Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. aug. 29., vasárnap Á második főiskolai év előtt Borsod megye legfiatalabb felsőoktatási intézményében, a Nehézipari Műszaki Egyetem vegyipari ' automatizálási főiskolai karán szeptember 6-án kezdik az 1971/72-es tanévet. Ez lesz az intézetnek, mint fő- | iskolának második éve. Az intézet fiatal, bár korábban, mint felsőfokú technikum igen sok magas képesítésű szakembert adott a népgazdaságnak. Második főiskolai éve előtt érdemes rövid számvetést tenni. Az elmúlt évben végzett és diplomát nyert hallgatók elhelyezkedéséről még nincsenek megbízható, pontos adatok, de a főiskola vezetőinek ismerete szerint mindenki szakmájában helyezkedett el, vagy készül elhelyezkedni. A főiskolai karnak igen jók a kapcsolatai nemcsak a borsodi nagy vegyipari üzemekkel. hanem az ország távolabbi részén található vállalatokkal is. Ez a sok éves, jó kapcsolat sokat segít az elhelyezkedésben . Az első főiskolai év zökkenésmentes átmenet volt a felsőfokú technikumból a főiskolai fokozatba. Már 1966 óta készültek rá és 3 évének zömében főiskolai tamterv szerint folyt az oktató munka. A főiskolai élő- lépést nagyban segítette, hogy megelőzően, miniszteri megbízatás alapján a Nehézipari Műszaki Egyetem alaposan felülvizsgálta az itt folyó oktató-nevelő munkát, s nagyon sokat segített a kazincbarcikai intézet helyzetének pontos felmérésében. Az első főiskolai tanév többek között azt :is bebizonyította, hogy mind az oktató kar. mind pedig a hallgatók felszabadultabban tudnak dolgozni, ha már nem kell a várakozás feszültségében élni. Az első évben a főiskola oktatói és vezetői azt is keresték, hogy a felsőfokú technikumi oktatásban, majd a főiskolaiban mi volt a túlzott követelmény, mi jelentette leginkább a túlterhelést a diákoknak, s most mennyiségileg csökkentem kívánják a tananyagot, ugyanakkor ezzel egyidejűleg emelni, javítani az oktatás minőségét, még célirányosabbá tenni azt. A napokban készült el az a tanulmány, amelyet csaknem egy esztendei munkával állított. össze a Cservenka M dehogy a végzett hallgatók nagy többségét fogadó vállalatok és intézmények ismerik a kazincbarcikai főiskola képzési rendszerét, a szakdolgozatok bírálatával szinte a hallgatók minősítésébe is bekapcsolódnak, sőt, az ide járó vezető műszaki munkatársaik nem ritka esetben meg is vitatják a főiskolai kar vezetőivel, miként hasznosítják náluk az itt végzettek a felkészültségüket, elmondják észrevételeiket. Egyébként, mint a főiskolai ivar igazgatója minden alkalommal hangsúlyozza a leendő üzemmérnökök előtt, hogy a diploma átvételével nem szűnik meg a képzés, az önképzés és a továbbtanulás a ma műszaki emberének elengedhetetlen. A felsőoktatás általában az alapmotívumokat adja meg, a lehetőségeket biztosítja. A főiskolai oktatás körvonalai határozottá bba ív, mint az egyetemé* meghatározott, szűkebb szakterületre képeznék rövidebb idő alatt szakembert. De ez még inkább aláhúzza a további önképzés fontosságát. Az első évvel tulajdonképpen a szervezési gondokon is túljutott Kazincbarcikán a főiskolai kar. Az 1971/72-es tanévtől a marxizmus—ieni- nizms tanszék is főállású oktatókat kapott, s ez jelentős mértékben csökkenti a szakmai tanszékek nem szakmai jellegű feladatait. Újdonság lesz még ebben az esztendőben, hogy a mérés- és szabályozástechnikai szakon belül van egy újabb ágazat is, nevezetesen a számítógépes folyamatirányítói ág, amelynek hallgatói részben az előzetes jelentkezőkből adódnak, részben a most elsőévesekből fognak kisebb mértékben kikerülni. Talán szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy ez az ágazat mennyire a közeljövő számára képez szakembereket, s mert még kevesen tudnak erről a képzési lehető- | ségről, érdemes rá külön is felhívnunk a figyelmet. Az első évfolyamon százan i vannak, s ezen belül 20 hallgató a számítógépes ágazaton. (Ez a legmagasabb indu- ! ló létszám az intézet fennállása óta.) A második évfolyamon ugyancsak húszán szerzik meg a számítógépes folyamatirányítói képesítést. Ez az első éve az intézetnek, amikor „tiszta profilú” a hallgatóság összetétele. Míg korábban jelentkezgettek ide más jellegű felsőoktatási intézményekből kimaradtak is, most már mint műszaki főiskolát ismerik az intézetet, s azok jönnek ide, akik ezt a pályát választják élethivatásul. A szakmai nevelésen túl markánsabb lesz a kulturális nevelő munka. A helyi KVSE sportegyesülettel együttműködve fejlesztik az intézet sportéletét. A Nehézipari Műszaki Egyetem rektorának és gazdasági főigazgatójának megértő gondoskodásával nagy segítséget kaptak a kulturális élet előbbre lendítéséhez. Például lesz autóbuszuk is, amely lehetővé teszi többek között, hogy a hallgatókat miskolci színházi előadásokra vigyék. Gondot jelent a diákotthoni ellátás. A diákotthonból nehezen lesz kollégium mindaddig, amíg a szomszédos vegyipari szakközépiskola 200 diákjának is helyet kell biztosítaniuk. Egészségtelen ez az együttlét a nagyobb fegyelmi korlátokat kívánó középiskolai diákotthon és a felnőtt jellegű önkormányzat, tál rendelkező főiskolai hallgatók közösségében. Feltétlenül új diákotthon kívánatos a középiskolának, annál is inkább, mert a főiskolában a most kezdődő tanév újabb fejlesztés előkészítésének, újabb szak szervezésének éve is, és már most is vissza kellett utasítani férőhely hiánya miatt igen sok hallgatót. Az elmúlt évben ötvennyolcán szereztek diplomát. Most negyvenhetén állnak majd az államvizsga bizottság előtt. De az elsősök már százan vannak. Növekszik az érdeklődés a Kazincbarcikai Műszaki Főiskola iránt. Benedek Miklós Barezi Pál rajza A tanulás dicsérete hogy Miskolcon vizsgáznak a Dolgozók Gimnáziumában. Most éppen javító-, pótló- és különbözeti vizsgák zajlanak, s — az intézmény igazgatója, Hallók Gyula szerint — csaknem kétszázhúszan érdekeltek. Ugyancsak tőle tudom, hogy évente mintegy kettőezer - egyszázán tanuknak a miskolci Dolgozók Grmnáznt- mában. Mindannyian felnőttek, a legkülönbözőbb korú és foglalkozású férfiak és nők ülnek be délutánonként, esténként az iskola padjaiba, hogy tanuljanak, hogy pótolják, amire korábban — különböző okok miatt — nem volt lehetőségük, vagy éppen, hogy megszerezzék a munkakörükhöz, esetleg a továbbtanulásukhoz szükséges általános műveltséget, érettségi bizonyítványt;. A hír és az információ batasara Bertolt Brecht egyik szép verse, A tanulás dicsérete jut eszembe, amelynek első strófája így hangzik: „Tanuld a legegyszerűbbel! Nem késő tanulni azoknak, akiknek ideje eljött! Tanuld az ábécét, kevés [ugyan, de tanuld! Ne veszítsd el [kedved! Vágj bele! Mindent tudnod [kell! Néked kell vezetni majd.” — Eredj iskolába, hajléktalan, szerezz tudást, íagyos- kodó, éhes fogja a kezedbe könyvet! Fegyver a könyv! — így buzdította Brecht a munkásokat, még a tőkés társadalmi viszonyok közepette, felismerve ez oszitály történelmi szerepét, s ehhez a tudás, a műveltség megszerzésének szükségességét. Persze, a tőkés viszonyok között nálunk sem volt meg annak lehetősége, hogy a munkások, a dolgozók tömegesen nagyobb műveltségre tegyenek szert. A kizsákmányoló osztályok féltve őrizték művelődési monopóliumukat! — Csak amióta megvalósultak a költő látnoki szavai, amióta vezet az egykori éhes, hajléktalan és íagyoskodó osztály — Magyarországon is azóta nyíltak tágra a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségei a dolgozók számára. Azóta, amióta a népi Magyarország olyan művelődési intézményeket is létrehozott, mint a Dolgozók Gimnáziuma, az esti és levelező oktatás az általános, a közép- és felsőfokú tanintézetekben, amelyeknek lehetőségeivel — csak Miskolcon is — évente több ezer dolgozó él. Nehéz lenne megmondani, hogy a szocialista MagyarOL VASOM, iós tanszékvezető, főiskolai’ tanár irányításával működő operatív bizottság. (Tagjai Fignár Béla, Hajagos Béla és Somody Miklós tanárok voltak.) Ez a bizottság azt vizsgálta, mit lehet, és mit kell elhagyni a tananyagból, hogyan lehet módosítani a tan- lervet, hogy az a hallgatóság és az intézet távlati szempontjait figyelembe véve egyaránt hasznos legyen. Szükség van erre íeitétlenül. mert például az elmúlt tanév végén megtartott államvizsgák is.-a túlterhelést és a túlzott szigort tükrözték. A főiskolai kari tanács, illetve az egyetemi rektor jóváhagyására várnak a tanulmányban foglalt, s a hallgatók túlterhelését célzó javaslatok. A tananyag kisebb meny - nylségi csökkentése és az oktatás minőségi javítása még célirányosabbá, niég inkább szakágakra képzőbbé teszi az itt folyó munkát. Kérdés, vajon a majdan munkáltató üzemek hogyan fogadják ezt a szinte ..kihegyezetten” cél- í ránvos üzemmérnök-képzést ? A válasz megnyugtató, mert az előbb említett jó üzenő kapcsolatok azt is jelentik, a vastops JAVnallítn tudományos tanácskozáson. Pápai Istvánná karcsai parasztasszonyt mégis ezzel köszöntötték nemzetközi tekintélyű tudósok. s a tudomány társadalmi munkásai, az önkéntes néprajzi gyűjtök országos találkozóján, a sátoraljaújhelyi tanácsháza dísztermében, amikor befejezte mesemondá. sát. A fiatalos asszony az elnöki asztalnál olyan zavartalan közvetlenséggel elevenítette meg az irigy testvéreitől üldözött, csúffá varázsolt Facsuda királylány viszontagságait, mintha odahaza a szomszéd gyerekeknek mesélne. Pedig most egy miniszterhelyettes, meg jó néhány akadémikus ült közvetlenül mellette. Igaz, ők is ugyanúgy belefeledkeztek a mesébe, mint Pápainé otthoni megszokott hallgatói. Kétszáznál több népmesét jegyzett le ettől az egy aszszonytól Nagy Géza, a karcsai iskola tanára, aki évtizedek óta gyűjti faluja raesekincsét — s hamarosan a Tudományos Akadémia adja ki a ritka becsű gyűjteményt. Honnét fakad a ma is bőven buzgó meseforrás a bod_ rogközi Karcsán? A tudományos tanácskozás déli szünetében sikerült Pápai Istvánnéval szót váltani férje és Nagy Géza társaságában. — Kint laktunk gyermekkoromban a Szőlőhomokon, egy dombtetőn. Hozzánk hasonló szegény ember volt mindegyik szomszédunk. Az volt a legkedvesebb játékom, hogy térgyére ültem öreg nagymamának: meséljen már, nanó, kérleltem. Nem tudtam betelni a mesékkel. Amikor nagyanyám kifogyott- belőlük, megkerestem Kovács nénit, özvegy Kovács János- nét. aki a legtöbb mesét tudta a faluban. Akkor már nemcsak a magam kedvéért figyeltem jól minden szavára. Én voltam a legidősebb gyermek otthon, három kisebb testvéremnek már én mondtam tovább, amiket hallottam. Elmosolyodik, úgy folytatja: — A legkisebb öcsémnek még miskolci ipari tanuló korában is mesélnem kellett, amikor hazajött. Vannak-e különösen kedvelt mesél? — vetem közbe. Váratlanul éri a kérdés, de tüstént kész a felelettel: — Amit ma elmondtam, azonkívül még a Szultán királyt szeretem igen. De az is hosszú. Nagy Géza megjegyzi, hogy Emma — ez Pápainé leányneve — a hosszú történetekben van igazán elemében. Azokban élheti ki legjobban színező kedvét. A %Yll h-lít király is /I JZUIldii tündérmese, mint a /karcsai mesék legtöbbje. Szaktudósok szerint ez a mesekinos legrégibb, archaikus rétege, a legtöbbet őrzött meg az emberiség hajnalkorának világképéből. Pápai Istvánné előadásában azonban teljesen modern elemek is társulnak az ősi jelképekhez, annak bizonyítékául, hogy tovább munkálja az eredeti szöveget, saját egyéniségéből is hozzátesz ahhoz, amit a régiektől hallott. S az ő előadásában jól összefér a csodás elemekkel, hogy a mesebeli öreganyó fényképet mutat a feleségét elkergető királynak eltűnt gyermekeiről, hogy megbánássá vele elhamariiodott tettét, s fölébressze vágyakozását gyermekei iránt. Az is kedves változat, hogy a tündér adta varázsdobozból varrógép kerül elő, és az elvarázsolt királylány azzal varrja béli ruháját a maga ízlése szerint. Mélyen jellemző erre a gazdag képzeletű asszonyra, hogy kétszáznál több meséje között egy sincs kegyetlen, vagy borzalmas. A nagy bajban mindig előkerül az élesztő forrásvíz, ezzel rendre feltámasztja az elesett hősöket. S gyakran megszólal meséiben a szépen éneklő madár, hogy messze hallhatóan szóljon minden igaz ügyéirt. adalék a jövőre, hogy Pápainé 11 éves kisfia örökölte édesanyja tehetségét, s a járási szellemi versenyen már ezüstérmet nyert mesemondásáért ... Berecz József Biztató országon — vagy csak Miskolcon és megyénk más városaiban, falvaiban is — hányán tettek szert a korábbinál nagyobb műveltségre, iskolai végzettségre az említett oktatási formák keretei között. Egy bizonyos: nagyon sokan. És nagyon sokan élnek a különböző lehetőségekkel jelenleg is, mert — most már mint a vezető osztály tagjai is — érzik, hogy szükségük van rá. Tudják, hogy országot, gyárai, közigazgatóst vezetni nem könnyű, és nem kis felelősség. néha nem könv- nyű a tanulás a munkaköri kötelességek ellátása, a gyermekek nevelése, a családi gondokon kívül, avagy sok esetben már deresedő halántékkal. Előfordul olykor az is. hogy egy-egy tantárgyból javítóvizsgát kell tenni. Mindenképpen igazuk van azoknak, akik felnőtt korukban is tanulásra adják fejüket. Valószínűleg a költővel együtt vallják: „Nem késő tanulni azoknak, akiknek ideje eljött .. TUDJUK, | Csépány] Lajos Éleszt« forrásvíz
