Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

* E5ZAK-MAGYARORSZÄG 2 „lg r;.T , y. «a M VILÁG HÍRADÓ Nem hinnénk, hogy ezen a héten különösképpen bi­zonygatni kellene, milyen bonyodalmas világban élünk. Elég sorra venni a címsza­vakat: Szudánban hetvenkét óra leforgása alatt . kétszer történt „helycsere” az elnö­ki palotában és a börtönök­ben, a Jordán folyó völgyé­ben palesztin gerillák in­kább az izraeli járőröknek adták meg magukat, mint Husszein beduinjainak, s ter­mészetesen tovább hullámza- nak a kedélyek Nixon Pe- kingbe tervezett útja körül is. Husszein király nyilván arra számítva, hogy a többi arab országok saját belső vi­szályaikkal vannak elfoglal­va, általános támadást in­dított a gerillák ellen. Túl­zás lenne azt állítani, hogy teljesen felszámolta a pa­lesztin mozgalmat, hiszen an­nak gyökerei változatlanul megmaradtak, ám harcké­pességét hosszú időre meg­bénították. Líbia arab csúcsértekezlet összehívását indítványozta a jordániai válság megvitatá­sára, de a magas szintű ta­lálkozót akadályozzák az arabközi ellentétek. Ezeket tovább terhelte a szudáni puccs és ellenpuccs. Irak tá­mogatni látszott a Nimeri elnököt megdöntő erőket, míg az EAK és Líbia öröm­mel üdvözölte az államfő visszatérését a hatalomra! Ma még tisztázatlan, hogy pontosan milyen mértékben játszottak közre külső erők a szudáni eseményekben. Korai lenne akárcsak kon­szolidációról' beszélni, nem­hogy kimunkált értékítéle­tet adni — különösen áll ez a szudáni fejleményekre. Sajnálatos, hogy a harcok sok esetben a nemzeti moz­galom különböző osztagai között robbantak ki. Még sajnálatosabb, hogy letartóz­tatásokról, megtorlásról, sú­lyos ítéletekről szólnak a je­lentések és kommunistaelle­nes kirohanások hangzanak el. A valóban kivezető utat csak az antiimperialista erők egységével és összefogásával lehet elérni. A tervezett Nixon-látoga- tással kapcsolatos új esemé­nyek arra mutatnak, hogy kínai és amerikai részről „kóstolgatják” egymást. Érdemes megemlíteni; a koreai és a vietnami sajtó, a meghívás bejelentése után, anélkül, hogy erre a tényre utalt volna, élesen bírálta Nixon politikáját. (A vietna­mi megnyilatkozásokat a kí- űai sajtó is közölte, igaz na­pokká í később, mint más szocialista országok újság­jai.) A Távol-Keletnél ■ ma­radva : erős polarizálódás tapasztalható Japánban, ahol a kormánypártban össze­csapnak a Kínai Népköztár­saságot, illetve Tajvant tá­mogató körök. Egy valamiben csaknem mindenki egyetért, a külön­ben homlokegyenest ellenke­ző irányú kommentátorok közül. A lényeg a folytatás: vagyis a kínai—amerikai párbeszéd előspgíti-é majd áz indokínai népek szabad­ságharcát és a világpolitika alapkérdéseinek megoldását. Mivel pedig ezeket nem le­het a Szovjetunió nélkül, vagy a Szovjetunió ellenére megoldani; hogyan alakul majd az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság vi­szonya Moszkvával? Heti körképünket fejezzük be egy biztató hírrel, ami talán súlyánál kisebb vissz­hangot váltott ki a közel- és távol-keleti bonyodalmak sűrűsödése közepette. A je­lek arra vallanak, hogy Nyu- gat-Berlin kérdésében egy kompromisszumos megálla­podás körvonalai bontakoz­nak ki. Egy ilyen egyez­mény, ha nem is feltétele az európai biztonsági kon­ferenciának, de meggyorsí­taná az értekezlet realizáló­dását, s új folyamatokat in­díthatna el kontinensünkön. Eseményekről RÖVIDEN BEJELENTETTE Nguyen Van Thieu dél­vietnami államelnök szomba­ton hivatalosan bejelentette, hogy indul az október 3-i el­nökválasztásokon. TÁRGYALÁSRA KÉSZÜL A New Times című pakisz­táni reggeli lap szombati számában azt közli, hegy Jahja Khan pakisztáni, el­nök e hónap végén valószí­nűleg ellátogat Kelet-Pakisz- tánba, hogy az ; lkotmány- tervezetről tárgyaljon a ke- i let! országrész politikai ve- j zetőivel. GYERMEKET VÄR . Gyermeket vár Margaret Trudeau asszony, a kanadai, kormányfő 22 éves felesége. A most 51 éves Trudeau március 4-én, a legnagyobb titokban nősült meg, mint a kanadai ifjú leányok által legdédelgetettebb agglegény. Százkét év óta ez lehet az első eset, hogy hivatalban levő kanadai miniszterelnö­köt kisbabával ajándékoz meg hitvese. Az ENSZ titkársága pén­teken közzétette a közgyűlés szeptember 21-én megnyíló ülésszakának előzetes napi­rendjét, amelyen 103 téma szerepel. A 101-es számot viseli az a kérdés, amely a legna­gyobb érdeklődésre tart szá­mot: a Kínai Népköztársa­ság ENSZ-tagsága. Az AFP szerint New Yorkban azzal számolnak, hogy Kína ENSZ- tagsága vagy a közgyűlés megnyitásakor, vagy rögtön a külügyminiszterek beszé­deinek elhangzása után, azaz október közepén kerül elő­térbe. A 19-es számú téma az ENSZ új főtitkárának kije­lölése, ha U Thant nem haj­landó még egy évet hivata­lában maradni. További témák: a közel- keleti válság, az általános és teljes leszerelés, a tengerfe­nék békés felhasználása, a gyarmatok felszámolása, az emberi jogok tiszteletien tartása, valamint az e kér­déssel foglalkozó főbizottság felállítása. Két új kérdés is szerepel az előzetes napirenden: a békekutatással összefüggő tu­dományos munkák (belga in­dítvány) és az ENSZ nap­jának, október 24-énék nem­zetközi ünneppé nyilvánítá­sa (zambiai javastet). Szíriái vendégünk a Balatonnál Abdul Halim Khaddam, a Szíriái Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter — aki Péter János külügyminiszter meg­hívására hivatalos látogatá­son tartózkodik hazánkban — szombat reggel megko­szorúzta a magyar hősök emlékművét. Abdul Halim Khaddam, szirjai külügyminiszter ma­gyar vendéglátóinak társasá­gában ezután a Balatonra utazott, ahol a hét végét pi­henéssel tölti. A Nixon—Mao kézszorítás előtt „Akár mint turista, akár mint elnök..." ELHUNYT TUBMAN Pénteken este Londonban elhunyt Tubman libériái ál­lamelnök. William Tolbert — aki eddig az alelnöki tisztséget töltötte be — az elhunyt Tubman utódaként már le is tette a hivatali es­küt. ÜLÉSEZETT A LEMP KB Pénteken a Lengyel Egyé­sült Munkáspárt Központi Bizottságának varsói székhá­zában ülést tartott a párt kongresszusi bizottsága, amelynek feladata a LEMP VI. kongresszusának előké­szítése. Az ülésen Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára elnökölt. A JÖVÖ HÉTEN KEZDŐDIK A jövő héten kezdődnek a tárgyalások Kairóban az SZKP és az ASZÚ küldött­ségei között — jelentette szombaton az Akhbar El Jóm. A szovjet delegációt Borisz Ponomarjov, a Köz­ponti Bizottság titkára, az egyiptomit pedig Aziz Szidki, az ASZÚ főtitkára vezeti. KIZÁRTÁK ŐKET A JKSZ-BŐL A Horvát Kommunisták Szövetségének zágrábi elnök­sége kizárta a JKSZ-ből dr. Marko Veszelicát, a zágrábi egyetem közgazdaságtudo­mányi karának docensét és dr. Szima Djodant, a jogtu­dományi kar docensét. Edgar Snow társalog Kínában 4. Most, hotív a már mint a közeljövőben be­következő eseménnyel szá­mol az Egyesült Államok el­nökének pekingi látogatásá­val, különösen érdekes visz- szatekinteni e látogatás elő­készítésének néhány, lassan feledésbe merült fázisára. Itt először meg kell emlí­teni Edgar Snow amerikai újságíró személyét. Snow az az ember, akinek világszerte nagy feltűnést keltett írásai­ban, először bukkant fel en­nek a látogatásnak lehető­sége. (Snow idős, jelenleg Svájcban élő hírlapíró, aki egészen fiatalon Kínába uta­zott, és hét éven át tudósító­ként dolgozott. Kitűnően megtanult kínaiul, több nyelvjárást beszél. Ő volt az első nyugati újságíró, aki 1936-ban, áttörve a csangkaj- sekista csapatok zárógyűrű­jét, eljutott a kínai Vörös Hadsereg főhadiszállására. Abban az időben a Mao-ve- zette katonai csoport Észak- Senhszi barlangjaiban élt: Snow, itt hosszas beszélgeté­seket folytatott az akkor még szinte ismeretlen Mao Ce- tunggal, egyik könyvében meg is írta Mao életrajzát. Ebből az időből származik azóta is fenntartott és egye­dülálló jó kapcsolata a mai kínai vezetők legtöbbjével. Snow egyébként a kínai—ja­pán háború 1937—1941-es időszakában is Kínából tu­dósította lapjait. Az elmúlt évben többször is újra járt Kínában, és módjában volt Mao-val és Csou En-lajjai a ma leglényegesebb kérdések­ről, közöttük a kínai—ame­rikai viszonyokról beszél­getni. A legnagyobb feltűnést az ' 1970 decemberi beszélgetés keltette (öt teljes órán át tartott), amelyet Edgar Snow Mao Ce-tunggal folytatott. Az elnök felkérte aZ amerikai újságírót, ne szabályos inter­jút készítsen, csak cikkben számoljon be társalgásukról. Ebben a beszélgetésben Mao kijelentette: „A kínaiak és az amerikaiak között... köl- ' csönös tiszteletnek és egyen­lőségnek kell fennállnia”. Majd elmondta: „a kínai kül­ügyminisztérium annak lehe­tőségét mérlegeli, hogy meg­engedje baloldali, a centrum­hoz és a jobboldalhoz tarto­zó amerikaiaknak, mint pél­dául Nixonnak, aki a kapita­lista monopóliumokat képvi­seli, hogy Kínába jöjjenek. Nixont szívesen fogadhat­nám, mert most a Kína és az Egyesült Államok között fennálló problémák nem old­hatók meg nélküle. Jó lenne, ha eljönne Kínába, akár mint turista, akár mint elnök” — idézi Snow Mao Ce-tungot, hozzátéve: maga Mao is szí­vesen beszélgetne az USA elnökével. Látható tehát, milyen mesz- szire került a kínai 'állás­pont a már idézett Csen Ji- féle megjegyzéstől, amely a csúcstalálkozó lehetőségét csak amerikai kezdeménye­zés alapján látja lehetséges­nek. Mao Snownak tett ki­jelentése ugyanis semmi más­nak nem minősíthető, mint konkrét kezdeményezésnek, más szóval, tényleges meghí­vásnak. kduar Snow «£*£ tése hasonló, szabályos meg­hívást tartalmaz. „Csou mi­niszterelnök baráti érzelmei­nek adott kifejezést az ame­rikai nép iránt. Késznek mu­tatkozott konkrét esetekben és konkrét módon fontolóra venni Kína barátainak kí­vánságát, hogy odalátogassa­nak.” Nem lehet félreérteni, hogy kiknek a kínai látoga­tására célzott — s a Snow- interjú megjelenése után a világsajtó már terjedelmes névsort közölt amerikai sze­nátorok és üzletemberek ne­vével, akik alig várják, hogy útleveleikbe beüssék a kínai vízumot... Az idei esztendő egyik leg­1971. július 25., vasárnap Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai for­radalmi kormány miniszterelnökének; DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elv társnak, a Ku­bai Köztársaság el nőkéinek Havanna Tisztelt Elvtársak! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a nemzeti felke­lés 18. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek, a Kubai Kommunista Pát Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának és a testvéri kubai népnek. A történelmi jelentőségű esemény évfordulóján szívből gratulálunk a kubai népnek, amely a forradalom győzelme óta eltelt 12 év alatt — élcsapata vezetésével-----kimagasló e redményeket ért el az ország függetlenségének megvédésé­ben és a szocialista társadalom építésében. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a szocialista építőmunkában elért nagy­szerű sikerek tovább erősítik a Kubai Köztársaság nemzet­közi tekintélyét és a szocialista országok testvéri összefogá­sát. Nemzeti ünnepükön a dolgozó magyar nép — együtt a világ, köztük Latin-Amerika haladó erőivel — ismételten ki­fejezi szolidaritását a kubai népnek az amerikai imperializ­mus és csatlósai ellen vívott önfeláldozó harcával. Nagy öröm számunkra, hogy népeink testvéri barátsága és országaink sokoldalú együttműködése állami és pártközi té­ren napról napra erősödik. Meggyőződésünk, hogy kapcsola­taink minden területen tovább mélyülnek a proletár inter­nacionalizmus elvei alapján, a két nép, a szocializmus és <t világbéke javára. A Kubai Köztársaság nagy nemzeti ünnepén sok sikert és jó egészséget kívánunk önöknek, a testvéri kubai népnek, függetlensége, a szocializmus felépítéséért folytatott harcá­ban. Kádár János. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke llku Pát hazaérkezett Prágából Pénteken este hazaérkezett Prágában és Pozsonyban tett ötnapos látogatásáról llku Pál művelődésügyi miniszter, aki a két fővárosban partne­reivel: Miloslav Bruzek cseh művelődésügyi miniszterrel, Josef Haviin cseh közokta­tásügyi miniszterrel, Miros­lav Valek szlovák művelő­désügyi miniszterrel és Mi- chal Gregus szlovák közok­tatásügyi miniszterhelyettes­sel tárgyalt többet tárgyalt, a sportrova- tolcból a lapok élére került „sporteseménye” a kínai— amerikai asztaliteniszeaök kí­nai földön rendezett mérkő­zéssorozata volt. S ha Csou En-laj éppen pingpongozók előtt tartotta szükségesnek „a kínai és az amerikai nép közötti barátság” perspektí­váit. fejtegetni, akkor ennek a ténynek csak az lehet a magyarázata, - hogy Peking „a népi diplomáciáról” átté­rőben van a klasszikus dip­lomáciára, s amint azt a Kissinger-látogatás körülmé­nyei bizonyítják, ebből is a titkos diplomáciai tárgyalá­sokat részesíti előnyben. Ha ma elsősorban — és természetesen a néhány hó­napon belül várható legma­gasabb szintű kínai—ameri­kai találkozó is a világpoli­tikai érdeklődés fő tárgya, ez sem válaszható el a szov­jet—kínai viszony kérdésé­től. Fájdalmas tény, de tény, hogy a kínai vezetők, a saj­tó, a rádió nem változtattak a szovjet politikát, a szovjet élet szinte minden területét támadó magatartásukon, és tény az is, hogy az immár sok-sok hónapja folyó szov­jet—kínai határtárgyaláso­kon nincs észrevehető előre­haladás. Amikor a Szovjet­unió a maga részéről min­dent megtesz a Kínai Nép- köztársaság, nemzetközi sú­lyának növelésére — elég csak arra a szovjet javaslat­ra gondolni, amely ott em­líti Kínát az öt atömnagyha- talom mielőbb összehívandó, az atomleszerelést előkészí­teni hivatott értekezletek részvevői között, vagy arra az immár több mint két év­tizedes állhatatos küzde­lemre, amellyel a Szovjet­unió Peking elvitathatatla- nul jogos helyéért küzd az ENSZ-ben és más nemzet­közi szervezetekben —, a Kínai Népköztársaság híva- talos állami politikájának» nem utolsósorban a kina' pártnak legtöbb megnyilvá­nulása szovjetellenes, és va­lamiféle elképzelt „kínaelle- nes összeesküvéssel” vádolja a szovjet, s vele együtt a többi szocialista ország poli­tikáját iá. A várható Nixon-látoga- tást egyszerűen lehetetlen ezeknek az összefüggések­nek mellőzésével, figyelmen kívül hagyásával végiggon­dolni. Az a szocialista poli­tika, az az elvhű marxista—" leninista álláspont, amely a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élése mellett szállt síkra, elválasztha­tatlan a szocialista or­szágok proletár’ internacio­nalista egységének állandó erősítésétől — s éppen ez az. ami Pekingben, legalább is jelenleg, elutasításra talál. Természetesen JgJ hogy Nixon pekingi útja se­gíthet a kínai—amerikai vi­szony javításában. Bár van­nak problémák, például a minden elképzelhető szálon Washingtontól függő tajvani rendszer sorsa, amelynél mindkét félnek eddig elkép­zelhetetlen mélységű komp­romisszumokat kell tennie- ha egyáltalán eredményt akarnak elérni. Nixonnak a« 1972-es választások céljából, az amerikai üzleti életnek a több százmilliós kínai piac megnyerése céljából látszik roppant hasznosnak a pekin­gi repülőút. A kérdés csak az, hogy Mao Ce-tung mit remél a republikánus elnök­nek és a nagytőkének adan­dó kompromisszumok ellené­ben ... Gárdos Miklós (Vége) Az ENSZ-közgyűlés napirendje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom