Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

írói last, ;ia*, íotj íiií 7.0 be ai on ólt lie- sát 12 ISMERETES, hogy a bá­nyászati dolgozók kiemelt bérezést kapnak. A Borsodi Szénbányáknál a termelők átlagos havi keresete 3600— 3900 forint között mozog. De nem ritkák az 5 és 6 ezer forint közötti fizetések sem. Pásztor József, az Edelényi Bányaüzem dolgozója szep­temberben 5460 forintot, Pinczés István 5738 forintot, Ráczkevi József 5671 forin­tot, a Mákvölgyi Bánya­üzemnél Károlyi Máté 5125 forintot, Holló József 5509 forintot és Ludra György 5719 forintot keresett. A Bükkaljai Bányaüzem tervtárod aknájában pedig az MK/2-es fronton az egész brigád (mintegy 60-an) 5000 forintot vitt haza szeptembe­ri munkájáért. i fl­ee* ok ■ra iá­iul le­lki a :el-al 3 e­Is il­in ti m ié i-1 :1Í | :ói ;i a i Németh I. István és Né­meth II. István brigádveze­tők életében nagyon sok a hasonló, közös vonás. Mind­ketten herbolyaiak, ma is itt élnek családjukkal a bá­nyatelepen és a mesterséget apjuk oldalán tanulták meg, mint csillésfiúk Érdekes, hogy a két brigádvezetőnek az apja is abléz volt, s így a fiúk is — mint ahogy most is — egymást váltot­ták a munkahelyen. A terv­tárói bányászok között na­gyon népszerű a két Né­meth. Becsülik őket szakmai tudásukért, szorgalmukért, áldozatos munkájukéit; azért, mert nemcsak a bányában, hanem a napon is megáll­ják helyüket, az egyik mint a szakszervezeti bizottság elnöke, a másik mint a Párt-végrehajtóbizottság tag­ja, mint munkásőr szakasz­parancsnok. Németh I. Ist­ván 5200 forintot, Németh II. István pedig 5560 forin­tot keresett szeptemberben. Ez azt jelenti, hogy napi nyolcórás munkájukat több mint 200 forint elismerésben részesítette a vállalat. Ha­sonlóan kiemelkedő volt a brigádtagok fizetése is. Va­jon mitől lett vastag a borí­ték? — Az igaz — mondja Né­meth I. István «—, hogy jól kijött a lépés szeptember­ben. Naponta 80—90 vagon szenet adtunk a népgazda­ságnak. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy ideális fej­tési viszonyok között dol­goztunk, jó volt a bánya, ki­válóan működött a szovjet gyártmányú, MK—97 típusú önjáró biztosítóberendezés és a lengyel gyártmányú maróhenger. — A magas teljesítmény, így a kereset is — veszi át a szót Németh II. István — azonban munkatársainknak is köszönhető, hiszen maxi­málisan jó volt a kiszolgá­lás, nem volt zavar a szál­lításban, az anyag- és alkat­részellátásban. Hozzájárult az eredményekhez a jó munkaszervezés, a jó bri- gádszellem ós a jó munka­kedv. Némethék keresete nem minden hónapban ennyire kiemelkedő. Az idén most, szeptember,ben sikerült 5000 forint fölé emelkedniük. En­nek azonban megvolt az ára. Hiszen az előbb említett okokon kívül az is hozzájá­rult a boríték vastagságá­hoz, hogy három vasárnap és egy szabad szombaton is lenn voltak a bányában, dolgoztak. A bányamunka egyébként is teljes embert kíván. Ha jól utána számo­lunk, egy műszak nem_ is •180, megfeszített munkával eltöltött percből áll. Az al­vást, a pihenést leszámítva, ilyen nagy teljesítmények esetén rámegy szinte ^ az egész napjuk. Ezen a héten Például Németh I. István délelőttös. Ez azt jelenti, Németh II. István és Németh I. István műszakváUáskor Eaczó József felv. hogy hajnali négy árakor kel, kerékpárral, vagy gya­log igyekszik be a bányate­lepről Tervtáréra. Átöltözik, részt vesz a munkaeligazí- táson, felolvasáson, aztán fél 6-kor leszállnak a bányába. Itt szinte minden megállás, pihenés nélkül — ahogy a gép, a geológiai viszonyok diktálják az ütemet — vé­gigdolgozzák a nyolc órát. Amikor két órakor kiérnek a bányából, még nincs vé­ge a munkaidőnek. A fürdés és átöltözés után beszámol a brigád munkájáról, megbe­széli váltótársával a front helyzetét. Társadalmi elfog­laltsága is van, és csak ez­után indul haza. Rendsze­rint négy órára érkezik há­za ajtajához. Tizenegy-ti- zenkét órát követel tehát életükből a bánya, ezek a nagyszerű munlcaiteljesíttmé- nyek. Csak így lehet ötezer forinton felül keresni, csak így lehet vastag a boríték. NÉMETH I. ISTVÄN és Németh II. István életében sok a közös vonás, de sok az eltérő is. Németh I. csendes, halle szavú, Németh II. ener- gikusabb, katonásabb. Egy­ben azonban megegyeznek. Ez pedig a munkaszeretet, a! szakma szeretete, hűség a ] bányához. Mind a ketten j egyformán, szíwel-lélekkel i dolgoznak, mert így tanulták már gyermekkorukban apó­iktól, mert ezt várja el tő­lük családjuk, ment ezt kéri tőlük az Őrszág és mert — mint a számodé mutatják — igy érdemes. Oravec János Tíz- és százezrek tekintik egyre inkább szívügyüknek nemcsak saját, hanem a kö­zösség életének, sorsának, örömének és gondjának ala­kulását, a közös vagyon gya­rapítását. De akadnak emberek, akik „lenyelik” saját lelkiismere­tük hangját. Látnak, s ta­pasztalnak olyan jelensége­ket, amelyek minden jóérzé­sű emberben felforralják a vért; bosszankodnak, de nem lépnek fel e jelensé­gek ellen. Igaz, sokan van­nak, akik bátran, bírálnak és vállalják a vele járó, oly­kort tortúrákat. De most nem róluk, hanem az olya­nokról beszélünk, akik, ha szólnak is, hangjuk túlságo­san gyenge, bizonytalan, mintha benne csengne a bo- csánafkérés: „szólok ugyan, mert bán-t valami, de nem akarom, hogy bárki is sér­tődötten nézzen rám .. Észrevételük jojjos... i A névtelen levélírókról j van szó. Többnyire igaz, | amit imák. Jogos lehet a felháborodásuk, joggal kö­vetelnek felelősségre vonást is, de... De mindent megakaszt a névtelenség. Ez „lebegi” körül a Volán 3. sz. Vállalatának igazgató­jához írt levelet is. „Kérem — olvashatjuk —, hogy az alábbi bejelentésem­mel kapcsolatban intézkedni szíveskedjen saját hatáskö­rén belül... Egy utazó vagyok a sok száz, illetve a sok ezer kö­zül, aki a Volán távolsági vonalain járok — szerencsé­re én elég ritkán. Én a .. .-i vonalon ural- ! lcodó, most már szinte meg­botránkoztató állapotokra szeretném felhívni figyel­mét. Röviden és tárgyilago­san a következőkről vari i szó: az e vonalakon járó autóbuszokon általában nem tartózkodik kalauz, de ha tartózkodik is, jegyet nem ad, csak a pénzt kasszírozza be szigorúan, kímélet nél­kül. Ugyanez vonatkozik a kalauz nélküli járatokra az­zal a különbséggel, hogy ott a gépkocsivezető szedi be a pénzt, ami egy közepes já­ratnál (oda-vissza) 200 fo­rint körül mozog. Ez az ál­lapot már körülbelül 4—5 éve fennáll, kisebb-nagyobb túlkapásokkal, és csodálko­zom, hogy bár hallottam már ilyen üggyel kapcsolatos fe­lelősségre vonásról, ez az ál­lapot továbbra is fennáll.” A Béliéinél leit uías lemarad A Volán igazgatója el­mondja, hogy valóban lián­nak ilyen esetek. Ha bebizo­nyosodik, hogy a kalauz, vagy a gépkocsivezető elve­szi a pénzt, s nem ad jegyet, szigorú büntetés következik. Az is igaz, hogy gyakoriak az ilyen, de sajnos, névtele­nül tett bejelentések. Nem tudnak velük mit kezdeni. Ez év háromnegyedében az ellenőrök 2250 jegy nél­küli utassal találkoztak. A helyszínen egyetlen egy sem mondta, hogy ő fizetett, de nem kapott jegyet. De volt olyan, aki a vizsgálat után — ugyancsak névtelenül —, felháborodásában megírta az esetet. De... De miért nem szólt az el­lenőrzés pillanatában? Mi­ért fizette ki szó nélkül a bírságot? Kétségtelen, van­nak olyan esetet;., amikor egyes gépkocsivezetők helyi kiskirályoknak érzik magú­kat. Sajátságos terrort is gyakorolnak; lehagyják a számukra kellemetlen, utast. De hát ezeket csali úgy le­het meggátolni, ha a sérel­A KISZ Vili kongresszusán LeiiisiváFOS ifjúságát képviselik TOLNAI LAJOS Megyénk ifjúságát ^ — számarányának megfelelően — 67 küldött képviseli a KISZ közelgő, VIII. kong­resszusán. A megyei kül­döttértekezlet döntésének megfelelően szép számmal lesz közöttük munkás- és paraszt fiatal, a fiatal értel­miség és a diákifjúság kép­viselője is. Differenciáltabb rétegző­dés, mondjuk foglalkozási ágak, vagy életkori sajátos­ságok szerint nehéz lenne itt bemutatni a küldötteket, még nehezebb: valameny- nyiült bemutatása. Tény viszont, hogy a 67 küldött megyénk minden KISZ-szervező tét, megyénk egész ifjúságát képviseli majd a VIII. kongresszuson. Mint ahogyan a kongresszus küldöt­tei összességükben az egész magyar ifjúságot, ifjúságunk alapvető érdekeit, törekvé­seit képviselik. Leninváros ifjúságának képviselői — akiket itt be­mutatunk — megyénk és az ország dinamikusan fejlődő vegyiparának, mondhatnék „a holnap, a XXI. század iparának” ifjúságait képvise­lik a kongresszuson. * A TVK KlSZ-bizottságá- nak titkára, leorát megha­zudtoló mozgalmi és gépész- mérnöki múlttal. Az ifjúsági mozgalomban úgyszólván mindent végig­csinált. Volt úttörő-őrsveze­tő, DISZ-titkárhelyettes, és KISZ-tag. 1965-től a lenin- városi városi-üzemi KISZ- bizottiság és a vb tagja, az ifjúmunkás-bizottság vezető­je, az önálló üzemi KISZ- bizottság megalakulása óta pedig ennek titkára. Vál­tozatlanul tagja a városi KISZ-bizottságnak ós végre­hajtó bizottságnak, mint ahogyan hat éve tagja a KISZ Borsod megyei Bizott­ságának is. Az ifjúsági mozgalomban kifejtett eredményes mun­kásságáért a KISZ KB di­csérő oklevelével, majd aranykoszorús KISZ-jel- vénnyel, nemrég pedig KISZ- érdeméremmcl tüntették ki. legnagyobb kitüntetésnek viszont azt tartja, hogy 1966-ban felvették a pártba. Jelenleg tagja a TVK párt­bizottságának és végrehajtó bizottságának is. Szakmai pályafutása dió­héjban: 1963-ban végzett a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem gépészmérnöki karán, a gépgyártó és gyár­tástechnológiai szakon. Azóta a TVK-ban dolgozik. Részt vett a vállalat üzemeltető munkásgárdájának betanítá­sában — miközben ő maga is tanult, a Szovjetunióban. Részt vett továbbá a kar- bamidüzem áttervezési, sze­relési, majd üzembe helye­zési munkálataiban; a mű­anyag-gépgyártási program megvalósításában; a mű­anyagipari gépek hatékony­ságával kapcsolatos kísérle­tekben is. Elméleti tovább­képzésével rendszeresen tö­rődik, a kiváló ifjú mérnök mozgalomban négyszer nyer­te el a címet, ezzel együtt a mozgalom ezüstjelvényét. Szakdolgozataival országos pályázaton is kétszer ért el „dobogás” helyezést, s a vál­lalatnál eddig kétszer kapott kiváló dolgozó jelvényt. Nős, egy kisfia van. * Vegyigépészmérnök, mind­össze huszonnégy éves. A TVK ösztöndíjasaként ta­valy végzett a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, vegyi - gépész szakon. Azóta a TVK tervezési és szerkesztési osz­tályán dolgozik, vegyipari MARTAS LASZLÖNÉ berendezések tervezésével foglalkozik. Munkáját na­gyon szereti, mert — mint mondja — „a végzettségem­nek megfelelő problémák megoldásával foglalkozom”. — Tagja vagyok a Gép­ipari Tudományos Egyesü­letnek, amelynek értékes előadásai szakmai tovább­képzésemet segítik. A KISZ- munkán kívül pedig dolgo­zom a szakszervezetben is, ahol műhelybizottsági titkár vagyok. Az ifjúsági mozgalomban 1956 óta vesz részit előbb mint úttörő, 14 éves korától pedig mint aktív KISZ-tag. — Természetesen, jelen­leg is, a TVK tervezési és szervezési osztályának alap- szervezetében, ahol a férjem KISZ-'titkár. Természetesen — mondja —, és igen nagy megtisztel­tetésnek tartja, hogy a KISZ megyei küldöttértekezlete kongresszusi küldöttnek _ is megválasztotta. (csé) met szenvedők nem bújnak a névtelenség mögé... 240 ezer Sorint kár... Tulajdonképpen ide tar­toznak a vasúti kocsik ran­gúiéival kapcsolatos esetek is. A MÁV miskolci Igazga­tóságához tartozó vasúti sze­relvényeken pusztán ez év első felében 240 ezer forint kárt okoztak. Többek kö­zött kiszerellek 680 kalap- t'ogast, 126 olvasólámpát, 12 ezer 824 izzót, 112 szappan­adagolót. Lehetetlen, hogy e roppant tömegű alkatrész le­szerelését, kiszerelését ne látta volna valaki. Csak mindenki úgy van, mint a kedves névtelen levélíró; határozottan bosszankodik, ha becsapják. íme, még egy idézet a levélből: „Először ez közönséges csalás a köz­lekedési' vállalattal, illetve a népgazdasággal szemben, másodszor megsajdul a szi­vem, amikor látom, hogy öreg falusi nénikéknek a zsebkendőből kiszámolt fo­rintjait veszik el jól kere­ső, életerős emberek.” A felháborodás kevés. Ott kell kezdeni; ha valaki pénzt ad, kérje is a jegyet. Ott kell folytatni: olyan hangu­latot, légkört kell kialakíta­ni az autóbuszokon, a vona­tokon, hogy ne akadjon buszvezető, jegykezelő és utas, aki meg merné koc­káztatni a társadalomnak ilyen, vagy olyan módon va­ló megkárosítását. Csorba Barnabás Példamutató sfesií Az ÉMV égjük legnépsze­rűbb terméke a poliuretán. A különböző hazai iparágak­ban és a háztartásokban is egyre nagyobb mértékben használjuk fel ezt a mű­anyagfajtáit E népgazdasági­kig rendkívül fontos termék zökkenőmentes gyártása, és elszállítása rendkívül fontos, hiszen tárolása nagyon hely­igényes. A habszivacs különböző méretekben, s formákban készül az üzemekben. A keletkező hulladékanyagot is hasznosítják. Ez utóbbi rak­tározása a felhasználásig kü­lönösen sok problémát je­lent az ÉMV-ben. Éppen ezért; figyelemre méltó az F- üzem Radnóti Miklós ifjúsá­gi .brigádjának felajánlása: a KISZ közelgő, VIII. kong­resszusának tiszteletére vál­lalták, hogy társadalmi mun­kában helyet biztosítanak a poliuretán-huiladék számára. A közelmúltban teljesítet­ték felajánlásukat a fiata­lok. isiét lenne! a defciritüzen Ebben az esztendőben bi­zonyos ideig szünetelt a de- koritilemez gyártása az Észak-magyarországi Vegyi­művekben. Mivel a bábonyi gyár e terméke iránt nagy a hazai kereslet, számos meg­rendelés érkezett — ezért ősszel ismét megkezdte a fo­lyamatos termelést a deko- ritüzem. Szeptember 15-c óta üzem­szerű a termelés, előrelátha­tólag az év végéig már nem lesz leállás. Csupán ebben a hónapban mintegy 20 ezer négyzetméternyi dekorille- mez készül Bábonyban. ^ ^ f f ^ £

Next

/
Oldalképek
Tartalom