Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
ÉSZAK-MAGYARCRSZAG 4 1971. oug. 13., péntek VIDÉKI STÜDIÓK TV-SZÍNÉSZEK SZEGEDI ANZIKSZ AZ ÚJ SZÍNHÁZI évad közeledtével eszünkbe jut egy. az elmúlt színházi évad ban többször felemlegetett, és a miskolci színház igazgatója által is igen életrevalónak. hasznosnak. szorgal- mazandónak tartott gondolat: televízió-stúdió Kellene a vidéki színházi városokba, elsősorban — legyünk egy kicsit lokálsoviniszták — Miskolcra. A Magyar Televízió elnökhelyettesével, Pécsi Ferenccel beszélgetve, megerősítettnek látszik az az elképzelés, hogy a televízió úgy bővítse stúdiókapacitását, hogy ezeket a stúdiókat vidéken, a nagyobb színházakkal rendelkező, városokban hozza letre. A vidéki varasnak a televízió-stúdió igen sokat jelentene. De hasznos lenne a televíziónak is. Ismeretes, hogy augusztus 20-án már megkezdődik a Magyar Televízió második csatornájának kísérleti adasa. 1972-ben pedig már az első vételi zónában rendszeres adást nyújt az újabb csatorna. A második csatorna belépése jelen tosen megnöveli a tv film-, tv-játék-, '.kisfilm igényét, és ezt igen nagy részben saját termésből, saját tv-filmek- kel, tv-játékokkal kell fedezni. Ezeknek a játékoknak, filmeknek előállításában vár feíbecsülhetetlenül nagy szerep a vidéki stúdióra, amely film- és tv-játéktermésével az országos tömegkommunikáció részévé válik. Hasznos a televízió számára azért is vidéki stúdió, mert a székhelyén levő színház művészeit be tudja kapcsolni a munkába, megszűnnek azok a korábbi gondok — kikérések, egyeztetések, utaztatások stb. —, amelyek eddig szinte lehetetlenné tették a vidéki színészek rendszeres foglalkoztatását, felfrissül a televízió-színészek gárdája, új arcok jelentkeznek majd a képernyőn egyes szerepekben. Azt talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez menynyire hasznos a székhelyen levő színháznak, s magának a vidéki stúdiónak otthont adó városnak. Túlmenően azon, hogy nem közömbös egv-egy város színészeinek országos szerepeltetése, • nem közömbös vajon az egész országnak sugárzott műsorokban hányszor tűnik fel főszerepekben egy-egy itt éló művész, és ezen keresztül mennyire lesz az adott város színháza — a televízió közbejöttével — a fél ország színháza, az sem mindegy, hogy a film- és tv-játék- szerepléseken kívül a stúdió jelenlétének felhasználásával miként és hányszor válhat az adott város és környéke élete a televízió egész országba sugárzott adásának témájává. Azaz, ha stúdió van a városban, minden bizonnyal nagyobb súlyt kap annak a városnak az élete, a televízió műsorainak egészében is. Már csak a technikai könnyebbség miatt is. MISKOLC MÉLTÁN tarthat számot rá, hogy a tele- vízió vidéki stúdiói közül az elsőt itt teremtsék meg. A város színháza, másrészt pedig a városnak az országos közéletben betöltött gazdasági és társadalmi súlya indokolná ezt a választás!. Indokolja a városkörnyék sok természeti szépsége is. Indokolják a témák százait kínáló nagyüzemek. Az előbb már idézett, a Magyar Tele-, vízió vezetőjétől származó tájékoztatás szerint nincs akadálya, hogy esetleg Miskolcon legyen a stúdió, csak éppen a városnak kell megteremteni hozzá az objektív feltételeket, azaz épületet, elhelyezést, ahová a televízió beépítheti a maga stúdióberendezéseit. Szilárdan hisz- szük, hogy ezt a város vezetői is akarják, szorgalmazzák, és mielőbb megtalálják a módot a megfelelő helyiség megteremtésére. Az új stúdió, illetve a tv- filmek és játékok számának növekedése kapcsán feltétlenül szóba kell hogy kerüljön a tv-személyiségek és tv-színészek „kinevelésének ' gondja is. A televízió sajátos kívánalmai kifejezetten tv-riportert, tv-bemondót, tv-játékvezetőt, tv-kommen- tátort kívánnak, s elég ritka, hogy a más területekről, például a rádiótól áthelyezettek a kívánalmaknak maradéktalanul megfelelnének. Vér- tessy Sándor, Vitray Tamás és még egy-két kiváló tv- egyéniség, mint kivétel, csak erősíti a szabályt, mert ellenpéldát sokkal többet lehetne hozni. Áll ez a megállapítás az újságírókra is, akikből nem biztos, hogy minden esetben jó kommentátor lesz, ha kamera elé ültetik. A televíziónál tapasztalható a törekvés a tv-személyiségek körének bővítésére, mind belső, mind külső tartalékból. Pálfy József, Gedeon Pál és még egy-két ismert | újságíró, Benedek István, a { polihisztor ismeretterjesztő, j vagy a filmriporterként is I jelentkező Urban Ernő és | mások e törekvés jegyében j lettek tv-egyéniségekké. Áll ez a követelmény tér- ! mészetesen a tv-színászekre j is. Jelenleg meglehetősen | szűk körből válogatja a te- j levízió a tv-filmek és tv-já- tékok szereplőit, énekes, zenés daraboknál gyakran kell szinkronokat alkalmazni. Vajon miért? A képernyőn gyakran látott * színészek, akiknek már odaköszönünk a képfe, olyan gyakori vendégek szobánk sarkában, nem tudnak énekelni ? Elképzel. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel lelvesz srigeíelö, ács, lakatos begesető szakmunkásokat és kubikosokat, JELENTKEZÉS A BÁÉV MUNKAERŐ- GAZDÁLKODÁSÁN, Miskolc, MSZB-lér 4., fszt. 2. Vidékieknek szállást, kétszeri étkezést, utazási kedvezményt és különélési pótlékot biztosítunk. MUNKAIDŐ HETI 44 ŐRÁ hető. S akiknek a hangját kölcsönveszik, csak énekelni tudnak, megjelenni, játszani már nem? Lehet, hogy így van. De ha igen, miért nem keresnek olyanokat, akik énekelni és játszani egyaránt tudnak. A VIDÉKI STÚDIÓK megteremtése esetén jelentősen bővül azoknak a színészeknek a köre, akik közül tv- | színészeket válogatni lehet. És jelentősen bővül az a kör is, amelyből mind több belpolitikai kommentátort, riportert, játékvezetőt, és a tv-kamera előtt játszani, mozogni, énekelni és beszélni egyaránt tudó színészt ki lehet válogatni. Szélesedik tehát a tv-szereplőknek az a tábora, amelyben fellelhetők a majdani tv-egyéniségek, akik adottságaikat a kamera előtt rendszeresen gyümöl- csöztetve válhatnak tv-sze- mélyiséggé, tv-színésszé. Az 1971-es év második felében, a színházi évad kezdése előtt vagyunk. Vajon ebben az évben lesz-e ér- j demi előrelépés vidéki tvstúdió megteremtésében? És j vajon Miskolcon miben je lentkezik ez az előrelépés? Benedek Miklós Egy kiállítás képeiről AZ ÜNNEPI HETEK állandó rendezvénye, a város képzőművészeti * életének reprezentatív eseménye a nyári tárlat. Országos rangú seregszemle, hiszen elküldik műveiket grafikusok, festőművészek, szobrászok az ország minden tájáról Szegedre. S évről évre egyre határozottabb, sajátosabb az a karakter, amely ezt a kiállítást más csoportos tárlatoktól megkülönbözteti. Idén elsősorban a bontakozó, s fiatal tehetségekben egyre gazdagabb szegedi képzőművész gárda alkotásaiban érvényesült ez az életközeli, emberközpontú valóságlátás, s egy természetesebb, eszközeiben is közvetlenebb és tisztább kifejezésmód igénye. Különös, kiemelkedő teljesítményekkel, szenzációs művészi alkotásokkal nem szolgált ez a tárlat — ugyan melyik kiállítás kényeztet effélével mostanában? — a művek együtteséből sugárzó szolid harmónia, gondolati biztonság azonban jóleső volt a szemlélődő számára. S ha ..a művészet égbeve- sző, havas ormait" nélkülöztük is, néhány művész nevét és munkáit feltétlenül ki kell emelnünk a többiek közül: elsősorban Fejér Csabát, akinek briliáns technikájú. szelíd öngúnnyal fogalmazott Önarcképe, s Belvíz című nagyobb festménye valóban emlékezetes alkotói teljesítmény. A szegedi Zoltán (y Istvánnak a korai olasz reneszánsz formai tisztaságától. szerkesztési szigorától és ragyogó színeitől ihletett képei közül különösen a Vendéglőben érdemel figyelmet a megfestett látvány bravúros megkettőzésével, amire a vendéglő hátterében levő tükör nyújtott természetes lehetőséget. Szép. tiszta színeiben vonzó Triptichonja is, bár mintha felsejlenének benne a modorosság veszélyei: triptichont festeni hovatovább önmagában is modorrá, divalBővebb „kínálat” Sokrétű programterv a TIT-b Az ősz jegyében tervezgetnek a TIT Borsod megyei Szervezetében. Az ismeret- terjesztő társulat elképzeléseiről, terveiről Dobránszki Mihállyal, a megyei szervezet titkárával beszélgettünk. Új témák a szabadegyetemeken A tudományos ismeretterjesztésnek többé-kevésbé kialakult hagyományos formái vannak. Ezek között a hagyományos, sajátos formák között első helyen tartjuk számon a szabadegyetemeket és a nyelvtanfolyamokat. — A szabadegyetemi tematikák összeállításánál mindenekelőtt a változatosságra, az aktualitásra és az érdekességre törekedtünk. Huszonötféle témát hirdetünk meg, ez a korábbi ajánlatnak duplája. Néhány szabadegyetemi témaajánlat ide kívánkozik. Ilyen a jogi tagozat majd minden témája, de érdekes lehet a Fejezetek Borsod és Miskolc történetéből vagy az Ifjúság 1971—72. címet viselő szabadegyetem is — Először hirdetünk szabadegyetemet arról, hogy .hogyan tanuljunk nyelveket. Bár ez kapcsolódik nyelvtan- folyamainkhoz, mégis külön, önálló egység. A nyelvtanulás metodikájára „oktatjuk” a jelentkezőket. — Van-e valamilyen új vonása a nyelvtanfolyamoknak? — Van. Arra döbbentünk rá ugyanis, hogy nyelvtanfolyamainkból — az utóbbi időben — kimaradtak a baráti országok nyelvei. Ezért a hagyományos nagy nyelvek tanítása mellett a bolgár, a cseh, a lengyel, a szerb és a horvát nyelvet is felvettük az okíatandők közé. A Kazinczv-klub A tervek rendkívül szépek és változatosak. — Felújítjuk a Csevegés a kandalló mellett sorozatunkat. Csakhogy ebben az esztendőben nem az irodalmárok és á zenészek, hanem a biológusok lesznek gazdái. Természetesen az irodalmat kedvelők is sok érdekeset kaphatnak ebben az esztendőben a klubtól. Író—olvasó találkozók, folyóiratán kétok szerepelnek a tervekben. A szokásosnál nagyobb figyelmet kapnak a kisfilmek is. ’ — Mai vendégünk címmel is indítunk egy sorozatot. A város és a megye politikai és állami vezetőivel, tudományos életünk kiemelkedő képviselőivel és egy-egy . nagyüzem, vállalat igazgatójával találkozhatnak majd az érdeklődők. Az őszi idényben megrendezik a hadtudományi hónapot, a biológiai és természetvédelmi napokat, a csillagászati, a közgazdasági és a magyar nyelv hetét. Komplex ismeretterjesztés — Nemcsak saját rendezvényeink vannak — mondotta a TIT megyei titkára —, • hanem témaajánlatot is készítünk a különböző szerveknek, intézményeknek. Eddig mintegy negyven nagy téma „programja” készült el. Kidolgozásuknál figyelembe vettük mindazokat a szempontokat, amelyek a modern ismeretterjesztés hatékonyságát növelik. Az úgynevezett komplex ismeretterjesztésről szólt beszélgetőpartnerem. Arról van ugyanis szó, hogy a TIT megyei szervezetének munkájában is egyre nagyobb szerepet kap az olyanfajta metodika, amely egy-egy téma ismertetésénél a legkülönfélébb nézőpontokat veszi szómba. — A korábbiaknál gondosabban kívánjuk előkészíteni az ismeretterjesztési évadot. Bár elsősorban érdek- l'eszítő, izgalmas és értékes programra van szükség, nem hanyagoljuk el a „propagandát” sem. Ezért egy három lépcsőből álló értekezletsorozaton ismertetjük terveinket. Az értekezletsorozaton a szervezet szakosztály- vezetőitől kezdve a TIT járási-városi titkárain keresztül egészen az üzemi isme- retterjesztési felelősökig, a művelődési intézmények vezetőiig, és a tanácsi képviselőkig részt vesznek mindazok, akik feladatuknak tartják az ismeretterjesztés hatékonyságának növelését. Cs. A. Ásatások a varsói várban programja Elsősorban a miskolciak érdeklődésére tarthat számot a Kazinczy-klub programja. Á varsói vár újjáépítése során most tértek rá a geológiai és régészeti kutatómunkára. Az ásatások mindenekelőtt a vár területének nyugati peremére összpontosulnak, ahol gótikus téglafalmaradványokra bukkantak. Valószínű, hogy a király udvari embereinek palotái emelkedtek ezen a helyen: itt terültek el valaha az udvari főembereknek adományozott építkezési telkek. A gótikus fal mellett feltártak egy fatönkökkel és rőzsével bélelt szennyvízcsatornát, amely a ma már nem létező Kaminka patakba ömlött. Ezt a csatornát a XVI. század elejétől használták. Ugyanezen a területrészen sok régi agyagedény, több XIII. századi nagy mag- és liszttároló edény és XIV. századi asztali étkészlet-maradvány, sok XV. századi díszes kályhacsempe, s nagyszámú va6tárgy és ércpénz került napvilágra. A vár déli szárnyának területén XVII. századi falrészlet és téglapadló bukkant elő. Ezek a „régi várból” származnak, amelyet később a Waza-dinasztia uralkodói átépítettek. tá kezd válni, különösen e táj művészei körében. Fontos Sándor, Zombori László, Dér István egv-egy képe mellett jóleső örömmel vettük tudomásul a fiatalabbak, Pataki Ferenc, Novák István képeit, amelyek a szegedi képzőművészet nyereségei szintén. S szólnunk kell olyan rangos művészek alkotásairól, mint a korábbi szegedi tárlatokon alig szerepelt Patay László, kinek a tudós Barcsayt megörökítő szép olajfestményében ezért is szívesen gyönyörködtünk. Molnár C. Pált, aki nagyméretű festményével, naiv expresszionizmusával most is megnyerte a közönség tetszését, s Németh Józsefet kell említenünk, akinek népballadai hangulatokat idéző, s indiai falfestményekre emlékeztetőn stilizált figurális kompozíciói itt is a kiállítás értékeihez tartoztak. A GRAFIKAI ANYAGBÓL Kajári Gyula és Czin- ke Ferenc munkáin kívül szívesen említjük a miskolci Tóth Imre lapjait, s a borsodi Pataki János munkáját, Tóth Imre állandó szereplője, díjazottja is a szegedi nyári tárlatoknak. Más miskolci grafikusok viszont ismételten hiányoztak erről a kiállításról. A szob- rászíati és éremplaszitikai alkotások közül a miskolci Varga Miklós művein kívül Kő Pál és Desenyei Márta kisplasztikái, Ligeti Erika érmei tetszettek. S szólni kell végül a kiállítás rendezéséről. Annál is inkább, mert Rozvágyi Márta olyan példamutató ügyszeretettel, s rendezői leleménnyel helyezte el a városi képtár három termében a képeket, szobrokat, érmeket és grafikai műveket, ami példamutató lehet más kiállítások előkészítői, rendezői számára. Különösen kitűnően oldotta meg a grafikai lapoknak a festményekétől eltérő elhelyezését: egészében sikerült könnyed, s könnyen követhető egységgé komponálnia a kiállított anyagot, s ez a legtöbb, amit a rendezés tehet egv tárlat sikere érdekében. A TÁRLAT EGYIK kritikusa utalt rá írásában, hogy ezen a szegedi nyári tárlaton különösen megfigyelhető volt, melyik művész kit választott mesteréül s példaképéül; nos, valóban érezhető a műveken Kokas Ignác, Domanovszky Endre, Barcsav Jenő s mások ihlető hatása, olykor a kellőnél tán jobban is. Nem hisszük azonban, hogy a kiállítás egészére vonatkoztathatnánk ezeknek az utánérzéseknek az itt-ott kimutatható jelenlétét, s különösen nem a kiállítást értékelő hangsúllyal. Mi inkább arra a másik vonására tennénk a hangsúlyt, melyről már szóltunk; arra, hogy az elvont artisztikum, a kifejezésbei! öncélúság. s eklektikus formalizmus helyett az ember valóságos léte. dolgai fogják meg e művészek figyelmét. S szabadjon ennek jelentőségét kiemelni akkor, amikor képzőművészetünkben az alkotás szabadsága mintha az alkotás fegyelmezetlenségét kezdené jelenteni, amikor a sokarcúság polarizálódássá, sőt, olykor már atomizálódássá kezdene válni a gondolati egyértelműség, s szemléleti kiegyensúlyozottság hiánya miatt. Papp Lajos
