Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
1971. oki. 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kockásat napjainkért 1 fintik: Pozsony rendőrkapitánya \í ‘ • bgy partizán emlékeiből Pózolhatna... De sokan ■megtették, de sokan megteszik. Ám eszébe se jut— Hős? Embernek kellett maradni. Ennyi volt az egész. Igaza volt. Csakhogy embernek lenni néha nagyon neh/éz. Néha, amikor a legtöbb forog a kockán: az élet. Sablonosán kezdődött, ám ez a sablonos történet a háború idején életre menő „játék” volt: irány a front. És Rozsnyói Márton borsod- bótai születésű' szakmunkás, villamoskalauz — műkedvelőnél már akkor is több őslénytankutató — ment a százezrekkel, akik megkapták a SAS-behívót. Fiatal feleséget — a gazdatisztlányt hagyta itthon. A többi már történelem és egyéni tragédia. Jött egy levél a frontra: — Fiam, a feleséged hűtlen lett hozzád ... Mindezt olvasni negyvenöt fokos hidegben, parancsszavak között!... Rozsnyói Márton szabadságot kért, hazament... elvált feleségétől, és lelkileg sebzetten indult újra a Don méllé. Életben maradt — de kevésnek sikerült ez akkor —, s ahogy vonult folyvást visszafelé a „győzhetetlen” német ármádia, úgy került mind közelebb az otthonhoz.1 Akikor nem tudta: de messzi még hazáig— 1944. október 6. Ekkor Gyoma körül megsemmisült egy század, egyedül Rozsnyói Márton maradt életben. Elhatározta: önállósítja magát. Elindult Miskolcra azzal az elhatározással, hogy jelentkezik a személy-, eüteányítónál. Am. a villamoson találkozott egy századossal. Az csak ennyit ! mondott:: — Nehéz idők lesznek. ■ j Ne jelentkezzék, szedjen I össze embereket, és menjen a Bükkbe! A fiatal katona' óvatos volt. Ment a személyelirá- nyítóba, s kezdte a félreve- i ] ' zetést. Mondta, hogy tudo- | mása szerint Bánréve körül állomásozik a csapat- í teste. A trükk sikerült. Így ; | - jutott el Özdra. Itt érte a • nyilas puccs. Tudta, hogy I sokáig nem bujkálhat. Egy! re többször jutott eszébe a s százados ajánlata. Egy napon összegyűjtötte rejtőzködő katonatársait, s tizenkettőn elindultak a Bükkbe. ; í Dédes várának közelében egy barlangban találtak menedéket. Egy társuk civil- I ként járta a környéket, szerzett élelmiszert, s hord- 1 ta a híreket. Nem sikerült kapcsolatot találni a partizánokkal, a németek viszont felfedezték a csoportot. El- j készültek a halálra. Magyar s csendőrök őrizték őket a sajóltazai őrsön, de a valla- 1 tők, az ítélkezők SS-ek let! tek volna. Egy alkalommal I az őrs parancsnoka kereste fel kollégáját. A fiatal Rozs- ! nyói Mártont a szomszéd szobába tuszkolták. Hallotta a vitát: — Magyar katonák felett csak magyar haditörvényszék illetékes ítélkezni. A határozott fellépés használt. A tizenkét katonát elindították Balassagyarmat felé. Csak közben bombatámadást „kapták”, a kísérők eltűntek. A katonák elmentek Balassagyarmatra, de á haditörvényszék helyett a személyelirányító- ban jelentkeztek. Közölték Velük.’ Úti-cél: Kassa. Nem 0 b' 1 n fi öle pl prl rí i rr Igló környékén történt Rozsnyói Márton egy vízimalomhoz ért, ennivalót akart szerezni. Az asszony felkiáltott: — Már nappal is itt vannak a partizánok? Este már velük együtt indult a hegyekbe Martin Roznai. A partizánok szívesen fogadták a vasúti utászt, mert nem volt robbantási szakemberük. Martin megszokta köztük; mert egy Janó nevezetű fiatalemberben • hamar barátra lelt. Egy alkalommal Janó hozta az utasítást. f — Éjjel hídrobbantás. — Hány kiló robbanóanyag van? — Hetven! — Ennyivel képtelenség egy vasúti hidat.. . — Utasítás! Te vagy a szakember. Martin. Raznai engedett. Az egész robbanóanyagot a híd egy pontjára „koncentrálta”. Jól tervezett, kibillent a szerkezet. Egyszer különösen meglepődött. Ismét Janó hozta a hírt. — Pozsonyba megyünk, új feladatot kapsz. Barátja a pozsonyi rendőrkapitányság épületében kötött lei vele. És mentek egyenest a németbarát kapitány, Hahtska József szobájába. — Ügyes voltál, most még bonyolultabb feladat vár rád. Percek múltán értette csak meg: a partizán- csoport főnöke Pozsony rendőrkapitánya volt.. I Igazolványt, munkahelyei, lakást kerestek számára, szomszédja egy Gestepó-fő-' hadnagy volt. Vele kellett baráti kapcsolatokat kiépítenie, értesüléseket szerezni, s továbbítani. Martin Roznai könnyedén megoldotta feladatát. Annyira a német bizalmába férkőzött, hogy amikor az menekülni szándékozott hamis útlevéllel, Dél-Amerikába, őt is invitálta. Csakhogy az álbarát más parancsot kapott: „Likvidálni a főhadnagyot”. Martifi megborzongott a megbízatástól. Hidat robbantott, harcolt szemtől szembe, de ilyen megbízást még sohasem hajtott végre. Tudta: meg kell tennie. Elszánta^ rúgta be az ajtót. Mór csak üres szobát talált ... Számos emléke közül egyet idéz legszívesebben. Akkor mór Pozsonyt ostromolták. Vízért mindent adtak volna a városban, csak sehol sem találtak. Janóval indult el, s a környező dombok egyikének aljában „vizet fakasztott”, hasznára vált a geológiai képzettség; a volt, a békebeli hobby. Akkor emberek tízezreit juttatta vízhez. Hozták a százkoronásokat, elutasította. — Ma is azt mondom: ha ötezer évig élnék, akkor sem tudnék annyi jót tenni, mint ekkor... Azóta több mint negyedszázad telit el. Rozsnyói Márton muzeológus elszakadt a régi társaktól. Néhány fénykép maradt csak a múltból. S maradtak az emlékek, egy katona emlékei, aki azért lett partizán, mert ember akart maradni... Nehéz időkben is. Pécsi István Juhász József versei: Fenevadak, vad Indák Fenevadak, vadludak. választanék más utat: Smbadabb is lehetek, vezérlőim legyetek! A tisztelet nem elég, szerelmet is szedetnék Fenevadak, vadludak \ mutassatok új utat! Újra kezdeni Botorkáltam sokáig: rakétákkal rokon — tájékozatlanul és álmélkodóan — mint szélhordía homok-turzásokon törtpáncélú, levert szarvasbogár, kinek az időben még célja van. Tűzokádó ütközetekből is fölkeltem: sokszor félénken, sosem öntelten; daccal, merészségre, irigykedés nélkül Aztán lassan elhamvadtam mégis, ki a víháncok közt hullafoltnak készül. Taréi Sándor rajza Úttörő-paradicsom a Balaton partján Sárgsslaak; már x mandmla- fák lemezes levelei & Balaton dombos-hegyes északi vidékén. A nyaralók messze tűntek a kedves partokról, de az erre járó kirándulók az őszi balatoni tálban is ®ek-®ok őrömet találnak. Füredtől vagy feússus kUomé- terayirc, » müúf északi oldaliin nagyarányú építkezés munkái tárulnak elénk. Zánkán épül ugyanis a szovjet Artyek után Európa második legnagyobb úttörővárosa* Harmadik év® folynak; Itt építkezések, ©mint Bartók 1 zászlónak- az fótörővárai vezetőjének kalauzolásával tapasztalhattuk, olyan állapotban van a nagyszabású vállalkozás, hogy nyáron öt esepofij^tKsa már I87S> pajtás tUXm*Biau m «riBNB ftsstei*’«»A város felépítésére 4-5$ jaróS- lió forintot irányzott elő a KISZ Központi Bizottsága, s .ebből 135 millió forint értékű létesítmény már elkészült* A tervek szerint a nyári táborozások céljára az erdőktől övezeti domboldalakon 24 épületed emelnek. Ugyanis minden megyének lesz saját épület«^ Budapest hármai kap, és a külföldről érkező pajtásoknak is rendelkezésére bocsátanak kettőt. Három nyári épület és egy négyszintes központi irodaház már elkészült. Télen sem fog szünetelni itt asz élet, mert 1972 szeptemberétől 8 téliesített épületben iskolai oktatással egybekötött úttörővezető-lcépzés te less Zártkán. Mont dolgoznak & S«e rbo- mäyes moderst konyha épsffcó- «riSas, c a ftaftsßbbfeefc fvS&Mxit&at egy 3000 férőhelyes stadiont, 1800 személyes sportcsarnokot, játszótereket, kórházat, mozit, szakköri termeket is létesítenek. Készen van a Balaton partján a pompás mólóval karéjba vett saját hajóállomás, ahol motorosok, vitorlások, csónakok hada áll majd a vízi- sportokat kedvelő pajtások rendelkezésére. A jövő nyárra elkészül az úttörőváros külön vasútállomása, az egész gyermekparadicsom teljes felépítését pedig 1375-ben fejezik be. Az elmúlt nyáron, még csak kevesen ugyan, borsodi pajtások is üdülhettek már Zánkán. A következő években aztán megsokszorozódik megyénkből is azok száma, akik nemcsak nyáron, hanem télen is élvezhetik a „magyar tenger** minden Őrömét, szépségét. Hegyi Msmesi „A múlt ismerete nélkül jelenünknek nincs jövője” Látogatás az ózdi gyártörténeti múzeumban Még két hónapja sincs, hogy megnyitotta kapuit a gyártörténeti bemutató Öz- dou, s máris a város és az üzem egyik büszkesége. Az egykori üzemétkezdéből mintegy 380 négyzetméter alapterületen alakított gyár- történeti bemutató hivatalosan még nem viseli ugyan a múzeumi rangot, de talán a népszerűsége, vagy éppen a rang igénye miatt szerte a gyárvárosiban így emlegetik. [Megtérült befektetés A klubszerűén berendezett előcsarnokban régi ismerősöm, Vass Tibor, az ózdi honismereti kör gyártörténeti szakcsoportjának a vezetője, a bemutató egyik életre hívója fogad. Vass Tibor érdekes módon, szinte a véletlen folytán került kapcsolatba a honismereti munkával. Tizenöt évvel ezelőtt a kohászati üzem versenyirodáján dolgozott,. Látogatók, újságírók keresték meg, s nemcsak a munkaversenyről, a jelenről az ózdi gyár múltjáról is érdeklődtek. Abban az időben kevésbé volt ismert, s főleg tudatosított a nagy múltú gyár történelme. A sok megválaszolatlanul hagyott kérdés érlelte meg Vass Tiborban is az elhatározást, hogy kenyéradó üzemének múltját, történetét megismerje. Hamarosan aásadfcak segítői is, s a honismereti kör megalakulása után — tíz évvel ezelőtt — már szervezetten kezdtek hozzá a munkához. Az ezt követő években sokan megcsodálták azt a szinte felmérhetetlen energiát, amit agyár, a kohász szakma hagyományainak megmentésére fordítottak. — Megérte? — Sokszor kérdezték már, s mindig azt mondtam, hogy meg. Most különösen azt kell mondanom. A látogatók elégedetten távoznak, bizonyítja ezt, hogy többen felajánlották már segítségüket, szaktudásukat a további munkához. Sok évi gyűjtőmunka gyümölcse ez a bemutató. Három és félezer látogató Beszélgetés közben Vass Tibor, a bemutatóterem vezetője tárlatvezetőként kalauzol. Tősgyökeres ózdinak is nagy élmény együtt látni a múltat a jelennél, végigkísérni az üzem, a gyártás- technológia fejlődését az egykori vaskavaró gyártól, a mai nagyvállalatig. Makettek, diorámák, működőképes "modellek és eredeti fényképek, asztallapnyi diafelvételek teszik érthetővé a laikusoknak is az acélgyártás fejlődését, technológiáját — Szűk két hónap alatt három és félezer látogatónk volt — mondja a bemutatóterem vezetője. — Volt már szovjet lengyel, csehszlovák, német látogatónk, s még egy hazalátogató ka- / nadai állampolgár is kíváncsi volt 126 éves gyárunk múltjára. Szinte nincs olyan nap, amikor háromnégy szocialista brigád szervezetten ne látogatna el hozzánk. S ami érdekes, egy arcot többször is látni. Sokan visszatérnek a családjukkal együtt A közelmúltban egy komlói bányász tévedt be a bemutatóterembe. Rekordidőt töltött ott, a tárlatvezetők alig győztek válaszolni kérdéseire. Amikor búcsúzott, elárulta, hogy a kohász szakmát azelőtt csak hírből ismerte, de olyan érzéssel lép ki az utcára, mintha már maga is tudna acélt gyártani. A vendégkönyvbe a következő bejegyzést írta: „A bemutatóterem meglátogatása ózdi tartózkodásom legemlékezetesebb élménye. Ritkán Iáható ilyen áttekinthető, egy egész szakmát, iparágat átfogó kiállítás.” További tervek — A napokban egy fiatal pár kávézni tért be. Étterem helyett nem kis meglepetésükre gyártörténeti bemutatót találtak. Rövid unszolásra, talán udvariasságból is ráálltak, hogy ha már itt vannak, körülnéznek. Hangsúlyozták azonban, hogy csak öt percük van. Másfél óra múlva búcsúztak. Még a kávéról is elfeledkeztek —* mondja mosolyogva Vass Tibor. A gyártörténeti bemutató a megnyitása óta is napról napra fejlődik, gyarapszik. A makettkészítő műhelyben készülnek az új modellek, diorámák. — Milyen további' terveik vannak? — kérdeztük befejezésül. * — Eredetileg két év múlva terveztünk jelentősebb bővítést, szerkezeti változtatást a bemutatóteremben. A megnyitás óta azonban olyan sok segítőnk akadt, s olyan sok anyag összegyűlt, hogy erre már a jövő év tavaszán sor kerül. Elsősorban a működőképes modellek számát bővítjük, az egykori kavaró-forrasztó üzem munkafázisait műveletekre bontva maketteken, diorámákon mutatjuk be. Emellett érdekesnek ígérkezik a munkásfolklór bemutatása. Érdekes eredeti tárgyak gyűlnek össze, „vas- szatyor". favödör, fapapucs és egyéb munkaeszközök, eredeti szerszámok, 1: oh ász öltözetek. Mindezek mellett nem feledkeznek meg az iskolásokról sem. Januárban s februárban, amikor az iskolákban a nyersvas és az acélgyártás lesz a téma, szemléltetőeszközök várják majd a tanulókat, s minden bizonnyal nem egy osztály itt tartja meg fizika, kémia óráját. Tóth István / /
