Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

1971. október 7., csütörtök

ESZAK-MAGYARORSZÁG 5

Autósok

az autópiacon

Kellemes vasárnapi szórakozás autós férfiak számára a miskolci autóbörze. Nagyon stílszerűen a régi ócskapiacra telepedett a vasárnapi vásár, amely két körből áll, egy belsőből és egy külsőből.

Külső és belső körben

A belső körben azon naív autótulajdonosok foglalnak helyet kismirglizett gépkocsijukkal, akik azt hiszik, hogy itt el is lehet néha adni valamit. A külső körben, a templom mellett ék a!z út szélén azok az autók állnak, amelyeknek gazdái óvatosabbak, s nem teszik ki mustrára feleslegesen a kocsit, sőt. helypénzt sem fizetnek így, mégis részt vehetnek a buliban.

Űgyelgünk, őgyelgünk a kocsik közt. Megállunk egy ezüstös kék Opel Rekord faránál. Szép. 59 ezret mutat. a kilométeróra — ha igaz. A tulaj’ messziről nézi, mikor alkalmas odajönni, a kellő lélektani pillanatban meg is jelenik, s közli, hogy — kilencvenezer.

Muslrálgatjuk, s közben már többen is megállnak. Perceken belül kitűnik, hogy valamennyien a külső körből jöttek.

— Tudják, legjobb vállalattal egyezkedni.

— Hogyan? .

— Nekem van egy polsz- kim. Nyertem, azaz apámmal együtt nyertük. Vállalatnak árulom. Az egyik már megajánlotta az új árát.

— Ac!ja oda, míg ígérik!

Még mindig felárral

Egy IB-s Trabant kanyarodik be. Közrefogja két férfi.

— Mire tartja?

— Ha érdekli, üljön be.

Beülnek, s a kocsi elrobog.

Mellettünk Moszkvics 408-as. Vagy négy van-belőle most A kínálat zöme régi Wartburg és Skoda, minden kiadásban. A Moszkvicsot 65 ezerre tartják.

— Ez a kocsi engem még ott nem hagyott!

— Még szép — nevet egy szőke férfi. — Miért adja el?

— Építkezek.

— Az más!

— Nézze meg — nyitja fel a moszkvicsos a motorház tetejét, de a másik leinti — hagyja csak, nekem is olyan van.

Hiába, ezen a napon ez ment. Kocsisok dicsérték portékájukat egymás közt. De a trabantosék Visszajöttek.

— Tetszik?

— Nem ' találtam benne semmi kifogásolni valót — kászálódik ki a vevőjelölt és társa, aki nyilván egy szerelő, akit ilyenkor jó, ha magával visz az ember.

— Mennyit kér érte?

— Ötezret adtam csak az utalványért.

— Az a maga dolga. De most hogy adja a kocsit?

— ötvennegyezen . '

Mintha lenne olyan rendelet, hogy árán felül nem szabad kocsit árulni — koc- lcáztatjuk meg a megjegyzést.

Csak egy barátságtalan morgás a válasz.

Hét táltosaiban

Szerdán elutaztak Debrecenből azok a szovjet, NDK- beli és bolgár vízügyi szakemberek, akik korszerű esőz- tető öntözőtelepek tervezésében működtek együtt magyar kollégáikkal. Közös munkájuk célja az esőztető módszerű öntözés gépesítésével és munkaigényességének csökkentésével összefüggő kérdések tisztázása volt. Megbeszéléseik során elfogadták egy hatszáz hektáros mintaöntözőtelep tervét, s ezt később hét változatban dolgozzák ki. A változatok felhasználják és összegezik majd mind a négy ország legjobb tapasztalatait, módszeréit, s megoldásokat adnak az egyes országokban gyártott és kapható berendezések leggazdaságosabb kihasználására.

Honvédelmi napok az újhelyi járásban

Az MHSZ-szervezetek _ a korábbi évekhez hasonlóan most is megemlékeztek megyénk járásaiban a fegyveres erők napjáról. A Magyar Honvédelmi Szövetség sátoraljaújhelyi vezetősége valamennyi lövész- és tartalékos klubjában színvonalas megemlékezést, ünnepségeket és különféle versenyeket szervezett.

Sátoraljaújhelyen a lövészklub nagyszabású, ünnepi lövészversenyt rendezett, amelyen a gyárak és az üzemek sportolóin kívül a tűzoltóság, a büntetésvégrehajtás és a tartalékos lövészklubok tagjai is részt vettek. Az izgalmas és szoros verseny végén értékes díjakkal jutalmazták a győzteseket, majd nagyszabású megemlékezést tartottak a 'fegyveres érők napjának tiszteletére.

Karos községben Hangácsi Ferenc klubtitkár irányításával, a lakosság nagy érdeklődése mellett rendezték meg a lövészversenyt és az ünnepi megemlékezést,

amelyre meghívták a határőrség tisztjeit és személyi állományát is. A község tö- megszervezeti vezetőinek támogatásával gazdag, egész napos programot szerveztek kultúrműsorral, és este tánc- mulatsággal zárult a honvédelmi nap. Bodrogolasziban is az ünnepi lüvészverseny emelkedett ki a programból, > és egy érdekes, tiszteletre méltó fogadalmat is tettek a község lakói: elhatározták, hogy az MHSZ klubszékház építéséhez valamennyien 2— 2 nap társadalmi munkával járulnak hozzá. Követésre méltó példaként szolgálhat megyénk valamennyi községében, ahol az MHSZ nem rendelkezik megfelelő helyiségekkel. Vilyvitányban csaknem 150-en vettek részt és emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról.' A jól sikerült, egész napos program nagyszerűen szolgálta a honvédelmi nevelést. Mplnár László MHSZ-klubtitkár irányításával a következő években még színvonalasabbá szeretnék” tenni a megemlékezést.

Amott az út mellett deríts csődület vesz körül egv világoskék Moszkvicsot, amelyik, eléggé jól néz ki althoz képest, hogy CP-s rendszámot visel.

— Én megkímélem a kocsit, mint magámat — szónokol a tulajdonos, aki bevallása szerint nyolcvan éves, de 1 hetvennek sem látszik! Talán csak azért nagyít, hogy neki is sikere legyen.

— Mit kér érte — kérdem az egyik álldogálótól.

— Mit? Kérdezze’meg tőle, ha nevetni akar.

Megkérdeztem.

— Hetvenkétezer — vágja ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Minden bizonnyal az öreg volt a nap kuriózuma, s csak tisztes korának köszönhette az ár derűs fogadtatását.

Üjább Trabant jön, CY-os rendszámmal Az ár az eredeti, ami új korában volt. Ezen senki sem botránkozák meg, egyelőre a használt autók között is ez a legkeresettebb. Nem véletlenül. Fel kellene figyelni rá, hogy az emberek nálunk többségükben a tartós, használható és praktikus dolgokat kedvelik. Így vagyunk ezzel minden árucikknél. Csakhogy az olcsóból és tartósból nincs elegendő,

Adamovics Ilona

Emberek, példaképek

értékítéletek

Bármerre is járunk, az élet lüktetését, a fejlődést látjuk. Itt az áruk tömegét gyártják, ott új házakat, városnegyedeket, üzemeket építenek, amott új technikával gyorsítják a közlekedést. Csodálatos gépek, szerkezetek segítségével a föld mélyén kutatnak és a naprendszereket szondázzák. És e nagy fejlődés és a mindennapi legegyszerűbb igények megalkotója, kielégítője: az Ember. •

Vajon van-e és milyen a mai emberideál? Mi szerint értékeljük önmagunkat és egymást? Megbecsüljük-e a dolgozó embert? A válasz már nem a krónikásé, hanem a megkérdezett száz különböző foglalkozású, azonos, vagy eltérő > szemléletű emberé.

Barna Sándorral, a 24 éves, kétszeresen kiváló olvasztárral, az LKM új elekt- rokemencéje mellett beszélgetünk.

— Az én példám György Imre olvasztár. A régi elekt- róban dolgozik. Jó szakember, szívesen tovább adja tudását, több fiatalt nevelt szakemberré, én is nála tanultam. Mindig jó hangula- ■ tot tererht maga körül,

együtt tud érezni az emberekkel. Megkívánta tőlünk a munkát, de ha kellett, gerincesen kiállt az embereiért. Sokat tett a brigádért.

Milyen a njmlánk fiú baráti köre? Többnyire a vele egykorú, hajdani ipari tanulókkal társalog szívesen a gyárkapun túl is.

— Szerény. becsületes fiúk. nem szeretnek pózolni. Itt meg.^zt becsülöm, aki szívvel-lélekkel dolgozik, s kerülöm azt, aki csak „átfut” a műszakon, az esze mindig a maszefcoláson, a fusizáson jár.

Tóth Mihállyal, az ÉPFU autóbuszvezetőjével az egyik úton oda-visszamenetben beszélgetünk:

— Már régen eljöttem az MKV-tól. Ott volt két pilóta, akiket követek. Kiváló rutinú vezetők. Ök nem dolgoznak, nem fáradoznak; élvezik a vezetést. Mindig vidámak, jókedvűéit, s ha munkáról van szó, beleme- nőselt. Alapelvük: lterülni t kell a hosszan kodást, az j egyik ipdulat szüli a mási- j Ital. A vezetés, a biztonság j a fontos, az embereit, akik 1 a járműben utaznak. Egyébként azt a pilótát becsülöm, aki gondját viseli a járműnek.

Kozma István mozdony- vezetővel együtt robogunk Pestig az expresszel.

— Mi a vontatásnál egymást aszerint ítéljük, becsüljük meg: ki milyen mozdonyvezető, hogyan látja el a . szolgálatot, balesetmentesen ltözleltedilt-e, hogy ta„Skótok’ vagyunk a dicséretben?

„A közúti forgalomban tanúsított nagyszerű magatartásával — amellyel a rohamosan növekvő forgalom biztonságát segíti — Ön is a Volán Tröszt példamutató dolgozóinak sorába lépett.” Ez a szöveg olvasható azon a dicsérőlapon, amelyre az említett tröszthöz tartozó sok ezer gépkocsivezető áhítozik.

Mi a lényege? A Volán Tröszt- országos udvariassági mozgalmat szervezett az előzékeny és az egymást segítő közúti közlekedés megvalósítására. Sok ezer dicsérőlapot osztottak ki a különböző, arra illetékes szervezetek tagjainak, vezetőinek. Az udvariassági mozgalom ez év augusztusától a jövő év áprilisáig tart. A dicsérőlapokat a jövő év májusában sorsolják, s a lapok tulajdonosai Zsiguli személykocsit, külföldi utazásokat.

ív-kel, rádiókat, hűtőszekrényeket stb. nyerhetnek.

— Mi az eddigi eredménye az udvariassági mozgalomnak? — kérdeztük d.r. Monostori Gyulától, a fővárosban székelő Volán Tröszt forgalombiztonsági osztál yá - nak vezetőjétől.

.— Viszonylag kevés, országosan mindössze 200 d'i- csérőiapot osztottak ki. Borsodból hét „futott be”. Hajdú megyéből pedig mindösz- sze. egy. Kicsit „skót módon” fukarkodnak a dicsérettel.

— Mik a tapasztalatok?

— Tíz vállalatnál vizsgáltuk meg eddig a mozgalom terjedését, hatását. A gépkocsivezetők várják az elismerést, és sokat tesznek érte. Júniusban és júliusban viszonylag magas volt a balesetek száma. A korábbi évek tapasztalatai szerint augusztus az előző két hónaphoz képest mindig „kiugrott”, most viszont stagnál. Nem állítjuk, hogy ez kizárólagosan a mozgalom érdeme, de hogy hatott rá, az nem kétséges, örvendetes, hogy általában igen meggondolják, kinek is adják a lápokat, a gépkocsi- vezető valóban megérdem- !i-e? Sok példa van rá, hogy a gépkocsivezetők viszont kötelességükön felüli készséget tanúsítanak a közúti közlekedésben, s ezért elismerést érdemelnek. Szeretnénk. lía a megbízottak bátrabban élnének a dicsérőlapok kiadásával.

— A mozgalom erősödése az előzékenységet, a segítő- készséget erősíti, biztonságosabbá teszi a közlekedést, az ember- és a vagyonvédelmet. Mi bízunk benne, hogy a mozgalom még hatékonyabban szolgálja e célt — fejezte be dr. Monostori Gyula.

(Csorba)

nul,'hogy .-vizsgázik, s akar-e többet tenni a társadalomért. 1

Igen. . hallott már róla. hogy kinn, az életben olykor nem a munka szerint értékelik az embereket. Ilyen társasághoz neki se kedve, se ideje nincs.

A női jegykezelők, vonat- vezetők. fővizsgálók közölt a szaktudós. annak átadása mellett más is közrejátszik.

K. J,-né:

— Nekem, P. T. Lajosné imponál. Talpraesett, izig- vérig vasutasasszony. Sokat tanultam tőle, nagyon ügyesen tudott rendelkezni.

A megismeréstől kezdve emlékszik rá, hogy akkor milyen ruhában járj, és most a vasutas egyenruhában, mindig csinos és elegáns. M. István szb-titkár megerősíti, hogy a nődolgozók körében alapvető elvárás; a csinos megjelenés, a pontosság, a közvetlen, udvarias. magabiztos visélké- dés. Van eset, hogy bár a jegykezelő tanult, tud, de kinézik a brigádból, mert pontatlan, vagy esetleg slam pos.

Szeszák Sándor, szövetkezeti szabász és fiókvezető:

— Mi aszerint értékeljük a szabászt, milyen udvariasan foglalkozik a vevőkkel, mennyire ötletgazdag, hogyan tudja vezetni az üzletet, hogyan végzi a próbákat, s főleg, mennyire fogékony a korszerű iránt. Mint embertől, azt várjuk, ne hajlongjon, de minden vevővel szemben udvarias, közvetlen legyen.

J. Gyula boltvezető-helyettes :

— Mi a kiskereskedelemben aszerint értékeljük egymást : milyen szakember, hogyan viszonyuk a vevőkhöz. a munkatársakhoz, s mi csak azokat becsüljük, akik ennek kifogástalanul eleget tesznek. Aki a kereskedelmet hivatásának tekinti, életét erre szánja, nem is lehet másképpen.

Veres Zoltán, a Miskolci Vasas Szövetkezet szocialista brigádjának a vezetője’

— Nálunk, esztergályosoknál a legfontosabb követelmény: a munkához való hozzáállás. utána a kollektívához, a szövetkezethez és az egész társadalomhoz való viszony. Volt rá eset, hogy jött egy új ember, áld kiváló szakmunkás volt. de mert felelőtlen volt. ittasan állított be, be sem fogadtuk. Nálunk a külsöleges dolgok nem sokat jelentenek. Megvetjük azt, * aki munka nélkül gyarapszik és érdem nélkül tesz szert funkcióra. És ez a megvetésünk a harácsolással, a vezetői beosztással való visszaéléssel párhuzamosan növekszik az illető iránt.

A munkások életkörülményeinek, szemléleténéit igen jó ismerője B. Nagy Sándor, az LKM nagyüzemi pártbizottságának osztályvezetője.

— Tapasztalatunk szerint a munkások körében a tekintélyt elsősorban a szakmai tudás, másodsorban a munkához, a munkatársakhoz való viszony szabja

• meg. (Gondolok másolt segítésére. a szakmai ■ tudás átadására.) Idetartozik a politikai kiállás és tevékenység, az őszinteség. A külsöleges dolgoknak, a villának, autónak, borospincének, a magas beosztásnak itt nincs hatása. Annál jobban imponál a fizikai dolgozóknak a gerincesség, a kiállás. Nélia ezért mind politikaijag. mind a szaktudósban is engedményre hajlamosak. Ez a magyarázata annak, hogy a hangadók, köztük sokszor' a demagógok is tekintélyhez jutnak, ügyesen megsütögetik a saját pecsenyéjüket.

Csorba Barnabás (Folytatjuk)

Szigetelők a sojószentpéte

hegyoldalban

Foto: Bacsó József 1

Egy bátor öreg r— és eov kis kitérő