Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. szept. 8., szerda JEGYZETEK Kulturális témákról 1. Vígjáték, hol vagy !1 A Filmtudományi Intézet egyik kiadványa közli a HON- GAROFILM összeállítását az első félév külföldi ma­gyar filmsikereiről. A kimutatás nem a filmforgal­mazás adatait tartalmazza, nem a mozikban bemutatott fil­meket sorakoztatja fel, hanem a fesztiválok, filmhetek, ün­nepi filmnapok eseményeit. Ebből kitűnik, hogy az első fél­évben 17 nemzetközi fesztiválon vettünk részt 10 játékfilm­mel, és hét helyen voltak magyar filmhetek, illetve ünnepi filmnapok, s ezeken 67 magyar játékfilmet mutattak be. Ha végignézzük a bemutatott filmek listáját, azok mint­egy három-négy év termését ölelik fel napjainktól visszame­nőleg, és érdekes módon kizárólag a közéleti töltésű, mag­vasabb, többségében rendkívül intenzíven politizáló drámai alkotásokból kerülnek ki. (Némelyik természetesen többször is szerepel v A könnyű, szórakoztató, vagy legalábbis ilyen szándékkal készült filmjeink nem szerepelnek sem fesztivá­lokon, sem ünnepi filmbemutatókon, vagy legalábbis igen­igen fehér holló módon, s mint más forrásból nyert értesü­léseink igazolják, a köznapi forgalmazásra is viszonylag csekély irántuk a külföldi érdeklődés. A rossz nyelvek sze­rint kommerszet külföldön jobban tudnak csinálni, mint nálunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar játékfilmtermés nagy évi szemléjén, a pécsi fesztiválon is 1965. óta hiánycikk a vígjáték, — pedig oda nem valami sznob zsűri válogatja ki a filmeket, hanem a filmművész szövetség tagjai maguk szavazták meg eddig, mely filmek reprezentálják az évi ha­zai termést (az idén felhúzták a sorompókat és a hírek sze­rint 16 film szerepel majd a programban) —, nem lehet vi­tás, hogy a filmvígjátékjaink nemcsak az európai színvona­lat nem érik el, de a hazai igényeknek is alatta maradnak. Érdekes módon a drámai filmalkotások rendezőit szokták el­marasztalni e visszásságért, holott ők megteszik a magukét saját műfajukban, többségben értékeset alkotnak; az intelem és a noszogatás inkább azoknak az alkotóknak szólna, akik vígjátékok készítésében honosabbak, vagy akik gyakran készítenek is ilyen filmeket, de már nem a mindig újat mondani akaró művész igényével, hanem a jó mesterember kaptafájának unos-untalan alkalmazásával. 2. Önreklám és címkórság mrem ritkán találkozunk a művészeti életben, s azon belül J j a tömegművészetben, a műkedvelő világban is vala­miféle rang- és címkórsággal. Gyakran használunk plakátokon, meghívókon, a sajtószervek részére adott tájé­koztatókban reklám céllal önkényesen adományozott, kita­lált rangokat, címeket. Ezeknek az alapjuk sok esetben va­lami korábbi versenydíj elnyerése, ami azonban nem azonos az állami művészeti dijakkal, nem olyan kitüntetés, amelyet címként lehet használni. A Kossuth'-díj, a Munkácsy-dij, Já- szai-dij természetesen velejár viselőjének nevével, csakúgy, mint a műkedvelő együtteseknek adományozott kiváló együttes cint. Természetesen, nem kőtelező ezek használata, de használható címek. És nem használható például a Hí mit tud? versenyen elért díjazás, a Röpülj páva verseny díjazá­sa, a különböző rendű és rangú vetélkedők és versenyek he­lyezése. mert az egy bizonyos alkalommal elért eredményt regisztrál, s nem kitüntető címet ad. Csakúgy nem illik használni az olyasfajta kitalált jelzőket, mint „az országban az első”, ,,hazánkban a legnagyobb” és hasonlók, mert ezeket általában ritkán lehet leellenőrizni, nagyon gyakran bebizo­nyosodik az ellenkezője, és viselője bizony nevetségessé vál­hat. A: elismerést a produkciókkal újra meg újra ki kell ér­demelni. És nem előre reklámozni. 3. Divat és szereplés M ostanában férfiaknál divat a barkó, a szakáll, a hosszú haj. Tízezrek, vagy százezrek viselik. Nem tiltja sem­miféle törvényes rendelkezés, minden állampolgár­nak joga van olyan szőrzettel járkálni, amilyennel akar, ha már saját jóízlése el is tér a közfelfogástól. Van azonban egy nagyon szűk létszámú társadalmi réteg, amelyre ez a szabadság nem vonatkozhat. Ez pedig a színész. A színész, akinek színpadon, filmen, televízióban nagyon sokféle ala­kot kell megjelenítenie, és roppant visszásán hat különböző szerepekben mai divatos szőrzetével. Egy friss példa: Rózsa Sándor öccse. Bandi, a televízió folytatásos sorozatában egy másfél évszázad előtti tanyasi cselédlegényt játszik, hajvise­lete a mai galerik tagjaiét idézi. Ugyanezzel a hajjal papi reverendában szerepelt az év elején az Égi bárány című filmben, de ott még nem volt szakálla. Most már az is van A Pillangóban Kozák András a húszas évek elején élő haj­dúsági parasztfiúja viselt olyan lobogó, hosszú hajat, mint amilyet, ma viselnek a fiatalok, s amilyet Kozák András a magánéletében visel. Az előbb említett Égi bárányban a Horthv-hadsereg katonái jártak Valiig érő hajjal, “mert a sta­tisztériának, úgy látszik, nem érte meg, hogy a film ked­véért megnyiratkozzék. Színpadon is látni hasonló példákat A színész természetesen elsősorban művészi átéléssé! kei!, hogy megjelenítse figuráját’. De ettől a külső sem választ­ható el. A mai divatos haj, szakáll és egyéb viselet viszont a legritkább esetben találkozik a filmben, vagy színpadon megjelenítendő figurával. Vagy a figurán, vagy a színész frizuráján kell változtatni. Vajon melyik lenne az egysze­rűbb? Benedek Miklós « Zempléni láncosok a len a y láíráhan A lengyel. Magas-Tátra hí­res üdülőhelyén, Zakopáné- ban évről évre megrendezik i i a hegyvidékeken élők nem­zetközi folklór fesztiválját, i Az idei ünnepségsorozatra magyar együttest is meghív­tak a rendezők. Hazánkat a már nemzetközi sikereket el­ért Zemplén folklóregyüttes ! képviseli a vasárnap kez­dődött, s szeptember köze­péig tartó bemutatókon. A Zemplén-együttes a hegyközi Pusztafalu, Nyíri, valamint a bodrogközi Cl- | gánd. Karcsa és Alsóberecki legügyesebb paraszttáncosai- j ból alakult, s a Zempléni j hegység, a Hegyalja és a | Bodrogköz híres néptáncait mutatja be a lengyelországi népművészeti találkozón. Az együttes Vreczky Csaba mű­vészeti vezető, koreográfus irányításával készült fel a nemzetközi szereplésre. AKT Lcnkey Zoltán munkája i KOHÁSZ EMLÉKMŰ KÉSZÜL ÓZDON A negyedik ötéves terv időszakában a borsodi váro­sokban és falvakban mint­egy 150 képzőművészeti al­kotás elhelyezését tervezik; köztük számos olyan szob­rot, amelyek a megyében élt híres emberekre emlékeztet­nek. A Képző- és Iparművé­szeti Lektorátus megbízásá­ból Gáti Gábor szobrászmű­vész Vatta község nagy szü­löttjének, az 1848-as szabad­ságharc belügyminiszteré­nek, Szemere Bertalannak. Turcsányi Árpád szobrász- művész a hajdani parasztfel­kelés vezérének. Tokaji Fe­rencnek, Nagy István szob­rászművész pedig Egressy Béninek a szobrát formálja meg. Ezeket Tokajban és Kazincbarcikán állítják fel. Kisfaludy Stróbl Zsigmond kohász emlékművet tervez Özd részére, és a város kö­zépiskolai kollégiumának parkjában állítják majd fel Humonyánszky Jolán alko­tását, Aay Endre mellszob­rát. Ezeken kívül a tervidő­szakban — többek között — a szerencsi vár parkja Rá­kóczi Zsigmond, a sárospa- | laki vár körüli műemlék­negyed I. Rákóczi György. Keleméi’ község pedig Tom­pa Mihály szobrával gazda­godik. A híres embereken ki- , vül Mezőkövesden, a volt vásártéren, a hajdani „em­berpiacon " a múlt legjobban kizsákmányolt dolgozójának, a névtelen matyó summáz­nak állítanak kőbe formált j emléket. Dolgozókat alkalmaznak A Vörös Csillag Traktorgyár felvételre keres férfi segédmun­kásokat, betanítóit munkásokat. Öntödei munkára IX évtől. Ke­reseti lehetőség: kollektiv szer­ződés szerint. Jelentkezés: Vö­rös Csillag Traktorgyár, mun­kaerő-gazdálkodás. Telefon: 272- 020, 134 mellék. Felvételre keresünk, üzemünk­be felveszünk női dolgozókat, 2 és 3 miiszakos fonodái munká­ra. Betanulási idő » hónap. Be­tanítót i és segédmunkára férfi- dolgozókat ts keresünk. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Pamut textil művek Fonógyára, Budapest. £l kerület Bocskai üt 50.. munkaügyi osztálv A lőrinci Fonó 1.» even felüli lányok részére felvételt hirdet. 15—16 év közötti lányok részé­re: 1200 forint havi keresetet biztosítunk, ló éven felüli lá­nyok részére: A betanulási idő 1 hónap, a kereset 1200 forint. A betanulási idő után 1500—2000 forint a kereset. Vidékieket kor­szerű leányotthonunkban he­lyezzük el, havi 100 forint térí­tésért. A leányotthon közvetlen a gyár mellett vau, üzemi ebéd napi 4 forint. Cím: Lőrinci Fo­nó, Budapest, XVIII., Gyomrot u. 85—01. Kérésre részletes tájé­koztatót küldünk! Gépírni tudó női dolgozókat szám lázói munkakörbe felve­szünk. Árukísérőnek férfidolgo­zót lelve s/nnk. ötnapos munka­hét, fizetés megegyezés szerint« AMFORA-ÖVÉRT lóra Kata, Be­senyői u. 16. sz. Fiatalok. figyelem! Fonó ét szövő szakmára 3—t. hónap be­tanulási idővel, igen kedvező be­tanuló! keresettel. 15 evet betöl­tött női dolgozókat felveszünk. A betanulási időt követően a ke­reset havi 1600—2600 1-t Szak­mai gyakorlat és szakmai tan­folyamok után szakmunkasképe- sítést nyerhetnek. Felveszünk továbbá 16 évet betöltött női és férfi segédmunkásokat. Napi 3.60 Ft-ért biztosítunk ebédet., az át­képzési idő alatt 1 Ft-ért. Egye­dülálló vidékiek részére kedvez­ményes szállásról gondoskodunk. A munka kétmüszakos. de van állandó éjszakás műszak is. 5 napos munkahéttel, igen magas keresettel. Levélben bővebb fel­világosítást adunk. Pamuttextil- művek Központi Gyára, munka­erő-gazdálkodás. Budapest, XI., Haus/man A. ti. 20. Levélcím: Budapest. 112.. pf. 11. Kazánfűtőket és segedfutoket alkalmaz október 15-től a Bor­sod megyei Rendőr-főkapitány­ság. Jelentkezni lehet Miskolc, Zsolcai kapu 32. sz. alatti épü­letben. A Mezőkövesdi járási Építő­ipari Szövetkezet azonnali felvé­telre keres kivitelezésben gya­korlott építészmérnököt — to­vábbá felsőfokú közgazdasági végzettséggel rendelkező dolgo­zót, termelési és pénzügyi osz- tályvezetői munkakőrbe. Az Edelénvi Tüdőgyógyintézet igazgató-főorvosa azonnali fel­vételre keres egy diélásnővert és a tüdögondozó-inlézethez egy külterületi ealmatte védőnőt. Bé­rezés kulcsszám szeriüli bértétel­nek megfelelően. Nővérszálláson férőhelyet biztosítóé Közgazdasági technikumot, vég­zett, gyakorlattal rendelkező könyvelőket, azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Szövetkezeti gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentke­zés személyesen, a Sajókazal A FESZ főkönyvelőjénél, litiköh- séget csak felvétel esetén térí­tünk. Jegyzetek a faluból Múzeumok SOK EZER ÉVES kődara­bot nézegetünk. Apró, né­hány centis darab, íeliile- 1én/ a pattintások nyomai­val. Széle éles. Ha eleink netán akkor már is­merték a borbély kodás l, akár borotválkozhattak is vele. Az ugyancsak több ezer éves rézcsákány már súlyo­sabb. ezeréves lószerszámok pedig a honfoglalás korá­ból valók. A török kardot:, ulánus kardok, 1848-as fegy­verek mellett vannak itt korsók, csobolyók, rokkák, tányérok, piputóriumok, kö­csögök, petróleumlámpák, bölcsők,* karbidlámpák, lako­dalmas fazekak, komatálak es még annyi minden más. amelyek közös jellemzője: valamennyi érdekes, értékes tárgyat Abaújszántóról, vagy annak közvetlen környéké­ről gyűjtötték. Innen, Abaújszántóról gyűjtötték be a nehéz fá­ból, keleti türelemmel és művészettel kimunkált asz­talt, fotelt és az indián pergödobot is, de hogy ezek honnan kerültek a faluba, azt már nemigen tudná meg­mondani senki. Döbbenetes különben, hogy a virágvá­zának vagy padlódísznek, vagy ki tudja, minek látszó indián pergődobról legutóbbi tulajdonosa, egy abaújszán- tói idős néni magától értető­dően közölte, hogv ez. ké­rem. egy indián pergődob, de később bebizonyosodott: valóban az. Itt van most ez is a va­lószínűleg kínai íaragású asztallal, fotellel és annyi minden igazi, helyi tárgyi emlékkel együtt az abaúj- szántói hajdan ulánus lak­tanyában, ebben a nagyon szép, de pénz híján ülőtt- kopott műemléképületben, a helytörténeti múzeum anya­gában. . Mert helytörténeti múze­um létrehozásához gyűjtöge­tik az anyagot itt is. mint megyénk annyi más közsé­gében. A gyűjtés, mint min­denütt, itt is alkalomszerű. A művelődési otthon igaz­gatója néhány gyerekkel meglátogatja valamelyik ré­gi hazat, felkéredzkedik a padlásra, be a régi kamrák­ba, csűrökbe, pajtákba, és a legtöbb helyről nem is tá­voznak üres kézzel. A kije­lölt helyiségben gyűlnek a mezőgazdasági szerszámok, a népművészeti termékek. így csinálják ezt minde­nütt, ahol érdemesnek tart­ják egy-egy község helytör­téneti emlékeinek összegyűj­tését, bemutatását. És való­ban őrzésre, \ bemutatásra való emlékek sokasága gyű­lik össze. Értékes, szép em­lékek sokasága. Csak akkor ámulunk el. amikor egy he­lyen együtt látjuk a nyilván nem is teljes anyagot. Csak akkor hisszük el igazából, hogy valóban érdemes fára­dozni. időt áldozni ezeknek az emlékeknek a gyűjtésére. Mentést is írhatnánk per­sze. Mert meg kell menteni ezeket az értékeket is a pusztulástól, és' meg kell ki­csit menteni az ügyeskedő mai „falukutatóktól” is, akik nem annyira a néprajzi ér­téket. mint inkább a pénz- szerzési lehetőséget, a felárat látják egy-egy értékesebb darabban. Természetesen nem az igazi magángyűjtők­ről van szó, hiszen ezek legalábbis olyan megszállott­sággal rendezik, formálják és bocsátják is (!) a nagy­közönség rendelkezésére mú­zeumukat, mint a hivatáso­sak. Megszállottságot említet­tünk, és ezeknek a helytör­téneti múzeumoknak a ki­alakításához, berendezéséhez valóban szükséges a fanati­kus elszánás, meggyőződés. Azoké. akik őszintén szere­tik a falujukat és szükségét látjuk annak., hogy ezt az érzést másokba is átplántál­ják. A regi emlékek — akár népművészeti alkotások, akár munkaeszközök — össze­gyűjtése, megőrzése valahol szintén ezt a celt szolgálja. NEM BAJ AZ, ha nincse­nek még vitrin alatt a tár­gyak. Nem baj az sem, ha itt-ott a ki tudja honnan származó „különlegessége­ket” is megtaláljuk. A fon­tos, hogy összegyűljenek ér­tékeink is. A régi korokból s napjainkból. A nép alkotó erejének, életkörülményei­nek bizonyságai. Tudtuk per­sze, mindig is tudtuk, hogy ezek értékek. De hogy ilyen sok értékünk van, ezt való­jában csak mostanában fe­dezzük fel, a helytörténeti múzeumok szervezésének, ki­alakításának idején. Priska Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom