Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

1971. aug. 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kevés az utánpótlás Len in város munkaerőhelyzetéről Hazánk vegyipari bázisá­nak továbbfejlesztése érdeké­ben három kiemelt népgaz­dasági beruházás munkái kezdődnek meg az idén Le­li invárosban. Az olajfinomí­tó, a hőerőmű és az etilén­gyár építése, üzembe állítá­sa hallatlan munkaerő-szük­séglettel jár. A leninvárosi tanács végrehajtó bizottsága fontosnak tartotta a város munkaerőhelyzetét elemző vizsgálatot. Az alapos felmé­rő munkát a megyei tanács és a leninvárosi tanács vb munkaügyi osztálya készítet­te. Munkások az üzemtelepítésnél !,enj.nváros negyedik ötéves 1 o r vének munka erő-szükség- letét mindenekelőtt az üze­mek kivitelezéséhez nélkü­lözhetetlen munkaerő-bázis megteremtése határozza meg. A kivitelező vállalatok nyi­latkozata szerint a munkások (50 százalékának építőipari szakmunkásnak kell lenni. Az üzemtelepítéshez szüksé­ges munkaerő egy részét ma­gukkal hozzák az építést, sze­relést végző vállalatok, a má­sik hányadot — mintegy 2500 főt — a városból és kör­nyékéről kívánják alkalmaz­ni. Természetesen — sok időt igénybe vevő beruházásról lévén szó — a következő évek szakmunkástanulóira is számítanak, de ez csak kis mértékben jelent munkaerő­forrást, hiszen az 1972-ben beiskolázott fiatalok csak 2 —3 év múlva kapják meg szakmunkás-bizonyítványu­kat. I j munkahelyek A kivitelezés mellett, s rész­ben azzal egyidőben Leninvá- ros munkaerő-helyzetének másik meghatározója a meg­levő üzemek és a belépő új létesítmények üzemeltetési munkaerő-szükséglete. Esze­rint a negyedik ötéves terv­ben — a várható kiörege­dést is figyelembe véve — 2500 újonnan munkába álló dolgozó férfira és nőre lesz szükséfe. A tercier ágazat fejlődését sem hagyta figyel­men kívül a vizsgálat. A vá­ros kereskedelmében, szol­gáltatóiparában, közlekedésé­ben, művelődésügyi és egész­ségügyi intézményeiben dol­gozók számának szükségszerű növekedésére is számítani kell. Az együttes munkaerő­szükséglet 7187 dolgozó em­bert igényel. Ez azt is jelenti, hogy a most még 11 ezer lakosú városban öt év múlva csaknem 10 ezer dolgozóra lesz szükség. A környező falvakból A munkába álló fiatalok és a nyugdíjba menő öre­gek számának összehasonlí­tása nem túl kedvező képet ad. A felmérések szerint a IV. ötéves terv időszakában 840 nyugdíjazással és 900 friss munkaerővel kell számolni Leninváros népessége tehát a jövőben sem tudja bizto­sítani a munkaerő-utánpót­lást. A város környékén levő községek lakossága tudna könnyíteni a gondokon, bár Miskolc szívóhatása kedve­zőtlenül érinti ilyen szem­pontból is a fiatal iparvá­rost. Leninváros három von­záskörzetének lakosságából mintegy 4500—6000 férfi munkaerővel lehet számolni a negyedik ötéves terv idején. Leninváros munkaerő­szükségletén belül kiemelten kell foglalkozni a szakembe­rek részarányával. Különö­sen az olajfinomító és az erőmű igényel magas kép­zettségű vegyész, gépész és villamosipari szakembereket, valamint nagyszámú szak­munkás gárdát. Leninvárost fiatalok lak­ják, mégis kevés a szakmun­kás utánpótlás. 1975-ig 450 fiatal fejezi be a z általános iskolát, s az előzetes számí­tások szerint 1980 és lbVi között is ugyanennyien vé­geznék majd. Ismét a város vonzáskörzetébe tartozó bor­sodi települések fiatalságá­ra kell számítani. Ehhez azonban mind több szakmun­kásképző intézetre, középis­kolára, kollégiumra van szükség Leninvárosban. *: A nagy ipari jövő előtt álló szocialista város munka­erő-helyzetét vizsgáló, ter­jedelmes jelentés megálla­pítja, hogy minden lehetősé­get kihasználva biztosítani tudják a város IV. ötéves tervének munkaerő-szükség­letét, bár sok segítséget vár­nak a városban építkező anyavállalatoktól és a mis­kolci üzemektől is. A városa tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megtárgyalta a munkaügyi osztályok előterjesztését és több fontos gyakorlati kér­désben határozatot hozott. L. Gy. Értekezlet a NIM-hen A pénteki nehézipari mi­niszteri értekezleten a többi között a tárcáihoz tartozó vál­lalatok tűzrendészetének helyzetéről és a fejlesztés koncepciójáról tárgyaltak. Az értekezlet elé terjesztett jelentés rámutat, hogy a ne­hézipar az ország legtűzve­szélyesebb ágazata, korszerű eszközökkel, elővigyázatosság­gal azonban a vegyipari, a kőolajipari és a más tűzve­szélyes vállalatoknál is ele­jét lehet venni a szerencsét­lenségeknek, baleseteknek. Megállapították, hogy a leg­több esetben a hanyagság, a gondatlanság, a technológiai fegyelem súlyos megsértése idézte elő a tüzet, a robba­nást. A felelősök ellen bün­tető eljárás indult. A legfontosabb teendő te­hát a megelőzés. A minisz­teri értekezlet álláspontja szerint a tűz- és robbanásve­szélyes létesítmények terve- j zésekor kötelezővé kell tenni külön tűzvédelmi beruházá­si terv készítését is. Biztosí­tani kell például a korszerű tűzjelzés rendszerének kiépí­tését, a tűzvédelmi automa­tikait alkalmazását. Részletesen foglalkozott a miniszteri értekezlet a biz­tonságos kőolaj tárolással, nagy befogadóképességű tá­rolótelepek létesítésének el­veivel. 1980-ig mintegy há­rommillió köbméter össztér- l'ogatú új kőolajtartályt léte­sítenek hazánkban, s beható­an tanulmányozzák ezek op­timális méreteit. Az az állás­pont alakult ki, hogy az ed­digi szabványokat megváltoz­tatva, emeljék fel a tartá­lyok befogadóképességének felső határát. A miniszteri értekezlet a hazai szénhidrogénkutatás helyzetéről és feladatairól is tárgyalt. Háromszáz holdon termelnek csemegeszőlőt a Kertészeti Egyetem taksony-eröspusztai szőlészetében. Már megkezd­ték a Cardinal és Pannónia kincse nevű csemegeszőlők szedését. Az idén rekordtermésre számítanak — holdanként 40 mázsára becsülik a várható termést. A tőkéken nem rit­ka a másfélkilós fürt sem Szövetkezeti kongresszusok előtt K ongresszusra készül­nek a magyar szö­vetkezeti mozgalmak. Az OKISZ Országos Vá­lasztmánya, illetve a SZÖ- VOSZ Országos Tanácsa már határozott az ezz.l kapcsolatos teendőkről, megalkotta az irányelveket. A TOT Elnöksége még csupán az előkészítő stá­diumnál tart. Végleges már, hogy a kisipari szövetkeze­tek kongresszusát az idén október 11 és 13; a fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetek kongresszusát pedig december 14 és 16 között tartják meg. Minden valószínűség szerint 1972 márciusában lesz a ter­melőszövetkezeti kongresz- szus. Ezek egyébként nem önkényesen kitűzött idő­pontok, mert mindhárom testületben lejár addigra a két kongresszus közötti, alapszabályban meghatáro­zott idő. A magyar szövetkezeti mozgalom kezdete óta most vagyunk először abban a helyzetben, hogy a kong­resszusokról együtt, egysé­ges fogalmazásban beszél­hessünk. Ennek oka rész­ben, hogy újabban az ál­lam is — amennyire csak lehetséges — együttesen közelíti meg a három fő ágazatot, most készül pél­dául az egységes szövetke­zeti törvény. Másik ok, hogy az Országos Szövet­kezeti Tanács keretében a három ágazat vezetői rend­szeresen tájékoztatják egy­mást és összehangolják el­képzeléseiket. A kongresszusok előké­szítése jórészt új elvek szerint történik. Ezek kö­zül talán a legfontosabb az úgynevezett közvetlen kép­viselet elve. Ez azt jelenti, hogy a kongresszust elő­készítő megyei, vagy terü­leti tanácskozásokra kivé­tel nélkül miniden szövet­kezet delegál küldötteket — az is, amely nem tagja a szövetségnek — és ezek közvetlen szavazás útján választják meg a megye vagy a terület képviselőit a kongresszusra. Sőt. a le­endő országos tanácsok, vagy választmányok tag­jainak nyolcvan százalé­kát már itt, a megyei ta­nácskozásokon megválaszt­ják, Teljes jogú kongresz- szusi küldött kizárólag csak szövetkezeti tag lehet. Azt gondolná az ember, hogy „hétköznapi” vagy szokványos kongresszu­sok lesznek ezek, hiszen a közelmúltban a főbb kér­dések sora már eldőlt. Va­lóságos jogi személyek, a tagok tulajdonában lévő, önálló vállalatok lettek az egyes szövetkezetek. az országos központok elvesz­tették korábbi hatósági jel­legüket. Erre mutat az el­képzelt napirendek futóla­gos áttekintése is. Miről lesz szó a kongresszusokon? Az elmúlt időszak tapaszta­latainak elemzéséről, a kö­vetkező időszak célkitűzé­seinek meghatározásáról, az egyéni-csoportos-társadal­mi érdekek összhangjáról, a szövetkezetek és szövetke­zeti társulások, illetve az állam kapcsolatainak fej­lesztéséről, stb. Ezek a té­mák végeredményben min­den kongresszuson szere­pednek. A napirendeket tekintve lesz néhány sajátos ágazati téma is. A kisipari szövetkezetek kül­dötteinek például komolyan szükséges beszélniük arról, hogyan fejleszthetik a szol- gáltatásolcat, valamint a lakásépítést és karbantar­tást. A SZÖVOSZ kong­resszuson megalkotják az úgynevezett föderatív fel­építést, tehát gondoskod - niok kell arról, hogy a ta­karék- és lakásszövetkeze­tek önálló választmányt is létrehozzanak, hogy saját ügyeikről a fogyasztási szö­vetkezetektől függetlenül dönthessenek. A termelő­szövetkezeti kongresszuson hangsúlyt kap majd az ön- kormányzati ellenőrzés té­mája, tehát a szövetkezeti ellenőrző bizottságok mun­kájának külső támogatása. Mire az első kongresszus összeül, megszületik az egy­séges szövetkezeti törvény, amely az eddigi előjelek szerint, lényeges változáso­kat is előír. Viszont, az egyes ágazatokra vonat­kozó törvényerejű rendele­tek megalkotása, illetve a különben jól bevált terme­lőszövetkezeti törvény mó­dosítása csupán a kong­resszusok után történik meg. Tehát a választott küldöttek feladata lesz, hogy tudomásul vegyék a kerettörvényt, de még bele­szólhatnak a sorsukat lé­nyegesen befolyásoló ága­zati jogszabályok megalko­tásába. Jelentős kérdések vár­nak eldöntésre az egyes szövetkezeti mozgalmakon belül is. A S„.ÖVOSZ-nak például országos vállalatai voltak, illetve vannak. De a SZÖVOSZ ma már csu­pán érdekképviseleti szer­vezet, ebben a minőségben vállalatai nem lehetnek. Mi történjen akkor ezekkel a létező és hatalmas gazda­sági erőt képviselő válla­latokkal? Az OKISZ szer­vezeti ikörén belül vannak valóságos gyárak, vállalati formában, de cégtábláinkon a „kisipari szövetkezet” megjelöléssel. Meg kell ta­lálni a módját annak, hogy ezekből a cégekből is való­ságos szövetkezet váljon. M indebből is látszik, hogy a szövetkezeti kongresszusok meg­rendezése és lebonyolítása nem valamiféle rutinmun­ka lesz, hanem szocialista demokratizmusunk újabb megnyilvánulása, sőt, fejlő­dése: tehát közéletünk je­lentős eseménye. Az OKISZ kongresszusára 60 milliós leiajánlás Az ipari szövetkezetekben és a szövetségekben az év elején választották újjá a vezetőségeket. Ez év októbe­rében lesz az OKISZ VI. kongresszusa. Az ország mintegy 300 ezer ipari szö­vetkezeti dolgozója munka­felajánlásokkal és szép gaz­dasági, mozgalmi eredmé­nyekkel készül a jelentős eseményre. Borsod megye ipari szövet­kezeted eddig 60 millió fo­rint értékű felajánlást tettek az OKISZ-kongresszus tiszte­letére. A szövetkezeti dol­gozók és vezetők a többletet elsősorban a lakossági javí­tásszolgáltatásban, az építés­ben, az export termelésben kívánják előállítani. Elegendő áru volt a piacon Az Agrokonzum a miskolci piacok legnagyobb ellátója, árszabályozó szerepe is nagy. A hétvégi ellátásról, a pén­teki, szombati árakról érdek­lődtünk az Agrokonzum il­letékeseinél. Mint megtudtuk, tegnap mintegy 1500 kilo­gramm zöldség- és gyümölcs- félét osztottak szét a piacok, utcai elárusítóhelyek ós zöld­ségboltok között. Ez a meny- nyiség bő kínálatot biztosí­tott a pénteki piaci napon. Burgonya ismét bőségesen van, hagyma is, bár valami­vel kevesebb, mint tavaly. A makói hagyma kilója 4 fo­rint 40 fillér. Paradicsomból és paprikából 200—200 má­zsát hozott forgalomba teg­nap az Agrokonzum. Az ét­kezési paradicsom 2,80, a be- főznivaló 2,40, a paprika ki­lója 3 és 5 forint között in­gadozik. Az elmúlt meleg napok nem kedveztek a zöldbabnak. Kevés van belőle, de az ára még így sem éri el a tava­lyit, 5 forint. Kelkáposztából és karfiolból is gyenge a fel­hozatal, fejes káposzta vi­szont bőségesen van. A gyümölcspiacon az őszi­barack a sláger. Óriási a mi­nőség- és áringadozás; 3, il­letve 9,60 a barack. A kör­te, akna és szilva ára is megegyezik nagyjából a ta­valyival, almából és körtéből a tavalyi felhozatalhoz ha­sonlóan kevés van. A kör­te kilója 6, az almáé 6,20 forint. Szilvából megfelelő a mennyiség, kilója 4,80. A Csabagyöngye csemegeszőlő kilója 9,20. A jövő héten már I többféle szőlő közül válogat­hatnak a vásárlók, bár ezek valamivel drágábbak lesznek. A hét elején jelenik meg a j szőlőskertek királynője és a | Pannónia kincse. A főorvos tanácsai A kánikula és a nyár vé­ge a gyomor- és béliertözé- ses megbetegedések fősze­zonja. Mivel épp a legvesze­delmesebb hónapokat éljük, nem árt szót ejteni a fer­tőzésekről. E témakörben kértünk interjút dr. Kígyós- sy Lajos, állami közegész­ségügyi ós járványügyi fel­ügyelőtől, epidemiológus fő­orvostól. — Miért a nyár végi és a kora őszi hónapok veszélye­sek, holott júliusban tör­vényszerűbb a meleg, mint most? — A nyári gyomor- es bél- fertőzéses betegségek szoros összefüggésben vannak az időjárással. A megbetegedé­sek szaporodása általában 4 —5 héttel követi a hőmér­séklet 20 fok fölé emelkedé­sét. — Melyek a nyári gyo­mor- és bélfertőzéses beteg­ségek? — A dizentéria az egyik leggyakrabban előforduló nyári betegség. A hastífusz és a paratífusz ma már rit­kább, az utóbbi években csak elvétve fordult elő. A járványos májgyulladás is a bélfertőzéses betegségek kö­zé tartozik, de nem tipikusan szezonális. Ebbe a csoportba tartozott a járványos gyer­mekbénulás, amelyet azon­. ban a jó védő hatású oltó­anyagokkal sikerült felszá­molni. Az ételmérgezés kór­okozói által előidézett gyo­mor- és bélgyulladás a leg­gyakoribb nyári betegség, sokszor hallunk róla. — Mit tesz a KÖJÁL a fertőzések megelőzése érde­kében? — A közegészségügyi, jár­ványügyi felügyelőségek az ellenőrzések fokozásával es szükséges intézkedésekkel biztosítják az ivóvíz higiéni­kus tisztaságát, a szemét stb. eltávolítását és az élelmisze­rek higiénikus tárolását, for­galomba hozatalát. Az ese­tenként jelentkező egy-egy fertőző megbetegedés alkal­mával járványügyi intézke­désekkel akadályozzák meg a terjedési.. De a betegség, a járvány megelőzése minden — közösségben élő — ember kötelessége. Különös gondot kell fordítani a szemét, hul­ladék megfelelő tárolására, mindenkor le kell fedni a háztartási szemetet, nehogy légytenyészőhellyé váljék. A legyek veszélyes járvány ter­jesztők! Ételeinket minden­kor takarjuk le, és lehető­leg friss élelmiszer-eket fo­gyasszunk. (A hűtőszekrény sem nyújt biztonságot.) Tá­volról szállított ételeket min­den esetben fel kell forral­nunk. Például, ha egy sátor­táborba közeli községből, városból szállítunk főtt ételt, ott, a helyszínen for­ralással kell fertőtleníteni. — Mik a gyomor- és bél­fertőzés leggyakoribb tüne­tei, mit kell tennünk ilyen­kor? — A dizentériára jellemző, hogy enyhe hasmenéssel je­lentkezik, s az ürített kór­okozók terjesztik tovább a betegséget. Tehát hasmenés­sel, hányással, esetleg lázzal járó megbetegedések esetén ilyenkor, nyáron, azonnal orvoshoz kell fordulnia min­denkinek, hogy a kórokozók eredetét azonnal megállapít­hassák és intézkedhessenek. ílévay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom