovjet nyersanyagok nélkül. Rag- esejev elvtárs nevét még ma is emlegetik a nagyolvasztóműben. Azután a gyár dinamikus fejlődésében is ott van a szovjet emberek segítsége. 1952-ben péládul

szovjet mérnökök tervei

alapján és irányításukkal

épült fel Diósgyőrben az ország első, legnagyobb kapacitású kohója; 1968-ban a Szovjetuniótól vásároltuk az új, 50 tonnás elektrokemen- cét, amely kifogástalanul működik, s a tervezett. teljesítményét is túlszárnyalja. Szovjet gépi berendezések és technológiák egész sorát alkalmazzuk nyersvasgyártas- lól a késztermékek előállításáig. Vagy önmagáért beszél. hogy a kohászati alapanyagok mintegy 90 százaléka — érc, koksz és az ötvözőanyagok egy része is — nap mint nap a Szovjetunióból érkezik. Éneikül aligha bo1d ogu1hatn á n k.

— Mindezt a gyár dolgozói | tudják, s a mindennapi gazdasági munka folyamatában is érzik a gyümölcsöző magyar—szovjet barátság felbecsülhetetlen jelentőségét.

— A segítséget gyárunk dolgozói bécsületes munkával. mindennapos helytállásukkal viszonozzák. S ezen j ■ ú I menően az őszinte barátság jut kifejezésre abban is. j hogy gyárunk 1953-óta Lenin j nevét viseli, hogy ez év április 2-án az országban elsőként léptünk be az MSZBT- tagcsoportoi; sorába, s egyidejűleg felhívással fordultunk az ország többi üze- i meiliez. intézményeihez: kollektíván kövessék példánkat.

— Büszkék vagyunk rá, hogy elsőként éppen testvér- vállateUűpk — n Diósgyőri • Gépgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek kollektívái — ! követlek bennünket, s nem-! rég 1 enin város egész lakos- J .sága, s a TVK dolgozói is. Mini ahogyan jó érzéssel al- j lapíthatta meg most az- országos tanácskov-’s. be-"- «*Tél eleji őrjáraton Borsodban

(Folytatás az 1. oldalról.)

alapos ismerése, feltárása. Élthez kaptunk tegnap segítséget Varga Józseftől, a KPM megyei Közúti Igazgatósága vezetőjétől, akivel több mint háromszáz kilométert autóztunk a megyének a téli időszakban általában legveszélyeztetettebb útjain.

Keddi számunkban szóvá- tettük a szombatról vasárnapra virradó éjszaka tapasztalatait. Több útvonalon, de különösen a 37-es út Gesztéi y—Szerencs közötti szakaszán. a mezőcsáti, mezőkövesdi járásokban, a Tiszahá- ton, Gelej környékén, Encs, Abaú.jszántó, Sárospatak körzetében és a Bodrogközben, száz-száztíz kilométeres sebességű szél hordta, kavarta a havat. A tél egyszerre sokhelyütt, s nagy erővel támadott. Erről egyértelműen elmondhatjuk: elemi csapás

volt. S hogy milyen mértékű, azt csak azok tudják igazán, akik ott voltak, átélték e vihar minden kellemetlenségét. A közúti igazgatóság nyolc ú(mesterségétől négyszáz ember és száztizenhárom gép dolgozott ezen az éjszakán. Vasárnap reggeltől — amikorra az orkánszerű szél mérséklődött —, hétfő reggelig a negyvenkét járhatatlan útból harminchármat felszabadítottak, estére pedig a megyében gyakorlatilag valamennyi út járhatóvá vált.

Hogy ez a hóvihar milyen volt. árra még tegnap is következtethettünk. A Bodrogközben Karos, Pácin, Nagy- rozvágy, Semlyén határában olyan hófalak között haladtunk el. amelyekhez képest Volga gépkocsink csak apró gyermekjátéknak tűnt. Itt, s az ilyen helyeken a megyében több száz ponton kellett egyszerre beavatkozni. Az első. ami minden esetben meghatározza a beavatkozást, az útvonalak fontossági, sürgősségi sorrendje. De ami még1 ettől is elöbbrevaló. hogy az időiárás ezt effváltalán lehetővé tegye. S itt néhány gondolatig forgassuk vissza a szombat esti tapasztalatokat a közúti igazgatóság szemszögéből nézve.

Vnniitill a 37-es utat, ahol ’ WIK szombat délutánra már olyan erővel támadott a szél, hogy az elhárítás gyakorlatilag lehetetlenné vált. Hiába a legerősebb hómaró, teljesítményt nem tud elérni részint, mert a félretolt havat nyomban visszahordja a szél, másrészt akadályozzák a mentést a hófúvásban már megrekedt gépkocsik és ilyenkor, amikor a hó kavargásában a gépkocsivezető az orráig sem lát, igen nagy a baleseti veszély. Ahhoz, hogy a mentés, az utak felszabadítása eredményes és tervszerű legyen, sok szempontot kell figyelembe venni, egyeztetni. S mivel szombat délutánra a szerencsi úton e feltételek majd mindegyike hiányzott. fél háromkor elrendelték a forgalom visszatartását, az útszakasz időleges lezárását mindaddig, amíg az orkánszerű szél sebessége nem csökken. Igen sokan voltak azonban, akik érthetetlen erőszakossággal, a figyelmeztetés ellenére nekivágtak az útnak, de az. első száz méterek után bennragadtak, to- „ már

amúgyis benn levő járművek számát. S itt ismét álljunk meg egy szóra!

hogy az utak fel- ,P5t* - szabaditása. az ilyen természetű elemi csapások elhárítása a KPM-szervek ügye. De ez a tevékenység mindig közös: csalás összefogással oldható meg; ha az országúton levők bizonyos esetek és körülmények között érthetetlen magatartással, önkényeskedéssel, erőszakoskodással nem akadályozzák a hómarósok, hókot- rósok nehéz, sokszor igen áldozatos munkáját. A közúti igazgatóság négyszáz embere nem nyolc, hanem tizenhat és huszonnégy órát dolgozott. Az igazgató elismeréssel, szép hangon szólt Orosz Tibor, Pogány Ernő, Macsi Miklós, Polgár Béla, Lakatos István, Bagdi Imre, Takács Lajos hóm aró vezetőkről. Budai Béláról, Kocsis Béláról, akik hóekével dolgoztak, s a társvállal átok tói átíró ny í tot l emberekről — közöttük Lukács Endréről, Takács Lászlóról —. akik a 3. sz. Volán j Tátra gépkocsijaival dolgoztak.

A tél fenséges szépsége sok szeszéllyel jár. A legrosszabb, legveszedelmesebb az orkán- szerű vihar, a hófúvás. Ezek az emberek a legrosszabb körülmények között dolgoznak, amikor más a kutyáját sem szívesen engedi ki, nekik éjszakákat, esetleg napokat kell a tomboló viharban eltölteni, távol a családtól, meleg otthontól, hogy járhatóvá tegyék az utakat, mert a gyermekek csak így jutnak el az iskolába, a munkások a gyárakba; az üzletekbe csak így jut el a fries tej, a kenyér.

fwLL.H azt írtuk: a tél iluutll fogadásának tubája nem úgy sikerült, így vártuk. E főpróbának j nészetesen sok szereplője t. A KPM Közúti Igazgatónak dolgozói mindent gtettek, s ismerve az elö- zületeket, tőlük jó premi- várhatunk.

Minős

K-v ivalba jött. nálunk a U gazdaságtudomány.

Hozzávetőleg a beal- niuzsika és a miniszoknya feltűnésével egyidőben. s tegyük hozzá: terjedési sebességével vált általánossá életünk minden apróbb-ná- gyobb jelenségét, a gazdaságtudomány fogalmaival és szóhasználatával jellemezni. Ám mielőtt bármit szólnánk is erről az immár össznépivé váló tudományról. szögezzük le: nem rossz divat ez! Kétségtelen. hogy a közgazdaság bizonyos alapvető kérdőszavai — ez például: ..mennyibe kerül", „milyen költségből mekkora eredmény várható” — jó igazodási pontot kínálnak termeléshez, értékesítéshez és mindezek köznapi megítéléséhez egyaránt.

Bővítsük ki a sort immár a vállalati gazdálkodás magasabb régióiból vett tapasztalati anyaggal; a nyilatkozatok, sajtótájékoztatók naponta visszatérő híradásaiból bárki tetszés szerint válogathat efféle példák között. A divat ugyanis, amelyre utaltunk, azt js jelenti, hogy a vállalati falakon belül zajló eseményeket — beleértve bizonyos hibákat, mulasztásokat — mind szélesebb körben indokolják ezzel, vagy azzal a szabályozóval.

Ha a korábbi irányítási rendszert nézzük, még akkor sem érvényesültek a tervutasítások olyan gépies automatizmussal, mint ahogyan azt sokan képzelik, hiszen a tervutasítások megvalósításának folyamatában is végtelen sok szín- árnyalatot kevert az összképhez a megvalósítók személyisége, az tehát, hogy — némi egyszerűsítéssel szólva —: jól, vagy rosszul, okosan, vagy félreértve, gondolkodva, vagv rutinszerűen értelmezték-e egy- egy vállalatnál az adott: terv előírást? Ezek a személyi motívumok ma hatványozottabban érvényesülnek, hiszen a szabályozók eleve és nyíltan építenek az alkalmazók személyiségére, a döntésben felelősök képességeire, hozzáértésére, színvonalára.

Gondoljunk csak arra a

köznapi, mindannyiunk által jól ellenőrizhető példára: vajon mi az oka, hogy esetleg kél közeli, azonos cikkeket árusító bolt úgy különbözik egymástól az áru választékát tekintve, mint ég és föld — pedig a szabályozók, sőt az áru- beszerzési lehetőségek is azonosak mindkettőjük számára? Nem létezik olyan gazdaságirányítás, amely egyazon színvonalra emeli a két bolt: vezetőjét: az egyik szépen megvárja, míg az árut szállító kocsi megáll a bolt előtt, s azt árusítja, amit kap. másik talpal, kutat, időt-fáradtságot szán rá, hogy növelje üzlete választékát.

1 tt azonban már-már halljuk az ellenérvet: ez a személyi eltérés is kapcsolatba hozható a szabályozókkal, hiszen nagy hiba. ha a két példa-boltvezetőnek hozzávetőleg azonos a jövedelme; ez aligha ösztönöz arra, hogy a gyengébb is a jobb módszerét alkalmazza. Ez persze igaz

— és igaz az is, hogy- a szabályozók, köztük az érdekeltségi tényezők hatását nem lehet, nem szabad lebecsülni; gondolatsorunk sem azt célozza. Ám mégis, ismét hangsúlyozzák: a legtökéletesebb szabályozó nem pótol személyes képességeket, tulajdonságokat: olyannyira nem, hogy gazdasági életünkben egcsz sor példa jelzi: néha a szabályozó nyilvánvaló célzatával ellentétes döntések a helyi, vállalati érdeket sem szolgálják, indítékai tehát még a saját érdek túlhangsúlyozásával sem magyarázhatok, hanem csupán olyan — nevezzük így: gazdaságon kívüli okokkal

— mint a tévedés, a hozzá nem értés, az érdekek hibás értékelése.

& gazdaságirányítás nem varázsigék gyűjteménye, amelyben elegendő csupán a szabályt kimondani, közzétenni ahhoz, hogy hatásai a lehető legjobban érvényesüljenek. Következésképp: a személyes felelősség nem csökken a végrehajtás folyamatában, még akkor sem, ha a központilag kiadott szabályozók vállalati végrehajtásáról van szó!Munkásvédelmi koníerencia a diósgyőri kohászaiban

Munkásvédelmi konferenciát tartottak 250 részvevővel tegnap, november 24-én, szerdán az LKM munkásör- laktanyájában. A gyár egységvezetői, főosztályvezetői, munkásvédelmi őrök és aktívák, szocialista brigádvezetők vettek részt a tanácskozáson.

Gácsi Ferencnek, a vállalat szb-titkárának megnyitója után Zambó Pál, vezérigazgató-helyettes értékelte a munkásvédelmet, a megtett intézkedéseket: Elmondotta, hogy a III. ötéves tervidőszak alatt 37 százalékkal csökkent a balesetek száma a Lenin Kohászati Művekben. Sajnálatosan a további csökkenést nem sikerült biztosítani.

Ez év októberében a gyárban munkásvédelmi hónapot tartottak. Ez igen jó eredménnyel zárult. A munkásvédelmi szemlék, a munkás- örök tapasztalatai azt mulatják. hogy még sok a nyílt es elrejtett baleseti forrás, amelyeket meg kell szüntetni. Igen érdekes, hogy a gyárban vannak baleseti periódusok. Rí'«»)'! 7—fi. délután 3—4 és

hajnali 4—5 között fordul elő a legtöbb baleset. Más vonatkozásban leggyakrabban az egy éven alul oil dók gőzök sérülnek meg. Ma viszont foglalkoznak s lőrédnek velük, meglepő eredményeket sikerül elérni a balesetek csökkentésében.

A vezérigazgató-helyettes elmondotta, hogy az elmúlt években több százmilliót fordítottak munkásvédelemre, a balesetek megelőzésére. Az új. a középtávú munkásvédelmi, szociális és kulturális komplex .intézkedési terv szerint, 1975-ig több mint 700 milliót fordítanak munkásvédelemre, a balesetek megelőzésére.

A konferencián kitüntették az októberi, a munkásvédelmi hónapban legjobb eredményt elért kollektívákat. A hengermű II. egység olgozóinak 10, az alapanyaggyáregység dolgozóinak 5. s a gépkarbantartó egység dolgozóinak 3000 forint jutalmat nyújtottak át. Oklevéllel tüntették ki a hengermű I., valamint az energia gyáregység kollektf. vAi-v

i

I szabályzó nen varázslóé

Beszélgetés Koszti Lajossal, a Lenin Kohászati Művek I*ártbizoiísásá 11 ak titkárávaI