Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1971. oki. 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARÓRSZÁG 9 7 udomány — technika ' A műanyagipar jelene és jövője A műanyagok „karrierjé­nek” története alig több, mint < negyedszázados, s mi ez a fa, az üveg, a fémek, a kerami­kus anyagok nagy múltjához képest. Ám e negyedszázad is ezeket az anyagokat, ma már viszont jelentős bázis-ipar­ral rendelkezünk az előállí­tásukhoz. A Tiszai Vegyikom­binát polietiléngyára például TIPOLEN márkanévvel ma ; * A szemcséseit polietilén — fontos alapanyag elég volt ahhoz, hogy az ipa­rilag fejlettebb országokban az egy főre jutó műanyagfo­gyasztás elérje az évi 30 kg- os értéket, a világtermelés pedig túllépi az évi 25 mil­lió tonnát. Magyarországon a mű­anyagfogyasztás pillanatnyi­lag alig valamivel haladja meg az évi 11 kg/főt. de 1975-re várhatóan már 23 kg körül lesz, 1980-ban pedig elérheti a 39—40 kg/főt. Hazánk nemcsak az egy főre jutó fogyasztás mutató­számában, hanem több más i vonatkozásban is elmaradt attól a szinttől, amelyet nép­gazdaságunk általános szer­kezeti anyagfelhasználása és műszaki fejlettsége megkí­vánna. Az oleßn program A müanyagtennelés java­részét a poliolefinek (poli­etilén, polipropilén), a PVC és a polisztirol teszik ki. So­káig csaknem teljes egészé­ben külföldről szereztük be festik az útburkolatot A rohamosan fejlődő autóközlckedés sok új problémát vet fel. Ezek közé tartozik az útburkolati jelek felfestésének és rendszeres karbantartásának szükségessége is. Kézi munká­val ma már aligha tudnák elvégezni ezt a feladatot, de még a gépeknek is lehetőleg nagy tel jesítmányűeknek kell lenniük. A képezi látható angol gyártmányú festőgép óránkénti 7 kilométeres sebességgel „rajzolja” a széles fehér vonalakat a gyorsforgalmú utak burkolatára. A festéshez különleges ■műgyantából és adalékanyagokból összeállított festékanyagot használ fel, amely sokáiv megtartja színét, nagymértékben kopásálló, és a szélsőséges hőmérsékleti hatások sem tesznek kárt benne. A legnagyobb előnye azonban az, hogy 30 má­sodpercen belül megköt az útburkolaton, és így a festés művelete nem akadályozza a gépkocsiforgalmat. A festőkocsi tartályában termosztáttal szabályozott melegítőberendezés tartja állandó hőfokon a festékkeveréket, amelyet sűrített levegővel, fúvófejetken át szórnak az útburkolatra. if ti fs > '■ *vv 1 VSÍr * ' s vW ^ már évi 24 ezer tonnát gyárt ebből az értékes műanyag­ból, megszüntetve ezzel a ma­gasnyomású polietilén im­portját; Műanyagiparunk komplex fejlesztése érdekében. 1970, szeptemberében nagy jelentő­ségű szerződést kötöttünk a Szovjetunióval: az ún. ole­fin-egyezményt. A — nagy­részt a Szovjetunióból érke­ző — kőolaj feldolgozása so­rán két fontos terméket nye­rünk: az energiatermelés szá­mára nélkülözhetetlen fűtő­olajat és a nem kevésbé je­lentős motorbenzint. Az elő­állítás folyamán tekintélyes mennyiségben, motorok hajtá­sára alkalmatlan benzin is keletkezik, ami viszont jól felhasználható a műanyag-ké­mia szempontjából oly fon­tos olefineik gyártására. A két ország közötti meg­állapodás értelmében hazánk a leninvórosi Tiszai Vegyi- kombinátban olyan olefin­üzemet létesít (a hírneves Linde cég technológiai beren­dezőkéinek üzembe állításá­val), amely 1975-től évi 250 ezer tonna etilént, 125—130 ezer tonna propilént, és 80 ezer tonna ún. C,,-frakciót (butadién nyerhető belőle) állít elő,' a műanyaggyártás, fontos alapanyagait. Mind­ezeken kívül még évi 200 ezer tonna mennyiségiben aromás vegyületéket tartal­mazó pirobehzin is keletke­zik a gyártás során. A fenti alapanyagokból ilyen hatalmas mennyiségre nincs szüksége a hazai ipar­nak, viszont az előállításuk így a leggazdaságosabb. Ép­pen ezért a szerződés értel­mében 1975. és 1984. között évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént a Szovjetunió vesz át tőlünk (az előbbit kb. 300 km hosz- j szú csővezetéken, az utóbbit ] tartálykocsikban szállítjuk | majd). Ennek fejében kis- és nagynyomású polietilént, ütésálló polistirolt, akrilnit- rilt, etlénglikonokat és sti- rolt kapunk cserébe, az egyezményben rögzített azo­nos értékben. A szállítási kötelezettsége­ken kívül termelt 120 ezer tonna etilén a magyar ipar rendelkezésére áll: 80 ezer tonnát a PVC gyártásához* használunk majd fel a Bor­sodi Vegyikombinátban, a fennmaradó 40 ezer tonnát pedig a már meglevő polieti­lén-gyárunk fogja feldolgozni. Alapanyagból — kész termék Alalpanyagunk tehát a je­lek szerint bőven lesz a jö­vőben, ám ez önmagában nem elég, a hazai féldolgo- zástechnikai és alkalmazás­technikai fejlesztésnek is lé­pést kell tartania a növekvő igényekkel és követelmények - kél. Sokan — főleg a konst­ruktőrbe — ma még idegen­kednek a műanyagok merész alkalmazásától. A jövő egyik feladata tehát az is, hogy le­győzzük az emberi természet­ből fakadó minden újjal szembeni bizalmatlanságot. Miköziben gyárak épülnek egy-egy jól bevált műanyag­fajta előállítására, a kutató­laboratóriumokból egyre újabb, javított tulajdonságú műanyagváltozatok kerülnek ki. Példaként említhetjük a poliölefinék családjának egy éj tagját, a poüibutént, mely magasabb hőmérsékletet bír el, mint „rokona”, a polipro­pilén. Az etilénvinilacetát (ÉVA) is nagy jövő előtt áll: ha a rideg, törékeny és mor­zsolódó paraffinhoz ÉVA ko- polimert kevernek (aránylag kis mennyiségben), akkor hajlékony, rugalmas anyaggá változik. De szólhatnánk a polimetilpentánról is, a na­gyon szívós fóliák gyártásá­ra alkalmas ionomer-gyantá- ról, mely ugyancsak túl van már a kísérleti koron. bqy megdőlt prognózis Néhány éve az iparilag fej­lett országokban eluralkodott az a vélemény, hogy a mű­anyagipar üteme fokozatosan le fog lassulni, hiszen számos helyen máris a telítődés je­lei mutatkoznak. Nos, az éle^ rácáfolt a prognosztikára: a megj ósolt lelassulás helyett fo­kozott igénynövekedés állt elő, olyannyira, hogy a ko­rábbi évek 13—15 százalé­kos fejlődésével szemben az utóbbi évek során évente több mint 20 százalékkal nőtt a műanyagfogyasztás! Egészségvédelmi tanácsok: £ koffein és az egyéb izgatószerek Irta: Dr. Tóth Emil Tulajdonképpen a koffein izgatószer, s mint centrális, központi izgatót, a gyógyá­szatban felhasználjuk. Kis adagban tágítja a koszorú­ereket a szivén, tágítja az agyereket is. Innen van az, hogy élénkíti szervezetün­ket. Ezenkívül segíti a gon­dolattársítást, javítja a meg­figyelőképességet és az íté­letalkotást. A koffein az izomerőt is fokozza, de csak átmenetileg, így növelheti a fizikai teljesítőképességet. Tágítja a gyomor körüli ere­ket is, ezért kiadós ebéd után segíti az emésztést. A kávéfogyasztás nálunk világviszonylatban is jelen­tős, ennek ellenére nem tar­tozunk az élen járó kávéfo­gyasztók közé. Az orvostu­domány mai állása szerint a koffein kevésbé ártalmas, divatos élvezeti szer, mint a nikotin, főleg pedig az alko­hol. Tillzptt fogyasztása (na­pi egy-két feketénél több) azonban állandó izgalmat idéz elő, túlérzékenység ala­kul ki, és jellegzetes szívpa­naszokat okoz. Elvezeti szer­ré vált, és mint ilyen, min­denképpen kerülendő. Nikotin Sokan, nagyon helyesen érméregnek is nevezik- Hu­zamosabb, nagyobb mennyi­ségű rendszeres dohányzás súlyos érelváltozásokat, ér­szűkületet okozhat. Van­nak kimondott érfali megbe­tegedések, amelyeknek oka kizárólag a dohám.fzás. Ez az elváltozás főleg a végta­gokon fordul elő. A betegség előrehaladtával az erek any- nyira beszűkülnek, hogy a keringés akadályozott, a vég­tag kékes-vörös lesz, és ha a folyamat nem áll meg, ak­kor a betegség a végtag el­kötéséhez vezet. Nagyon sú­lyos betegség! Végül a szív- erek beszűkülése kapcsán szívrohamokat is okozhat a dohányzás. Ennek természe­tesen súlyosabb következmé­nyei is lehetnek. A másik súlyos következ­mény a tüdőrák. A nikotin­ban, de főleg a cigaretta pa­pírjában levő kátrány (elég nagy ntennyiségben van je­len) tüdőrákot okozhat. Ehhez a tudományos meg­állapításhoz ma már semmi kétség nem fér. Vannak or­szágok, amelyekben a ciga­rettadobozokon halálfej jelzi a nikptin borzalmas hatását. Nem árt megjegyzenünk azt sem, hogy szoptató anyák­nál a csecsemőkbe is át­megy a nikotin. Terheseknél a dohányzás korasziilést okozhat. Alkohol Minden fajtája, de főleg a tömény szesz fogyasztása ká­ros. 'Ez ugyanis gyomor- és b élgyulladást okoz,, zavart szenved a felszívódás és vé­gül májmegbetegedéshez, sú­lyosabb esetben májzsugo­rodáshoz vezethet. Az idült alkoholista nem eszik, nem éhes, mert az alkoholból nyeri kalóriaszükségletét. Per­sze ez a kalória csak egy ré­sze a tulajdonképpeni szük­ségletnek, ezért szokott az­után bekövetkezni az alko­holisták fogyása is. A túl­zott mennyiségű alkoholfel­vétel túlterheli a szívet, a szív pedig kitágulásával igyekszik megfelelni ennek az új feladatnak. Mondanunk sem kell, legtöbbször ered­ménytelen a szív ezen fára­dozása, így súlyos szívelvál­tozások lépnek fel. Az alko­hol idegrendszeri és morális hatása rendszerint még en­nél is súlyosabb. A gátlások felszabadulása után (amit az alkohol okoz) az emberek sem családjukkal, sem tár­sadalmukkal szemben nem kötelességtudók. Kevés olyan élvezeti szer van, amely annyira káros az egyén, a család és a társadalom szem­pontjából, mint az alkohol! Nem hiába mondják: az al­kohol öl, butít és nyomorba dönt! Mindenki nap mint nap olvashatja a sajtóból, hogy a balesetek nagy száza­lékáért az alkohol a felelős. Mindez vonatkozhat férfiak­ra és nőkre egyaránt. Senki előtt sem kétséges továbbá, hogy a munkahelyeinken előforduló baleseteket is mennyire befolyásolja az al­kohol fogyasztása. Jegyez­zük meg jó}: a szervezetnek nincs szüksége alkoholra. Náthaszezonban — Nézd, tüsszent.és nem teszi a szája elé a kezét!... Idegenvezetők HA VÉGIGMEGY az em­ber a pesti utcán, vagy vidé­ki városaink főterén, mérget vehet rá, hogy mire a sarok­hoz ér, legalább két külföldi is megállítja. Merre van az IBVSZ-központ, hol van az a bizonyos műemléktemplom, hogy juthat el a legközelebbi vendéglőbe? Hiába, növek­szik' az idegenforgalom! Vil­logó szemű leányok, hátizsá­kos fiatalemberek, öregek és fiatalok járják kercsztül-ka- sul az országot. Mindenre ki­váncsiak, és mindenkitől vá­laszt, eligazítást kérnek. Va­lamennyien pót-idegenveze­tők és póttolmácsok vagyunk. Holott magunknak is éppen elég észben tartani, megje­gyezni, mi, hol található. Hát még amikor német, orosz, an­gol nyelvkeverékböl keli ki­hámozni, mit is akar tudni az idegen! Ha egyik nyelven sem értünk szót, marad a nemzetközi jelmagyarázat, a gesztikulálás, a mutogatás. Ebből sokszor mulatságos, fonák dolgok sülnek ki. Egyik bajbajutott utcai pót-idegenvezető barátomtól megkérdezték: kit ábrázol Vörösmarty szobra? Az ér­deklődők flamandok voltak, ö nem tudott ezen a nyel­ven válaszolni. Jött a muto­gatás. Költő, költő, ismétel­gette, majd hirtelen ötlettel teátrális pózba vágta magát a tér közepén. Es szavalni kezdte a Szózatot. A frappáns idegenvezető-módszer nagy tetszést aratott, és azóta a flamandoknál úgy tudják, hogy a Vörösmarty téren egyik legnagyobb színművé­szünk szobra áll... Tegnap hasonló érdekes eseménynek voltam szemta­núja. Búzakalász szőke, nyur­ga svéd fiatalember toporgott az utca sarkán, kezében tér­kép. Mellette szemüveges, fényképezőgépes, nyúlánk hölgy mormolta a kimondha­tatlanul nehéz magyar szót: „Köztársaság tér..Szinte beletört a nyelve. Ah, mily nehéz szavak ezek az ilyen átutazók számára! Hogy könnyítsék sorsukon, illendő­en kérdem németül: Oda kí­vánnak-e menni? Igen, ör­vendeznek, és rögtön tana­kodni kezdenek, hogyan is jutnak el oda? Elmondják, hogy az Erkel operaházat szeretnék megnézni. — Erkel... Erkel... — szólal meg hátunk mögött egy termetes asszonyság. — Az Erkel utca Újpesten van, mindjárt elmagyarázom, hogy jutnak oda. Szánjanak fel egy trolira. — Trolibuszra?! Szól közbe egy fehér köpe­nyes fodrász. — Miért bolon- dítja el a szerencsétleneket? Ha Újpestre akarnak menni, olt a villamos! — Es muto­gatja a megállóhelyet a két derék északinak. Egy motor­kerékpáros nagyon élvezi az ingyencirkuszt, hiszen már többen hajbakaptak. — Új­pestre akarnak menni? — kérd ági. Biztos a Dózsát akar­ják látni. En is Dózsa-szur- koló vagyok, majd én meg­magyarázom nekik, hogy jut­nak el oda. — Hogy magya­rázza meg, hiszen nem tud bolgárul? — szólt közbe egy postás. ■>— Majd én elmon­dom! És mondja a magáét a svédeknek — lengyelül. Köz­ben ordítás, lárma, egymás szavát sem értik az alkalmi és kéretlen idegenvezetők. A javaslatok tucatszám röppen­nek fel: metró, autóbusz, ta­xi. Mindenki szid mindenkit, A tömeg egyre gyűlik, már egy rendőr is előkerül. Min­denki mondja a magáét. A KÉT KÜLFÖLDI köz­ben kereket oldott. Nyilván egyik tanácsot sem fogadták meg. A térkép segítségével eligazodtak, és már oda is ta­láltak. Csodálják, csodálják a híres Erkel operaházat, per­sze, szomorúak, hogy csak kívülről. De miért? Előadás nincs, azt megértik, de az se­hogy sem megy a fejükbe, miért nem tekinthetik meg belülről? Szívesen fizetnének is érte, úgy. mint más vi­lágvárosokban. De ha nem, hát nem. Ezt is elkönyvelik, mint Budapest egyik kedves furcsaságát... Furcsa, vonzóan kiszámít­hatatlan, olykor megmagya­rázhatatlan város. Talán ezért nehéz megválni tőle, mint egy szép és szeszélyes nőtől. Abai Pál I

Next

/
Oldalképek
Tartalom