Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. október 15., péntek / A mii embert*, a jövéiért dolgozik (Folytatás az 1. oldalról) ten, és mi is többet követe­lünk önmagunktól. A régi mellé mast új erőmű épül. A KAPOTT tájékoztató és a személyes látogatás alap­ján jó volt tapasztalni, hogy a megkezdett munka meg­felelő ütemben halad. A mostani, és a később itt le­telepedő dolgozók életlehető­ségei hosszú távon biztosí­tottak: a Leninváros térsé­gében folyó beruházások, igy ez az erőmű-építkezés is, a magyar népgazdaság ere­jét, Borsod tekintélyét nö­velik. E nagy átalakulás ta­nújának lenni felemelő ér­zés, cselekvő részesévé vál­ni pedig igen nagy felelős­ség, a ma emberének a jö­vőért érzett felelőssége — mondotta dr. Bodnár Fe­renc. © Az épülő erőműnél tett látogatás befejeztével dr. Bodnár Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, mint e választókörzet or­szággyűlési képviselője Le- ninvárosban, a párt- és tö- megszervezetek, valamint a városi tanács vezetőivel ta­lálkozott. A megbeszélésen, melyet a Hazafias Népfront leninvárosi bizottsága szer­vezett, várospolitikai kérdé­sekről, a város további fej­lesztéséről folytattak eszme­cserét, kérve a problémák megoldásához az országgyű­lési képviselő segítségét. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs ezután a város vezetőinek kíséretében megtekintette a leninvárosi lakásépítkezése­ket, majd rövid látogatást lett a TVK-ban, ahol Huszár Andor igazgató az olefin­program megvalósításának előkészületeiről tájékoztatta. Onodvári Miklós Kohl és Bohr folytatta mosghoszélé&ét Michael .Kohl, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökségi és Egon Bahr, a Német Szövetségi Köztársaság kancellári hi­vatalának államtitkára csü­törtökön délelőtt a demok­ratikus Berlinben foly­tatta szerdán megkezdett ta­nácskozásait a közeledés problémáiról és az NSZK, valamint Nyugat-Berlin kö­zötti tranzitforgalom meg­könnyítéséről. Ez az első eset, hogy a két német állam képviselőinek tárgyalásai egy napnál to­vább tartanak. Jól értesült körök szerint ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik. A Telegraph című nyugat- berlini lap egyébként úgy tudja, hogy a tárgyalások „jó úton haladnak” és a „leg­nehezebb akadályokat” már sikerült leküzdeni. A déli órákban a két kül­döttség tagjai a miniszterta­nács épületében közös mun- ( kaebéden vettek részt. A j megbeszéléseket délután foly- j tatták és fejezték be. A tanácskozásokat a jövő héten csütörtökön és pénte­ken Bonnban folytatják. Az amerikai Sutherland professzor kapta meg az idei orvosi Nobel-díjat Nyolc „Kozmosz” egy rakéta Mint a TASZSZ gyorshír­ben jelentette, október lil­án a Szovjetunióban egyet­len hordozórakétával Föld körüli pályára vezéreltek 8 „Kozmosz” típusú műholdat: a Kozmosz—444-et, a Koz­mosz—445-öt, a Kozmosz— 446-ot, a Kozmosz—447-et, a Kozmosz—448-at, a Kozmosz —449-et, a Kozmosz—450-et és a Kozmosz—451-et. A műholdak tudományos berendezései a kozmikus tér­ség további kutatását szol­gálják. Valamennyi szputnyik a kiszámítotthoz közel álló pá­lyán halad. A fontosabb ada­tok a következők: egy Föld körüli fordulat ideje 115 perc, maximális távolság a Földtől 1550 kilométer, mi­nimális távolság 1415 kilo­méter. A pályasík és az egyenlítő síkja 74 fokos szö­get zár be. A szputnyikok a tudomá­nyos berendezésen kívül rá­diórendszerrel vannak felsze­relve a pólyaelemek méré­séhez, valamint rádiólele- melrikai rendszerrel, ahhoz, hogy a műszerek és a tudo­mányos berendezések műkö­désének adatait a Földre to­vábbíthassák. A szputnyikok berendezé­sei normálisan működnek. A földi koordinációs és számí­tóközpontban folyik a beér­kező adatok feldolgozása. * Csütörtökön a Szovjetunió­ban — az űrkutatási prog­ram végrehajtásának folyta­tására — Föld körüli pályá­ra juttatták a Kozmosz—452 jelzésű mesterséges holdat. : siti; iá ÍBÍÉÍSÉÍ (Folytatás az 1. oldalról) múltán ismét visszatérnek a témára. Az AGROKONZUM Válla­lat ellátási tevékenységéről és hálózatfejlesztési prog­ramjáról Tóth József igaz­gató tájékoztatta a végrehaj­tó bizottságot. A kalauz nélküli közleke­dés eddigi, tapasztalatai sze­repeltek ezután a napiren­den. amellyel kapcsolatban megállapította a vb, hogy az új rendszer bevezetése jól sikerült, s elismerését fe­jezte ki a vállalat dolgozói­sította az I. kerületi hiva­talt, hogy végeztessen pró­basorolást a géppel, s azt terjessze a vb elé. Csak e próba alapos elemzése után kerülhet sor az 1972-es évi lakáselosztás gépi lebonyolí­tására. A végrehajtó bizottság ezt követően több javaslat és bejelentés ügyében foglalt állást. A szputnyik rátért pályá­jára. Kezdeti keringési ide­je 89,1 perc. Legnagyobb el­távolodása a Föld felszínétől 270 kilométer, legkisebb el­távolodása 201 kilométer. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok. A szputnyik berendezése; kifogástalanul működik. A tudományos számítóközpont- ' ban folyik a beérkező a da- I tok feldolgozása. Ausztria idény után i. nak azért, hogy a KN miatt ■ nem történt baleset. Dicsér­Mire szavaztak az osztrákok? te a jó ellenőrző munkát, s felhívta a figyelmet rá, hogy fordítsanak gondot a tech­nikai berendezések hibátlan működésére is. A lakásigénylések gépi el­bírálására az igazgatási osz­tály az I. kerületi hivatal­lal közösen kidolgozta a la­káselosztást segítő pontozási rendszert. A végrehajtó bi­zottság ezt megvitatta, s ula­Itjúsági válogatottak tomáia Borsod megye—Hajdú megye 5:0 (2:0) Eger, 1000 néző. Vezette: Szepesi. Borsod megye: Király (Rap- csák) — Pekó, Orosz, Bódo­gén, Derzsényi (Anga), Bur­ger, Köteles, Zelenák, Kole- szárik, Győri (Vágási), Po­gány. Végig fölényben ját~ i szott Borsod megye .ifjúsági j csapata és megérdemelten nyert ilyen arányban is. Gl.: Zelenák (3), Köteles, Koleszár 1 (1—1). Jók: Orosz. Köteles, ! Zelenák. Heves megye—Szabolcs me­gye 2:1 (2:0). Nyolc napot tölteni, 1200 kilométert autóbuszozni, a ki­lenc tartományból ötöt ke­resztülszelni, sok kisváros és a három legnagyobb telepü­lés, Bécs, Gráz és Linz utcá­in hajnalig nyúló, sok tíz- kilométeres sétákat tenni, üzemeket látogatni, éjszakai mulatókba bekukkantani, sokgyermekes család egyet­len, kopott foteljében ülve órák hosszat beszélgetni, Ausztriát olajos munkaruhá­ban, elegáns estélyi ruhában és papucsban is megismerni nagy élmény. És a MÉM jó­voltából gazdag mezőgazda- sági és élelmiszeripari úti­program révén sok hasznos tapasztalathoz jutó 40 magyar mezőgazdasági szakember, de különösen a velük tartó új­ságíró számára fokozta az él­ményt, hogy Ausztria válasz­tásokra készült ezekben a napokban, s ott-tartózkodá- sunk utolsó óráiban dőlt el, hogy ki nyeri meg ezt a nagy tétekre játszott politikai csa­tát. A végén kell kezdeném, a már ismert ténnyel, hogy a hazánk és a szocialista tábor országai felé egyre barátibb hangokat megütő, s a közele­dés konkrét fényeihez is elju­tó szocialista párt (SPÖ) el­érte kitűzött célját: abszolút többséget szerzett, megszerez- , te a mandátumok valamivel I több mint 50 százalékát. A nagy ellenfél, a néppárt (ÖVP) minden tartományban vereséget szenvedett, az el­múlt évi választásokhoz vi­szonyítva elveszítette szava­zóinak több mint 2 százalé­kát. A szélsőjobboldali, úgy­nevezett szabadságpárt (FPÜ) amely eddig ravaszul kama­toztatni tudta a kormányon levő szocialistáknak azt a szorongatott helyzetét, hogy az ő hat képviselőjük voksa nélkül kisebbségben .marad­tak volna a parlamentben, némileg megerősödött. Az Osztrák Kommunista Párt — bár a parlamentbe kerülés­hez szükséges alapmandátu­mot nem sikerült megszerez- nFe — sikerként könyvelheti el, hogy 15 év után először növekedett — s nem is kis mértékben — szavazóinak száma. Az előző évi 44 750 szavazattal szemben most 60 705 osztrák adta szavaza­tát a kommunista jelöltekre. ígéretek «armadával n r A tét — mint már emlí­tettem — nagy volt. A parla­menti kisebbségből, szélső­jobboldali „segédlettel” kor­mányzó szocialisták pártvezé­re, dr. Bruno Kreisky, alti egyúttal Ausztria kancellárja is, most látta érettnek az időt a'rra, hogy az Osztrák Köztár­saság történetében először, megszerezze egy párt számá­ra az abszolút parlamenti többséget. Ezért két és fél évvel az elmúlt évben válasz­tott parlament négyéves cik­lusának lejárta előtt, mór most urnához szólította az alig hét és fél millió lakosú Ausztria kereken ötmillió vá­lasztópolgárát. Így aztán nem is csoda, hogy a nagy tét miatt min­den eddigi választásnál na­gyobb volt a korteshadjárat, hangosabb volt a „csinna­dratta” és színesebbek, na­gyobbak voltak a választási plakátok, amelyek nemcsak a pártvezérek, de lehetőleg szép lányok (jelképes'szava­zóik) mosolyát is felvonultat­ták. Ígéretekből néhány évti­zedre valót kaptak a válasz­tók. A néppárt 107 pontos programja gyógyírt ígért minden „sebre”. Persze, azok­ra is, amelyeket az ő előző, sok esztendős kormányzásuk idején szenvedett Ausztria népgazdasága. Egyedül az Osztrák Kommunista Párt választási propagandája ma­radt a realitások talaján, ér­velt tényekkel, számokkal, s tett fel kellemetlen kérdése­ket a „nagyoknak”. Sajnos, aránylag kevesekhez juthat­tak el ezek a józan, reális érvek. (A „nagyok” százmillió schillinget költöttek a kortes- hadjáratra, s százperces vá­lasztási adásban fejthették ki Szadaí moszkvai útja után A nnyi minden történik mostanában a nemzetközi dip­lomácia porondján, hogy Anvar Szadat egyiptomi elnök utazásai kétségtelenül viszonylag kisebb ref­lektorfényt kaptak, mint amennyit eseménytelen napok­ban kaptak volna. Nixon moszkvai útjának bejelentése időben egybeesett az egyiptomi államfő moszkvai tartóz­kodásával, és nem meglepő, hogy ez a hír minden más külpolitikai történést valamelyest háttérbe szorított. Mindez távolról sem jelenti azt, hogy Anvar Szadat szovjetunióbeli útja nem tartozik a kiemelkedő fontossá­gú események sorába. Elég arra gondolnunk, milyen előz­mények után került sor erre a látogatásra. Alekszej Koszi gin szovjet kormányfő a közelmúltban két arab fővárosban járt. Először Bumedien algériai elnö­köt, majd II. Hasszán marokkói királyt kereste fel. Al­gír és Rabat az arab világ politikai színskáláján megle­hetősen messze fekszik egymástól, és ez mind a belpoli­tikára, mind a külpolitika számos kérdésére vonatkozik. Van azonban egy olyan kérdés, amelynek megítélése az Algériai Köztársaságban és a Marokkói Királyságban lé­nyegében azonos, és ez az izraeli agresszió elítélése, va­lamint az a szándék, hogy fel kell számolni ennek az ag­ressziónak a következményeit. Ebben a nehéz időszak­ban az arab világnak semmire nem lenne nagyobb szük­sége, mint az egységre — legalábbis akcióegységre ebben az alapvető kérdésben. Koszigin algíri és rabatt útja feltétlenül abban az irány­ban hatott, hogy az egyébként egymástól eltérő politikát folytató arab vezetők ne az elválasztó, hanem az egyesí­tő tényezőket helyezzék előtérbe. Bár Szadat moszkvai tárgyalásainak részletes menetrendjét nem ismertették, nyilvánvaló, hogy az algíri és rabatt tapasztalatok fényé­ben vitatták meg az arab egység jelenlegi helyzetét. Sza­dat ebben a témában most többszörösen is érdekelt. Nem­csak azért, mert Egyiptom áll az Izraellel vívott küzde­lem előterében, hanem azért is, mert az egyiptomi állam­fő egyben az Arab Köztársaságok Szövetségének első el­nöke is, és ez a szövetség elméletben más arab államok előtt is nyitva áll. Szadat nem hagyott kétséget affelől, hogy moszkvai tár­gyalásai mind egyiptomi, mind államszövetségi elnökként megelégedéssel töltötték el. Ütját, hazafelé, Damaszkusz­ba« megszakítva arról számolhatott be Asszad Szíriái ál­lamfőnek, hogy a Szovjetunió a jövőben is maximális se­gítséget nyújt az arab népek problémáinak megoldásához. Ä konferencia 132» illése A Vietnamról folyó párizsi konferencia 132. ülésén Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője hangsúlyozta, I\Iixon október 12-én tett kijelenté­sei ismét azt bizonyítják, hogy az amerikai kormány továbbra is ragaszkodik a háború ’’vietnamizálásához” és á Thieu-rendszér uralmon tartásához pedig a béke útját csak az nyithatja meg, ha az amerikai kormány tárgyalási alapul elfogadja a DIFK hét­pontos javaslatát. Dinh Ba Thi, a DIFK kül­programjukat a tv képernyő­jén, ezzel szemben a kommu­nisták egyetlen percet sem kaptak a tv-ben.) Színes plakátok és szürke közöny A nagy politikai reklám, az országot beborító plakátözön ellenére az volt a benyomá­sunk, hogy a lakosság zöme közönyös maradt. Bárkivel is beszélgettem a „sorsdöntő” (vezető politikusok nevezték annak) választások várható kimeneteléről, a válasz szinte egyformán hangzott: „Jobb aligha lesz, a rosszabbodásra ellenben számíthatunk”. Ezt mondta a grazi parkőr, a stá­jerországi, egy hektáron gaz­dálkodó szőlősgazda és 50 hektárt műveltet» szomszéd­ja is, s humorosan, egy kis osztrák malacsággal fűszerez­ve, ugyanez csendült ki a gmundeni pékmester „nyilat­kozatából”. A bécsi egyete­mista pedig, aki közel sem „lelkesedésből”, hanem 50 schillingért osztogatta a szo­cialista párt röplapjait, le- gyintve csak annyit mon­dott, jó lenne, ha az ígéretek tíz százalékát beváltaná a győztes. Az osztrákokkal beszélget­ni, eszmét cserélni szinte kel­lemes dolog a nyelvüket is­merő idegennek. Közvetlenek és közlékenyek, szeretnek csevegni, s talán az igen nagy, a megélhetés szempont­jából sorsdöntő idegenforga­lommal magyarázható, hogy szinte szeretik szórakoztatni az idegent. — Tudja uram, hogy miért szavazunk most? — kérdezte mosolyogva a bécsi szállodai portás. döttségének helyettes vezető­je ugyancsak hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a viet­nami agressziós háborúnak, annak a háborúnak, amelyet az elnök maga is úgy jellem­zett, hogy az „Egyesült Álla­mok történelmének leghosz- szabb, legköltségesebb, legne­hezebb és legnépszerűtlenebb háborúja”. Porter amerikai nagykövet és Pham Dang Lam, a saigo- ni rendszer képviselője az eddigi propagandaszólamok ismételgetésére szorítkoztak. — Azért — adta meg rög­tön a választ —, mert már a nyári idegenforgalmi idény után vagyunk, s a téli idény még késik. Idényben alig já­rulna valaki az urnákhoz. Kár lenne akár egy 5 schil­linges borravalót is elmulasz­tani a szavazás miatt. Gyermek helyett kutya Jártam hat kiskorú gyer­meket nevelő bécsi újságíró kollega otthonában. Lakása felé gyalogolva, megmutatta az egyik fényes autószalon kirakatában „kocsiját”, amely számításai szerint még sokáig álom és „választása ígéret” marad számára. Lakásában a konyhabútorra és a könyves­polcra volt a legbüszkébb, amit sikerült olcsó hulladék­deszkából saját kezűleg ösz- szeeszkábálnia. Savanykás grincingi borral kínált, s ke­serűen jegyezte meg, hogy Ausztriában gyermeket „tar­tani” kezd luxusszámba menni, s egyre több család­ban találni ezért a gyermek helyett kutyát. Beismerte, hogy az ő hat aprósága ugyan túlzás, de mind többen van­nak, akik már az egyet is so­kallják. — Nem véletlen — mon­dotta —, hogy Kreisky, a győztes pártvezér, a választá­sok napján nem gyermekek­kel, hanem kutyákkal kap­csolatos „népszerűsítő sztori­val” szolgált a sajtónak. A szavazóhelyiségből kijövet ugyanis nem gyermekekor hanem három, kutyuskát sé­táltató asszonysággal beszél­getett, s a kutyák pórázában megbotolva, nadrágféken tett meg három lefelé vezető lép­csőfoké' Jtóunyi Sándor (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom