Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

1971. szept. 24., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az NDK földjén 4. Találkozások Thuringia.. magas csúcsok és szelíd völ­gyek. Az autóbusz lassan ka­paszkodik fel a meredek szerpentinen. A messziről ér­kezett utasok önfeledten gyönyörködnek a tájban. Nem sokan vannak, alig ti- zen-valahányan. De ebben a kis társaságban szinte egész Európa, sőt, még egy kis da­rab Afrika is jelen van. An­gol. algériai, belga, bolgár, csehszlovák, francia, jugo­szláv, lengyel, nyugatnémet, szovjet — s jómagam, egyetlen magyarként —, új­ságírók kicsiny csoportja járja az NDK vidékeit, is­merkedik az itteni emberek életével. A közös élmények hatásá­ra gyorsan szövődnek a ba­rátságok. A hivatalos udva­riasságot a közvetlen, meleg emberi hang váltja fel. Ér­teni kezdjük egymást, s ér­teni az országot, amelynek vendégei vagyunk. Oberhoíban házigazdáink igazi thüringiai vadászva­csorával kedveskednek ne­künk. Jeannal: a belga kol­légával kerülünk egy asz­talhoz. Várakozva nézünk egymásra: melyikünk meri előbb megkóstolni a sörös­bólét. Nevetünk. Egészen kellemes ital. Jean igazi világjáró. Teli jókedvvel, életerővel. A va­csora végeztével esze ágá­ban sincs még aludni. — Ezt a bólét egy kis, igazi sörrel kellene leöblíte­ni — véli. Maradunk. Jean adomá­kat mesél, utazások élmé­nyeit idézi. — Hogy is mondják ma­gyarul „egészségünkre”? — kérdi. Megmondom. De ebbe már beletörik a nyelve. — Nem baj, majd menni fog — nevet. És ekkor hirtelen leteszi a söröspoharat. — Holnap, ugye, Buchen- waldba megyünk? — kérdi, s az iménti vidámságnak nyoma sincs többé. — Igen. — Furcsa. Huszonhat éve nem jártam ott. De akkor nem turista voltam ... Poli­tikai fogoly . Keresem a szavakat. Meg­próbálom beleélni magam az egykori borzalmak szín­helyére visszalátogató Jean lelkiállapotába. De nem hagy időt: — Ne beszéljünk róla! El kell felejteni Pincér! Sört kérünk! Buchenwaidban... A,,„' kapuján cinikus felirat: „Je­dem das Seine” — azaz „Mindenkinek a magáét”. Harminckét ország csaknem 240 ezer állampolgárát tar­tották itt fogva. 56 ezer em­bert gyilkoltak meg a nácik ebben a táborban. Jean számára iszonyú a találkozás. Nézem az arcát: mintha minden élet elköltö­zött volna belőle. Nehezen lélegzik, percekig egy szót sem tud kimondani. Aztán erőt vesz magán. Beszélnie kell: — Igen, itt volt az Ap­pel ... Arra volt a barak­kunk. Végigjárjuk a tábort. Lát­juk a kocsit, amely elé em­bereket fogtak. Követ hord­tak, s közben énekelniük kellett. Látjuk a kivégzések színhelyét.. Jean most már szakadat­lanul beszél. Mintha ki­mondva ura lehetne emlé­keinek. Elhagyjuk a tábort. Az emlékműhöz megyünk. A harangtoronyhoz és a Nem­zetek útjára. Ahol a felsza­badult német nép és a vi­lág többi népei emlékeznek. — Igen, az a jó, hogy azok a borzalmak soha többé nem fordulhatnak elő — mondja Jean. Weimarba, Goethe és Schiller városába érkezünk. A komor emlékek mögöt­tünk maradnak. Jóleső ér­zéssel szippantunk a város történelmi levegőjéből. A Misim' i TtjZÉP ’’állatai 401. számú telepe értesít’ a kedves vásárlókat hogy A NYITVA TARTÁSI IDŐ MEGVÁLTOZOTT. Szombaton 7.30 órától 13.30 óráig pénztáróra, 7 30 órától 15.30 óráig árukiadós. Hétfőn 7.30 órától 10.30 óráig pénztáróra, 7.30 órától 12.00 óráig árukiadás. tói A MISKOLCI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT keres felvételre kazánt ütőket, oázkazán-kezelőket, valamint UÖKÖZPONT KEZELŐKET Szakképzetlenek részére vállalatunk díjmentes tanfolyamot biztosit Jelentkezni lehet: MISKOLC, JÓZSEF ATTILA U. 62. SZ. ALATT Yfatisz László l'ődiszpécsemél. A BORSODI VEGYIKOMBINAT AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ vegyipari szakmunkásokat, VEGYÉSZ ES GÉPÉSZTECHNIKUSOKAT ES ÉRETTSÉGIZETT FÉRFI MUNKAERŐKET RENDSZERKEZELÖ1 MUNKAKÖRBEN LAKATOS. CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ. TURBIN AGÉPESZ. VIZVEZETEKSZERELO SZAKMUNKASOKAT és FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT Bérezés a vállalati kollektív szerződésben foglaltak szerint, megállapodás alapján Munkásszállást — térítés ellenében — biztosítunk. Jelentkezni lehet szombat kivételével mindennap *"7—töl 15 óráig a VÁLLALATI MUNKAERŐ- GAZDALKODAS1 OSZTÁLYON KAZINCBARCIKÁN — Egy kis ékszer ez a vá­ros — lelkesedik Jean. Este a város főpolgármes­terével vacsorázunk. Beszél­getünk a műemlékekről, Weimar történelmi és kul­turális értékeinek megóvásá­ról. Szó esik múltról, jelen­ről és jövőről Jean egy pillanatig vívó­dik: szóljon, ne szóljon? Aztán csak megkérdezi: — Ne haragudjon főpol­gármester úr, meg tudná nekem mondani, mi lett ab­ból a buchenwaldi gyárból, ahol annak idején, mint fo­goly dolgoztam ? A főpolgármester arca el­borul. — Apám is ott dolgozott — mondja csendesen. Aztán visszanyeri hangját: — Most? Mezőgazdasági gépe­ket gyártanak ott... II,,;.,.. kézszorítással bú- ” csúzunk. Tovább járjuk az országot. Tájakat, gyárakat, .embereket isme­rünk meg. A mai országot, a Német Demokratikus Köz­társaságot. Luther egykori városától, Wittenbergtől nem messze egy termelőszövetkezetbe lá­togatunk. A község neve Marzahna, a szövetkezet Le­nin nevét viseli. Alacsony, napbarnított, igazi parasztember az elnök. Szívesen és részletesen be­szél a szövetkezet életéről, eredményeiről. Türelmesen magyarázza a nyugati or­szágokból érkezett újságírók­nak: mi is az a munkaegy­ség, hogyan is néz ki való­jában egy ilyen szocialista nagyüzem. Együtt megyünk ki a határba, megnézzük a földeket, a gépeket. Egyszer az elnök megállít bennün­ket: — Ne haragudjanak, ezt el kell mondanom. Látják azt a mezőt? Egyszer egy szovjet pilóta itt hajtott végre kényszerleszállást. A parancs ellenére nem ugrott ki, meg akarta menteni gé­pét. A földön a gép kigyul­ladt. Nem bírtam tétlenül nézni, hogy benne égjen az a katona. Odamentem, és si­került kimentenem. Súlyosan megsérült, de él. — És maga? — kérdez­tük szinte egyszerre. — Látják, itt vagyok. Marzahnatól is búcsúz­nunk kell. Már mind benn ülünk a buszban, amikor az elnök még egyszer feljön: vi­gyék el. magukkal, amit itt lát­tak. Nem mondom én, hogy vegyék fel a rószaszín szem­üveget. Csak azt írják meg odahaza, amit láttak, ami igaz. Jó utat kívánok! És a tizenegy ország új­ságírói egyszerre köszöntöt­ték tapssal ezt az egyszerű, kerek arcú parasztembert. Flanek Tibor (Vége) Nagyon kérem, VideolBx-l. A Híradástechnikai Szövet­kezet legújabb (érméké elektronikai érdekesség. Teljesen tranzisztorizált, integrált, áramkörökkel épí­tett ‘ •devíziós kamera első ötvendarabos szériáját ké­szítették el. A stúdió-minő­ségű képet adó tv-kamera kiválóan használható az üzemi tv-rendszerben, ok­tatásban, gyógyászatban. A Videotex—l. elnevezésű ka­merából évente több száz darabot gyártanak majd. Képünkön: Kecskés Péter, az ipari tv-labor vezetője az új kamerával Óriás paradicsomok, sárgarépák Kertészeti bemutató Miskolcon Miskolcon, a III. kerületi tanácsi hivatal és a Kocsis Pál mezőgazdasági szakkör közös rendezésében szep­tember 21-től 23-lg kertésze­ti bemutatót tartottak. A be­mutató érdekessége, hogy a mezőgazdasági szakkör tag­jai és a III. kerületben lakó kiskerttulajdonosok saját termelésű gyümölcsök és zöldségfélék legkülönlegesebb példányait hozták el. A be­mutató előtt egy öttagú zsűri válogatta ki a különböző faj­tájú, eredetű és nagyságú ter­ményekből azokat, amelyeket végül a tanácsi hivatal föld­szinti tanácstermében látha­tott az érdeklődő. A nemesí­tett, vagy különleges mód­szerrel nevelt kerti termé­nyeken kívül kisgépek, vegyszerek és kártékony álla­tokat bemutató preparátu­mok is helyet kaptak a ta­nácsteremben. A kertészeti bemutató vonzerejét mégis a kuriózum-számba menő gyümölcs- és zöldségfélék jelentették. A szelektálást végző ötta­gú zsűri dijakat is kiosztott, amelyeket a helyezettek a bemutató utolsó napján, 23-ám vették át Első díjat nyert többek között — mi­vel három élső díjat ítéltek oda — Sebők Dezső nemesí­tett fekete kajszibarackjá­val. És, mert a barack idé­nye már elmúlt, az ötletes termelő befőttként, üvegben hozta el a fekete színű ba­rackot. A zsűri különdíjjal jutalmazott egy amerikai faj­tájú zöldbabot, melynek szá­ra 5 méter magasra fut, s a babhüvely hossza meghalad­ja az egy métert. Érdeklődőkben sem '''olt hiány. Iskolás csoportok jöt­tek, itt tartották a biológia órát, és eljötték a környék kiskerttulajdonasai, hogy ta­nácsot kérjenek, megnézzék a hasznos gépeket, a növény­védő és rovarirtó szereket. A tanácsteremben állandó a mozgás, itt is, ott is hallat­szik elismerő szó a kétcenti hosszú, méregerős, vagy ép­pen a 20 centis, húsospapri­ka láttán. Néhány kisiskolás áhítattal nézegeti az óriás paradicsomokat, sárgarépá­kat és Pozsonyi Tibor reme­kül preparált állatkáit. Nagy sikere van a szőlökapáló- gépnek, amelyet egy szak­köri tag házilag készített, de kijut az elismerésből egy idŐ6 szőlőtermesztő hatalmas szemű fürtjeinek is. Az újszerű és hasznos kez­deményezés, amilyen a be­mutató volt, megérdemelt si­liert aratott. A szervezők és rendezők, Szolnoki Jenő, a mezőgazdasági szakkör veze­tője és a III. kerületi hivatal vezetői, akik a jó és érdekes ötletet a megvalósulásig „gondozták”, a következő években is szeretnének ha­sonló bemutatókat rendezni. A kiskerttulajdonosok pedig, akik sok érdekes, használható módszert és „extra” ter­ményt láttak, a következő bemutatón már kiállítóként is részt vesznek majd. O — a Targoncák A Tokaji Vas- és Fémipari Kisipari Szövetkezet az idén 24,5 millió forint értékben állít elő különféle termékeket. Az idén tovább gyártják hagyományos termékeiket, a képen látható zsák-, oxigén-targoncákat, raktári szállítókocsikat, teleszkó­pos oxigén-targoncákat és építőipari jappáncrekct Foto: Szabados Kövek helyett növények A gátak védelme a Ronyva-torkolaínál Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság sáros­pataki szakaszmérnökségé­nek dolgozói széles körű kí­sérleteket folytatnak, hogy a gátak víz felőli pad­káit és a szakadó part­falakat a költséges kő­biztosítás helyett külön­böző növények, bokrok és fák telepítésével kössék meg. A természetes védekező mód haszonnal is jár. Az olcsó kötőanyagok rugalmasságuk­nál fogva jobban kivédik a természet támadásait, ugyan- altkor a kivágott fákat és a gátakon termelt takarmányt jó áron értékesíthetik. A zempléni hegyekben a Bózs- va-patak szánté függőleges partfalának megerősítésére fűzfaágakból font sövénye­ket, rőzsesátrakat és rőzse- hengereket helyeztek eL A fűzfavesszőből készült rőzse- •csornók a nedvességtől kihaj­tottak és gyökeret eresztet­tek a talajba, amely megvé­di a partot a további szaka­dástól. A napokban újfajta növénnyel kezdenek kísérle­teket a Ronyva-patak torko­latánál. Az itt épült gátsza­kasz víz felőli padkájára egy Svédországból szár­mazó futónövényt tele­pítenek. Ez igen szapora, gyorsan terjeszkedik és szinte minden szála gyökeret ereszt a kavi­csos talajban. Az új növény alkalmas arra, hogy a töltés padkát meg­védje a víz elmosásától. A futónövényből kísérletképp most ötezer darabot ültetnek el. A Tisza árterén az őszi hónapokban több mint 45 hektár új erdőrészt is tele­pítenek. Ezt a munkát úgy végzik el, hogy az erdősávok nagyobb biztonságot nyújtsa­nak a védelmi töltéseknek. Közvetlenül a folyómeder partján magasra növő jégfogó nyárfákat, majd alacso­nyabb fűzfákat, a gát elé pedig olajbokrokat és mocsári ciprusokat tele­pítenek. A tervek szerint több mint 200 ezer ilyen facsemetét és bokrot ültetnek eL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom