Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
1971. aug. 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Senki többet harmadszor... Lóárverésesi FeSsökelecsényben ifjabb meggyőző 2ÓI nyítékot szolgáltathatok arra vonatkozóan, hogy mi magyarok még mindik lovas nemzet vagyunk. Amikor elolvastam lapunkban a Szend- ről Állami Gazdaság hirdetését, hogy a felsőkelecsényi üzemegységben lóárverést rendeznek, szilárd meggyőződésem volt, hogy az árverezőkön kívül aligha találok ott teremtett lelket az árverés meghirdetett időpontjában. Már csak azért sem, mert nem versenylovakat vagy tenyészparipákat, hanem „csak” a gépesítés által „kiszorított” pacikat kínálták fel megvételre, s nem is valami kellemetes időpontban; délelőtt 10 órai kezdettel, 30 fokos kánikulában. Alaposan tévedtem. Felső- kelecsény, ez a kis hegyvidéki település olyan „idegen- forgalmat” bonyolított le az árverés napján, mint még soha. Fél órával a meghirdetett időpont előtt már a megye különböző részeiből érkezett több mint húsz személy- gépkocsi, legalább ugyanennyi lovas fogat utasai és vagy kétszáz gyalogosan, kerékpáron, motoron befutott poros érdeklődő szorongott a színhelyen. T ^\rw íis’*íí*már annyian ÍZ Óidra voltunk, hogy bármelyik nyári MNK labdarúgó-mérkőzés megirigyelhette volna ezt a nézőszámot. És micsoda izgalom, mennyi találgatás! A portékát ugyanis előre senki sem tekinthette meg, csak a hangjuk hallatszott az istállóból. Vajon milyenek lesznek a lovak? Milyenek lesznek a kikiáltási árak? Sok-e a ku- pec, mert azok aztán képesek alaposan felverni az árakat?! És pontosan tíz órakor, amikor tetőfokára hágott az izgalom, Barta Ferenc, a gazdaság főállattenyésztője azzal kezdte, hogy nyugalomra, higgadtságra hívott fel mindenkit. Közölte, hogy azt. aki esetleg civakodna, megbontaná a rendet, kiutasítják. Azt is megtudtuk, hogy az árverés nem valamiféle lóvásár, ahol a kikiáltási árból alkudni is lehet. Először is, itt tilos hozzányúlni a portékához. A lovakat körülvezetik, „bekonferálják”, de nincs semmiféle „tapogatás”. Venni csak „lát”-ra lehet. Perceken belül kiderült, hogy mennyi lószakértő akadt a tömegben. Kettőt sem lépett az első felvezetett öreg szürke, amikor már sorolták összes hibáját. „Pókos. kapatos, vaksi, karórágó” s ki tudja még milyen jelzőkkel illették. Nem is kellett senkinek. Aztán így járt a második szürke, majd a harmadiknak kivezetett szép fekete is. Sikertelen lesz az árverés? A járatosak csak mosolyogtak a kérdésen. Hamarosan megtudtam, hogy ez fgy illik, ezt így szokás, ez csak a „bemelegítés”. Az első három pacin mindenki „hegyezheti a nyelvét”, s ilyenkor elhangozhat minden vélemény. Például az, hogy csak lassan vezessék körül a lovat, mert elég baj az, annak, aki szaladva vesz lovat. És a negyedikre valóban „bemelegedett a nép”. A szép fejű, de bizony öre- gecske fehér árát a kikiáltáVárakozáson alól A vásárlóközönség már megszokta, hogy a kereskedelem időnként úgynevezett vásárokat rendez, amikor bizonyos cikkeket 30—40 százalékkal olcsóbban dob piacra. Nagy várakozás előzte meg a mostani, augusztus 2-án kezdődő nyári vásárt is. Ezt bizonyítja, hogy az első napon, hétfőn, szinte valamennyi bolt tömve volt érdeklődőkkel. A vásár kínálata azonban ezúttal mélyen alatta maradt a várakozásnak. A csalódás már a második napon lemérhető volt, hiszen ekkor már kényelmesen hozzá lehetett férni a néhány, meglehetősen silány áruhoz. Lehet, hogy mutatós számokat sorakoztatnak majd fel ellenérvként, hogy cny- nyi és ennyi millió forint ér- 'tékű az árcsökkentés a vásárlók javára, de mindez nem vigasztaló a gyenge kínálat láttán. Egy héttel ezelőtt Debrecenben láttam egy női szandált 62 forintért. Másnap ugyanezt megpillantottam egyik miskolci cipőboltunkban, 112 forintért. A boltvezetőtől megkérdeztem, mi ennek az oka, mire aggodalmasan kért, ne tegyem szóvá, mert úgy látszik, Debrecenben elkezdődött a vásár, augusztus 2-től náluk is leszállítják az említett szandál árát. Igaz, hogy Debrecenben nem volt vásár, de tényleg hallgattam mostanáig. Tovább azonban nem áll meg bennem a méltatlankodás, mert véletlenül az egész városban egyetlen olyan szandált találtam a leszálított árú cipők között, az is 82 forint volt. Joggal kérdezhetjük — csupán kérdezzük, tiszteletben tartva a kereskedelem szuverén árképzési jogát, egy bizonyos határon belül — miért kell egy ilyen, zömmel munkáslakta városban mindent drágábban adni, mint másutt? Még ilyenkor is, amikor kedvezményes vásárt rendeznek. M iskolc munkásváros, fix fizetésből élő emberek lakják túlny’omó többségben, több nagyvonalúságot várnánk kereskedelmi vállalatainktól, s nagyobb kínálatot az ilyen vásárok idején. Biztosak vagyunk benne, hogy országosan ez a vásár is sikeres lesz, kár, hogy a miskolciaknak elégedetlenkedniük kell. Adamovics si ötezerről percek alatt felverték 6 600 forintra. A „senki többet harmadszor” elhangzása után a borsodszi- ráki tsz-é lett a „paripa”. A következőt ugyancsak ötezernél kezdődő licittel. 6 500- ért sikerült megszerezniük. A gyengébb. nakvaló” lovaknál aztán jelentkeztek a kupecek is. Százforintos ugrásokkal bizony alaposan egymásra licitáltak. Az egyik négyezerért kikiáltott, kehes muraközi végül 6 300-ért talált gazdára. Szép számmal akadt jóállású igásló, még betöretlen, nagyreményű csikó is az árverezett portéka között. Hol heves, hol játékos, tréfákkal is tűzdelt licitálás után valamennyi gazdára talált. Idősebb vasutas bácsi, nagy hátizsákkal a vállán, szinte utolsó forintjáig licitált egy alacsony kis sárga lóra, amelynek ereiben a sok hozzáértő szerint arabs vér is folydogál. legalábbis azt mutatja a formája. Amikor a bácsi boldog mosollyal, győztesen kerül ki a licitálásból, rajta is csattan a jókedvű árverezők tréfája: „Ugye, azért hozta ezt a jókora hátizsákot, hogy legyen miben hazavinni az új lovát?!” Az árverés elkelt, mindenki elégedetten távoáott. Aki komoly szándékkal jött, az vehetett lovat, aki csak a licitálás izgalmáért érkezett, az ingyen és jól szórakozott. A gazdaság is megtalálta számítását, a vártnál valamivel nagyobb összeg, 171 ezer forint gyűlt össze, s aznap este már másutt pusztították az abrakot a feleslegessé vált lovacskák. (p. s.) Kánikula Frissensült készül, párizsi körítéssel. Franciák rendelték A rádióműsorban sok a szám. Szedésénél fokozottan keli figyelni DÉLI 12 ÓRA. Huszonöt készétel főtt meg a hatalmas tűzhelyeken, s előkészítették az étlapon szereplő 17 féle frissensült hozzávalóit. Az Avas Szálloda konyhájában 50 fokos a hőmérséklet. S csak ezután kezdődik a munkacsúcs, amikor a nyári nap, a tűz, a párolgó ételek összeadott melegéhez még a gyorsított tempójú mozgás is ad néhány fokot. Tálalás. Kinn az étteremben türelmetlenek, éhesek az emberek. Kiss József helyettes konyhafőnök átöltözik. Magasan zárt kabátjának gallérja fölé még egy izzadságfelfogó kendőt is gyűr, a Rajzanak a növényi kártevők A megyei növényvédő állomás szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy a párás, meleg időjárás nagyon kedvez a különböző növényi kártevőknek és betegségeknek. így például kedvez az időjárás a szőlő- és do-hány- peronoszpóra fertőzésének, ezért a védekezés továbbra is szükséges. Javasolt szerek: a Dithane M—45 (0,25 százalékos), a Difolatan, az Orihocíd, a Polyram-Combi és a Rézoxiklorid 0.3—0,5 százalékos töménységben. Az almamoly második nemzedékének tömeges rajzása is tart A védekezéseket a hernyók megjelenésekor célszerű elvégezni. Házikertekben az engedélyezett szereket, Lebaycid 40 WP 0,1 százalékos, Bi 58 0,1 százalékos, Ditrifon 50 WP, Dipterex 50, Metation 50 EC r Épül Encs nagyüzeme A negyedik ötéves tervben több száz embert foglalkoztató bútorgyárat építtet Enesen a Budapesti Bútoripari Vállalat. Az első csarnokot az encsi TÖVÄLL dolgozói elkészítették, amelyet július 30-án, pénteken adtak át műszakilag Foto: Szabados György 0,2 százalékos oldatát, nagyüzemekben pedig szisztemi- kus hatású szerves foszfor- vegyületeket lehet használni a védekezéshez. Az őszibarackot és a szilvát károsító molylepkék lárvái ellen is hasonló módon lehet védekezni. A kaliforniai pajzstetű lárváinak tömeges kelése is augusztus első dekádjára esik. A védekezés lárvakelés idején a leghatásosabb. Az ajánlott szerek: a Sefidon 40 WP 0,25 százalékos, a Nexi- on 25 WP 0,4 százalékos és a Bi 58 0,1 százalékos oldata. A káposztatáblákon a le- véltetvek, a káposztalepke hernyói és a káposzta bagolylepke lárvái fenyegetnek nagy károkkal. A védekezéseket Ditrifon 50 WP, Dipterex 50, Metation 0,2 százalékos, vagy Lebaycid 50 WP 0,15 százalékos, illetve Bi 58 0,1 százalékos oldatával ajánlatos elvégezni. Az amerikai fehér szövőlepke második tojásrakása is befejeződött. A fiatal hernyók a megye déli részem már megjelentek. A megye középső és nyugati részein a hernyófészkek megjelenése már a napokban várható. E kártevők ellen a MÉM rendeleté kötelezővé teszi a védekezést. A kötelező védekezés elmulasztása szabálysértési eljárást von maga után. A szórvány- és házikertekben a leghatásosabb védekezés a hernyófészkek leszedése és elégetése, nagyüzemekben pedig az engedélyezett szerves foszforvegyületekkel való permetezés. A permetezést az óvórendszabályok szigorú betartása mellett kell elvégezni. i tornyos sapka is kötelező, ő adagolja az ételeket. A higiénia mindenekelőtt. Egy óra. Kiss József konyhafőnök ruhát cserél. Egy pincér átkiabál a párolgó edények fölött: — Franciák érkeztek. Bélszínt kémek, párizsi körítéssel. öt adagot Kiss József 13 éves szakácsmúltjának tapasztalatait felhasználva remekel. Három óra. Kiss József hidegzuhanyt vesz, aztán ruhát cseréi. Ezúttal utcai ruhát ölt magára. — Átlagos volt a ma déli forgalom — mondja, aztán siet haza, mert otthon zöld- babfőzeléket kell főznie a családnak. * Fél hat. Az a vasi Bortanya zenekara hangol. Sötét öltönyben állnak a dobogón, a prímásnak kötelező a nyak- kendőviselet. Ifj. Burai Béla azt mondja, ruhatárának ez a legellenszenvesebb darabja. Sötét nyakkendő ebben a föld alatti párában! Egy asztalnál már énekelnek. Azt, hogy „Látod édesanyám,.. Nem is volna prímás a prímás, ha nem figyelne fel rá. Ehhez zene kell. Az első strófa végénél műszaki hiba: elszakadt a bőgő G-húr- ja. — Ez a nyomorult pára — morog a bőgős. Fél nyolc. Külföldiek vonulnak a pincébe. Sokan. Remekelni kell! Meg kell mutatni, hogy’ szól az a pacsirta. Néma csönd mindenütt, csak a pacsirta trillázik gyönyörűen. De mi történt? A prímás egy gyors mozdulattal hangszert cserél a segéd- prímással. A pacsirta hangjai ismét a magasban szárnyalnak. A siker teljes, a vendégek tapsolnak, a prímás egy székre rogy, letörli homlokát, és borúsan néz maga elé. — Most mit tegyek? Elszakadt a C-húrom. Ezért kellett hegedűt cserélnem. Még szerencse, hogy azt hitték, virtusból teszem. Hiába, nem bírja ez a finom anyag a meleg, párás levegőt Égy évig kellene tartania, itt meg nyaranta ötször-hatezor kell cserélnem. Valahol felcsendül a daL Burai Béla és zenekara ismét rázendít Jókedvvel, derűvel kell pótolni a hiányzó húrokat. Kilenc óra. A Borsodi Nyomda szedőtermében 44 fokos az ólomgőzzel szeny- nyezett levegő. A szedőgépekben 300 fokos az ólom. Az_ 5-ös Linotype 90 billentyűje Nagy György gépszedőnek engedelmeskedik. Egy műszak alatt hatvanezerszer kell leütnie a betűket Eny- nyi a norma. Ez a legkevesebb. Rendszerint többször kell. Ezen a munkahelyen fura következményekkel járna, ha a szedők szükség esetén nem teljesítenék túl normájukat. Ezekben az órákban az Észak-Magyar- országot szedik. Nagy György éppen a Kossuth-rádió műsorát. Nehéz munka, unalmas. Sok benne a szám. nagyon kell figyelni. A pontosság fontos követelmény. Ha hiba csúszik a szövegbe, a javítás is a szedő dolga. Többletmunka. A hőség, az ólomgőz kíméletlenül gyötri az embere, két. A szomszéd tei-emben ing nélkül dolgoznak — Itt nem lehet. Megjárhatja az ember. Néhányszor már kaptam némi ízelítőt a 300 fokos ólomfröccsből — mondja Nagy György. Alig lehet hangját hallani. Rekedten suttog. — A huzattól. Nyitva tartunk minden ablakot. Tizenegy óra. A gépek váza is átforrósodott, amikorra az utolsó oldal is szedőgépbe kerül. A slusszig hihei tetlen mennyiségű védőital — tej. szódavíz — fogyott. KELLEMESEN langyos az esti utca levegője. Sokan örülnek ennek. Lévay Györgyi Foto: Mám Emi
