Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

1971. m»g. 29., vasórnop ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Kebelbeli bajok Amerikában hosszú ideig nagy divat volt a nagy­méretű, telt női kebel. Hire járt, hogy a divat követői mindenféle mesterséges serkentőszerekkel növesztik kebleiket, elsősorban különböző vegyszerek injekció- zásával. A minap Chicagóban egy orvosegylet tagjai figyel­meztető nyilatkozatot adtak ki, kifejtve aggodalmu­kat a divatba jött sziliciuminjekció hatása miatt. A nagyobb, teltebb kebelre vágyó hölgyek körében vég­zett vizsgálataik ugyanis azzal a szomorú eredmény­nyel jártak, hogy kimutatták: a vérárammal a tüdőbe és az agyba jutó kebelserkenlő cselenként olyan sú­lyos zavarokat okozott, amelyek szükségessé tették a mellek sebészeti eltávolítását. E kebelfejlesztő módszer a nyár elején négy halálos áldozatot is követelt. A divat az amerikai hölgyek körében is bizonyára nagy úr, de alighanem ott is azt vallják: jobb ma egy kisebb kebel, mint holnap egy semmilyen. Történelmi tanulságok és inás rövidfilmek A szeptemberi rövidíilm- műsorban több érdekesség­re érdemes felfigyelni. El­sőként említjük Kovács András, az ismert játék­filmrendező kist ilm.jtM, amelynek címe Örökösök, s amely azt kutatja, hogy a mai fiatalok, a leendő köz­gazdászok mit tartanak leg­aktuálisabbnak a lenini tradíciókból. Egy napközis osztály életébe pillant be a Vázlatok egy napköziről című kisfilm, Dobrai György munkája, amely az ottlevő gyermekek vallomásaiból ralija össze a képet, mit is jelent a fiatalok számára az a közösség. Oázis címmel Tiefbrunner László készí­tett filmet az egyik algériai kórházban dolgozó dir Dá­niel Ferenc magyar sebész­ről. Korompai Márton kis­játék!'ihm je az újonc kato­nák beöltözéséről, a beil­leszkedésről ad képet El­mélkedés a katonaruháról címmel. A párizsi kommiin 100. évfordulójára készült el Vitéz Gábor korabeli fényképeket és rajzokat fel­használó munkája, a Vive la Commune! Teodor Ra- devszki és Viktor Petkov Ceylon, a legendák szigete címmel útirajzfilmet készí­tett Történelmi tanulságok címmel szovjet dokumen­tumfilm mutatja be a II. világháború befejező szaka­szaként a Távol-Keleten Ja­pánnal vívott harcokat Ge- rillatüzek Jordániában a cí­me Glósz Róbert közel-ke­leti témájú filmjének. „Csak abban értenek egyet, hogy mi tévedünk” Vallásosak, veszekedésre hajlamosak és szeretik a pálinkát Az írék „csak abban ér­tenek egyet, hogy mi téve­dünk” — idézte egv angol tanulmányíró megállapítá­sát nemrégiben az olasz Corriere della Sera című lap, az észak-írországi pol­gárháborúról írva. Ariról a polgárháborúról, amely lassan már három eszten­dős, hiszen 1968. október ötödikén került sor az első összecsapásra protestánsok es katolikusok közötti ÉSzafc- Irországban. De kük is ezek a polgár­háborúzók? Időszámításunk előtt 500 körül vándoroltak mai szi­getükre azok a kelták, akik ma katolikusok, később ér­keztek Skóciából azok a szintén kelta eredetűek, akik viszont protestánsok. Egy tanulmány, amely az Ecounter című angol lapban jelent meg, rámutat, hogy ezeknek a skót-íreknek I. Jakab a XVII. századiban (miután ő maga is a skót származású Stuartok le­származottjaként lett ki­rály) a legjobb földeket ad­ta. Nos, ezek az írek lak­nak ma nagyobbrészt Uls- terben, no, meg általában az ország északnyugati ré­szében. A katolikus kelta leszármazottak a független ír Köztársaságban, a sziget déli részében élnek, félmil- liónyian azonban kisebbsé­gi sorsot vállalnak a milliós protestáns többséggel szem­ben a ma is Angliához tar­tozó északi vidéken. Ezeket a rosszabb anyagi helyzet­ben élőket szeretné magá­hoz csatolni az 1945-<ben hi­vatalosan függetlenné vált ír Köztársaság. Propagan­dája termékeny talajra ta­lál Észak-Irország katoliku­sai között, mert a protes­táns Nagy-Britannia közös­ségébe tartozó észak-ír pro­testánsok a lakáselosztás­nál, a munkalehetőségek nyújtásánál és a szavazati jogban egyaránt, háttérbe szorítják az I. Jakab óta amúgy is szegényebb, rosz- szabfo földekkel rendelkező katolikusokat. Miután — miként az Ecounter írja — az ír „pro­testánsok cs katolikusok több közös vonással rendel­keznek: vallásosak, fan­táziadúsak, veszekedésre hajlamosak és ezeket az ér­demeket, valamint hibákat csak hangsúlyozza a pálin­ka iránti szercteáiik” — a feszültség könnyen válik tetlegesiséggé. A katolikusok amúgy is megtanulták tör- tónelmük során, hogy emancipációjuk minden lép­csőfokát erőszakkal vívták ki 1829-től 1945-ig (amikor a sziget déli része függet­len lett). Minthogy pedig az angolok által támogatott protestánsok sem mennek a szomszédiba egy kis erő­szakért — a parázs köny- nyen lángra lobban. Lángra lobbant legutóbb, és azóta egyre hevesebben lángol. A helyzet pikanté­riája azután — mint a Cor­riere della Sera írja —, hogy a független Ír Köztár­saság teljesen Angliától függ, mert exportjának { majdnem 80 százalékát az 1 Egyesült Királyság veszi fel. j A „politikai függetlenség j mellett London gazdasági ; csatlósának kell lennie”. Ez azonban nem zavarja, hogy közben támogassa az angoloktól elszakadni óhajtó észak-írországi kato­likusokat. Vagyis, valóban az a hely­zet: csak abban egységesek, hogy az angoloknak nincs igazuk. Máté Iván Miskolci utcák, házak, emberek (I) Római aranyak Szirmán Al ősi telepsor bővül a Papszer teraszos településével A fő utca történetének második fejezete egy arány­lag békés fejlődés megszűn­tével, a markomann—kvád háborúk zavaraival (167— 180 között) kezdődik. Egy régészeti lelet árulkodik a lakosság veszélyeztetett életéről. Ezt a Szirmán megtalált arany- és ezüst­érem kincset még Septimius Severus pannonjai helytar­tósága idején (193—211) ás­ta el egy gazdag őslakos. A lelet nagy értékű és mar akikor is tekintélyes vagyont jelentett. De tulajdonosa el­pusztult és vagyona csak czerhétszáz év múlva kerül­hetett napvilágra. Általában azonban —ép­pen a leletkataszter alap­ján elmondható, hogy a Pannóniára és Dáciára tá­madt tizenegy ellenséges germán törzs a mi terüle­tünk lakosságát nem pusz­tította. Fegyverkészftőket a hódítók sosem törölnek el a föld színéről. Nálunk az itt rövid idői-e letelepült vandál, majd as- ding-vandál törzsek jelen­tették a mozgolódás okait. Azonban éppen az a régé­szeti megállapítás mutat a békés együttélés viszonyai­ra, hogy ezek a vandal törzsek még az őslakosság provinciális mintájú faze­kasságát is utánoztak. A karp törzsekre is vonatko­zik ez a megállapítás. Nagyon tanulságosak te­lepülésünk őstörténete szempontjából a szirmai Fúskert és a Berekkert to­vábbi meglepő gazdagságú pénzleletei. Traianus és An­tonius Pius már említett alanyain kívül ez a szir­mai telep a 111.—IV. szá­zadból i.s bőségesen tanús­kodik korabeli életéröl. Crispina, Hostilianus, II. Claudius, Diodetianus, I. és II. Constantinus, Gallienus és I. Constans pénzei be­szédesen mutatják a telep gazdagságát. A Sötétkaipu—Szirma te­lepüléssor koncentrálása most már átcsap a Szinva északi partjáról a Papszer. —Mindszent vonalra. Mindinkább mutatkozik annak a földrajzi, termé­szetes metszőpontnak a sze­repe, amely az észak télé irányuló utakat itt, a Sö­tétkapu környékén metszi a Dédes—Diósgyőr. kelet— nyugati irányú belső tele­pülésközti úttal. Ez a te­lepsor ugyanis keleti irány­ban nem tudott terjedni. A Szinva és a nagy vízgyűjtő területtel rendelkező iékez- hetetlen Sajó itt még a két­száz évvel ezelőtt felvett térképeken is áthatolhatat­lan, mély mocsarakat és ki­öntéseket mutat. A közlekedésünk történe. lében legelőbb mutatkozó utak az 1. és a 2. század­ban kapnak súlyuknak meg­felelő szerepet és állandó­sulást. A későbbi, középko­ri okmányokban aposztro­fált (sajó)kazai út, a De­dus (Dédes) felé vezető lo­vas- és szekérút, a csabai (via ad Sobam) és a szirmai tit is. miként a főutcánk, a kétezer év előtti viszonyok törvényszerű képződményei. Rajtuk kívül pedig ekkor van születőben az a via magna — amely egyébként a mai pesti útvonallal majdnem azonos — és amely a középkorban oly tontos hadiútta nevelcedett. A Papszer és vele a To­ronyalja teraszos települé­si sora kedvezett a tufa­anyagba vájt, gerendavázas, vesszöfonatcs. sárlapaszos házak építésének is. Az a szélesebb területű „Pro­montorium” pedig (az ava. sí temető területe) szintén hozzájárult az Avas alji telepsor fejlődéséhez. A két- parti telepet pedig a mai Rákóczi utcai híd helyén létesült gázló kötötte össze. Ez a helyzet a rövid hun uralom (400—453) idején is. Csak a telep átmenő határ- jellege szűnt meg a szarmata szomszéd bukása folytán. A hunok katonai uralko­dó rétege békében hagyta az őslakosságot. A Sajó menti homokbányában ki­ásott hun, torzított kopo­nya. egyélű keleti lőre, nyugati típusú kétélű pal­losszerű kardja, zománco­zott aranyfüggők: és ruha­díszek csak a hun előkelő, ség ..jelenlétét” mutatják. Nem keveredtek az őslakos­ság népével. Ugyanez állott fenn a 454 után kialakult gepida­országgal. Elekor őslakossá­gunk ismét határszéli telep lett. Kevert népessége is új nevet kapott. Az antik for­rások most szkirek-neik hív­ják őket. Komaromy József Hordó-borozó Sokan megcsodálták és lefényképezték azt az óriás­hordót, amely-Tokajban, a legforgalmasabb utcán lat­ható. Az óriáshordóban bort mérvek, furmintot, sza­morodnit, pecsenyéket, s aszút is. A hordó-borozót a Tokaji Szőlőtermelő Szakszövet­kezet áUítoUa fel még az esztendő elején. A téli hó­napokban még kevés vendége volt — annál több ta­vasz óta, s főleg nyáron. Eddig átlagosan havi 5000 li­ter bort mért ki a hordóból Németh Mihály csapos. A nemrég befejeződött idegenforgalmi szezonban énnél sokkal többet is. — Melyik a legkedveltebb bor? — kérdeztük Nemeth Mihálytól. — A pecsenye és a szamorodni, de a furmintot is sokan isszák — hangzott a válasz. — Valójában min­den borunk jó, és jól is megy. Németh Mihályiéi azt is megtudtuk, hogy közvetle­nül az óriáshordó mellett lesz a szakszövetkezet pince- borozója, amelyet szeptember 1-én nyitnak meg. Épí­tése és berendezése több. mint. 200 ezer forintba kerül A borozóban a vendégek ülve fogyaszthatják majd a szakszövetkezet borait. (Fotó: Sz. Gy.) Amíg alszik... Hétfőn, augusztus 30-án taggyűlést tart az MSZMP Miskolc városi Bizottságának IIJ/Z. számú alapszerve­zete. Az asszonyok különös izgalommal készülnek most erre az összejövetelre, mert „napirenden kívül”, olyan ajándékokat készítettek, amelyeket messzi földre továb­bítanak. Az ajándékokban sokan küldenek üzenetet, kezük munkájával. A legtöbben: nagymamák. „HÉT GYERMEKET ho­zott a világra / Küzdésre, búra, de vitézül...’’ — mint Az öreg Kúniné. Csak ’ éppen nem siralmas kuny­hóban él, mint Ady versé­nek szereplője. Most nem. De élt ott is. Es sorsa si­ralmasabb volt talán még a költő-kitálalta, szánalmas öregasszonyénál is. Mert hét gyermekét egyedül ne­velte A legnagyobb —Jó- \ zsi — is alig cseperedett még, amikor meghalt a családfő. S az asszony négy évtizeden át a kohászatban kereste kenyerét. Már nyugdíjas. A negyedik uno­káját neveli. — Aludj, Zsolükam. Nagymama kezében hor­golótű villog. Zsolti nézi a kék színű, görgő gombolya­got, és pillantásai mind las­súbbakká válnak. A napsugár csipkefüggö­nyön át szór fényt a Gyula utcai bérház második eme­leti szobájába. Megcsillog­tatja a horgolótűt, amelyen fürgén ugrándozik a kék fonál. S a tű mentén csil­laggá válik. Nagy, különle­ges, puha csillaggá. S nem is eggyé —, több mint har­minc sorjázik már mellette. Egy kis csillagrendszer. —■ Ennyi kell a takaró­hoz — mutatja nagyma­ma a vendégnek, aki csak halk suttogással mer kérde­zősködni, hogy' fel ne éb­ressze a kétéves unokáját. — Vágyás csak a belső mintához. Mert ilyen kék­ből lesz a kilátó. Miféle minta, miféle ta­karó készül itt? A kisuno- kán puha pléd. Miért fá­rasztja magát a nagymama? — Nem, nem magunknak lesz — hangzik a válasz, s egy pillanatra megáll a dundi gombolyag. — A pamut sem az enyém. A pártban adták. „A pártban”, így mondja a nagymama — özvegy Bo- ronkai Józsefné —, s ma­gyarázza: a Győri kapui pá.r talapszervezet is meg­kapta a nöszövetség felhí­vását, hogyha tudnak, küld­jenek takarókat Vietnam- naiv. Közeledik a tél, s ak­kor ott is fáznák a gyere­kek ... — Többnyire nyugdíjasok vagyunk az alapszervezet­ben, és sok asszony tud horgolni. Ügy' gondoltuk, veszünk pamutot és csil­lagokat horgolunk. Ki mennyit tud. Majd Béres- né összevarrja, kibéle­li... Az anyaghoz a fér­fiak is adtak pénzt. A napsugár ismét táncol a horgolótűn. Zsolti egyen­letesen szuszog. — Csak ilyenkor jutok hozzá — böködi a pamutot nagymama —, amikor al­szik a kicsi. Mert ha ébren van, elkapja ám a csilla­got! Ügy látszik, tetszik ne­ki ez a kék szín. Remélem, a vietnami gyerekeknek is tetszeni fog. Biztosan elné­zegetik majd, mert ahogy mondtam, a miskolci kilá­tó képét állítjuk össze a kékből. A tetején piros csil­lag lesz. Összesen 176 csil­lagot horgolunk. TALÁN ÉPPEN egy nagy családhoz kerül ez a taka­ró. Talán éppen egy olyan anyához, aki már egyedül neveli több gyermekét... S talán jobban melegíti majd őket. mint itt Zsoltit a puha pléd. Hiszen vastag, finom fonálból készíti nagy­mama, s mintha belehor­golná még a napsugár me­legét is. Kutíkay' Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom