Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

1971. míg, 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A termeszei zatosan kemény volt. Több széna kellett volna a sátor I alá, különösen a mély göd- I rökbe, de most már mind- j egy. Az éjszakának vége. Kilométerek messzeségéből egyenletesen berregő hang közelít. Hol az egyik, hol a másik oldalról, hol meg kö­zépről hallik, úgy, ahogyan a Bodrog kanyarog. Motor­csónak jön lentről, valahol Sárazsadány környékén járhat, eltelik majd egy félóra, amíg ideér Olasz- liszka alá, a bal parton fel­vert sátorhoz. A nap lassan felemelke­dik. A magas fák csúcsán varjak szárítkoznak, a har­matos rét fölött halvány pára lebeg. A motorcsónak mind közelebbről hallik, \ égül kibukkan a kanyar­ban az oldalíénytöl csillo­gó, villódzó Bodrogon. Mö­götte hosszú, V-alakú, fé­nyes barázda fut, két ágá­val végigpaskolva a parto­kat. Néhány perc múlva le­állított motorral siklik a parthoz, a csónak orra fel­csúszik a fövényre. A me­gyei tanács csónakja, Csikós József halászati felügyelő ..parancsnokságával”. A ..legénység” jómagam le­szek. A sátrai pillanatok alatt szétszedjük, a nap már szá­rítja is az alját. Mindent berakunk a csónakba, ne­kivetkőzünk. Hosszú út áll előttünk. A Bodrogról rá­megyünk a Tiszára, onnan a Sajóra. Estére érkezünk Kesznyétenbe. Egész nap a vízen. Egy nap a vízen. Mi lesz még addig! Az égen egyetlen felhőcske sincs, a nap már most csíp. fényes, tiszta a levegő. A motor felzúg — 600 köbcentis Tra­bant — és elsiklunk Olasz- liszka alatt. Csupa fény minden. Hu- nyorgunk. Bal oldalunkon síkság, rét, végeláthatatla- nul. jobbra kúpos hegyek. Néhol a part menti bokros részt hatalmas, öreg fák lói árnyékolt friss-zöld tisz­tások váltják. A folyó vize kellemes, néha bele-bele- úszunk a csónakból. Minden kanyar után más táj, más kép, minden kanyar is más. Szép folyó a Bodrog. Talán a legszebb vizünk. Falvak maradoznak mö­göttünk, feltűnik Tokaj. Horgonyzó hajók mellett haladunk, majd elköszö­nünk a Bodrogtól: előttünk ott csillog, fehérük a Tisza. Más víz. A színe is más, valahogy a tapintása is. Hosszú órák vannak már mögöttünk, jólesik kiszáll­ni. A tokaji halászati szö­vetkezet halastava közelé­ben kötünk ki, hogy nyárs­ra húzzuk a magunkkal ho­zott kis csukákat. A lialőr iön clénk ~ lltlIUI négy kulyá_ val. Pillanatra megtorpa­nunk, de a halőr megnyug­tat. — Csak éjjel veszélyesek. Ilyenkor senkit sem bánta­nak! A tó szinte meg van töm­ve hallal. A halászok a Ti­szán is sokat fognak. Nem­régiben miskolci halászcsár­dájukban mégis csuk egy­féle halételt tudtak kínál­ni. Vagy egy órát időzünk amíg a besózott, bepapriká­zott, nyársra húzott csuka, ugyancsak nyárson sülő sza­lonnával csöpögtetve lassú tűz fölött elkészül. Vissza­ballagunk a csónakhoz. A kutyák is elkísérnek, egyi­kük belábol a Tisza szélé­be, kihoz egy elpusztult ha­lat, és leteszi gazdája. elé. A víz szélén legalább tíz méterenként látunk egy- egy döglött halat. — Valami megint lejött a Tiszán ■— mandja a haV- ör csendesen. Elhagyjuk Tokajt. A mo­tor megunva az eddigi tisz­tességes tempót, lelassul, kihagy. — Szétszedjük? — Szét! A porlasztóra gondolunk. Okkal. Szelepeiből finom homokot mosunk ki, és most már rendben minden. Duzzasztott, mély vizen ha­ladunk, a Felső-Tiszán. A víz a partszegélyig ér, a csónakból egyenesen a rét­re lehetne kilépni. A ti- szalöki gát megépítése óta a víz élővilága is átalakult. A mély vizeket kedvelő ha­lak szaporodnak el. És nemsokára fel is tűnik Ti­szátok. Fenséges, szép lát­vány. és az áthajózás itt mindig is élmény. A zsi­lip előtt kikötünk, majd be­jelentjük szándékunkat a toronyban. Nem kell sokat várnunk, a medence éppen telik. Letekintve a Hejö vontatóhajót látjuk felül- nézetből, a gyorsan emel­kedő vízen. Amikor a ha­talmas vaskapu lassan ki­nyílik, és a Hejő kipöfög a medencéből, mi már a csó­nakban ülünk, és megyünk a zsilipbe. Most a Felső-Ti- szával vagyunk egymagas- ságban.' A kapu bezárul mögöttünk és a víz szem­látomást süllyed alattunk. Percek alatt nyolc-tíz mé­ter mélyről nézzük a mö­göttünk levő vaskaput, mely hatalmas víztömege­ket tart. Jó lenne, ha már kinyílna az előttünk levő kapu. Nem azért, mintha __ d e azért jó lenne. Persze, ki is nyílik, és a csupaszon meredező betonmedencéből kihajózunk az Alsó-Tiszára. — A kanyar után a hosz- szú egyenes következik ... A hosszú egyenes. És ott a Sajó torkolata. Elibénk is bukkan a hosszú egye­nes. Körülbelül 10—12 kilo­méternyi, nyílegyenes sza­kasza ez a Tiszának. Vé­gül meglátjuk e torkolatot. 11szteletkörrel búcsúzunk a Tiszától és besiklunk a Sa­jóra. Párás, fülledt meleg csap meg bennünket, vöröses- barnás vízen hajózunk. Két oldalt sűrű, csodálatos for­májú mesefilmekbe illő, évszázados fák. Megközelít­hetetlen partok, vízbe zu­hant törzsek, vízisasok, gé­mek, bakcsók — igazi dzsungel. Csak hát a víz... Legszebb folyónk lehetne, ha egyszer kitisztulna a vi­ze. Ránksötéfcodett. Néha. a párás levegőn át, a fölénk hajló falc közül látjuk a vöröslő félholdat, hátunk mögött feliéren tajtékzik a felkavart víz, a hullámok megrázzák a parti nádat, a lecsüngő iszalagot. Néha homok csikordul a csónak alján, lépésben jövünk, halk motorral, de ninics kedvünk beszélgetni. firúinó I több eltelik, ”*‘*"<*' amikor fénye­ket pillantunk meg. Kesz- nyéteniben vagyunk. A parton egy halász, aki vár bennünket, fényeket lob­bant. Szép út volt. De azért ezeknél a fénylobbanások- nál most nem lehet szeb­bet elképzelni. Priska Tibor Miskolci utcák, házak, emberek (3) Fegyverek a légiók ellen Pannóniái luxusáru a Sölctkapu császárkori telepén A főutca történetének első fejezetébe tartozik még időszámításunk első másfél százada. Ez az idő az, ami­kor előbb észak felől a germán törzsek zúdulnak a kelta területre, másrészt a római légiók foglalják el ezeket. Ennek az időszak­nak az első felében alakul ki a rómaiak Pannónia tar­tománya. Ezek az események nagy­mértékben koncentrálják a Sa jó-völgy—Radostyán— Diósgyőr—Dudujka—Sötét - kapu—Szirma terület né­pességének sűrűségét. Még vezetőszerepe van a nagy- sánoi oppidum előkelő tör­zsi rétagéinék, de fokozato­san elveszti befolyását és hatalmát a Sötétkapu—Szir­ma vonalon kialakuló népi települési soron. A római légiók elöl me­nekülő tehetős kereskedők, gazdagabb iparosok, a fegy­veres törzsi arisztokrácia tagjai a déli területekről a Bükk—Mátra—Börzsöny rengetegeibe menekülnek. Telítettség jelentkezik a Hernád telepein is. A feltöltődés békésén történik. A kereskedelem fellendül, az árucikkek faj­táinak és mennyiségének megszaporodása hozza ma­gával az előbb még bátor­talan törzsi pénzverést. Ezek a részben a Nagysán­con vert kotirausz ezüst- pénzek a makedón és gö­rög ezüstpénzek leggyako­ribb címletét, a négy­drachmás pénzdarabot, - a ictradrachmont utánoztok. A verőtöveket az erede­ti görög pénz előlap­jának és Itallapjának után­zásával készítették el. Az 1. században ez a kelta-koti- nusz pénzverés nagyon szép. és a numizmalikusok által ma egészen rendkívüli ■ mó­don értékelt darabókat ál­lított elő. A miskolci mú­zeum több tucatnyi, nagy értékű tetradrachmát őriz. A helyi export főtétele ebben a korban területünk­nek vasgyártmánya: vas­eszközök, fegyverek, kétélű kardok, lándzsák, nyílhe­gyek, kések. A terület im­port anyagában viszont a legfeltűnőbb a pannon iái Resatus készítményül terra sigillata kerámia. Augustus császár légiói ezekkel a fegyverekkel ta­lálják magukat szemben a Nyálra és Vág völgyi kvád csapatok elleni harcban. A hadiszállítás minden idő­ben kedvezett a gyártók­nak. Ezért termékeny ez az idő. amelyet a magyar és szlovák régészek császárko- rí-nak, puchovi-nák, a len­gyelek Przeioorski, az uk­rán régészek zarubi-nyeci kultúrának neveznek. Ennek a területnek Ipari fejlődését még jellemzően mutatja a Kassa környékén, Blazicén megtalált kerá­miaközpont, edényégető ke­mencék salával, ahol a Re­satus jellegű terra ságilla- ták mellett más jellegű, fi­nomabb pecsétlőmintós si- gillátákat is gyártottak. Annak a Szinva-parti te­lepülési lelelanyagnak, amelyet a császárkorból a Sötétkapunál, a Szabadság téren és a Nemzeti Szín­háznál eddig találtunk, egé­szen sértetlen hasonmását sikerült 1964-ben feltárni. Ez a szirmabesenyői ásatás nagyobb területen ovális és négyszegletű kemencékkel, kisebb-magyobb tűzhelyek­kel ellátott, kevés mérték­ben földbe mélyített há­zak sorát találta, Szirmán pedig egy ugyanilyen jel­legű telep gödörházak, gaz­dag anyagú hulladékgödrök és ami rendkívül feltűnő — sok vasfeldolgozásra utaló salakirög beszédes lelet­anyagát hozta napvilágra. Ez a két ásatás nagyjá­ból megvonta a császárko­ri lakosság és az alföldi szarmata nép határvonalát, ezt a kis tokaji szarmata­leletek hitelesítették. A Sötétkapu—Szirma né­pessé vált telepét élénk cse­rekereskedelmi szempontból még igazolják az itteni ró­mai pénzleletek, Traianus (98—117) és Antoninus Pius 1138—161) aranyai és bron­zai. Tacitusnak az a meg­jegyzése, hogy a kotinu- szok „a kvádok és a szar­maták között a kvádoknák adóznak” — egyúttal jelzi területünk törzsi politiká­ját. Békés termelő munká­juk jellemző erre „az első fejezetre.” Komáromy József Nagymarosi Duna-kanyar Mazsaroff Miklós munkája BE RÉTI GÁBOR v e n s Tomboló éjszaka nyílik szemedben. Ajkaim közt nevedet temeti a vágy. Mert nem kapok feloldozást tegnapi bűneimre — előtted mindig én vagyok; aki másoknál lázadás volt, aki lázadást csak tőled kaphatok. NÁDOR PÁL Megejtő imádsáit Érintésed félve kimondott zsoltárok legszebb szava, balzsamszagú fedele a hűség, amely egybetart minket. Szerelmed szép szájak fohászkodóan megejtő imádsága, hangtalan dallam, láthatatlan hullámok varázsos interferenciája. Töretlen örvény a zuhanásunk, márványra ejtett könyv ijesztő Csattanása, fényes selyem Könyvjelzőnk az utolsó ölelésed megjelölt minket mások előtt is, harangoztak rá, hiába tagadjuk. Jézus és Dávid a csillagos lobogó alatt A megváltó, mint „szupersztár” — Sztriptíz-lokálból vallásos kommuna — Hippik és ortodoxok Két új amerikai moz­galomról számolt be részle­tesen legutóbb a bécsi Die Presse és a nyugatnémet Die Zeit A kettő közül az egyik elég sokat hallat magáról az arab—izraeli konfliktusban, a másikról kevesebbet, tu­dunk Európában. „Már előrevetette árnyékát a hippik külső mer'elenésé- ben: a lebegő öltözékek, a szandálok a csupasz lába­kon, a szakállaklcal és hosszú fürtökkel lágyan keretezett arcok. És újabban minden hangszóróból halljuk: Jesus Christ Superstar. Jézus di­vatba jött." — így számol be a bécsi Die Presse arról az átalakulásról, amely a beat-gyerekek, hippik külső­ségeiből lassan belsőséggé is változott, a „Jézus forrada­lomról", amelynek „külső habitusában ott van az ipa­rilag irányított piaci hézago­kat kitöltő divat minden is­mérve”, vagyis Jézus-ingek hátul hímzéssel: Jesus is my Lord”; ajtóra ragasztható plakettek, jelvények ..a mes­siási üzenet” mottóval, és te­lefonba lágyan fuvolázó sza­kállas hippik, amint az ed­digi halló helyett azt mond­ják; ..Jézus szeret téged”. De tovább mennek ennél, mert összejöveteleket tarta­nak, és „keresztény kávéhá- zalcat” alapítanak, Jézus­kommunákat létesítenek „volt sztriptíz lokálokban”. emlékeztetve a bűnbánó Magdolnák bibliai korára, és a hívek közül „nem kevesen kigyógyult kábítószer-élve­zők”. Mint az egykori ana- choréták, akik kivonultak a ..bűnös városból” a pusztába. És, hogy a krisztusi szeret- igéket még jobban betöltsék, legutóbb ezren ezzel a kiál­lással vonultak fel tüntetve Chicagóban: „Rendőrök, sze­retünk benneteket”. A másik pólus az ugyan­csak bibliai emléket idéző, harcos zsidó magatartás az O-Szövetségből. Kahane rabbi harcos szervezete is felvonul az utcákon Amerikában, a Zsidó Védelmi Liga azonban nem krisztusi türelemmel vé­dekezik, nem szeretettől kia­bál, hanem megtámadja a Szovjtunió amerikai diplomá­ciai képviseleteit, hogy így le­gyen „arabellenes”. Mint a Die . című nyugatnémet lap írja, ez a szervezet „küzd az asszimiláció ellen. az egész világ zsidósága harcos karjának tekinti magát”, tag­jaitól elsősorban „tökéletes zsidó öntudatot követel, és csak azután, hogy öntudatos polgárai legyenek az ország­nak, amelyben élnek”. így él Jézus és Dávid a csillagos lobogó alatt, emlé­keztetve a szektáknak arra a korára, amely majd két év­ezreddel ezelőtt a felbomló Rómát jellemezte. Máté Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom