Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. siept. 1., szerda A közel-keleti konföderáció lépés az arab egység felé Egyiptom, Líbia és Szilfa több mint tízmillió válasz­tópolgára járul az urnák elé ma, szerdán, hogy döntsön a három arab országot egye­sítő államszövetség megala­kításáról. A referendum mindhárom országban reg­gel 8 órától délután 5 óráig tart. A népszavazás ered­ményét Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad Szíriái elnök egyidejűleg csütörtökön délben hirdeti ki. Ezt követően Egyiptom az Egyiptomi Arab Köztár­saság nevet veszi fel. Az Egyiptomi Arab Köztársaság állandó alkotmányát szep­tember 11-én bocsátják nép­szavazásra. Ügy tűnik, lassan tető alá kerül az az épület, amelyet a Közel-Kelet hatom oly fontos arab országának fő­városában már régebben ki­tartó szorgalommal építget­tek. Tulajdonképpen minden készen áll Líbia, Egyiptom és Szíria hármas konföderá­ciójához, a szerdai népszava­zás eredménye aligha lehet vitás, az urnák elé járuló mintegy tízmillió ember minden bizonnyal igent Antifasiszta nagygyűlés Budapesten Kedden délután a nemzet­közi antifasiszta nap alkal­mából nagygyűlést rendezett a Magyar Partizán Szövet­ség, a Nácizmus Üldözöttéi­nek Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Jo­gász Szövetség a vasasszak­szervezet Költői Anna utcai székhazában. Sós György, a Magyar Par­tizán Szövetség alelnöke nyi­totta meg az ünnepséget. Ezt követően Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnöke mondott beszé­det. Bevezetőben kiemelte, hogy a fasizmussal szemben — amely a legveszélyesebb go­nosztett az emberiség ellen — nincs helye megalkuvás­nak, az elnézés politikájának. A továbbiakban Harmati Sándor rámutatott, hogy ma az Egyesült Államok a világ plső számú agresszora, az el­nyomott népek csendőre. A közéletet, a mindennapi éle­tet is militarizálta a Viet­namban elkövetett amerikai agresszió, amelynek egyik legsötétebb fejezete úgy­szólván hitleri módszerekkel kezdődött. A tonkini inci­densre, a VDK megtámadá­sára utalt a szónok, amikor kiprovokáltak egy, azóta pő­rére vetkőztetett kalandot, hogy ürügyet nyerjenek a vi­lág előtt a támadásra. Hit­ler gyakran élt az ilyen és hasonló módszerekkel. A világban ma kialakult helyzet, a fasizmus veszélyes föléledése és szemérmetlen jelentkezése indokolja — mondta Harmati Sándor —, hogy tartsuk ébren a harcos antifasiszta szellemet, s te­gyék ezt különösképpen a veteránok, akik személyes él­ményeikből tudnak sokat to­vábbadni a mai nemzedékek­nek, a fasizmust szerencsére csak tankönyvekből ismerő fiataloknak. Halmillió órizelheyélel mond majd a konföderáció­ra. A tervezett államszövetség hatalmi struktúrájára érde­mes egy pillantást vetnünk. A csúcson az elnöki tanács áll, amely ebben az érte­lemben valóban elnökök, te­hát a három államfő taná­csa. Az elvi jelentőségű, na­gyobb horderejű döntéseket természetesen ez a csúcsszerv hozza. Mivel az igazán fontos kér­déseknél nagyon fontos, hogy a határozat egyhangú legyen, hogy a szövetség egyetlen tagja se érezhesse úgy, hogy a másik kettő az ő akarata, vélt vagy valósá­gos érdekei ellenére szava­zott meg valamit. Ezért az elnökök testületé átvette azt a módszert, amely minden gyengéje ellenére a legne­hezebb időszakokban is meg­mentette az ENSZ Biztonsági Tanácsát: a vétó-szisztémát. A vétó-rendszer érvényesül majd a háború és béke alap­vető kérdésében is és ez új fejlemény. A konföderáció épülete külsőleg — céljait és az al­kotmánytervezetet tekintve — kétségtelenül tetszetős, tartalmi hasznosságát azon­ban természetesen csak a jö­vő és a tagállamok magatar­tása döntheti el. Annyi bi­zonyos, hogy Egyiptom ipa­ra, Szíria mezőgazdasága és mindenekelőtt Líbia évi két­milliárd dollárt (!) jövedel­mező _óla jkincse olyan gaz­d asági erő, amely a politika és a harc porondján is érez- I teti hatását. Az arab világ, amelyben a közelmúltban inkább a szét­húzás erőd uralkodtak, ezzel a lépéssel talán lépést tesz az egység irányában. Egy Gestapo*hóhér és mai gazdái Klaus Barbie volt SS- Hauptsturmführer, a lasiszta csapatok által megszállt Lyon Gestapo-főnöke jelenleg a nyugatnémet hatóságok tud­tával Bolíviában tartózkodik, a titkos szolgálat megbízásá­ból. Mindezt a Die Tat című nyugatnemei lap és francia sajtószervek által folytatott nyomozás derítette ki. Barbie háborús bűnei ellenére liosz- szú ideig háborítatlanul élt Münchenben, majd később Augsburgban. 1960-ban ke­rült •Bolíviába, ahol ma álnév alatt tartózkodik. A Barbie-ügyben folytatott v '.'.lálat során megállapítot­ták. hogy 1945-ben az akkori amerikai megszállási övezet­ben tartóztatták le. Amikor a francia kormány kiadását kérte, az amerikai katonai hatóságok azt válaszolták, hogy Barbie-ra szükség van a „nácitlanításnál”. 1951-ben a francia kormány többszöri követelése ellenére ismétel­ten megtagadták a Gestapo- hóhér kiszolgáltatását. A France Soir című párizsi esti lap utánanézett, a dolognak és megállapította, hogy az egykori háborús bűnös elsze­gődött az amerikai titkos- szolgálathoz. ...................——....—— F oplyszökfelés Dél-vietnami hazafiak egy csoportja a múlt héten raj­taütött a Phu Quoc szigetén létesített koncentrációs tábor őrein és ezzel lehetővé tette öt fogoly megmenekülését;. A koncentrációs tábor őrei köz­ben tüzet nyitottak a fog­tokra és kilenc személyt meggyilkoltak. A harcokban hét tábori csendőr életét vesztette. Jubiláló szövetkezet Az Egyesült Államok min­den 36. lakosa esik gyilkos­ság, fosztogatás, vagy erő­szak áldozatául évente — ál­követték el. Kisebb-nagyobb bűntettekért több mint 6 millió embert vettek őrizet­be. Húsz esztendeje történt; Sárospatakon harminchárom kisiparos megalakította a Ve­gyesipari Szövetkezetét, s aláírta az alapító okmányt. Akkoriban a szabó részleg­ben kilenc mester dolgozott. Ma már a szövetkezet egy- profilú — a női koníekciós ruhák készítése a legfonto­sabb tevékenysége. Sárospatak egyik legjelen­tősebb középüzemévé fejlő­dött az elmúlt két évtized alatt a szövetkezet. S ami a legfontosabb: zömmel nőket foglalkoztatnak részlegeiben. A 474 tagot számláló Ruhá­zati Szövetkezet pénteken, szeptember 3-án délelőtt tartja ünnepi közgyűlését a városi művelődési házban. ANDRZEJ ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY lapítja meg az FBI kedden Washingtonban közzétett je­lentése. Az ország 203 millió lakosából a beszámoló ada­tai szerint 1970-ben 15 810 embert gyilkoltak meg, azaz naponta több mint 40 sze­mélyt fosztottak meg életétől erőszakos módon. Ez a megdöbbentő szám az 1960-as bűnügyi statisztiká­hoz viszonyítva 76 százalékos I emelkedést mutat. A múlt j évben elkövetett 5,5 millió súlyos bűneset túlnyomó többségét az Egyesült Álla­mokban engedély nélkül vá­sárolható kézifegyverekkel Dí. Gombár József az ifjúsági (lázban Dr. Gombái- József, a KISZ Központi Bizottságá­nak -titkára az előadója a ma ; délelőtt 11 órakor kezdődő 1 aktívaértekezletnek, a mis- nolci Molnár Béla Ifjúsági ás Úttörő Házban. A Lenin Ko­hászati Müvek és a Diósgyő­ri Gépgyár KISZ-bizottsága a „diósgyőri ifjúmunkás na- j pok” keretében tartja az ak- j tívaértekezletet, amelyen a KISZ KB-titkára az ..Aktuá- I lis ifjúságpolitikai feladatok a KISZ VIII. kongresszusára ■.'aló felkészülésben” címmel tart előadást. 7. Jcanuc Molc, a les-i lakosok körében hír­hedt „Le Trou” panzió tu­lajdonosnője éppen az utol­só vendégektől búcsúzott. Különösen nehezen szánta rá magát a távozásra egy lányosképű, rózsás arcú, pelyhedző állú, húsz-egyné- liány éves repülő. Végre aztán tőle is sikerült meg­szabadulnia. A tükörhöz lépett, és a fáradtságtól elszürkült ar­cát figyelte. Legfőbb ideje volna már kozmetikushoz menni. Ha sikerül a börtön el­len tervezett akció — gon­dolta jellegzetesen asszonyi fejjel — elmegyek Le Havre-ba, és a legelőkelőbb kozmetikai szalonban tönk­re szépítkezem Nagy megkönnyebbüléssel gondolt rá, hogy mindjárt megy a fürdőszobába. Ám ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy a szobában még bennmaradt egy ven­dég. Egy ellenőrző pillantást vetett a tükörbe, ajkára mosolyt erőltetett, és le­nyomta a kilincset. Az utász százados felpattant. — Végre, Jeanne, egész örökkévalóságnak tűnt fel már a várakozás! Nem volt, bizony nem volt mintapéldánya a nor- dikus fajtának, a neve is ki- frepült a nő emlékezetéből, csak azt tuplta. róla, hogy valahol Caen térségében a védelmi rendszer második vonalát építi. Csakis ezért, nem pedig biliárdgolyó fe­jéért, lógó, lötyögő, rosszul borotválj bulldogarcáért en­gedte meg neki, hogy kissé tovább maradjon. A köz­pontot minden bizonnyal érdekelni fogja a második vonal, s ebből a malacem­berből sikerül majd kiszed­nie valamit. A nő ügyesen kisiklott kezei közül, erőt vett ma­gán. és gyengéden megsi­mogatta a tísit rücskös ké­pét — Elintéznivaló ügyünk van, százados úr, azért enged­tem, hogy maradjon még. — Én meg azt hittem, hogy ... — nagyot sóhajtott, és megnyalta szája szélét. — A maga helyében én nem mondanék le — neve­tett a lány —, de az első az üzlet. — Kinyitotta a hatal­mas tükrös szekrényt, a polcról leemelte az újság­papírba csavart virágos ru ­haanyagot. — Ezt külön magának hoztam Párizsból. Tetszik ? . — Maga tetszik — mo­hón a keze után kapott. — Hány éves a felesége? ■—- utasította rendre a fér­fit. — Negyvenes. — És az alkata? — Magánál jóval erősebb. — No, akkor ez az anyag éppen jó lesz neki. Még be­széltünk parfümről is. Maga milyen illatot kedvel? — Amilyen a magáé. — Ö, az egy kissé drá­gább lesz, természetesen készséggel hitelezek. Remé­lem, nem utazik el innen? — Ugyan! Még legalább fél évre van itt munkám. De ha megengedné, örökre itt maradnék. — Ismét igye­kezett a lányt a karjába kapni. A nő észrevétlenül rálé­pett a szőnyeg alatti, rejtett csengőgombra. Élnyomva utálatát, hagyta magát csó­kolni. Mikor jön már ez a Marlene is? Végre kopogás hallik. Kö­vér szolgálóleány jelent meg a küszöbön. — Meghozták a halat. A háború emlékezete M a harminckét éve, hogy a hitleri fasiszta állam meg­támadta Lengyelországot, és ezzel kirobbantotta a vi­lágtörténelem legszörnyűbb, legnagyobb pusztításait eredményező háborúját.' Ügy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a vil­lámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyegetésként ígért. A második világháború frontjain, a bombázásokban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és leltei sebeket szen­vedtek, felmérhetetlen anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevá­gya, érthető volt, hogy mindenki kívánta: soha többé hábo­rút! A monopollőke urai azonban, akik milliárdokat keres­tek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyereségé­ről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszí látták a hidegháború gyűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért hatal­mas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koalí­ció felbomlása után kitörjön az újabb világháború. Európában több. mint negyedszázada hallgatnak a légy verek. Kontinensünk történelmében még nem volt egvfply- lában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulaj­donítható, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között a monopoltőkés csoportok és az őket kiszolgáló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. A há- borúellenes, antiimperialista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A tömegmozgalmak egymagukban azonban aligha állhat­nák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke megőrzé­sében a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok katonai, diplomáciai, poiilikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nem egy­szer felmérték, hogy a szocialista országok közössége ellent háborús kaland a kapitalizmus teljes vereségével és meg­semmisülésével végződne. A szocialista országok politikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. Éppen ezért javasol­ta a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nemzetközi tanácsko­zást, teremtsék meg az új alapokra helyezett európai biz­tonsági rendszert. Az utóbbi hónapokban történi néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmusra ad okot. Aláírták a szov­jet—NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi le­szerelési konferencia, a napokban pedig négyhatalmi meg­állapodás született a nyugat-berlini problémáról Ez utóbbi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb kerüljön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferencia. A z évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zász­laját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek legméltóbban a hősök emlékeze­tének, hogy összpontosítják erőiket a beke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. — Kísérd ki a százados urat — szólt Jeanne, s köz­ben haját igazgatta. — Folyton megzavarnak. A holnapi viszontlátásig, Jeanne. Fáradtan . belezuhant az egyik fotelbe és várta az aj­tó csapódását. Aztán az ab­lakhoz lépett, s miután lát­ta, hogy az utász százados végre eltávozott, megindult fölfelé a lépcsőn Henri nyitott ajtót, mi­előtt kopogott volna. Össze­rágott szopókájú pipát tar­tott foga közt. — Mj van? — kérdezte a férfi. — Nem sok :— hangzott a felelet. — Legalább még fél évre van munkájuk — mondta, közben a mosdóhoz lépett, lemosta arcát. — Adj egy cigarettát — fordult most a Todt-szervezet egyen­ruháját viselő férfihoz, aki komor ábrázatlal ült az ab­laknál. — Beszéltél vele? — kérdezte a nő. mikor tűzzel kínálták. — Jean Pierre eltolta a dolgot — felette Henri. — Most meg emészti magát. — Mi az, hogy eltolta? — rántotta meg vállát a Todt-szervezetes. — Kiszúr­tam egy fiatal pasast, igaz. hogy rangjelzése szerint csak hadnagyot, ml pedig főhadnagyot vártunk, de rajta kívül senki más nem érkezett Saint Gilles-be. El­lenőriztem. — Nem felett a jelszórat'! — falátta el egyből Jeanne. — Nem a megfelelő sze­mélynek mondtam a jelszót. Ha van egy kis sütni való­ja . .. — Észrevett valamit? Gondolod ? — A fene sem tudja... olyan monoklis piperkőe, mosolylalan lópofa. Egyálta­lán nem is akart velem du­málni. — Gondolom. Jean Pierre- nek gyorsan távoznia kelle­ne Saint Gilles-ből, leg-/ alábbis egyelőre — aggo­dalmaskodott Jeanne. — Nem vágott vissza Henri —, kizárt dolog. Hol­nap megcsináljuk az akciót, megtámadjuk a börtönt. Marekot bármely nap elvi­hetik innen. Ha holnap nem hajtjuk végre az akciót — kopogtatott pipájával az asztallapon —, lehet, hogy késő lesz. Jean Pierre-re pedig szükség van a mun­kához, egyenruhája, okmá­nyai. német nyelvtudása , . . Világos? — Igen — mondta Jean Pierre —. maradnom kell. Bár az is lehet, hogy feles­legesen idegeskedünk. Ez a von Vormann nem látszott különösebben értelmesnek;. — Rendben van — össze­gezte a beszélgetést Henri. — Tárgyaljuk meg a hol­napi napot. — Gyuíásdobo- zát kiürítette, és letette az asztalra. — Ez itt az elöl­járóság — mondta —. a börtön pincéi a Rue de la Republioue felől sorakoz­nak. Teherautóval mégy — fordult Henri Jean Pierre- hea — egészen eddig —, s egy gyufaszálat fektetett a doboz mellé . . latjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom