Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-11 / 214. szám
1971. szept. T1., szombat ESZÄK-MftG¥»ROfTSZÄO 5 Somsályi szalagok Napsütötte völgyben ka- nyargunk előre. A Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat somsályi üzemegysége a bánya egykori munkásszállásában van, a bánya felett. Jóformán csak nők dolgoznak itt, úgy is került ide, erre a vidékre, az üzem. hogy a járás vezetői kérték az ipartelepítést a lányok, asszonyok elhelyezkedési nehézségei miatt. — Rengeteg volt a probléma, hiszen szakképzetlen dolgozókkal kellett igényes munkát végezni — mondja Zafourek Ferenc, az üzemegység vezetője, miközben már kalauzol is a „csillag- szállóban”, amelyhez azóta új szárnyat emeltek. A régi épület félkész és befejezett aktatáskák tömkelegét rejti, minden ezekkel van tele, a padló és az asztalok is. öt- venen-hatvanán is dolgozhatnak majd itt. egyelőre azonban kimerült a fejlesztési alap. Munkaerő bőven van, naponta fél tucat jelentkező is akad. Ebben a szárnyban van a szabászat. Azelőtt a fővárosban szabták ki a táskarészeket és Somsályban csak összeállították a táskákat. Tavaly, az utolsó negyedévtől itt is szabnak, zárt ciklusú lett a gyártás. A szabászatban műszakonként hatan dolgoznak, a táskák minősége már az ő munkájukkal eldőlhet; a pontosság elengedhetetlen. A szakmát megtanulták A két műszakban dolgozó 200 nő megtanulta a szakmát. úgyszólván mindenki szakmunkát végez. De kollektíva lett-e az itt dolgozó gárda, amelynek zöme „htb” volt, kivéve a már felszabadult szakmunkásokat, akik 1968-ban kezdtek tanulni Ózdon (1969-ben és az idén is indult osztály.) — Hogyan lett fűzőnő? — kérdezem az új épületben, ahol a szalagrendszerű térKISZ-taggy ülések a kövesdi járásban A mezőkövesdi járás területi es üzemi KlSZ-szerveze- teinél is megkezdődtek az elmúlt napokban a vezetö- ségválasztó taggyűlések. A mintegy negyven alapszervezet közül ottjártunkkor hat helyen már lezajlott a mozgalom e fontos, helyi eseménye. A járási KISZ-bizottságon örömmel újságolták: általában igazi politikai fórum volt valamennyi ilyen taggyűlés. A leköszönő vezetőség beszámolt az előző évek munkájáról, s a taggyűlés igazi vitafórummá vált a legtöbb helyen. Különösen a kis létszámú alapszervezetek vezetőség-választó taggyűlései voltak érdekesek, mozgalmasak — szinte valamennyi KTSZ-tag elmondotta véleményét, ötleteket adott a további KISZ-munkához. Teljesített ígéret Mindig szívesen" számolunk be róla, ha a kereskedelemben olyan törekvéseket tapasztalunk, amely túlmutat a nyereségre törekvésen, s társadalmi érdekeket tart szem előtt. Egv régebbi sajtótájékoztatón a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat: igazgatója jelezte, hogy be kívánják vezetni néhány üzemegységükben a gyermek-, a hízást gátló és a nyugdíjas menüt. A vállalat most a Vendégül lát Borsod rendezvénysorozattal egyidőben beváltotta ígéretét; a háromféle menü kapható Sátoraljaújhelyben a belvárosi étteremben, Kazincbarcikán a Béke étteremben, Ózdon a Bükk vendéglőben és a Velence étteremben, Leninvárosban a Ti- szagyöngye vendéglőben és Sajószentpéteren a Tulipán bisztróban. Faragó Ferenc, a vállalat üzemeltetési osztályának vezetője elmondotta, hogy az említett üzemegységekben a jövőben minden nap, mind a háromféle menü kapható lesz. A gyermekmenü bevezetésével azoknak a szülőknek a gondján kívánnak könnyíteni, akik dolgoznak, s a gyermekük nem kerülhe- | tett be a napközibe. A gyermek fejlődése szempontjából nagyon is szükséges a déli főtt étel, s azt nem pótolja az sem, ha anyuka este vacsorát főz. Hasonlóan gond a nyugdíjasok, az öregek meleg ebédje is. Sok idős ember már j nehezen bajlódik a minden- | napos főzéssel. Nekik segíte- j nek a kihordható, olcsó I ebéddel és vacsorával. Nálunk meglehetősen sok j az elhízott ember, aki már csalt egészségi okból is sza- j badulni szeretne a fölösleges J kilóktól. A hízást gátló me- j nüt az ő kedvükért állítot— j tt*k össze. Ebben állandóan i van gyümölcs, különféle saláták. zöldfélék, amelyek eddig ilyen választékban nem szerepeltek az étlapokon. Az étlapok összeállításán sokat fáradoztak a szakemberek, hogy azok minden szempontból megfelelőek legyenek. Az étlapokat megküldték a kijelölt éttermeknek. A 6—10 éves gyermekek részére összeállított tavaszi étlapon 10 féle reggeli és ebéd összeállítás szerepel. Például reggeli; kakaó, kalács, barackíz, ebéd; spárga- leves, natúr máj, burgonya köret, fejes saláta. Tíz-tíz variációban állították össze a nyári, őszi és téli étlapokat is, külön a 6—10 és a 10—14 éves gyerekek részére. Biztosak vagyunk benne hogy az említett szolgáltatást szívesen veszik igénybe megyénk városaiban. melés folyik, Rácz Antalnét, aki négy éve fűző. — Tudtam varrni — mondja a kétgyermekes, somsályi asszony, aki már brigádvezető. 1600 forintot keres, és elégedett is ezzel. — Leánykoromban gépkezelő voltam a bányánál. — Melyik a jobb munka? — Ez. Ott 1300-at kerestem, igaz, 1956—58-ban. Tulajdonképpen egy szalag egy brigád — vagyis körülbelül hatvan dolgozó. Ráadásul nem mind helybeliek, Arlói, járdánházi és ózdi nők is dolgoznak itt. Már nem házi a sszo 11 yok Az óvodásoknak szoktunk hulladékból figurákat csinálni. Szórakozni nem tudunk, legtöbben családosak vagyunk. sok a vidéki. Szokott lenni üzemi vacsora és évente egy „buli”. — Ez szocialista brigád? — Igen. — Tanulni szoktak-e? — Tanfolyamokon. Tovább a „szalagon”. A munka gyors, de nincs túlfeszítve a tempó. A legtöbb asszony már majdnem mindenhez ért, szinte iskolaszerűén jutnak végig idővel valamennyi munkafázison. Dolgozók már, nem háziasszonyok, de nem is munkások. Van, aki azt mondja: kollektíva, mert megalakullak a társadalmi szervezetek. Mén nem kollektíva A szalag végén két fiatal lány. Abból a tizenkettőből, aluk szakmunkásképzőt végeztek a járási • székhelyen. A kék szemű Kispap Erzsébet és a magasabb Mrázek Mária is 17 éves. Erzsiké Hódoscsé- pányból jár ide, 1300-at keres. Az üzemegység vezetője szerint 1800—2000 forint, amit reálisan, nem túl sok idő múlva elérhetnek. — KISZ-tag? — Nem még — válaszolja. — Szabad idejében mit csimál? — Kézilabdázóm a Somsaiéban... és olvasni szoktam. * Amíg beszélgetünk, látom, hogy a csarnok végében a lányok csatárláncot alkotva hajigálják egymásnak az elkészült diplomata táskákat. Mert mái- csak azt gyárt a somsályi üzem, naponta félezer darabot. Az 1968-ban kezdődött üzemszerű termelés az első évben 6,5 millió forintot hozott, tavaly már a megtervezett 18.6 millió helyett 22 millió forintot termeitek. A fővárosi vállalat egyik legnyereségesebb üzemének táskáiból 90 százalék kerül exportra. Ez a szalag- rendszerű termelés eredménye is. Nyitray Péter A szépség konyhája A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat 1. sz. gyáregységében megkezdték a hamburgi Bajorsdorf cégtől vásárolt Nivea krém hazai gyártását is. Ebben az üzemben készül a legtöbb, forgalomban levő szépségápoló szer: rúzsok, szemhej-kikészító szerek, szemhéjtusok, Camea- készítmények. kő- és porpúderck és sok más szépészeti kellék. Korszerűsödés, kérdőjelekkel (I) Gép helyett ember A harmadik ötéves terv esztendeiben. 1966—1970 között az ipari beruházások 43 százalékkal haladták meg a második ötéves tervben elért szintet. Ezen belül építésre 52, belföldi gépekre 46, s import gépekre 66 százalékkal többet fordítottak, mint az 1961—1965 közötti években. A tervidőszakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 61 százalékkal növekedett, kisebb mértékben. nvnt amennyit a népgazdasági terv előirt. Ami ugyancsak gondok forrása: az építési munkák, valamint a nem szocialista országokból származó gépek árszínvonala több, mint húsz százalékkal emelkedett. Először a munka A magyar gazdaságtörténet, a korábbi évtizedekben végbement fejlődést vizsgálva egyetlen iparterületet sem könyvelhetett el korszerűként, tudatosan fejlesztett- ként. Iparpolitika valójában csak a felszabadulás óta létezik, s első, döntő teendője nem lehetett más, mint a munkához való jog gyakorlati érvényesítése. Azaz, hogy mindenki, aki dolgozni akar, megkereshesse kenyerét. Ez elkerülhetetlen szakasz volt. Csakis ezután következhetett annak vizsgálata, hogy menynyi munka kell egységnyi termék előállításához? Sokféle összetevője van a gazdasági fejlettség mércéjének, s ezek egyike az egységnyi végtermekre jutó A BÜZA TERI AUTÓBUSZ PÁLYAUDVARON Foto: Laczö József össztársadalmi mun kara fordítás. E tényező azonban mindaddig, míg a gazdaság a külterjes fejlődés szakaszát éli, s míg más országok lermékei elöl piaca elzárkózik, nem jut lényegesebb szerephez. Van elég munka- vállaló, az egységnyi termékre jutó munkabér nem túl nagy, tehát ekkor még nem látszik érdemesnek az eleven izommunka helyett bonyolult és drága gépekkel, berendezésekkel termelni. Eljön azonban az idő, amikor a munkaerőforrások lényegében kiapadnak; megkezdődik a külterjes és a belterjes szakasz közötti átmenet. Ez tűnik a legkritikusabb- nak. A vállalatok számára mindezért a biztonságot a létszámtartalék — magyarul: a fölös számú ember — adja. A kapun belüli munka- nélküliség lényegében ..tartalék-alap”. Ha átcsoportosításra. termékváltásra stb. van szükség, a hiányzó technikát emberekkel próbálják pótolni. Egy idő után ez az út is járhatatlanná vált. Ehhez egész egyszerűen nincs elegendő ember. Sem tartaléknak, sem a gép mellé. Nem marad más megoldás, mint a műszaki fejlesztés: a gyártóberendezések, a technológiák, a termelés-szervezés korszerűsítése. Jöjjön a — legjobb technika? Ésszerű mérlegelés Várjunk csak a válasszal. Az adott gazdasági környezet alapján kell eldönteni, hogy milyen technikát, technológiát érdemes alkalmazni. I A legkorszerűbb ugyanis, j összevetve a meglévő lehetőségekkel. nem mindig bizonyul a leggazdaság06abbnak. Az állami gépiparban pél- | dául az automata és félautomata esztergagépek aránya csupán 14 százalék. Nosza, I vásároljunk, ahol osak tudunk. automatákat?! Igenám, de 1950 és 1970 között az ipar technikai felszereltsége gyorsabban növekedett, mint a munka termelékenysége. Azaz alacsony a hatékonyság. a gépek, berendezések kihasználtsága. Nem élég tehát az új, korszerű gép; jól | képzett munkaerő, megfelelő nyersanyag vagy félkész termék, zökkenőmentes szállítás stb. is szükséges hozzá. Éppen ez utóbbiak hiánya vagy gyengesége miatt állnak tétlenül sok helyen méregdrágán vett berendezések ... Tovább bonyolítva a dolgot: egy ország gazdaságún belül kirívóan nagy eltérések alakulhatnak ki az egyes ágazatok, iparterületek technikai szintjét tekintve, sőt, e .különbségek azonos ágazaton belül is meglehetnek. Mi a magyarázata ennek? Itt ügyes emberek dolgoznak, ott meg tehetetlenek? Itt fontosnak tartották a gépesítést, a korszerű technikát, ott meg fütyülnek rá? A fejlesztésnek vannak szubjektív tényezői is, alapvetően azonban a gazdasága környezet határozza meg a haladás mértékét. Ezért ésszerű mérlegelésre van szükség annak megállapításához, hol érdemes, s hol nem érdemes a korszerűsítés terheit vállalMicrl kell ' Miért nem jó minden úgy, ahogy van? Miért kell gépesíteni? A munkaerő-források csökkenése és kiapadása, ha nem ellensúlyozza ezt műszaki fejlesztés, a termelés megtorpanásához, sőt, csökkenéséhez vezet. Az alacsony technikai szint megrekeszti a társadalmi munka hatékonyságának emelését, s ezzel a távlati fejlődés ma szükséges megalapozását lehetetlenné teszi. (Ez történt például a közúti járműgyártásban, s a feszültségeket végül is csak az ismert licencvásárlás oldotta fel.) Az elavult gép, gépsor berendezés elfoglalja a helyet az új, a termelékenyebb elől — ezért kiterjedt az építési láz! —, tartósítja az idejétmúlt technikát, az alacsony termelékenységet, s akadályozza a termék minőségének javítását, korszerűsítését. Ahol tehát halogatják a fejlesztést, olt a holnapi kenyeret gyúrják feketébbre. Aligha hihető, hogy ne tudnák ezt! Mégis halogatják? Miért? Mészáros Ottó (Következik: Ember helyett gép)
