Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

E5ZAK-MAGYARORSZAG 4 fl 1971. aug. 25., szerda Ki a népművelő? N agy várakozás eiözte meg tavaly az országos népmű­velési konferenciát. Sokat vártak tőle a népművelés különféle posztokon munkálkodó, közismert és név­telen katonái, sokat mindazok, akik hivatali, vagy társadalmi tevékenységük során érintkezésbe kerül­tek ezzel a tudatformáló, társadalmat alakító munkával. A X. pártkongresszuson a konferencia több ajáplása felbuk­kant és később határozat-részletként jelentkezett, de a nép­művelés. vagy mint újabban nevezzük: közművelődés egy­séges értelmezésében, irányításában, a népművelők megbe­csülésében, e munka politikai és társadalmi súlyának elfo­gadásában viszonylag keveset léptünk előre. Ezért is esett jól az alkotmányunk ünnepe előtt tartott két kis ünnepség a megyei és a városi tanácsnál, amelyeken népművelőknek nyújtottak át. kitüntetéseket. Aki gyakran jár hasonló ünnepségekre, és régóta az élet sodrának e vo­nulatában él, talán kicsit hajlamos lehetne rá, hogy elöljá­róban hivatali szokványnak minősítse, valami obiigát. évről évre visszatérő jelenségnek tartsa ezt a kitüntetésátadást. Tévedett. Az ünnepségek meleg hangulatán, a kitüntetettek egyéni érdemein túl érdemes két dologra felfigyelni. Az egyik az országgyűlés alelnökének, a megyei tanács el­nökhelyettesének üdvözlő beszédében hangzott el. Varga Gáborné többek között ezeket mondta: a közművelődés a párt politikájának fontos szerve, attól elidegeníthetetlen es a társadalomépitésben nélkülözhetetlen politikai cselekvés, s nekünk még nagyon sokat kell tennünk ennek elismerte­téséért. Tehát, ami a gyakorlatban eddig is fennállt, most a terület legfőbb állami művelődésügyi vezetőjének beszédé­ben így fogalmazódott meg. A népművelés tehát politikai munka, s ebből következően a népművelők politikai mun­kások. De kik is hát a népművelők? Nem lehet a kört lezárni, nem lehet elesen körülhatárolni. Természetesen azok, akik ezt a tevékenységet hivatásnak választották, de azok is nép­művelők, akik tiszteletdíjért (szinte nevetségesen alacsony, csaknem eszmei anyagi ellenszolgáltatásért), vagy társadalmi munkában, az ügy iránti elkötelezettségből ezt vállalják, végzik, vagy egyéb irányú munkájuk mellett ezt támogat­ják. Kitűnően illusztrálja ezt a tételt a most kitüntetettek összetétele. A két tanácsnál összesen harmincegy népművelő kapott szocialista kultúráért kitüntetést, vagy miniszteri di­csérő oklevelet. Közülük tíz volt a hivatásos, függetlenített népművelő, illetve könyvtáros, egy tizenegyedik moziüzem­vezető. A további húszból heten csekély tiszteletdíjért vég­zik munkájukat, a könyvtár, vagy művelődési otthon irányí­tását, áldozzák szabad idejüket a közművelődés szolgálatára. Ezek sokfélék: pedagógusok, tsz-tagok, vagy éppen postai dolgozók. A további tizennyolc kitüntetett nem hivatásos, nem is tiszteletdíjas népművelő, hanem az ügyet szerető, másokért tenni akaró ember: hat pedagógus, aki nem köz- művelődési területen működik, egy igazgatási dolgozó, és végül hatan a legkülönbözőbb kategóriákból: megyei bíró, tanácselnök, grafikusművész, színházi rendező, nagyközségi pb-titkár, tanácsi előadó. ök hát a népművelők. Ök mind, a függetlenített könyv­táros, a tiszteletdíjas szakkörvezető, a hivatali teendőin túl támogatást adó tanácselnök, mind. S mert az elismerés is olyan széles szórásban jutott, mint a munka, bízhatunk az elismerés fokozódásában, előbbre lépünk e tartalmas munka jobb megbecsülésében. Hejúró diákok mondja Z cvelet kaptunk egy diáktól, aki az elmúlt tanévet Leninvárosban, a Kun Béla Gimnázium és Szakkö­zépiskolában végezte, és most fél a közeledő új tan­évtől. A panasz lényege a következő: sok diák na­ponta jár be vonaton az említett középiskolába, mert annak kollégiumában — logikus — elsősorban azok kapnak helyet, akik távolabb laknak, akiknek nincs mód­juk hazajárni. A viszonylag közel eső községekből viszont olyan a közlekedés, illetve a MÁV menetrendje, hogy hosz- szú órák mennek el fárasztóan és feleslegesen. A menet­rend. amely az üzemi élethez bizonyára jobban igazodik, természetszerűleg nincs megfelelő összhangban a. tanítási idő kezdetével és végével, korán, pirkadati hajnalban ltel a bejárók egy része, a hejökeresztúri átszállásnál fűtetlen vá­róteremben telik ideje, későn ér haza, fárad, feleslegesen. Jóllehet a MÁV sokfelé igyekszik a bejáró diákok helyzetén enyhíteni, ezen a vidéken keveset tudott eddig tenni. Szocia­lista városunk, amely hovatovább diákváros is lesz, messze esik a vasúti fővonaltól, tulajdonképpen egy szárnyvonal mellékágának végállomását jelenti, a MÁV tehát nem is tehet annyit a leninvárosi bejáró diákokért, mint máshol. A bejáró diák élete nehezebb, mint a. kollégistáé, vagy a helybenlakóé. Segíteni elsősorban a kollégiumi férőhelyek szaporításával lehet, ami anyagiak kérdése. Segíteni lehet az externátusi hálózat bővítésével, és segíteni lehet úgy is. ha kevesebb lesz a bejáró diákok oktalan utazása, ha a Me- zőcsáttal szomszédos községekből a gimnazista nem Lenin- városba, hanem Mezőcsátra megy, ha az ottani gyermek is az ottani gimnázium diákja lesz. A bejárás — sajnos — na­gyon sok fáradságot jelent, kitartást igényel, lemondással jár, tehát hátrányt jelent. A bejárás közoktatási gondjaink között az egyik legsürgősebben megoldandó. De a realitá­sokkal számolva még hosszú ideig jelen lesz ez a nehézség. A Leninvárosba bejáróknál és másfelé is. (A levélíró java­solja, hogy reggel 7-kor Nyékládházáról induljon egy diák­vonat, He joker esztúrnál találkozzék a Mezőcsátrál jövővel "s vigye a diákokat fél nyolcra Leninvárosba.) Tudjuk, hogy levélírónknak és fáradó társainak gyenge vigasz, ha megírjuk, hogy a tudás megszerzése áldozatokat is követel, s tőlük, a vidéken lakóktól még többet, mint másoktól, s ha ezeket a nehézségeket le tudják győzni, a megszerzett tudása birtokában majdan ők fogják mások ál­mait valóra váltani, életét könnyebbé tenni. E sorok írója na­gyon megérti a panaszt, maga is bejáró volt hajdan a gim­názium nyolc esztendeje alatt, tízéves korától tizennyolcig élete jelentős hányadát vasúton, állomáson töltötte, de csak kitartásra tudja biztatni névtelen olvasóját, amikor kiváv- táaát a MÁV figyelmébe is ajánlja. Benedek Miklós íj létesítményekkel gyarapszik a Margitsziget Milyen lesz a jövő Mar- [ gitszigete? — erről adtak tá- ! jékozta tót a Fővárosi Kér- í tészeti Vállalat illetékesei. A főváros legnagyobb — 95 hektáros pihenőparkja való­sággal újjászületik — a táv­lati tervek legalábbis ezt ígérik. A BUVATI készítet­te nagyszabású program sze­rint a Duna-part mellett le­vő. meglehetősen elhanya­golt klub- és csónakházakat lebontják. A sziget képét csúfító bódék szanálását ha­marosan megkezdik. A sziget bejárati részén — amely a pihenőpark .szóra­kozóközpontja lesz — több BÁNHORVÁTI Táj Zsignár István rajza Az új tanév előtt Igazgatók továbbképzése Aggteleken új kisebb vendéglátóhelyei is létesítenek. A kulturális centrumot a szabadtéri szín­pad környékén alakítják ki„ szabadtéri „olvasóteremmel”, könyvtárral. Melletíe mutat­ják majd be a különböző korokból származó kőmarad­ványokat, amelyek valóság­gal sziklakertet alkotnak majd. A Nagyszállótól észak­ra, az egykori Ybl-fürdő te­rületén kap helyet egy ha­talmas gyógyüdülő. Az új létesítmény vízellátását a szigeti gyógyforrás biztosít­ja. A Margitszigeten alakí­tották ki a főváros első olyan játszóterét, amely a felnőtteknek készült. A kert- j mozi melletti játszótér látó- ; gatói különböző sportfelsze­relések között — nyújtó, gyűrű, mászórúd stb. — vá­logathatnak. Az idősebbeket j sakk- és kártyaasztalok vár- ; ják — napozószékekkel, napernyőkkel. Tegnap, augusztus 24-én befejeződött Aggteleken a miskolci oktatási intézmé­nyek igazgatóinak 3 napos továbbképzése. Az augusz­tus 22-től 24-ig tartó eszme­cserén az intézmények költ­ségvetési gazdálkodásának főbb problémáiról, a bér- gazdálkodás tapasztalatairól és legfőbb szempontjairól, va­lamint az 1970—71-es tanév munkájának értékeléséről volt szó. Ez utóbbi téma megvi­tatásán — amelyre tegnap került sor — jelen volt többek között Madarász György, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának vb-elnökhelyet- tese is. 9 i Az elmúlt tanév munkájá­nak értékelésénél — termé­szetszerűen — szóba kerül­tek mindazok a feladatok, amelyek az oktatási munka folytatólagosságában, felszín­re kerülnék, s hivatva van­nak azt erősíteni, javítani. Igv a beszámolóhoz kapcso­lódva a továbbképzésen részt vevő igazgatók közül Felvételre keresünk anyagkönyvelői gyakor­lattal rendelkező, KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUMI VÉGZETTSÉGŰ FÉRFI MUNKAERŐT, ANYAGKÖNYVELŐI MUNKAKÖRBE, illetve CSOPORTVEZETŐNEK Jelentkezni lehet a Cementipari Gépjavító Gyárnál, Miskolc, II. Mésztelep u. személyzeti osztályán, lehetőleg a reggeli órákban többen felvetették a fizikai dolgozók gyermekeivel való íoglalk ozás fontosságát. Dif­ferenciái! foglalkozási mód­szerekre van szükség. Hi­szen másképpen kdl hozzá­látni a lehetséges munkás- gyermekek segítéséhez, s is­mét más. de nem kevésbé fontos feladatunk a hátrá­nyos helyzetben levő mun­kásgyermekek segítése. Ali­hoz azonban, hogy a tehet­séges munkásgyermekeket megfelelő módon és ered­ménnyel segíthessük a tanu­lásban, 'ül kell lépnünk „a feladatot értjük és érezzük szemléletmódon”. Ilyen konkrét segítés lehet, ha szá ­mukra biztosítani tudjuk — elsősorban a középiskolák első osztályosaira gondolva — a kollégiumi ellátást, a szakköri foglalkozásokat, a gyengébb képességűek szá­mára pedig a rendszeres kor­repetálást. Az elmúlt négy esztendőben a kollégiumok­ban jelentősen növekedett a fizikai dolgozók gyermekei­nek száma. De a gyökeres megoldást természetesen csak a kollégiumi férőhelyek bővítése hozhatja meg. © A tanácskozáson Madarász György elvtárs felszólalásá­ban az eszmei-politikai-pe- dagógiai nevelés egységessé­gének fontosságát hangsú­lyozta. E három nevelési szempont egységét — mely rendkívül komplex, bonyo­lult feladatot ró a pedagó­gusokra — nem lehet le­venni a „napirendről”. Az egységért mindennap har­colnunk kell, mert nem épít­hetünk spontaneitásra. Kü­lönösen nem átmeneti tár- sadalmunkban, ahol a la- nulóiljúságot nap mint nap érik negatív hatások is. A tantestületeknek egységesen kell felvenniük a harcot a társadalomban megnyilvánu­ló negatív hatásokkal szem­ben. Az igazgatói jogkörök megnövekedése fokozott ter­het ró oktatási intézmé­nyeink vezetőire. Ahhoz, hogy valóban eredményesen végezhessék munkájukat, szükség van az iskolai szo­cialista demokratizmus to­vábbi növelésére, az oktatá­si intézményben jelentkező feladatok arányos „elosztá­sára”. Nem menedzser típu­sú igazgatókra van szüksé­günk — hangsúlyozták a ta­nácskozáson —, hanem olyan vezetőkre, akik a szer­vezési és gazdasági teendők mellett eredményes tartalmi munkát is tudnak nyújtani. Az eredményes munkához pedig —- az anyagi erők kon­centrálásával — meg kell teremteni az alapvető felté­teleket. Cs. A. Sárospataki nyári zenei esték 1971. augusztus hó 28-án este V2 3 órai kezdettel, a MEZŐKÖVESDI FÜRDŐBEN REGGELIG TARTÓ, I D E N Y Z A R O medeecebált RENDEZÜNK, melyre minden érdeklődőt szeretettel, várunk. ZENE, TÁNC. BUFE Éjjeli fürdőzés! Jegyek válthatók a fürdő jegypénztáránál, elővételben is. A belépőjegy ára 20 Ft, mely az éjszakai fürdésre is érvényes. REi\ Dc-z-OSÉG _______________ A VAR NAGY MÜLTŰ lovagtermében, annyi hajda­ni országos jelentőségű ta­nácskozás színhelyén véget ért az idei nyár fi estéből álló zenei sorozata. Szép és nagy feladatot vállaltak a sárospataki vái-osi művelő­dési szervek a Rákóczi Mú­zeummal együtt a 6 héten at tartó zenei sorozat meg­rendezésével. Két énekkari hangversenyt, három hang­szeres estet — és egy ária- és dalestet hallhatott a lo­vagtermet mindvégig, zsúfo­lásig megtöltő közönség. A sorozat záró hangversenyén a Budapesti Madrigálkórus énekelt. Szekeres Ferenc ve­zényletével. A reneszánsz zene gyöngy­szemeiből adtak elő szép sorozatot — a műsor első felében motettákat, a máso­dikban madrigálokat. A Bu­dapesti Madrigálkórus a magyar kamarakórus-művé- szet reprezentánsa. Követ­kező évi hangverseny-kőrút­ja is — amelynek során osztrák, svájci, olasz, spa­nyol. jugoszláv városokat érintenek, fémjelzik nevü­ket. Óriási repertoárjukból ez­úttal a zeneértők előtt igen jól ismert zeneműveket éne­keltek — tökéletes zenei is­merettel. Az általuk már elért színvonal árnyalatnyi ingadozásokat engedhet csu­pán a szép és még szebb megoldások közt, és saját mércéjük alá nem szállhat­nak. Veszélyt inkább a jól is­mert, sokszor előadott mü­vek ismétlése jelenthet. Sze­rencsére zeneszeretetük et­től megóvja őket. Igazán él­ményt a második rész apró gyöngyszemei adtok. A világhírű Zsoldos szere­nádot, a hajdani pletykálko- dó piaci asszonyokat meg­elevenítő bájos zenei képei, a szép asszonyok dicséretét zengő madrigálokat nagy si­ker, .és ennek eredménye­ként ráadás-sorozat követte. A SÁROSPATAKI nyári zenei esték megyénk művé­szeti életét gazdagítva hoz­zájárulhat Sárospatak köte­lező. országos kulturális rangjához. A jövő feladnia átgondolt, országos tervbe beilleszthető program kiala­kítása. V. Zalán Iréu Két jegyzet művelődési ügyekben Meghívó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom