Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. eiug. 18., szerda Főiskolai oklevéllé! V képesítés nélküli Első látásra hihetetlennek hangzik, amit a cím ír. Általános iskolai tanári oklevéllel rendelkező pedagógust kívánnak az egyik vidéki iskolánál a jövőben képesítés nélküli nevelőként foglalkoztatni. Történik ez akkor, amikor az adott járáson belül is kevés a felsőtagozatos oktatásban a szaktanár, amikor még sok a képesítés nélküli nevelő. Az érintett tanár 10 éve dolgozik ugyanabban az iskolában, tanítói oklevéllel kezdte munkáját, majd az intézet és a járás javaslatára levelező úton végezte el Egerben a Tanárképző Főiskolát és szerzett földrajz—rajz szakos általános iskolai tanári oklevelet több mint egy évvel ezelőtt. Most hirtelen nincsen rá szükség. Hihetetlennek tűnik az eset. Bár sajnálatosan valós eset, nevet azért nem említünk és nem jelöljük meg a helyet sem, mert ha általánosnak nem is mondható szerencsére az ilyen eljárás, a belőle leszűrendő következtetések messze túlhaladják egy község, egy tantestület problémakörét. mm iliiilliiiiiiiiwlUlltl Alapvető kérdés: lehet-e napjainkban főiskolai oklevéllel rendelkező és az azt már eddig is jól hasznosító pedagógust bármilyen meggondolással is, képesítés nélküli nevelőként foglalkoztat - ni, s ezzel erkölcsileg és anyagilag egyaránt hátrányos helyzetbe hozni? Lehet-e pedagógust olyan válaszút elé állítani, hogy vagy elfogadja ezt a megalázó beosztást, vagy pedig elmegy a községből? Lehet-e logikus-e egy 10 éve egy helyben működő tanárt — ha csak ajánlatképpen is — egy olyan községbe irányítani, ahol a felső tagozat előreláthatólag egy éven belül megszűnik, mert körzetesítik az iskolát, s a nevelő feleslegessé válik? Ugyanakkor pedig a jelenlegi munka- és lakóhelyén van számára megfelelő beosztás, illetve volt, csak most meg akarják szüntetni. Lehetséges-e, hogy egy pedagógusról 10 év után bizonyosodjék be, hogy „alkalmatlan" munkakörének ellátására, amikor közben több alkalommal jutalmazták jó munkájáért, és éppen a minősítésére javasolt felsőbb szervek kívánságára és támogatásával végezte el a főiskolát, szerezte meg a magasabb képesítést? Lehetsé- ges-e, hogy esetleges korábbi személyi kifogások, feltételezések. amelyek talán nem is magával a nevelővel kapcsolatban merülhettek fel hajdan, most bukkanjanak elő, s ha igen, ugyanazok a szervek miért nem észlelték ezt korábban, miért nem jutott eszükbe a főiskolára küldéskor, és, egy évtizednyi munka közben? Miért csak akkor válik feleslegessé egy nevelő, amikor egy bonyolult lakásügyben terhessé kezd válni jelenléte a községben. A lakásügybe a lap nem kíván beavatkozni, mert nem feladatunk abban döntést hozni, vagy az erre illetékeseket befolyásolni. Tételes jogszabályok és a humánus emberi gondolkodás kell, hogy megszabja a pedagóguslakás juttatásánál: körülményen. Okulásul azonban érdemes elmondani, hogy a pedagógus, aki magányos nő, édesanyjával él együtt albérletben, s mivel a házat, amelyben laknak, átalakítják, albérletüket el kell hagyniuk. A községben volt egy üres pedagóguslakás, amelyben korábban az állatorvos lakott, s most megürült. A pedagóE L ADÓ egy napi tíz tonna teljesítményű, komplett JÉGGYÁR ÉS JÉGTÁROLÓ BERENDEZÉS. 3—AY—20-as típusú, román gyártmányú, 150 000 kcal ó teljesítményű AMMÓNIA HŰTŐKOMPRESSZOR, 55 kW -os villanymotorral, 4 db. Felvilágosítás és átvétel: az ÉLELMISZERIPARI GÉPGYÁR ÉS SZERELŐ VÁLLALAT 6. sz. gyáregységénél, BLDAPEST, XIV., FOGARASI ÜT 2—6. Telefon: 497-112. Az iskolai cserépkályhák lebontásából kikerült csempék olcsón eladók. Kereskedelmi Szakközépiskola, Miskolc, tere 1. szám. Hősök Autóipari vállalalut miskolci telephelyére keres gyakorlott közgazdászt főkönyvelői beosztásba. „Jó munkaerő” jeligére a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat titkárságára, Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. sz. alá kérjük. gusnő ezt a lakást igényelte, j Az iskola igazgatója a véleményezést megtagadta. A já- | rási tanácsi hivatal művelődésügyi osztálya június 19-i keltezéssel bérlőként jelölte ki a kérelmező pedagógust a lakásra, s erről hivatalosan értesítene mind a pedagógust, mind a községi tanács elnökét. Az 5154—2 1971..számú rendelkezés június 21- én érkezett a kérelmezőhöz és a helyi tanácshoz. Másnap, június 22-én ugyanazt a lakást a tanácsi hivatal művelődésügyi osztálya egy másik dolgozójának az aláírásával egy másik pedagógusnak utalták ki. aki már korábban hivatalos kiutalás nélkül elfoglalta azt. .Jelenleg szétbontott tetejű lakásban él a nevelő, amelybe befolyik az eső, ,s amelyben még villanyvilágítás sincs. A másik pedagógus korábbi lakását sem kapta meg, hanem javasolták, hogy egy másik községben kaphat lakást, de azt nem fogadhatja el, mert mint irtuk, felesleges odaköltöznie, hiszen egy év múlva ott a körzetesítés miatt, nem lesz szükség tanárra. BSlíiSílíiilliSli Nem egészen két hét múlva kezdődik az új tanév. Nem jó, ha egy, a falusi végeken tanító nevelő ma még nem tudja, hol fog tanítani. Nem jó, ha megkeseredett, feletteseiben bízni nem tudó nevelő áll majd munkába. És nem jó, ha a sole költséggel, sok munkával, sok fáradtsággal kiképzett falusi altalános iskolai tanári karunk száma oktalanul csökken. Mert főiskolai oklevéllel, képesítés nélküli munkakörben foglalkoztatni valakit, igen rossz gazdálkodás a tudással és a munkaerővel egyaránt. Meg akkor is. ha ez a lefokozás tulajdonképpen' nem is szakmai okokból történik. Erről az esetről a megyei i szervek is tudnak. A megyei tanács művelődésügyi ősz- i tálya és a pedagógus-szakszervezet megyei bizottsága is. Eddig mégsem történt semmi a pedagógus és az oklevele értékének védelmében. Az alsóbb szervek önállósága pedig nem szolgálhat okul ilyen megalapozatlan intézkedések elfogadására, Benedek Miklós Magyar zenepedagógus Finnországban Amikor felkerestem Erdélyi Lászlónét, éppen útra készülődött. Csomagolt, intézte az utazással járó ügyesbajos dolgokat. Finnországba készült. Lempääläbe. — Az ottani nyolcosztályos gimnázium ének-zene tanára vagyok, már egy esztendeje. Amikor nyugdíjba ment, meghívást kapott Youko Kúránkétól, a gimnázium igazgatójától: vállalja el egy esztendőre a gimnázium tanulóinak ének-zene tanítását. A szerződést azonban meghosszabbították: a magyar, ének- és zenepedagógia. a magyar zenetanítási módszer nagy sikere ez. — Marja Linnahe-Kekko- nen volt pz ének szakfelügyelőm. ö ajánlotta, hogy hosszabbítsák meg a meghívást. így majd a második esztendőben tovább tudjuk folytatni a már megkezdett munkát. — Milyen feladatok vártak önre megérkezése után? — A gimnázium, ahol dolgozom, kísérleti jellegű. Mindenben új utakat keres. Csak néhány kötelező tantárgy van, a növendékek maguk választhatnak tantárgyakat. Az ének- és zenetanulás az első és a második osztályban kötelező. Nyolc ilyen osztályom volt. Ezen kívül négy olyan osztályban tanítottam, ahol a növendékek maguk választották ezt a tantárgyat. Az alapvető feladatom az volt, s az lesz ebben a tanévben is, hogy a Kodály-módszer szerint oktassam a finn gimnazistákat. Na és az is, hogy a finn énekes zenepedagógusok egy részével megismertessem e módszer lényegét, — Miben tér el a magyar ének- és zenetanítás a finnem kétől ? — Azt mondhatnám, hogy alapjaiban. A finn emberek nagyon szerelnek énekelni, elsősorban korálokat. De azt az ének- és zenetanítást, amit mi végzünk, nem ismerik Csak hallás után tanulnak, kottaismeretük nincs, illetve most kezdik elsajátítani. — Hogyan vált be a magyar módszer a finn gimnazistáknál? — Nagyon jól. Az alsóbb osztályokban különösen szép eredményeket sikerült elérnünk. Megtanultak kotlát írni. olvasni, kottából énekelni. s a legjobbak körülbelül azon a szinten állnak, ahol nálunk a zeneiskolások másfél-két év után. A na- gyobbakkal azonban nehezebben megy a munka. Erdélyi Lászlóné a zene- óvodában is meghonosította a Kodály-módszert. — igen. Az ottani zeneóvodában „kimaradt" a ritmus- és hallásfejlesztés. Énekelge- tésre és hangjegyrajzolgata-s ra korlátozódott csupán a zeneóvodai munka. A mi csoportunkban egy év elteltével . már remekül megy a „szó-mi torna”. Nemcsak a ‘diákokkal foglalkozik. Hazautazása elölt dr. Fridrich Józsefnéval közösen Tamperében kéthetes tanfolyamot tartottak a magyar zenetanítási módszerről negyven ottani zenepedagógusnak. — Tulajdonképpen ezért is kell még visszamennem egy esztendőre. Folytatni ezt a „továbbképzést”. Mert két hét mégsem elegendő egy módszer elsajátításához. — Mit adott Finnország a pedagógusnak? — Nagyon sok meglepetést. Mindenekelőtt a finn iskola demokratizmusa lepett meg. Az ottani tanár—diák Viszony — nyugodtan mondhatom — baráti. És éppen emiatt a demokratizmus miatt, s azért, mert íegj'ei- mezésre szinte semmi lehetősége sincs a tanárnak, csak akkor lehet eredményt elérni, ha valóban együtt dolgozik a tanár a diákkal. — Mi volt a legnagyobb élménye? Több is volt. Maga az ország: 1 tavaival és fenyveseivel. Azután egy életre felejthetetlen élményem marad az a meghívás, amit Väinö Lin- na-tól, a finnek legnagyobb élő írójától kaptam. Persze nemcsak a meghívás, hanem maga a beszélgetés. Azt mondta, a két ncp barátsága a látszatra apró. de mégis szép kapcsolatokban erősödik meg. A lempäälä-i Finn- Magyar Baráti Társaság, amelynek munkájába én is bekapcsolódtam, ezt az elvet vallja. Cs. A. Befejeződik a falusi fiatalok könyvolvasási és könyvterjesztési versenye Augusztus 20-án lesz a döntője annak az ifjúsági könyvolvasási es könyvterjesztési versenynek, amelyet márciusban Ijirdetett meg a KISZ Központi Bizottsága és a Szövetkezetek Országos Szövetsége, az „Olvasó ifjúságért” mozgalomban. A felhívás betöltötte célját. 14 megyében 540 falusi fiatal pályázati jelentkezés alapján, megyei vetélkedőkön adott tanúbizonyságot arról, hogy szereti a szocialista szellemiségű irodalmat, ismeri szűkebb pátriájának hagyományait, érti az ifjúsággal kapcsolatos politikai célkitűzéseket, tennivalókat. A részvevők 57 százaléka tanuló, 20 százaléka értelmiségi, 18 százaléka szövetkezeti és egyéb alkalmazott, 5 százaléka munkás volt. A budapesti döntőn, amelyet a KISZ Központi Művészegyüttesének színháztermében (VII., Kottenbiller u. 16.) tartanak, a megyei vetélkedők első három helyezettje mint csapat képviseli megyéje színeit, s most már magasabb szinten ad számot a neves írókból, kritikusokból álló zsűri előtt irodalmi, és az ifjúság egészét érintő politikai, társadalmi ismereteiről. a hogy mondani szokás, ^ döglesztő meleg volt. Ilyenkor még a szokásosnál is unalmasabb, fárasztóbb a hosszú utazás, s az egészben az a legrosszabb, hogy még alvással sem lehet agyoncsapni az időt. A hőség, meg a felriasztó, a másik pályán percenként elrobogó szerelvények miatt.. így aztán csak zötykölödik az ember, és bámul a semmibe. Még olvasni sem tud, mert a verejték minduntalan a betűkre csöppen, s az idegesítő. — Tönkrement a Merce- deseni motorja, s helyette csak szombaton hozzák a másik márkát Hamburgból. Ezért utazom most így, a „mindenki kocsiján". Őszintén szólva egyáltalán nem érdekelt, miért, hogyan és hova megy. Mint ahogy az sem. miért nem a kis „sevi- jével" az ő lmpalájával jött haza. Az meg különösen nem, hogy most már megbánta, amiért nem vállalta a szállítás költségeit. Az ő dolga. Viszont megmondani nem lehetett neki. Mégiscsak illetlenség lett volna. Meg aztán . .. — Magának Chevroletlje van? Azt a mindenül Az aztán a kocsi. . i— Az. Annak biztos nem lelt volna semmi baja. mert az amerikai kocsi. Ami amerikai. az a legjobb a világon. No, jes.. o — Amerikai, amerikai. . . Hol lakik maga, ott. kinn? — Délen. San Franciscóban van egy húsz szobás villám. — Azt a mindenül Húsz szobás?! Szóval, útitársaim, a mindenen ámuldozó, mindig vi- gyorgó, kis kövér, meg a komótos, a. dolgokat „megrágó” öreg, érdeklődtek. — Azt a mindenül Húsz szobás .. . húsz szobás ... a kis kövér még mindig nem tudott felocsúdni. —No, jesz. Nem mondom, az már odakinn sem kis dolog. Ahhoz már kauciót, kellett lelennem a bankban, amikor a kölcsönt kértem. Ellenőrzik is ám állandóan, hogyan állok, mert a kölcsön nem kis pénz. Ha pedig valami baj lenne, rögtön rátennék a kezüket a kis házacskámra. —Hát persze. Az csak. világos.. . — No, jesz. De ettől én nem félek. Én, kérem, otthon is, meg a klubomban is csak Courvoisierl iszom. Az a legjobb ital. No, jesz, hisz Napóleon. Telik rá kérem, telik. — Azt a mindenül... A kis kövér rendületlenül csal: ámuldozott. Ar amerikai meg láthatóan hálás is volt ezért neki. Mert miután rágyújtott, keresztbe tette a lábát és éppen hátradőlt félkönyökre támaszkodva az ülés karfájára, hogy jó kényelmes legyen, eszébe jutóit, megkínálja legérdeklödöbb hallgatóját is egy valódi ,.Jueszej” staubbal. A kis kövér oda volt a gyönyörűségtől, úgy felbátorodott, hogy amikor az idegen hanyagul az ablak alatti kis asztalkára dobta a csomagot, hadd lássa csak mindenki, mit szív ő, szóval akkor a kis kövér elvette a dobozt. — Azt a mindenül Kent! — No, jesz. Csak ezt szívom. Tavaly viszont hogy jártain! Nem hoztam eleget magammal, és kénytelen voltam Fecskével beérni. — Itthon mit szívott? — kérdezte csak úgy két pipa- szippantás között odavetve az öreg. — Ja. leérem, magam is csodálkozom, hogy akkor jó volt a Kossuth, most meg már akar a legfinomabb magyar cigaretta is büdös bagó nekem. Hát ezen meg mi csodálkoztunk. Ettől még a kis kövérrel is történhetett valami. Elfelejtette szavajárá- sát, sőt. már u is csak úgy fél. füllel figyelte az idegent. De azt ez egyáltalán nem zavarta. S így eljutott az államok belpolitikájáig, meg az ajándékokig. — Nem tudom, maguk hogy ismerik a mi viszonyainkat, mennyit tudnak rólunk, De azt olvastam a mi lapjainkban, hogy sok zagy- vaságol összebeszélnek Ni- xonról. No, jesz. Az igazság az, Nixon a legjobb president, Ni.vont nálunk mindenki nagyon szereli, mert ő megfékezte a négereket... — és még hosszan részletezte, milyen „kiváló” politikus a president. Végül mégis úgy látta, nem hálás téma ez, s inltább visszaváltott önmagára. Önmaga gazdag, „arnerikaiságára”. Hogy hány aranyórát, gyűrűt, nyakláncot, karperecét és cigarettatárcát hoz 6 minden látogatáskor a rokonságnak. Hogy milyen / bőkezű itthon is o. dollárjaival.. — Cukorkát, csokoládét, bambit és feketét tessék.., Feketét? Igen? Oda is?... Oda is? ... Tehát három fekete lesz, ugye? i komótos öreg öt fo/f rintot adott a mozgóárusnak a dupláért. A kis kövér is. Az amerikai, az idegen hármat... No, jesz... Bíró Péter
