Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
1971. július 18., vcisamciti ÉSZAK-M#GV«RORSZ*G 6 A ,SZIKLA messzire kinyúlik a síkra, del leié. Csúcsa, mint egy szigorú emberi arc. néz a faluhoz vivő országúira. A szél. az eső. a fagy és a tűző nap fény formálta horgas sas- orr mögött mély ránc húzódik. Az idő munkája. Megrepedt a hatalmas lomb. melynek tetején mint egy korona, még ma is ott ill a kis, alacsonyTalú, bás t.yaszerü őrhely. Innen vigyázták B rank ovi,te György, Hunyadi János, Zápolya, Thököly és Rákóczi katonai a kassai utat. Innen figyelték, közeledik-e várt. vagy hívatlan vend cg. barát, vagy ellenség Boldogkő várához. Az északi oldalon, a vár lábánál hűvös alagút. Falán látni még a simító vésők hátrahagyott apró göd- röcskéit. Sajátos, különös része tv, az erősségnek. Kot fasor között emelkedő út köti össze a külvilággal. Ezen az úton jöttek fel an nak idején az élelmet, s minden mást, a mindennapi eleihez szükséges dolgokat szállító szekerek. S itt. az alagútban várták meg a kirakodást, De ide kötötték a lovakat, is, s itt hagyták a hintókat. szintén. Kocsiszín és istálló volt tehát. ENNEK A MÁSIK oldalán, a vastag sziklafal mögött egy rpásik vájt üreg. Az egykori gabonaraktár. Valaha fáklyával, méccsel járhatott le ide a kulcsár, ivla az ajtón s a másik oldali kis ablakon beszűrődő, derengő fényt keli megszoknia a szemnek. Bár látnivaló nem sok aíkad. Inkább a hangulat élményt adó. Az ilyen kazamatákat kitöltő mély csend. A csend, amelyben elkalandozik a képzelet megelevenítve a múlt idők életét, A déli torony belső fala leomlott. Vajon mi rontotta le? Az idő, a rombolva épülő ember vagy a véletlen? Mert a puskapormalom kövei jártak ott reges-régen a méteres falak oltalma alatt, liehet, hogy felrobbant, hogy felrobbantották? Nem, nem valószínű. Hisz akkor beszakadt volna a mély várbörtön is. Ez az ablak nélküli, nehéz levegőjű, feltehetően természet alkotta akna. Kelet felől a lakószárny határolja a szűk udvart. Magasan túlnőve a szemközti falat, amelynek árnyékában még kivehetők az egykori lőallvány lábainak nyughelye. A LAKÓSZOBÁK üresek A földszinti kisebbik is, meg az. emeleti nagyobb is, amely a lovagterem, mert innen nyílik az ívelt, oldalú, háromszög alakú helyiség, aminek képe már az első látásra is várkápolna emlékét: idézi. Igen. Ma mér. csak emlékeket idéznek Boldogkő várának falai. A köbe karcolt százados nevek, a valaha élt ismeret len. arcnélküli látogatókét, s még régebbi időkből Balassiét és Dévai Bíró Mátyásét, akiket látott ez a komor szépségű erősség. B.P. Csendélet s Rakacai-tó partján (Fotó: Szabados György) Vállfa A villany rendőrnél tevő vas- es edenyboltban egy falusi vév,i. vállfát akar vásárolni ... Nehéz a válasz- tág. Ugyanis kétféle — sötét és világos — fából készültek. A néni úgy hiszi, a, sötetebb szélesebb ■ . . Mégsem t? A világosabb, az a szélesebb __ Nem azt, a m ásikát kerem. A kiszolgálónál türelme elfogyott. — Nem. szélesebb az egyik sem.. Mind. egyforma. Vegye mar meg valamelyiket! Odaszólt egy másik kiszolgálónö. — Ha a néni úgy látja, hogy mégis a másik a szélesebb, miért nem adod azt. ' Ki bírja ezt mar idegekkel?! Ezt a. vakartok is keretezhetnék . .. Kérdezik is, hiszen nem ingyen, peneémt-akeuria a vásárló azt. venni, ami. -neki-megfbleßöibäi— takács — Oravec János N yár volt. Vasarmap. Túl a kórház magas, rozsdás vaskerítésén, elhízott vadgesztenyefák hűl - látták fehér virágszirmai kát. Ünneplőbe öltözve, kettes sorokban, szótlanul álltunk a kórház cifra kovácsolt, vas kapuja előtt Egy ringó fiákerröl Jánossyné, a telepi bíró felesége csórna gokat osztott ki nekünk. A barna papirzsacskókban ajándék volt a sebesültek r eszére. Láng tanító úrral az élen. elvonultunk ;> virágot, árusító kofák sorfala előtt, keresztülmentünk a szépen gondozott parkon, aztán egymás után benyornakod- tunk a magától záródó ajtón át egy hosszú folyosó- 1 ra. Szomorú mosolya apa rák suhoglak el mellettünk. Egy kopasz k'.lonaorvn. kezet csókolt a hírónénak, súgott neki valamit, mire Jánossyné hangosan felnevetett. Aztán hozzánk fordult, s hervad* mosolyával az arcán így szólt: — Na, gyerekek, most szépén bemegyünk a körte- rémbe. Illedelmesen köszöntök. és azt mondjátok: imádkozni fogok a katona bácsi gvog.vulá'áért.- Meg értettétek'.’ . ' Nem "mertünk válaszolni, csak bólintottunk. A hatalmas kórterem te le volt fehérre festett vaságyakkal, A teher falón nagy kereszt teketéllett. Bátortalanul elengedtük egymás kezet, és szétoszlot tunk Nekem is u:tott cgvaságy. A rajta fekvő, altig letakar*., mozdulatlan embert néztem. Vajon hol sebesült meg? Feje belesüppedt a fehér Várnába, amelyen. nem messze a fülétől, piros pecsét .éktelenkedett. mint egy vérfolt. Arca sovány volt, frissen borotvált arcbőre fényiéit a csontok telett. A zavart csendet a katonaorvos recsegő hangja törte meg: — Hat bátran, gyerekek! Miért is jöttetek? Morgásszerű zaj hullámzott. végig a termen. Piruló arccal daráltuk a mondó- kát es nyújtottuk a csomagot. Papírzörgés hallatszott es halk beszélgetés. Az én katonám azonban meg sem moccant. Előrenyújtott kezemben még mindig ott volt, a barna staniclí. Megismételtem a mondókát, a Icaion a azonban csak a szemével nyúlt, a csomag felé. Harmadszorra már szinte kiáltottam : — Csomagot hoztunk a katona bácsinak, és imádkozni . — elsírtam magam. Mindenki ránk figyeli. Egy apáca vette el tőlem a zacskói, és a fehérre festett é * íeliszekrényre helyezte. Könnveimen keresztül latiam, hogy a katona elmosolyodik. — • Na. ne sírjai, kisoreg. Hallom es latom ,iól. hogs' nut mondtál es mit. hoz tat Köszönöm igen szépen Csák tudod — <-, előhúzta a takaró alól fehér kötés ben végződő karcsonkjai! én nem tudom elvenni tőled a. csomagot. Lefagylak a kezeim. Lám0 Na. ne ijedj meg. Inkább mutasd, mit hoztál? Megkönnyebbülve fordultam el és remegő kézzel raktam ki a cigarettát, gyufát. kekszet, nápolyit, cukorkát, szentképet és egy pár kötött érmelegítot. A katona hirtelen hangos kaoagásra fakadt. Ijedten néztem rá, és mindenki a kórteremben. Csonka karjaira támaszkodott és nevetett, bog*/ köny- n.ye csordult. Könnyes nevetése köhögésbe fulladt. Hátraléptem és segélykérőén a tanító úrra néztem. — No, ezt: jól összehozták — mondta a köhögéstől akadozva a katona. — Érmelegítőt hoztak. Most hozták . .. Elhallgatott. Kínlódva felült. Könnyét letörölte a karcsonk,ja it. borító fehér kötésseléakiabálni kezdett: — A Donnál kellett volna! — s hosszan káromkodott. — A Donnál... A' Donnál ... Az apáca vállamnál fogva elfordított az ágytól. A katona azonban közbeszólt: — Maradj csak, kisöreg. Nem te vagy a hibás. Fogd a cukrot, az a tied. A szentképet add az apácának. Az érmelegítőt meg dobd abba a fehér ládába — és csonka karjaival a fai felé bökött. Koppanö léptekkel merítem n ládához Felnyitottam súlyos fedelét A fertőtlenítő nehéz, szívdobog-' lato szaga csapott meg A láda tele volt gyűrött, kifakuft ka-tonaruhőíékal, amelyek úgy feküdtek egymáson. mint a hullák a. tömegsírban. Barna, ráncos papírköltés terült el rajtuk, mint valami közös szemfe- dő. Ráejtettem az érmelegítőt. Mikorra megfordultam, iskolatársaimat már kiintették a kórteremből, a katonaorvos pedig az injekcióstűt húzta ki az „én sebesültem” testéből. Nyugodt volt mar, mozdulatlanul feküdt. — Gyere, hadd simogassalak meg — szóit csendesen. Az orvos bátorítólag bólintott. Az ágyhoz léptem, és hozzáhajtottam a fejem. Kar csonkjait: fejemre helyezte, mintha megáldana. Súlyos volt az érintése. Az apáca kísért; ki. Iskolatársaim sorba állítva vártak az udvaron. Láng tanító úr intett. Elindultunk, Sokat, kelt még menni. Messze van a mi bányatelepünk a várostól. Reggel indultunk és délre értünk ide. Este lesz, mire haza ■ jutánk. Hiába, messze van. Vajon a. Don ... a Don, az milyen messze van? Nyár volt. Vasárnap. Túl a kórház magas, rozsdás vaskerítésén elhízott vadgesztenyefák hullatták fehér virágszirmaikat. A plébánia felett lusta, fehér galambok köröztek. Sötét árnyékuk néha elsuhant, poros cipóink előtt. A fehér galamb is fekete árnyékot vet. ha rásüt, a nap . . „Kétes értékű” kéke a „győzelem” ára A kulturáltabb európai zsidóság beáramlásával háttérbe szorult, elégedetlenné vált afro-ázsiai zsidók Fekete párduc-mozgalmával már többször foglalkozott, a magyar sajtó is. Ez a szefárd többség elégedetten az európai askenáz-ki- sebbség diktatúrájával és — mint vezetőjük legutóbb mondotta: „amikor majd rége lesz az ellenségeskedésnek a határokon, n.kkor polgá háború tesz Izraelben.’ Vagy ahogy a Panorama című olasz lap munkatársának egy jeruzsálemi egyetemi hallgató mondta: „a. zsidó nép üdvössége el- választhalatlanul összef ügg a kapitalizmus bukásával.’’ Ugyanez a Panoráma című lap azonban egy másik jelenségre is felhívja a figyelmet, amely, — szerinte •— szintén a „győzelem ára” Izraelben, ahol — mint az angol Guardian cikkének címe mondja, „kétes értékű”a béke. A Földközi-tengeren az arab—izraeli konfliktus megoldatlansága következtében áldatlan helyzet, a veszélyes nagyhatalmi ellentétek rmartt egyaránt aggódó olaszok és angolok — saját jól felfogott érdekükben — kénytelenek behatóan vizsgálni a konfliktust felidéző Izrael helyzetet, amelyet a jugoszláv Vjesnik mór „az USA 51. tagállama” névvel illet az amerikai növekvő segély miatt. (Elvégre Jugoszlávia is ezen a területen fekszik, neki sem közömbös a helyzet.) Nos, a Panorama című olasz lap a háíbortí és az azóta is feszült fegyverszüneti állapot egyik legjelentősebb izraeli belső következményének tekinti, hogy ,-egesz Izraelben tflátJ es 1970 között a bűnözés 20 százalékkal emelkedett és az öngyilkosság százaléka is jóval magasabb ma, mint arertaik idején”. A bűnözésbe autólopás, rablás egyaránt beleértendő és a k á b i tos zer -fogy aszta s növekedése is. Sót! „Az a Ham polgárai, akik 1967 tavaszán—nyarán a nyilvánosság előtt zokogtak, ha kiszuperálták őket soroláskor, ma kezdenek dezertálni a hadseregből”— állapítja rneg a lap. Vagyis valóban „az USA tagállama" ebből a szempontból az ország, a jelenségek nagyon is hasonlóak. Ugyanekkor az angol The Guardian szerint az izraeli konjunktúra egyik fő titka, hogy gazdasági élete „erősen függ az olcsóbb arab munkaerőtől”, vagyis nemcsak a megszállt területek arabjainak kell az izraeli munkáltatóik ..jóindulata”, hanem azoknak „legalább olyan szükségük van a megszállt területeken élő arabokra, mint. amennyire azoknak a munkalehetőségekre.” Ez azonban a „kétes értékű” békét eredményezi a megszállt területeken és felmerül a kérdés, amit a L Espresso című másik olasz lap vet fel, vajon gyarmatosító-e Izrael ? A lap szerint Izrael ugyan nem gyarmatos!lotta a Palesztinái arabokat „de jelenléte Palesztina területen nagyszabású történelmi, drámát robbantott: ki, amelynek másfél millió hazátlan áldozata van.” Ezért természete- lesen legalább olyan felelősek — a lap szerint — az angolok és az amerikaiak, mint az izraeliek, „azt azonban nem mondhatjuk, hogy Tel-A ví v sokat tett vol na, hogy lehetővé tegye a menekültek hazatérését, A Herzl-féle messianizmus törődött a, zsidókkal, de nem vett tudomást a palesztinai. arabokról.” Pedig ezeknek száma már másfél millió. Mindez „a győzelem” ára a lapok szerint, és — miután ezt ott: mondják, nem itt — az ö tudósításaikat még csak elfogultaiénak sem nevezheti senki. Máté Iván Az érmelegítő Boldogkő vára
