Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

tb^AK-MAGYARORSZAG 2 1971. siept. 30., csütörtök Kádár János látogatása lói na meg (Folytatás az 1. oldalról) Petőfi szocialista brigád ve­zetőjével, Balogh József­fel, és Viola Józseffel, a bri­gád tagjaival. Kádár János emléksorokat írt a brigád naplójába: gratulált eddigi eredményeihez, a megtisz­telő címhez, további mun­kasikereket, jó egészséget, boldogulást kívánt tagjai­nak.. A telepről távozóban, kedves invitálásra Ká­dár János betért ií'j. Rückersz Henrik terme­lőszövetkezeti tag ottho­nába, s szívélyesen elbe­szélgetett családja tagjai­val. A, párt első titkára a lá­togatás során találkozott a termelőszövetkezeti mozga­lom több veteránjával: Mé­szöly Józseffel, id. Rückersz Henrikkel és Szabó Jánossal. A községi úttörők küldöttei is felkeresték és köszöntöt­ték Kádár Jánost, aki em- léksorokat írt az úttörőcsa­pat naplójába is. Kádár János este a műve­lődési házban falugyűlésen találkozott Pálfi lakóival. A gyűlést Éhl Henrik, a köz­ségi tanács elnöke nyitotta meg, ezután Lakos József a termelőszövetkezet tevékeny­ségéről, a község életéről, K. Papp József a megy* hely­zetéről és feladatairól be­szélt, majd Kádár János szólt az egybegyűltekhez. Edvard Kennedy: j Az amerikai elnök füstfüggönynek használja pekingi látogatását Nixon elnök kedden este váratlanul megjelent a VDK- ! ban levő amerikai foglyok hozzátartozóinak washingto- i ni értekezletén, hogy bizto- [ sítsa a vietfiami politikáját egyre élesebben bíráló csa­ládtagokul: „minden tőle telhetőt elkövet", hogy elérje a fogva tartottak hazatérését. „Jrliszem — mondotta —, hogy végül is sor kerül majd hazatérésükre. Ezt tekintsék részemről kötelezettségválla­lásnak.” A meglehetősen kétértelmű Egyiptomnak harcba kell bocsátkoznia Szádat beszéde az ASZÚ KB ülésén „Nem engedhetjük meg, hogy jelenlegi helyzetünk befejezett ténnyé változzék. Hosszú és gondos tanulmá­nyozás után jutottam el ah­hoz a kijelentéshez, hogy 1971. döntő év' lesz a béke vagy a háború szempontjá­ból —, mondotta Szadat egyiptomi elnök az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának keddi ülésén, miután hosszasan méltatta Gamal Abdel Nasszer életút­ját, kiemelkedő történelmi szerepét halálának első év­fordulóján. — Mindent meg­tettünk, ami tőlünk tellett — folytatta — olyannyira, hogy Amerika maga is elismerte, nem kérhet tőlünk többet. Ezt mondják ma is.” Szadat azt a következtetést vonta le a helyzetelemzés vé­gén. hogy Egyiptomnak harc­ba kell bocsátkoznia, bármi­lyen következményekkel is járjon az. Szadat a gazai övezet la­kosságához intézett üzeneté- : ben hangsúlyozta: legyetek1 türelemmel, s ne feledjétek el, hogy 1971. döntő esztendő lesz. | „kötelezettségvállalást” az amerikai elnök méginkább felhígította, amikor a Vietna­mot bombázó pilóták fogsá­gáért a felelősséget „a ke­gyetlen ellenségre” hárította. Nixon elnök váratlan meg­jelenését a fogoly pilóták — hozzátartozóinak értekezletén washingtoni megfigyelők el­sősorban annak tulajdonítják, hogy néhány órával koráb­ban ugyanezen a gyűlésen •Edward Kennedy szenátor példátlan éleshangú felszó­lalásában a Nixon-kormányt tette felelőssé azért, hogy a fogságba esett amerikaiak nem térhettek vissza hazá­jukba. Kennedy rámutatott, hogy az elnök tervezett pe­kingi látogatását „füstfüg­gönynek” használja, amely mögött változatlanul folyik a vietnami háború. Ugyancsak a „pekingi út" leple mögött az elnök máig sem válaszol! a DIFK július 1-i javasla­taira — amelyek tárgyalásos megoldást kínálnak a háború megszüntetésére és a foglyok hazahozására. „Én az elnök helyében akár térden csúszva is bemennék a tárgyalóterembe, ha ezzel ha­zahozhatnám a foglyokat” — mondotta Kennedy a család­tagokhoz fordulva. Folytatódott a vita az ENSZ-köz^yűlésen Az ENSZ-közgyűlés általá­nos politikai vitájában szer­dán a legnagyobb érdeklő­déssel várt szónok Sir Alec Douglas-Home. Nagy-Britan- nia külügyminisztere volt. Beszédében, amely egyike volt eddig a legrövidebbek­nek. a brit külügyminiszter külön figyelmet szentelt az észak-írországi helyzetnek és a közel-keleti válságnak. Az India és Pakisztán kö­zötti feszültségről szintén szólt a brit külügyminiszter. „A helyzet odáig romolhat, hogy a két ország akarata ellenére is háborúba sodró­dik” — mondta. A Kína ENSZ-tagságának kérdéséhez Home csak any- nyit mondott: „Kína túl hosszú ideig elszigetelte- ma­gát a nemzetközi közösség­től .. . Jelenléte az ENSZ székhelyén lépést jelentene ahhoz, hogy a világszervezet jobban képviselje a tényle­ges erőviszonyokat.” Paj Hsziang-kuo külkereskedelmi miniszter vezetésével a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége érkezett szerdán Párizsba. Középen Ortoli, francia ipari és műszaki fejlődési miniszter, jobboldalt Huang Csen, Peking párizsi nagyköve­te, az Orly repülőtéren ANDRZEI ZbYCH: KLOSS KAPITÁNY Az észak-írországi szélső­ségesek mór kedden nyilvá­nos nyilatkozatokkal és tet­tekkel bizonyították, hogy nem sokat törődnek a Che­quers-: hármas csúcstalálko­zón született egyetlen érde­mi megállapodással. E meg­állapodás szerint mind a hú. rom érdekelt kormány fel­lép az erőszak és a vérontás megszüntetéséért. A tulaj­donképpen illegális ír köz- társasági hadsereg úgyneve­zett hivatalos szárnyának ; vezetője a dublini Tv ripor- ! tereinek néhány órával a csúcstalálkozó közleményé- í nek kiadása után kijelentet- ; te: „továbbra is fel fogunk t használni lőfegyvereket és j bombákat a nacionalista 'te- | rületek megvédésére Észak- í Írországban” egy másik j IRA-vezér. Sean Macstiofan I ehhez még hozzáfűzte, hogy az erőszak fokozódni fog. I 12. — BUTASÁGOT csinál­nak — fordult Kloss ezúttal csak az őrmesterhez. — Ezért senki sem fogja meg­simogatni a fejecskéjüket. Egészen közeli robbanás Kloss azonnal felismerte: né­met páncélelhárító ágyú tü­zelt. Az őrmester figyelmesen szemlélte Klosst. — Parancsom van — je­lentette ki végül. — Ez front, barátom — Még kereket old út­közben . . — mondta ugyan­az a közlegény. Géppiszto­lya zárjával csettentett. — Állj a falhoz, fritz . Kloss kinézett az utcára. Csak a járda szélét láthat­ta; lengyel katonák szalad­gáltak a ház előtt — Fiúk — kiáltotta — én ... Amaz torkára forrasztotta a szót: — Magad mondtad, hogy Hans Kloss kapitány vagy. Már csak néhány másod perc maradt. Egy jól irány­zott ütés az őrmesterre, és kiugórni az utcára. Sikerül'.' Nincs sok esélye, valószínű­leg mindkét katona lőni fog, egyikük biztos eltalál­ja. Abban a pillanatban, amikor már döntött és kész volt cselekedni, Nowak«1 látta futni az úttesten. — Nowak! — rivallt Megállt azonnal, és beug­rott a kapualjba. Alig ka­pott levegőt. T- Ó. Istenem1 — suttog­ta, mint valami civil. — Mar minden reményem el­veszett. — Szépen biztosítasz! Az automata fegyverek zaja erősödött, majd hirte­len csend támadt; az utcán gránát robbant, fekete port vágott arcukba Már . semmi - re sem volt idő, még No- wakot sem tudta már lehor­dani. Az őrmester és a két ka­tona semmit sem értett, de a főhadnagy parancsára visszaadták Kloss fegyvereit és okmányait. Nowak úgy rendelkezett, hogy várjanak a kapu alatt. A tisztek bel­jebb mentek; a motorzúgás azonban ott is erősen hal­latszott. — Futás — mondta Kloss. — Én maradok. Jelented, hogy Ring okmányanyaga az amerikai hírszerzést is érdekli. Az archívum, egé­szen biztos, a várban van; igyekszem megállapítani a pontos beivel. — Hadd maradjak én is — suttogta Nowak — Szamárság. Vedd párt-, fogásodba az őrmestert és lcét emberét. Küldd hátra őket. És ne dumáljanak. — Parancs. — Most pedig halljam gyorsan- hogy volt?... Nowak legszívesebben bn lére eresztett beszámolói tartott volna, de most a má­sodpercek is számítottak Csak reggel felé sikerült el jutnia az ezredparancsnok­hoz, a város déli részét vé­dő zászlóalj futárával érke zett együtt. A perifériáéi már megjelentek a német páncélos rohamlövegek. a ferdinándok. a híradósok már tekerték a vezetéket, a A rsvidiávfiiti mapvassáia 1 1 sülörtök. péntek, szombat... Meglehet Nguyen Van ( Thieu, a saigoni rezsim elnöke is nyugtalanul szá­molgatja, mint a gyermekek, hányat kell még alud­nia. amíg újra választások lesznek? Van is ebben vala­mi gyermekes, legalábbis első pillantásra. A másodikra már korántsem az. akkorra már átlátni az egész játék cinizmusát. Csütörtök, péntek, szombat. . . Még harmat keil aludni és vasárnap, október 3-án elnökválasztás lesz Dél-Viet- namban. A régi elnök írta ki a választásokat, a régi. akit Thieu-nek hívnak. Egyébként ugyanígy hívják az új el­nököt is. Honnan tudjuk? Egyszerű. A biztonság ked­véért gondoskodott ő arról, hogy egyedüli jelölt legyen. Másra nem is lehet szavazni. Csak Thieu-re. örülhet Thieu: vasárnap reggel még elnökként ébred — és este már ismét elnökként fekhet le. Ettől eltekintve azonban nincs sok oka az örömre. Sza­porodnak a rezsim politikai válságának elmélyülésére valló jelek. Politikai — és katonai a válság. Nézzük csak: 1. Ismét beszélt Minh tábornok, aki eredetileg indulni akart az október .‘J-i választások!«), de „rábírták” őt, hogy mondjon le szándékáról. Most kijelentette: ,,a Thieu-re- zsim nem képes létrehozni a békét és csak idegen hata­lom támogatásával tudja létét fenntartani. Az október .'i-i választás még attól a kevés Intelétől is megfosztja a saigoni rezsimet, amelyet eddig esetleg élvezett a kül­világ előtt.” 2. A diktatúra ellen fellépő népi .erők koordinációs bi­zottsága nevű szervezet szóvivője kijelentette: Thieu el­szigetelődött a néptől, s a bizottság politikai harcot fog vívni ellene. 3. Bomba lobbant az egyik saigoni előváios katonák és rendőrök által látogatott éttermében. Ezzel égj’időben kormányellenes tüntetések zajlottak le. Riadókészültség­be rendelték az országban állomásozó amerikai fegyveres erőket és a saigoni rezsim különösen jól felfegyverzett rendőrségét. 4. Súlyosra, csaknem válságosra fordult a katonai hely­zet Saigon körzetében. A kambodzsai és a dél-vietnami népi felszabadító erők elfoglalták a Saigonba vezető or­szágút 50 kilométeres szakaszát es súlyos veszteségeket okozó sikeres támadásokat intézlek Thieuék hadserege ellen. Csak néhány jelzés a válság- mélyüléséről. Mind magá­nyosabbá válik teliát a saigoni rezsim, s az élen Thieu elnök. Ez azonban már — a rövidtávfutó magányossága. Mert túl hosszú időt ennek az amerikai szuronyok he­gyén ülő Thieu-rendszernek még a legoptimistább wa­shingtoni jósok sem jövendölnek. London: Brit kommunista nagygyűlés John Gojlan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára kedd este a párt altul szervezett londoni gyű­lésen, amelyen a brit dolgo­zók tiltakozásukat fejezték ki Nagy-Britannia közös pia­ci belépése ellen, elítélte a Heath-kormány reakciós po­litikáját.. A gyűlésen részt vettek az NSZK, Dánia, Franciaország, Írország, Olaszország és Hollandia kommunista pártjainak kép­viselői, s így az a monopol- tőke ellen harcoló nyugat­európai forradalmi munkás- mozgalom szolidaritásának demonstrációjává vált. Gollan kijelentette: itt az ideje annak, hogy az euró­pai biztonság megteremtésé­re irányuló fáradozások el- szabotálóit olyan erőkkel he- helyettesítsék, amelyek haj­landók a béke, az enyhülés és az államok közti gazdasá­gi együttműködés politikáját végrehajtani. parancsnok és a törzsfőnök a térkép fölé hajolva tana­kodott, észre sem vettek senkit. Végül - az őrnagy meglátta őt: — Még most is itt van? — rikkantott rá. — Tizenöt perc múlva meg ne... A markukba akar sétálni? Nowak nyomban jelentet­te, hogy kapott parancsa ér­telmében meg kell magya­ráznia az ezredparancsnok­nak a feladatot, amelynek végrehajtása végett ideküid- lék. — Előbb kellett volna - dohogott az őrnagy. — Most már késő. Nem akarok tud­ni semmiről sem. úgyis elég bajom van. Mintegy szavainak igazo­lásául éppen a törzs előtt robbant egy lövedék. Az ab­laktáblák csörömpöltek, füst és por csapott be a szobá­ba; a térképek és a papi ■ rok lerepültek a padlóra. Az őrnagy elkáromkodln magát, és mindhárman hoz­zálátlak a papír.sz.edegetó- hez az ezredes irodájában. A törzsfőnök egy ládába gyömöszölte az okmányokat. Nowak egy összegyűrt cé dulát emelt fel a padlóról Német írást látott rajta, el­olvasta, de értelmét fel neo fogta: Hauptmann Han1 Kloss... A Ring-patikából1 német hírszerző tiszt bujkál — Hauptmann Hans Kloss. Erezte, hogy kiszalad a vér az arcából. Az asztal­nak támaszkodott. — Mi ez? — kérdezte. — Ez? Ah . — az fó ­nagy csak legyintett. — Fu­ra dolog’ Valaki tgy küldte titkos jelentését. A cédulát egy kődarabhoz kötötte. Az őrszem behozta. Meg is hagytam, hogy állítsák elő ezt a Klosst . . de ha mar nem lenne idejük, akkor .. . Nowak elvesztette önural­mát. — őrnagy úr — kiáltotta — ez... ez árulás! Mit mondott9 — az ez­redparancsnok előrehúzta övén a pisztolytáskát — Ez a Kloss. őrnagy úr . .. Az őrnagy mindent azon­nal megértett — Az ördög vinné el ma­gukat1 Miért nem szólt? Fu­tás — ! iáltotta —. talán még odaér. ODAÉRT. De nein szeret­ni' még egyszer átélni eze­ket a perceket. Nem hallot­ta sem a robbanásokai. sem a lövedékek fütyülését csal: rohant elöl Valaki rárivallt: „Feküdj!" Valaki útját is akarta állni . . Amikor meg­hallotta a motorok zúgását és látta, hogy egy páncél­törő ágyú lövedéke szél- Tö,.•csontét le i sarok-ház la­b'll, elveszte» te reményét . . Am. épr<en alike Klosst nem idekellék Nowak i lmom éi Egy-két tö­mör szóval nyugtázta. (Folytatjuk) k ’szak-írországi lieii/zelfűl

Next

/
Oldalképek
Tartalom